Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
1982. október 16. Q Az ön álláspontja az, hogy pótolhatatlan ember nincs. Kényelmes, antidemokratikus, antihumánus és egyben valótlan állítás. Igen, amit ön már ezer- egyszer mondott, az egyetlen egyszer sem volt igaz. Minderre akkor jöttem rá, amikor a krónikus létszámgondokról, a meglévő munkásállomány gyenge teljesítőképességéről és hiányos képzettségéről panaszkodott. Felötlött bennem egy másik beszélgetés. Egy találkozás az üzem volt dolgozójával, aki szakmájának elismert egyénisége. Ez a tmk-lakatos megvált Öntől, az üzemtől, ahol húsz évet dolgozott, ahol kétszer volt kiváló dolgozó, többször kapott dicsérő oklevelet és néha prémiumot. Szóval ez a lakatos mondta pár hónapja: van neki egy icur- ka-picurka kivánsága. Különböztessék meg őt 50 fillér órabéremeléssel attól a három éve felszabadult gyerektől, aki érti ugyan a dolgát, de hát még közel sem tud annyit, hogy anyagiakban egykori tanítómestereivel egy sorban legyen. Mit mondott erre ön? „Nézze Józsi, maga tényleg az egyik legjobb tmk-s, de hát mint maga is tudja, pótolhatatlan ember nincs.” Valóban nem volt pótolhatatlan a Józsi. Ment egy másik vállalathoz és helyére kinevezték csoportvezetőnek az említett ifjút. Mindenki jól járt. A tmk-lakatos új helyén többet keres, az ifjúság avanzsált, ön viszont megszabadult egy hovatovább kellemetlen embertől, mert a „Józsi” nem csak ötven fillért kért, de néha bele is szólt a gazdálkodásba, kritizált is, javasolt is dolgokat, mert hogy ő már törzsgárda- tag és jogai vannak'. Egyszóval úgy tűnik mindenki jól járt. Pedig alaposan ráfizetett ki-ki a boltra. Józsi bácsinak enyhe lelki megrázkódtatás az új hely, a munkatársak elvesztése, a megszokott levegő hiánya. Az ifjú csoportvezető nagyobb bajba került. Erejét és képzettségét esetenként meghaladja a munka. Kapkod, ideges és minél inkább törekszik a bizonyításra, annál inkább nehezebb a helytállás. Na és ön? Szigorú diétát tart, mert azt hiszi, hogy a zsíros ételektől, a túlfűszerezett üzemi koszttól remeg és fáj néha a gyomra. Pedig a zaftos, magyaros marhapörköltnek semmi köze a gyomoridegességhez, a fejgörcshöz és szívelégtelenséghez. Az ön baja a gyakori gépmeghibásodásokban, üzemzavarokban, a karbantartó munka akadozásában gyökeredzik. Abban, hogy túlzottan sokszor mondta már, „Pótolhatatlan ember nincsen”. Sőt, még azt is megkockáztatta olykor: „Én sem vagyok pótolhatatlan.” Hány ember is ment el a vállalattól? Egy év alatt 120. A pótemberek, akik beléptek, tízzel többen vannak, mert van fejlesztés is meg miegyebek. És ekkor ön mondja: „az a baj, hogy amíg az új emberek — még ha szakmunkások is —, beletanulnak az itteni feladatokba, amíg gyártmány- és helyi ismeretekre tesznek szert, addig a teljesítményük nem teljes értékű”. Más szóval kell néhány hónap, speciális esetekben néhány év is, amíg az ígéretes kezdőből tehetséges, a munkájukat értő emberek lesznek. Akkor hát, hogy is van az ön szava- járásával hitt igazság: „Pótolhatatlan ember nincs.” Dehogy nincs! Ki merem jelenteni, hogy Ön azt a tmk-lakatost, a Józsit ebben az életben soha senkivel sem tudja majd pótolni. Nem azért, mert az a lakatos volt a világ esze, a fegyelem és a becsület acélba öntött szobra. Másról van szó. A Józsi szinte együtt nőtt fel az üzemmel. Amikor ő kölyök volt, az üzem sem volt több kócerájnál. Aztán az üzem is, Józsi is felnőtt, növekedett. Ahány fél év telt el, Józsi életében, szinte annyi új gép érkezett a gyárba. Minden gépet, berendezést ez a tmk- lakatos rakott a helyére és minden géljét szétszedett már legalább egyszer. Sőt nemcsak a gépeket rakta a helyére, de a gépen dolgozó munkatársainak nagy részét is ő tanította, okította, hogy mit, hogyan csináljanak, mire vigyázzanak. Minek folytatni. Abban az üzemben nincs egy csavar, egy szeg, amiről Józsi ne tudna, amelynek ne lenne ismerője ... Nem tudom kinek-kinek hány pénzt ér az olyan ember, aki az átlagnál többet tud, aki jó szakember, aki olyan a gyárban, üzemben, hivatalban mint egy patinás öreg bútordarab. Én az ilyen embereket nagyra tartom és még egyszer kijelentem, ők pótolhatatlanok. És szerencsére nincsenek kevesen. HÉTVÉGI INTERJÚ Gulácsi Sándor ezredes, megyei rendőrfőkapitánnyal a közrendről, közbiztonságról Ön két héten belül kétszer számolt be a közrendről, közbiztonságról a képviselőcsoportnak, majd a megyei tanácson. Legutóbb az országgyűlés is ezt a témát tárgyalta. Mi adja az aktualitást, netán komoly gondjaink vannak? — Gondjaink vannak, de nem azért kellett beszámolnom a fenti fórumokon. Mint ahogy meggyőződésem, az országgyűlés sem azért tűzte napirendre a közrend, köz- biztonság helyzetét, mert nagy baj van. Éppen társadalmi fejlődésünk egyik biztosítéka, hogy a választott népképviseleti szervek visszatérően áttekintik életünk egyes területeit. Ebbe szervesen beletartozik a közrend, közbiztonság átfogó értékelése is. A megyei tanácsot rendszeresen tájékoztatjuk a Sza- bolcs-Szatmárban kialakult helyzetről, eredményeinkről és természetesen gondjainkról. A közelmúltban megyénk országgyűlési képviselői is azért tájékozódtak mindezekről, hogy személyes tapasztalataikat is felhasználva vehessenek részt az országgyűlés munkájában. Tehát a téma aktualitását nem az adja, hogy komoly gondjaink vannak, hanem mert most újra időszerűvé vált e kérdés és mert munkánk továbbfejlesztését is célozza. Az elmúlt évet alapul véve milyen a helyzetkép? — 1981-ről kérdez, de sok évre visszamenőleg mondhatom: kedvező, ugyanakkor nem gondoktól mentes. Nagyon igaz a megyére is az az országos érvényű megállapítás, amely szerint hazánkban rend és nyugalom van, az állampolgárok személye és vagyona biztonságos. Ezt annak ellenére is mondhatom, hogy különösen 1981-ben valamelyest növekedett a jogsértések száma, s néhány durvább bűncselekmény is előfordult. Nálunk az országos átlagnál — ha nem is sokkal — kevesebb bűncselekmény fordult elő és ezek döntő többségének társadalmi veszélyessége is kisebb súlyú. Megyénkben a legnagyobb számban — most csak 81-et veszem alapul — a vagyon elleni bűncselekmények a jellemzőek. Elsősorban a lopás, a betöréses lopás. Ezek többségénél nem beszélhetünk nagy kárról, mégis nyugtalanító, hogy növekedett a csoportosan elkövetett és az esetenként nagy kárt okozó bűneset. A reális helyzetkép megítéléséhez tartozik, hogy nem lehetünk elégedettek a közterületek rendjét, az állampolgárok testi épségét és nyugalmát veszélyeztető, erőszakos, garázda esetek alakulásával. Már csak azért sem, mert az ezekben megtalálható közösségellenesség különösen zavarólag hat az állampolgár nyugalmára. Két-három évtizeddel ezelőtt azt hittük, hogy hamarosan ki tudjuk iktatni életünkből a bűncselekményeket, most mégis viszonylag nagy számokról vagyunk kénytelenek szólni. Miben látja ennek okait? — Magam is azt hittem, csakhogy az élet korántsem ilyen egyszerű. A bűnözésnek is vannak a múltból táplálkozó és jelen fejlődésünk ellentmondásaiból eredő okai. Sőt a külső körülmények is hatással lehetnek. Mindezekkel akkor, a felszabadulás utáni években nem számoltunk, sokszor csak az óhajunkat fejeztük ki. Hogy ma megyénkben egy-egy év alatt több ezer különböző bűncselekményt követnek el, az ezt befolyásoló okok nem társadalmunk lényegéből fakadnak. Mert miről van szó? Az állampolgárok egy töredék része fegyelmezetlen, a társadalmi és a személyi tulajdon védelmét sok helyen elhanyagolják, vagy másodrendű ügyként kezelik. Sokszor vagyunk tanúi a közömbösségnek -a közösség tulajdonának megsértése esetén. Egy- egy bűncselekmény-típus mögött felfedezhető a túlzott alkoholfogyasztás. Aztán a megye közösségi és a lakosság anyagi gyarapodásával, a városiasodással is valamilyen módon összefügg a bűnözési statisztika alakulása. Mindezekkel lépést kell tartani a rendőri munkának is. És úgy érzem, lépést is tart. A Mégis vannak, akik azt mondják, hogy v a rendőri beavatkozás sokszor késik, vagy elmarad. Egyetért On ezekkel? — E kérdésre nem lehet egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni. A szükséges esetek döntő többségében a rendőri intézkedések megtörténnek. Egyesek úgy vélik, hogy minden vitás kérdésben rendőri intézkedés szükséges, holott ez sem egyszerű képlet. Vannak jogszabályok, amelyeket be kell tartanunk. Néhány esetben valóban nem történik rendőri beavatkozás, mert más utak, módok is vannak. De ahol kötelességünk intézkedni, ott azt meg is tesszük. Azt viszont el kell ismernem: esetenként késik az intézkedés. Ennek elsődleges oka, hogy személyi és technikai feltételeink az események közötti rangsorolást tesznek szükségessé. Magyarul: „...a bűnözés társadalmi jelenség, így a bűnözés, a jogsértések elleni küzdelem is össztársadalmi feladat. Bár kétségtelen, bogy ebben kiemelt szerepe van a rendőrségnek, de munkánk csak a társadalommal, annak különböző szerveivel valé jé együttműködés alapján lehet eredményes.” oda megyünk először, ahol az a legfontosabb, s a kevésbé sürgős ügyekben esetenként késünk. Gyakorlatilag intézkedés el nem marad. A Milyen társadalmi feltételek mellett w dolgozik a rendőrség? — Egyértelműen mondhatom, hogy jó feltételek mellett. A jó politikai légkör, munkánk eredményei, a tudati fejlődés, a javuló iskolázottság, műveltség mind ezt segíti elő. Mint már említettem, a bűnözés társadalmi jelenség, így a bűnözés, a jogsértések elleni küzdelem is össztársadalmi feladat. Bár kétségtelen, hogy ebben kiemelt szerepe van a rendőrségnek, de munkánk csak a társadalommal, annak különböző szerveivel való jó együttműködés alapján lehet eredményes. Örömmel mondhatom, hogy a megye vezető szerveitől kezdve az utca emberéig mindenkitől kapunk segítséget. Külön is szólnom kell az igen nagyszámú önkéntes segítőkről, akik szintén igen jó például szolgálnak társadalmi feltételeink kedvező alakulására. Határozott igennel válaszolna erre a kérdésemre: mindig biztonságban érezheti magát a becsületes állampolgár? — Igen. 0 Mire alapozza? — Arra, hogy az emberek nálunk nyugodtan járhatnak az utcán és nyugodtan lehetnek a lakásukban is. Ez akkor is érvényes, ha olykor-olykor előfordulnak ennek ellentmondó súlyos bűncselekmények. Ilyenekből egyébként naponta egy jut a megyére. A Ke- let-Magyarországban is olvashatják, de híre is megy, ha az utcán garázdaság történik. A közeli napokban például annak terjedt el a híre, hogy Nyíregyházán fényes nappal iskolásokat támadtak meg értéktárgyaikért, majd másutt követtek el hasonló cselekményeket egy négytagú banda tagjai. Ez igaz volt. De az is igaz, hogy az elkövetők a lakosság segítségével nagyon gyorsan a megfelelő helyre kerültek és felelni fognak tettükért. Alapozhatom a választ erre is, de elsősorban arra, hogy az ilyen esetek igen ritkák és tendenciájuk csökkenő. gp Hatékonynak tartja-e a bűnüldözést? — Én erre azt mondom: bűnüldözésünk soha nem volt és nem is lehet olyan hatékony, hogy azzal megelégedhetnénk. A hatékonyság fokozása a jövőben is alapvető feladatúink. A Fel tudunk-e sorakoztatni pozitív ten- ^ denciákat? — Bűnüldözési munkánk hatékonysága az egyes bűncselekményi kategóriákban eltérő. Nagyon kedvezőnek tartom, hogy a legsúlyosabb, az állampolgárok személyét és javait károsító, vagy az állam- és közbiztonságot leginkább veszélyeztető esetekben a bűncselekményt, illetve annak elkövetőit igen kevés kivételtől eltekintve felderítjük. Ebben jelentős szerepe van a rendőrök hivatástudatának, növekvő szakmai felkészültségének és társadalmi kapcsolataink szélesedésének. Ezek együttes hatásának tudjuk be például, hogy területünkön nem terjedtek el a különösen veszélyes bűncselekményfajták, nem jöttek létre szervezett bűnöző csoportok. Belenyugszunk-e ákba? a negatív tendenci— Nyilvánvalóan nem. Alapvető feladatunk folyamatosan kutatni a bűnözés okait, a munkánk eredményességét befolyásoló tényezőket. A rendőri szerveknek mindig a konkrét helyzethez kell alkalmazkodni. Sokat teszünk a megelőzésért. Igyekszünk megakadályozni az erőszakos, garázda4)űncselek- ményeket. Mindenekelőtt gyakoribb razziákkal, a különböző veszélyeztetett területek fokozott ellenőrzésével. Elsőrendű dolgunk a megelőzés, vagy ha ez már nem sikerül, a bűnmegszakítás, illetve a folyamat harmadik része, a felderítés. A közvélemény talán nem is ismeri, milyen nagy energiát fordít állományunk a megelőzésre. Például előadások tartásával már az iskolákban, a különböző munkahelyeken. Jelzéssel élünk gazdasági szervekhez is: mire és hogyan vigyázzanak jobban. Mert sokszor sajnos szinte tálcán kínálják az emberek a köz-, illetve a magánjavakat a bűnözőnek. Ami rajtunk múlik, azt megtesszük, de nem állhat minden zsák kukoricánál, vagy személygépkocsinál rendőr. Mi a jellemző a társadalmi tulajdon elleni, illetve a gazdasági bűncselekmények területén? — A jellemző, hogy a társadalmi tulajdon elleni nagyobb súlyú bűncselekmények száma az utóbbi időben csökkent. És ez örvendetes. Kevésbé mondható el ugyanez a kisebb kárt okozó bűnesetekről. És bár itt valóban apró dolgokról van szó — egy szál deszka az építkezésről és a legkülönbözőbb más eset — mégis csupán az elmúlt évben felderített kár összege eléri a 18 millió forintot. A gazdasági bűncselekmények korábbi növekedése viszont megszűnt, egyes területeken csökkenés is bekövetkezett. Sajnos elég nagy számú és megyénkben viszonylag új a vám- és devizabűncselekmény, illetve az üzérkedés és a vesztegetés. Az okok között megtalálható az egyes vállalatok „lezsersége”, a csoportérdekeknek a társadalmi érdek elé helyezése, a tisztességtelen haszonra való törekvés. Nagyon nagy gond az ellenőrzés felületessége, vagy éppen hiánya. A belső ellenőrzési hálózat sok helyen gyengélkedik, és a felügyeleti szervek ellenőrző munkájában is enyhén szólva sok a kívánnivaló. On a testületi üléseken elmondta, hogy növekszik a fiatal- és gyermekkorú bűnelkövetők száma... — Megyénkre az a jellemző, hogy a lakosság többsége fiatal. Az ifjúság társadalmi súlyához viszonyítva a bűnelkövetők aránya mintegy tiz százalék körül alakul, ami nem magas arány. A gyermekkorú elkövetők száma évenként 140—160 eset között mozog. Az utóbbi években kismértékű növekedés a jellemző, tehát az ifjúság fokozott védelme rendkívül fontos kérdés. A bűnözés összetétele az utóbbi években lényegesen nem változott, gyakori a vagyon elleni és az erőszakos, garázda bűncselekményekben való részvételük. Jellemzővé vált a csoportos, vagy a felnőtt korúakkal együttes elkövetés. Itt mindjárt megjegyezném, hogy az anyagi haszonszerzés kiemelkedő aránya nem az anyagi nélkülözésre vezethető vissza. 0 Mit lehet ez ellen tenni? — Mi a magunk részéről szigorítjuk az ellenőrzést. Együttműködünk az ifjúságvédelemben érdekelt szervekkel. De a jelenleginél még jobb, összehangoltabb munka szükséges, mindenekelőtt a nevelés hatékonysága érdekében. Én nagyon fontosnak tartom a család, a szülők felelősségének növelését, mert sajnos nem ritkán találkozhatunk a késő éjszakai órákban az utcákon, a tereken, parkokban gyerek- és fiatalkorúak csoportjaival, s úgy látszik, hogy ezek a fiatalok otthon a családban nem hiányoznak. A szülő a legtöbbször megdöbben, amikor megtudja, hogy gyereke bűncselekményt követett el. Nagyon jó lenne, ha a fokozott szülői felügyelet eredményeként kevesebb ilyen megdöbbenést okoznánk. A A bűncselekmények egy jelentős részé- v nél főszerepet játszik az alkohol. Mit mondhat Ön erről? — Sajnos igaz. Köztudomású, hogy megyénkben is jelentősen növekedett az alkoholfogyasztás és ennek káros hatása a bűnözésnél is megnyilvánul. Mindenekelőtt az erőszakos bűncselekmények elkövetésében játszik közre, de magas az aránya a közlekedési bűncselekmények sokszor tragikus végű eseteiben is. A rendőri szervek a szükséges intézkedéseket megteszik, de ez nem érheti el a kívánt eredményt. E káros jelenség elleni harchoz szükség van az állami, gazdasági, társadalmi szervek és a közvélemény fokozott segítségére is. A Hogyan foglalhatná össze az eddig el- w mondottakat? — Az országgyűlés révén munkánkról a közvélemény behatóan értesült. Az összkép nem rossz, de néhány területen jelentős feladatok várnak ránk. Mi meg akarónk felelni a várakozásnak. Nem megoldhatatlan problémákkal állunk szemben, a társadalom, a megye lakosságának segítségével képesek vagyunk á jövőben is biztosítani a nyugodt építőmunka feltételeit. £ Köszönöm a beszélgetést. Kopka János KM hétvégi melléklet
