Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-15 / 242. szám
1982. október 15. Kelet-Magyarország 3 Á kutatás haszna MENNYIBE KERÜL? Mennyit hoz? Mikor térül meg? Érdemes-e vele foglalkozni? A gazdálkodó szervezetek munkájában nap mint nap elhangzó kérdések, fontosabbak, mint bármikor ezelőtt. Helyes megválaszolásuk ma már létkérdés. A ráfordítás és a hozam szem- beállítása nem okoz gondot, ha a kettőnek egy gazdája van. Akad azonban olyan intézmény, amelyik első pillantásra a pénzt feneketlenül nyelő kút. Ilyen például a Vetőmag Vállalat Nyírségi Kutató Központja, korábbi, ismertebb nevén Homokkísérleti Intézet, ahol nem is olyan rég látványos eredményeket hozott Westsik Vilmos, a jó nevű mezőgazdasági kutató munkássága. Vajon hogyan gazdálkodnak a szűkösebb körülmények között ma, és mit tesznek az asztalra a befektetett nem kis pénzért? Ezt kérdeztük dr. Rajtmár Jánostól, az intézet tudományos igazgatóhelyettesétől. jönne zavarba, mert kutatási eredményeit nem lenne képes pénzzé tenni, az a nagy- vállalaton keresztül realizálódik. Az itteni fajtákat a vállalat szaporítja tovább, amivel megteremti a mező- gazdaság biológiai alapját. Az árutermelésre eladott nemesített vetőmag árában benne van előállítási költsége, ebből tartjuk el az intézetet. De ez csak egy része a hasznuknak. Segítségükkel tartunk kapcsolatot a külföldi kutatóintézetekkel. Ott is tudósok dolgoznak, akiknek magasan kvalifikált szakembert kell tárgyaló partnerként kiállítani. Az intézet kutatási programját folyamatosan igazítjuk a változó gazdasági és piaci körülményekhez. A tájegységi feladataikat természetesen tiszteletben tartjuk, összegezve: munkánk színvonala látná kárát az intézet Konzervipari gépek exportra A MEZŐGÉP fehérgyarmati gyáregységében KFB—04 típusú konzervipari gépeket készítenek exportra. Képünkön: Szilágyi Bertalan és Szilágyi András kiszállítás előtt ellenőrzi a terméket. (Jávor László felvétele.) HÓDIKÖT: HELYREHOZTAK A HIBÁT... — Valóban nem kicsi az az összeg, amibe az anyavállalatnak kerülünk. 1975-ben tizenkétmilliós volt a költségvetésünk, az idén már harmincnégymillió forintot költünk. Lehetetlen lenne rövid idő alatt összeszedni ennek a hasznát, hiszen nálunk csak a költségoldal jelentkezik. Tevékenységünk szükségességét igazolja, hogy tájegységünk sajátosságaihoz folyamatosan mind jobb és jobb fajtákat kell nemesíteni, és hozzá kell igazítani a korszerűbb gazdálkodáshoz megfelelő technológiák kidolgozásával. Az intézetnek a múltban is ez volt a feladata. A mai talajművelési rendszerek az akkor kidolgozott homoki vetésforgón alapulnak, sőt a növényfajok sem változtak, csak korszerűbb fajtákban születtek újjá. A régi időkre emlékeztet a mai napig változatlan formában fenntartott több mint fél évszázados Westsik vetésváitás-kísérlet, amelyet határainkon túl is számon tartanak. Közgazdász legyen a talpán, aki kiszámolná ennek a jövedelmét. Mégsem jut eszébe senkinek a felszámolása, és nem a muzeális jellege miatt. Egy-egy régi gondolatért bármikor visz- sza lehet itt nyúlni a múltba, miként a nemesítő a génbankba. MAGA A NEMESÍTÉS a laikusnak is borzasztó ,,pe- pecsmunkának” tűnik és érthetetlenül nyúlik a vele töltött idő, mint a rétestészta. Pedig számtalan ötlettel rövidítik az új fajták előállítását, de hát a természet nehezen adja meg magát. És ha már megadta, akkor sem teheti ölbe a kezét a kutató. A fajta fenntartása is hatalmas költségekbe kerül. Már néhány nemzedék múlva ismét a kevésbé értékes ősök tulajdonságai tűnnek elő a növényen. A kutatóintézettel ismerkedő idegen — még ha szakember is — meglepődik a rendelkezésre álló eszközök bőségén. Pedig csak neki tűnik soknak a gépek száma, a sok melegház, a jól felszerelt laboratórium. A kutatókat kiszolgáló eszköztár azonban még nagyobb is lehetne, mert itt aztán ha elmulasztanak egy biológiailag optimális időpontot, évek munkája veszhet kárba, amely már addig is milliókban van. AZ ELMÉLYÜLT ÉS BONYOLULT munka persze rejtekhely is lehet olyan munkák végzésére, amelyeket esetleg túlhalad az idő. Ezt tetten érni nem egyszerű feladat. Erre a nagyvállalat kutatásfelügyeleti és koordinációs osztálya vigyáz. Vezetőjétől Muhi Ferenctől azt kérdeztük: mitői esne el a vállalat, ha az intézetet máról holnapra elvesztené? — Először a kutatóközpont hiányának, de azt is elmondhatom, hogy a jövedelmünk is, mert pénz fial amit ott befektetünk. Az intézet munkájában csupa ígéretes program szerepel. A Nyírségi—501-es burgonya már nagyüzemi táblákon terem, és további fajták bejelentése szerepel a napirenden, pótolva a néhány éve köztermesztésből kikerült nyírségi fajtákat. A fehérjeprogramhoz a csillagfürt után a lóbabbal is csatlakoznak. A rozsfajtáik magas színvonalára jellemző, hogy közeledve a biológiailag elérhető legmagasabb termésekhez most mgr új technológiákkal lépnek tovább. Pusztán ezzel 20 százalékkal lehet emelni a termésátlagokat. De lehetne sorolni más növényekkel elért sikereiket is, mégis hiányzik valami; nem ismer kellőképpen még saját tája sem az intézet munkáját. — EZ VALÓBAN ÍGY VAN — ismeri el önkritikusan dr. Rajtmár János — Nem „adminisztráljuk” kellőképpen magunkat. Pedig a hatásos szakmai propaganda elengedhetetlen kelléke eredményeink elterjesztésében. Ezen fog javítani a nemrég megalakult Gyakorlati Tudományos Együttműködési Társaság, amelynek tagjaként tanácsainkkal segítjük a térségi meliorációt, és részt veszünk a homoktalajok komplex hasznosításának megoldásában. Természetesen alapprogramunk érintetlenül hagyásával. Ésik Sándor V an már talán három éve is annak, hogy Tiszalökön jártam, a HÓDIKÖT gyáregységében. Helyzetük nem volt valami irigylésre méltó, hiszen az egyik hazai szervező intézetünk, miközben új szervezési eljárásokat igyekezett meghonosítani az üzemben, alaposan elszámolta magát, s a vezetőknek ottjártamkor főtt legjobban a feje, hogyan hozzák helyre a hibát. Szerencsére ma már ez a múlté, ismét zökkenőmentesen termel a gy*ár. Havonta 180—190 ezer kerti nadrágot, tréningöltönyt, garbót, pulóvert, meg még ki tudná felsorolni, mit készítenek _az üzem dolgozói, akik örömmel nyugtázták, hogy az esztendő eleje óta egyre gördülékenyebb a munka. Mennyi a kereset? Mutatják ezt a berek is. Míg januárban 2300 forintot keresett átlagosan egy-egy asszony, augusztusban ez a szám már elérte a 3250 forintot. Nőtt a termelés, s javult a minőség. Érdemes hát a sikerek mögé pillantani. Az üzem fiatal, néhány hónapja megbízott vezetője, Erdősi György így beszél erről: — Kezdjük ott, hogy a gépeknél nálunk mindenki teljesítménybérben dolgozik, mely már eleve jobb munkára ösztönzi az embert. Igen Örök napsütés N aponta látom őket. Reggel néhány perccel hét óra előtt, amikor tejért megyek. Valamikor szeptember elején találkoztunk először. Akkor még fél nyolc tájban. Később negyed lett a fél... Régebben már visszafelé jöttem a tejjel... Most odafelé találkozunk. Mindig a fiú jön először. Ráérősen, mintegy véletlenül pontosan úgy, hogy egyszerre érjenek az utcasaroknál a zebrához. A véletlen ritkán jár mankón, de ezen az utcasarkon mégis biceg egy kicsit. A fiút ugyanis láttam már futni is, és a kislányt is lassítani, ha éppen üres volt még az utcasarok. Ennyi kis igazítással aztán minden reggel összehozza őket ez a bicegős szerencse. Na nemi Kérem a tisztes szülőket akik szeptember óta gyanakodva figyelik, hogy csemetéjük mi. rí indul egyre korábban az iskolába, hogy ne gondoljanak semmi rosszra. Ezt a két gyereket mindmáig még beszélgetni se láttam. A fiú a kislány mögé sodródik, és ráérősen elkíséri az egyik iskola kapujáig. Ott a kislány visszanéz, mintha nem is nézne vissza, és bemegy a kapun. A fiú úgy várja meg, hogy a kislány visszanézzen, mintha nem is várna, aztán szalad- vást elindul a saját iskolája felé. így tart ez a szerelem a második hónapja immár. Hogy történt, hogy nem, de reggeleim valamiféle része lett a találkozásuk. Véletlen láttam, vagy kétszer őket délben. Tudom, hogy. a két iskolában egyszerre csengettek ki, de csodák csodája a kislány éppen akkor lépett ki a kapun, amikor az én tízen is alig éves szerelmes hősöm lihegve odaért. Mondom. elszcTr.orodíam volna, ha nem látom naponta őket. Kedvetlen indultam a minap tejért. Kinéztem az ablakon, néptelen járdákat vert Ösztönzés a jobbra ám, de hiába minden igyekezet, ha az üzem irányítói nem biztosítják a termelés kellő feltételeit. Szerencsére a vásárhelyi központtal jó a kapcsolat, ők mindig pontosan szállítják az alapanyagot, a szabott árut, a konfekcionálás színvonalának emelése már a mi dolgunk. — Hogyan kezdték az évet? — A feladat egyértelmű volt: a minőség javítása. Észre kellett vennünk, hogy a vevő sokkal igényesebb lett, létkérdésünkké vált tehát a megnövekedett kívánalmakhoz való alkalmazkodás. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy az új vezetés már egy viszonylag ösz- szeszokott, tapasztalatokban gazdag kollektívát örökölt, s nem is volt szükség új vezetési stílus meghonosítására, de néhány szervezéssel kapcsolatos intézkedésre igen. Kezdték azzal, hogy bevezették a napi számonkérést, mellyel folyamatosan nyomon lehet kísérni a termelés alakulását, s mód van csírájában elfojtani a gondokat. Vizsgázik az új termek Megszámlálhatatlanul sok ruhafélét készítenek itt, adódik tehát a kérdés: hogyan készülnek az új termékek fogadására, hogyan szervezik az átállást? a hideg eső. Nyakamba húztam a fejem, nem néztem se jobbra se balra. Szél is fújt és olyan szomorú volt kívül a világ, hogy az ember belül szomorodott meg egészen. Az üzlet ajtajában majdnem összeütköztünk. Ott állt a srác, topogott, mintha jönne, vagy menne éppen. Azt se bánta hogy lökdösik jobbra balra, hogy rámordul néhány türelmetlen felnőtt. Negyed nyolc volt már, egy keserves negyedórával több a szokott időnél. Mái visszafelé jöttem a tejjel, amikor megérkezett a kislány, és mint a kilőtt puskagolyó, egy óriás esernyőt előreszegezve meglódult a kiskamaszom. írtam fentebb, hogy esett az eső és fújt a szél, de megindultam utánuk, mert ők most együtt mentek, egyernyőnyi boldogság alatt. És túl az iskolakapun még hosszan néztem a fiú után. Futott az utcán és nem is ésernyőnek használta az ernyőt, hanem pörgette maga előtt, mintha ! az egy repülőgép propellere j lenne. És az is ’'olt. Képze- 1} leiben felvitte >’felhők fölé, j ahol ősz ide, ősv - da, örökké süt a nap. Bariba Gábor — Évente, meghatározott időpontokban rendszeres termékbemutatókat tartanak a vállalati központban, melyeken természetesen részt vesznek a gyáregységek szakemberei is. Ott aztán ízekre szedik a leendő új terméket, elmondhatják véleményüket, javaslataikat, s ami fontos, még időben felkészülhetnek a sorozatgyártásra. Ezután veszik kézbe a mintadarabot a technikusaink, s kezdetét veszi a kísérleti gyártás. Jelen vannak ezen az úgynevezett munkamódszer-átadók is, gyártás közben jórészt már rajtuk múlik, hogyan dolgoznak az asszonyok a gépeken. Ha nyomon követjük a gyártás folyamatát, pillanatokon belül kiderül, milyen hallatlanul nagy szerepe van itt az összhangnak. Kezdődik ez attól a pillanattól, amikor megérkezik Hódmezővásárhelyről a szabott áru, s kézbe veszik a párosítók, azaz a különböző tételek összeállítói. Ekkor lépnek színre a szervezők, ők határozzák meg, melyik szalag mikor, mit készítsen, melyik gépen ki, mennyit gyártson. — Nem sokan irigyelnek bennünket — mondja az üzem egyik szervezője, Kiss János, aki hét éve tölti be e nem éppen hálás szerepkört. — Képzelje el, ha mi valamit elnézünk! Még gondolni is rossz rá. — Volt már ilyenre példa? — Hogy lekopogjam, még egyetlen egyszer sem álltak a gépek a mi hibánk miatt. — Mások hibájából? — Erre már volt példa. Nem szerettem volna a közvetlen munkairányító bőrében lenni. Hamarosan azonban még keményebb lesz a helyzet, hiszen úgy hírlik, bevezetik nálunk is a differenciált bérezést. Ez azonban nem csak a csoportvezetőkre vonatkozik majd, a tervek szerint érinteni fogja a termelés valamennyi közvetlen irányítóját, fgy többek között a szervezőket is. Nemrég alakult meg a központban a minőségbiztosítási osztály, ennek lesz többek között feladata kidolgozni az új bérezési formát. A lényeg azonban már ismert, ha valaki az elvártnál jobban dolgozik, az a fizetésének akár harminc százalékát is megkaphatja pluszhan. — Már rég be kellett volna vezetni — vélekedik az egyik legtapasztaltabb tisza- löki csoportvezető, Tancsa Sándorné. — Nem kell hozzá különösebb tehetség, hogy megjósoljam: egészen biztos, jobban fogja csipkedni magát mindenki. Nem mintha eddig lustálkodtunk volna, de most már éles lesz a helyzet, zsebre megy a játék, s nem mindegy, hogy hó végén milyen vastag lesz a boríték. Talán mondani sem kell, ez forog a gépen dolgozó asszonyok fejében is. Ez azonban nem csak rajtuk áll. Mint láttuk, a munkaszervezéssel nemigen vannak gondok, de hogyan bírják a strapát a gépek? Á felesleges mozdulat — Szavunk sem lehet a gépparkra, korszerű, nagy teljesítményű berendezésekkel szerelték fel már korábban a csarnokot — feleli Erdősi György. — Persze néhány apróbb, ésszerű változtatásra mindig szükség van. Most például kis asztaltoldalékkal egészítettük ki a varrógépeket, melyekkel kiküszöbölhetünk több felesleges mozdulatot. Ezzel is időt nyernek a dolgozók, amit a termelőmunkára fordíthatnak. Tudjuk, nem nagy dolgok ezek, de aki a kicsit nem becsüli... Balogh Géza A Nyíregyház Vas- és Fémipari Szövetkezetben a közelmúltban fejlesztettek ki műgyantából a kültéri álló szigetelőket. Képünkön Krajrcz Mihály az új szigetelők méreteit és minőségét ellenőrzi. (Gaá! Béla felv.)
