Kelet-Magyarország, 1982. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-02 / 231. szám

4 Ketet-Magyarország 1982. október 2. AFGANISZTÁN Harc a holnapért Néhány hete Mazar-i-Sha- rifba látogatott Babrak Kar­mai. Ez az afgán nagyváros nemcsak ipari üzemeiről hí­res; itt található Alinak, Mo­hamed próféta vejének, a siiták szentjének sírja. Az Afganisztáni Népi Demokra­tikus Párt főtitkára, a Forra­dalmi Tanács elnöke itteni beszédében újólag megfogal­mazta a pártvezetés célját. Szólt az iparosítás szükséges­ségéről, a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás fontosságá­ról, majd a külpolitika kér­déseire tért át. „Afganisztán, mint el nem kötelezett, sza­bad és független állam, a szocialista országokkal, a nemzetközi munkásmozga­lommal és a nemzeti felsza­badító mozgalmakkal együtt fontos szerepet játszik a bé­kéért és a társadalmi haladá­sért vívott harcban” — mon­dottá. Nyilvánvaló, miért tartja fontosnak az afgán vezetés a szocialista országok politiká­jának, az építőmünkában szerzett tapasztalatainak megismerését. Karmai már felkereste a legtöbb szocialis­ta országot, a Szovjetunióban több alkalommal is járt, a közeljövőben pedig hazánkba látogat. Szélsőségek nélkül A gazdasági munka nem csekély erőfeszítést követel ebben a távoli országban, amelyet nem egy nyugati kommentár a világ szegény­házának minősít. A statiszti­kák valóban nagy elmara­dottságról tanúskodnak, szem­léletesen mutatva a több száz évig fennállt monarchia, majd az 1973 és 1978 közötti korrupt köztársasági vezetés nehéz örökségét. Az írástu­datlanság 90 százalék feletti. A csaknem 16 milliós ország­ban mindössze nyolcszáz or­vos van. Hatalmas a csecse­mőhalandóság: ezer gyerek közül ötéves kora előtt két-r száz meghal. Az egy főre ju­tó nemzeti jövedelmet száz dollárra becsülik. Az adatok azonban riasz­tóbbak, . mint a valóság. A nincstelenség másként jelent­kezik, kevesebb a szélsőség. Itt a gazdag is szegény, de a szegény is ritkán éhezik. A naturálgazdálkodás még min­dig elterjedt. Ilyen körülmé­nyek között a nemzeti jöve­delem mutatóját nem lehet európai szemmel mérni. Á Mengyelejev- táblázat Mellesleg, hinnünk kell a geológusoknak, akik nem holdbéli, kopár tájakat lát­nak az irdatlan sziklákban, hanem kincseket ígérő bá­nyákat. Hogy mi található er­re? Egy szovjet geológus tö­mör válasza: „Az egész Men- gyelejev-táblázat”. A legna­gyobb ígéret a réz, de van bőven vasérc, földgáz, szén, ólom is. Persze mindez a holnap gazdagsága — előbb meg kell birkózni a jelen gondjaival. Mit ér a réz, ha nincs hozzá energia, ha a bá­nyához nem vezet út, ha nincs szakképzett munkaerő? Az afgán pártvezetésnek na­gyon mélyen kell kezdenie az épület alapozását. Ez még békés körülmé­nyek között iséfíí egyszerű, hisz nemegyszer évszázados beidegződéseket kell leküzde­ni. Közben pedig egy pilla­natra sem szünetel a belső felforgatás, a kormányellenes fegyveres akciók sora. Ma ez a legnagyobb akadálya an­nak, hogy a konszolidáció, az országépítés zavartalan le­gyen. NATO­képmutatás A helyzet nem mentes a furcsa ellentmondásoktól. Ahogy Karmai a mazar-i- sharif-i 'beszédben figyel­meztet: „Az új társadalom építése Rendkívül kusza vi­lágpolitikai helyzetben zaj­lik, s az imperializmus erői ügynökeik révén hadüzenet nélküli háborút folytatnak Afganisztán ellen”. Az Egye­sült Államok és szövetségesei szinte valamennyi nemzetkö­zi fórumon felvetik az afgán kérdést. Sürgetik az ellenfor­radalmi akciók meghiúsításá­ra Afganisztánban lévő szov­jet katonai kontingens távo­zását, s közben mindent elkö­vetnek azért, hogy ne szűn­jenek meg azok az okok, amelyek miatt e csapatokat be kellett hívni. A kabuli kormány politikai rendezési javaslatait rendre figyelmen kívül hagyják. A holnap építése tehát nem könnyű Afganisztánban. De a munka folyik. S — miként az ország miniszterelnöke egy interjúban fogalmazott — mind több ember tudja meg, milyen előnyökkel járt és még milyenekkel jár majd a győztes forradalom. . Halász György Genfi tárgyalások A nyári szünet után Géni­ben október 6-án foly­tatódik a szovjet—ame­rikai tárgyalás a hadászati fegyverek csökkentéséről. A megkülönböztetett figyelem, amely a tanácskozást kíséri, érthető: a két nagyhatalom viszonya alapvetően befolyá­solja a nemzetközi légkört és a legfélelmetesebb tömeg- pusztító fegyverek csökkenté­se a biztonság növelésén túl ösztönzést adhat a kapcsola­tok fejlődésének az élet va­lamennyi területén. Ugyanak­kor azonban az „első felvo­nás” — a korábbi tárgyalá­si szákasz — eredménytelen­sége azt jelzi, hogy látvá­nyos, gyors haladásra ezúttal sem számíthatunk. Az első szakaszban került sor az álláspontok felvázolá­sára. A Szovjetunió vélemé­nye az, hogy az 1979 nyarán Bécsben aláírt — és az Egyesült Államok által nem ratifikált — SALT—II egyez­ményből meg kell őrizni va­lamennyi pozitív elemet. A SALT—II, azáltal, hogy kö­zös plafonokat szabott meg a különböző nukleáris hor­dozóeszközök (vagyis az in­terkontinentális rakéták, a nukleáris tengeralattjárók és a hadászati bombázók) vo­natkozásában, kizárta a felek bármelyikének fölényét és alapot teremtett a továbblé­péshez. Az adatok katonapolitikai szakírók szerint nagyjából az erőegyensúly meglétéről ta­núskodnak. Nagyjából csu­pán, hiszen egészen pontos összehasonlítás nem végezhe­tő. A két nagyhatalom kö­zötti katonai egyensúly min­dig is az egyenlőtlenségek hozzávetőleges egyensúlya volt, a rengeteg különböző­ség kiegyenlíti egymást. Kö­vetkezésképp. igaz maradt a szovjet—amerikai kapcsola­tokról tíz évvel ezelőtt elfo­gadott elvi nyilatkozat 'kulcs­megállapítása : a nukleáris korszakban a kapcsolatok fenntartásának egyetlen le­hetséges alapja a békés egy­más mellett élés. Grand Hotel Hungária (t.) Egy „gengszter” és egy katasztrófa Folytatásokban részleteket közlünk Bállá Ödön aranytol­las újságíró készülő regényé­ből, a Grand Hotel Hungáriá­ból. A szerző, aki jelenleg is rendőri riporter, tanúja és kró­nikása volt azoknak az évek­nek, amelyek talajt teremtet­tek a fasizmusnak, majd a vér és tűz iszonyú napjainak, a háború borzalmainak. A doku­mentumregénynek ebben a részletében képet kap az olva­só a Horthy-korszak rendőri sajtóirodájáról, erről a zárt, némi túlzással maffiaszerű szervezetéről, az akkori idők alvilágáról és éjszakai életéről. Szó esik az akkori rendőrség, a detektívek munkájáról, mód­szereiről és arról a boszor­kánykonyháról is, ahol a ko­holt vádakra épülő kommu­nista pereket előkészítették. És nem utolsósorban azokról a jelentős bűnügyekről, ame­lyek tettesei közül egyik vagy másik még a legfelsőbb körök bizalmát is élvezte ... 1936. A felületes szemlélő- dőhek talán úgy tűnhetett;, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ami a kulisz- szák mögött történt, azt kez­detben eltakarta a színpad, amely látszólag szépen volt díszletezve. De a kulisszák mögött élethalálharc folyt minden pengőért és volt olyan éjszaka, — ezt annak idején a Népszava egy ri­portban megírta —, hogy a rendőrök negyvenkét egész­séges fiatalembert keltettek fel a budapesti Nagykörút padjairól. Sem állásuk, sem lakásuk nem volt. Természe­tes, hogy szerencsésnek érez­tem magam, amikor sikerte­len tanulmányaimat abba­hagyva egy ismerősöm révén bejutottam az egyik hétfői lap, a Reggeli Újság szerkesztősé­gébe fizetés nélküli gyakor­noknak. Nem volt könnyű dolgom. Annak idején hu­szonkét budapesti napilap, továbbá vasárnap este négy másik újság jelent meg (ter­mészetesen a maiaknál jóval kisebb példányszámban). A Reggeli Újság főszerkesztője, akihez beajánlottak, Vadnai Endre volt. AZ ELSŐ RIPORT Még nem tudtam, mennyi fáradság, körültekintés, erő­feszítés kell ahhoz, hogy megállják a lábamon. A lap­nak vasárnaponként három kon kurrenssel kellett meg­küzdenie. Talán előnynek . számított, hogy a Reggeli Újságban jelent meg hétről hétre a főszerkesztő testvé­rének, Vadnai Lászlónak — aki később Hollywoodban lett filmíró — Hacsek és Sa­jó című sorozata. A Vilmos császár úton, a mai Bajcsy-Zsilinszky út és Lengyel Gyula utca sarkán, az akkori Hungária Nyomda első emeletén volt a szer­kesztőség. Kitűnő munkatár­sai, a legjobb ellenzéki napi­lapok szerkesztői mellékál­lásban dolgoztak itt. Fiatalon és rengeteg ener­giával kezdtem munkához, pedig még fogalmam sem volt az újságírásról. Az első vasárnap próbaképpen azt a feladatot kaptam — úgy hi­szem évforduló volt —, hogy írjak cikket Nobel Alfrédről. Csak azt tudtam, hogy ő ta­lálta föl a dinamitot, és ala­pította a Nobel-díjat. Ebéd­időben hazamentem, és fel­lapoztam a lexikont. Vissza­térve a szerkesztőségbe meg­írtam a cikket. De sohasem jelent meg, mert még arról sem volt fogalmam, hogy a kéziratpapírnak csak egyik oldalára szabad írni, és én átírtam a másik oldalára is. Munkámat a szerkesztő el­néző mosollyal figyelte, az­tán kioktatott. De egy hét múlva már megjelent az első riportom. Tűzoltás közben egy fiatal tűzoltó a lángok között lelte halálát. Kimen­tem özvegyéhez, interjút ké­szítettem vele, és közben, Isten bocsá’, az éjjeliszek­rényről elemeltem a hősi ha­lált halt tűzoltó fényképét, s a riport már fényképpel je­lent meg. Ez volt az indulás. A kö­vetkező szombaton már részt vettem az értekezleten, ame­lyen minden munkatárs kö­telessége volt másnapra leg­alább három-négy riporttip- p'et javasolni. Amit elfogad­tak, azt másnapra „szállíta­ni” kellett, azaz a kész ripor­tot le kellett diktálni a gép­írónőknek, köztük egy halk szavú, kedves hölgynek, aki­ről csak később, a felszaba­dulás után tudtam meg, hogy József Jolánnak hívják, Jó­zsef Attila nővére volt. A CSIKÁGÓI... Előbb 20, majd 40 pengő lett a havi fizetésem. Az egyik lapszámban öt írásom jelent meg (ilyen azóta sem fordult elő velem). Az egyik riport különösen nagy fi­gyelmet keltett. A napilapok előzőleg megírták, hogy Bu­dapestre szökött egy Sikorsz- ki nevű csikágói gengszter. Megtudtam egy pincértől — nagyon fontosak voltak a kapcsolatok —, hogy Sikorsz- ki szombaton estére társasá­gával a Moulin Rouge-ban asztalt foglalt. Éjszaka már ott voltam a mulatóban. Egyik páholyban ült a „gengszter”. Megittam egy konyakot, hogy erőt me­rítsek. Odamentem a páholy­hoz, és angolul megszólítot­tam. — Mister Sikorszki, ne ha­ragudjon, hogy zavarom. Új­ságíró vagyok, néhány szót szeretnék beszélni önnel. Sikorszki meglepődött, az­tán kötélnek állt. — Azt írják magáról, hogy gengszter, kapcsolata van a maffiával és szöknie kellett, ezért jött Magyarországra. Elmosolyodott: — Olvastam én is ezt a koholmányt, fogalmam sincs, kik és miért találták ki. Kö­zölhetem önnel, hogy való­ban Chicagóból érkeztem, de nem szöktem. Annyira va­gyok gengszter — bár most látom önt először — mint maga. Semmi közöm a maf­fiához, sem a gengszterek­hez. Fűszerkereskedő vagyok. Azért jöttem ide, mert kí­váncsi vagyok a maguk or­szágára. Ez az igazság ... „A gengszter fűszerkeres­kedő” című riport annak ide­jén telitalálat volt. SZENZÁCIÓ! Később nagyobb, bár saj­nálatos szenzációnál, szolgál­tam. Azon a vasárnapi na­pon repülőbemutatót tartot­tak Budaörsön. A szerkesz­tőségben az volt a szokás, hogy nyolc óra tájban, lap­zárta után a munkatársak beszélgettek, pletykáztak. Én, aki a legfiatalabb voltam a szerkesztőségben, érdeklődve hallgattam kollégáim anek­dotáit, korábbi élményeit. Egy ilyen alkalommal felfigyeltem arra, hogy egymás után több mentőautó robog el szirénáz­va az utcán. Valami különös idegesség fogott el, felpattan­tam és a telefonhoz mentem. A mentőket hívtam. — Hová megy ez a sok 0 második felvonás A hivatalosan publikált adatok szerint a bécsi aláírás idején a két nagyhatalom hadászati fegyverzete a következőképp alakult: Szovjetunió USA 1 398 1 054 Interkontinentális rakéták ebből több robbanófejjel ellátott Tengeri indítású rakéták ebből több robbanófejjel ellátott Nehézbombázók Az amerikai javaslat sze­rint a két félnek egyaránt 5000-re kellene csökkentenie a szárazföldi rakétákon és a nukleáris tengeralattjáró­kon elhelyezett robbanófejek számát (ezek fele lehetne csak szárazföldi), s a követ­kező szakaszban kerülhetne sor a hadászati légierő bevo­nására. Ám a-szovjet raké­ták zöme szárazföldi telepí­tésű és a tengeriek között is jóval kevesebb a több robba­nófejes. (Míg a szovjet nukleáris robbanófejek mintegy 70 szá­zaléka, vagyis kb. 5500 db szárazföldi telepítésű, addig az USA - esetében az ilyen robbanófejek aránya csupán 20 százalék.) Így amerikai el­képzelés szerint a Szovjet­uniónak meg kellene semmi­sítenie mintegy 3 ezer száraz­földi robbanófejet, míg az USA újabbakat állíthatna be. A hadászati bombázók kihagyásának magyarázatául: e téren az.amerikai előny csaknem négyszeres. M ines semmi csodálnivaló ezért abban, ha a szov­jet szemleírók megkér­dőjelezik az amerikai javas­lat komolyságát. A Szovjet­unió véleménye szerint meg­egyezés csak az egyenlő biz­tonság elvének tiszteletben tartásával lehetséges. A genfi tárgyaláson követett szovjet magatartással is foglalkozott nemrég Tyihonov miniszter­elnök. Egy idézet megállapí­tásaiból : „Arra törekszünk, hogy a Genfben folytatott tárgyalások igazságos és mindkét fél számára előnyös kocsi? — kérdeztem az ügye­letest. — Tömeges — hangzott a válasz. Egymásba ütközött két HÉV-szerelvény a buda- t őrsi repülőtér közelében. Ebben a percben jött fel a j nyomdából a főszerkesztő. — Súlyos szerencsétlenség történt — jelentettem neki. — Menjünk ki azonnal a helyszínre. Pillanatok alatt megszer­veztük a dolgot. Az olvasó- szerkesztő, Király Pál, a nemrég elhunyt aranytollas újságíró, akkori rendőri ri­porter, a kis Szilvási, aki ké­sőbb több újságíróval együtt a debreceni repülőszerencsét­lenség áldozatává vált, és jó­magam, néhány perc múlva már robogtunk is a szeren­csétlenség helyszínére. Köz­ben felosztottuk egymás kö­zött a feladatokat. Nekem a halottak és sebesültek név­sorát kellett összegyűjte- nem. A mentőktől aránylag gyorsan beszereztem az ada­tokat. Király Pál a rendőr­ség vezetőjétől kért informá­ciót, az olvasószerkesztő az állomásfőnökkel, Szilvási pe­dig a tanukkal beszélt. Mind­ez aránylag rövid idő alatt zajlott le. Aztán'lóhalálában vissza. A gépírónők, s a nyomda készenlétben vártak bennünket, s alig egy óra múlva a szerencsétlenség le­írásával már az utcán volt a lap második kiadása. A többi három hétfői lap lemaradt az eseményről, il­letve csak órák múlva, késő éjszaka, a Reggeli Újság anyagából készítette el má­sodik kiadását. Addigra már a közönség a mi lapunkból értesült a tömegkatasztrófá­ról. Ez volt az első igazi si­kerem, megdicsértek, 100 pengő jutalmat kaptam — ami már pénz volt — és fi­zetésemet a duplájára emel­ték. Bállá Ödön (Folytatjuk) 608 550 950 656 144 496 156 573 megállapodást eredményez­zenek. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy nem elég elkezdeni a tárgyaláso­kat, sokkal fontosabb, hogy azok pozitív eredményt hoz­zanak. A tárgyalásokat nem szabad a fegyverkezési haj­sza folytatásának leplezésére használni... Javasoljuk a Szovjetunió és az USA stra­tégiai fegyvereinek azonnali mennyiségi befogyasztását, valamint továbbfejlesztésük teljes mértékű betiltását.” Ilyen értelemben tehát a genfi folytatás, ha lehet, túl­mutat a szorosan vett témán, a hadászati fegyvereken is: a megegyezési szándék őszinte­ségének a fokmérője. H. Gy. Szovjet szerződéstervezet az ENSZ-ben (Folytatás az 1. oldalról) Részletes előírásokat tar­talmaz a tervezet a földmoz­gások jelzésével kapcsolatos adatok nemzetközi cseréjé­nek rendjéről, a nemzetközi szakértői bizottság felállítá­sának módjáról, a helyszíni ellenőrzés módjáról. Előírja, hogy a részt vevő országoknak módjában állna majd az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordulni segítségért, ha szer­ződésszegésre gyanakszik va­lamelyik aláíró részéről. A helyszíni ellenőrzéssel kapcsolatosan a tervezet megállapítja, hogy kételyek felmerülése esetén az illető ország közvetlenül magyará­zatért fordulhat ahhoz az aláíróhoz, amely szerinte til­tott robbantást hajtott végre, s helyszíni ellenőrzés végre­hajtását igényelheti. A vá­dolt ország elfogadhatja, vagy elutasíthatja ezt a ké­rést, de nemleges válasz ese­tén "az érdekelt másik ország a- nemzetközi szakértői cso­porthoz fordulhat további információkért. Ugyancsak pénteken ter­jesztette az ENSZ-főtitkár, il­letve a tagországok elé a Szovjetunió külügyminisztere azt a határozati javaslatot, amely az atomháború veszé­lyének elhárításával, az atomenergetika biztonságos fejlesztésével kapcsolatos erő­feszítések fokozására szólítja fel a világszervezetet. A határozati javaslat fel­hívja az atomhatalmakat, hogy a nukleáris fegyvertár csökkentéséhez, majd teljes felszámolásához vezető út el­ső lépéseként egyezzenek be­le a nukleáris töltetek és cél­ba juttatási eszközök gyártá­sának és fejlesztésének, vala­mint a gyártáshoz szükséges hasadóanyagok előállításának egyidejű felfüggesztésébe. Az iraki atomreaktor ellen intézett izraeli támadásra emlékeztető nagy jelentőségű figyelmeztetés a szovjet hatá­rozati javaslatban az a pont, amely kimondja, hogy békés nukleáris objektumok szán­dékos lerombolása, még ha hagyományos fegyverekkel történik is, lényegében nuk­leáris fegyverrel végrehajtott támadásnak felel meg, azaz olyan cselekmény, amelyet az ENSZ már az emberiség elleni legsúlyosabb bűntett­nek minősített. A nukleáris energetika biz­tonsága a szovjet javaslat szerint ily módon szorosan összefügg az atomháború ki­robbanása elleni küzdelem általános feladataival. E fel­adatok megoldása felé pedig a szovjet vélemény szerint az első és legkönnyebben meg­valósítható lépés a nukleáris fegyverek befagyasztása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom