Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-11 / 213. szám

1982. szeptember 11.

Kelet-Masryarország

3

Bátrabb bizalmiak

Beszélgetés Tóth Gézával, az SZMI titkárával

Manapság gazdasági, politikai fórumokon gyakran hangsúlyozzák a bizalmiak szerepét. Az utóbbi időben oktatásuk, mozgalmi hozzáértésük került a középpontba. Többen hangoztatták, hogy ősz elején megyénkben is indül a bizalmiak akadémiája és ez minden eddiginél bővebb ismereteket nyújt. Jó dolog, hogy újabban a bizalmiak és a főbizalmiak gazdasági partnereit is oktatják a szakszervezeti tudnivalókra. A témáról beszélgettünk Tóth Gézával, az SZMT titkárával.

— Megyénkben milyenek a szakszervezeti oktatás személyi és tárgyi feltételei?

— A személyi feltételek szinte kifogástalanok. Jól felkészült propagandisták, vezető gazdasági és mozgalmi emberek oktatnak a sóstói iskolánkon. A Mezőgép üdülőjében berendezett iskolán egyre több a szemléltetőeszköz, a gyakorlati foglalkozás. A hajdúszoboszlói iskola szintén jó bázisa a mi tisztségviselőink oktatásának is. A javuló feltételeknek is köszönhető, hogy az elmúlt oktatási évben több mint tízezer bizalmit és foizalmihe- lyettest oktattunk a legfontosabb tudnivalókra. Ezer- hétszázhatvan gazdasági vezető, illetve középvezető is részt vett a szakszervezeti oktatásban. Fordítva is igaz a mondás. Ezek a gazdasági vezetők partnerek lehetnek a szakszervezeti munkában. Az oktatás színvonalát egyébként magasra emeli majd a bizalmiak kétéves akadémiája, amely ezen az őszön csak Budapesten indul és a kétéves oktatás után oklevelet is ad.

— Több munkahelyen például nem tisztázták, hogy a bizalmiak évente hányszor tartsanak testületi ülést.

— Valóban igaz, hogy néhány munkahelyen már szinte sportot űznek a testületi ülésekből és ismétlődő, semmitmondó témákat tűznek napirendre minden második hónapban. A fölösleges ülésezés miatt sok ember kiesik a munkából. Gyáregységeink bizalmijai a fővárosba utaznak az ülésekre, utazásuk jelentős költséggel is jár. Általános receptet sem az SZMT vezetői, sem az oktatók nem adhatnak a testületi ülések gyakoriságára. Év elején, a féléves mérleg után és év végén azonban minden munkahelyen vannak megvitatásra, döntésre váró témák.

— A bizalmi testületek létrehozása óta könnyebb-e az érdekegyeztetés?

— A szakszervezeti munkában ez valóban az egyik alapkérdés. Ez nagyban függ az emberek szemléletétől, a szakmai és politikai tisztánlátásától. A szakszervezeti oktatás szemléletet is formál.

Általános tapasztalat, hogy a bizalmiak és a bizalmi csoportok nem egyéni, hanem tágabb ügyekben kezdeményeznek. Nem csupán azt nézik, hogy mi jó egy brigádnak, vagy műhelynek. Az idei oktatási évben pedig még inkább előtérbe kerül a munkahelyi gondok feldolgozása, bemutatása.

— Van-e rá példa, hogy a gazdasági vezető, vagy középvezető ráerőszakolja véleményét a bizalmira, aki beosztottként függ tőle?

— Nem jellemző, ritkán fordul elő. Bizalmijaink a választások óta bátrabbak, határozottabbak. A vezetők általában sehol nem gördítenek akadályt a bizalmiak elé. A középvezetők azonban jó néhány munkahelyen mindenáron saját elhatározásaikat akarják véghez vinni. így volt ez az egyik nyíregyházi vasas üzemben és az egyik könnyűipari üzemünkben, ahol el kellett beszélgetni a középvezetőkkel. Több üzemben a középvezetők alig akarják elengedni a bizalmiakat az oktatásra, a tanfolyamokra. Igaz, hogy a bizalmiak a legtöbb helyen kulcsemberek, munkából való kiesésük gond, de jó felkészítésük később a termelésben is megtérülhet.

— A szakszervezet kellő védelmet adhat-e tisztségviselőinek?

— Megvan rá minden jogi és egyéb feltétel. Az egyik tanácsi költségvetési üzemben például fegyelmit indítottak a bizalmi ellen. A szakmai szakszervezet megyei bizottsága hamar megállapította, hogy a szóban forgó mulasztást a bizalmi sem megelőzni, sem megszüntetni nem tudta, nem is volt feladata. A védelemhez tartozik az is, hogy az szb-tit- károk kellő időben ellenőrzik a bizalmiak bérezését, jutalmazását.

— Általában milyen a testületi döntések végrehajtásának ellenőrzése?

— Az ellenőrzések megtartásával, gyakoriságával bizony még gondok vannak. Hiába hoznak jó döntést például bér, vagy jutalom kérdésében, ha nem ellenőrzik a döntés végrehajtásának pontos megtartását. A szak- szervezeti jogosítványok közé tartozik a vétójog és az ellenőrzési jog. Ezekről a jogokról több helyen valahogy megfeledkeznek. Az igazgatók beszámoltatása nem mindenütt számít kontrollnak. De nemcsak a gazdasági, a szak- szervezeti munkára vonatko. zó határozatokat is gyakrabban kellene ellenőrizni. Az ellenőrzés és az önvizsgálat a jó bizalmi munka, a jó szakszervezeti munka alapja.

N. L.

M

int vaspor a mágneshez, úgy vonzódik a gépekhez a negyvenhat éves Virág András. Mondja, egy kicsit a véletlen, még inkább a társadalmi változás tette ilyenné. A falu átalakult. Tiszavasváriban létesítettek egy gépállomást.

— Hova mehettem volna. Az én időmben, fiatalságomban még kevés volt a munka. örült, ha valaki bejuthatott a gépállomásra. Nekem szerencsém volt. 1951-ben már erőgépen dolgozhattam. Azóta szántok, vetek és aratok.

Sok kombájnból sokféle típust nyergeit már. Ismeri mind; a legkorábbit és a leg- lújaibbat.

— Először ÁC-vel arattam. Magyar gyártmányú, benzines kombájn volt, aztán kapMunkában a

MEO-s. Az Egyesült Izzó kisvárdai gyárában a törpelámpák paramétereit ellenőrzi fotométerrel Balogh Gézáné. (Elek Emil felvétele)

Hég az idén elkészül

MBK-szerviz

A Magyar Autóklub megyei szervezete a nyíregyházi után, decemberben már Mátészalkán is üzembe helyezi a mini szervizállomást. Az építkezést a napokban elkezdték és terv szerint december 20-án adják át. A mintegy egymillió forint költséggel épülő szervizállomás generál kivitelezője a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat, alvállalkozó a vásá- rosnaményi tanácsi költségvetési üzem. Nyíregyházán, a Debreceni és a Tünde utca sarkon tervezett autós szervizüzem építésének feltételeit is megteremtették: a KEMÉV bármikor elkezdheti a munkát.

Hadüzenet a péklapátnak

Egy új FMK kemencével gazdagodik az idén a Nagy- ecsedi Áfész sütőüzeme. Jelenleg 4 hagyományos magyar és egy FMK kemencében sül a kenyér és a pékáru az üzemben, ahol eddig évenként egymillió forintot költöttek fűtőolajra. Az új kemence beállításával már nem lesz szükség a hagyományos kemencékre, ezért várhatóan sokat javul majd a termékek minősége. így esztendőnként 400 ezer forintra csökken az olajköltség is. Egyúttal hadat üzennek a péklapátnak az ecsedi sütödében, hiszen az FMK kemencékben szalag továbbítja a tésztát. A 600 ezer forint értékű berendezés még az idén a helyére kerül, s a számítások szerint egy év alatt megtérül az ára.

tam a Balatont, majd az SZK típusokat, most Claas Domi- nátor a gépem. Nagy a különbség az első és a mostani kombájn között. Akkor, ha egy szezonban learattam 70 holdat, nagy teljesítménynek számított. Most a bő háromhetes munkával 260 hektárról 1300 tonna búzát csépeltem. Ez a 25 évvel ezelőttinek nyolcszorosa. Ilyen a fejlődés. Megnőtt a termésátlag és hozzá a gépek teljesítménye.

Vajon az ember mekkorára nőtt? Tudják ezt jól Ti- szadadán, Tiszaeszláron, Tiszavasváriban, ahol először lengte be az ÁC kombájn benzingőze a levegőt.' Fintorogtak a földművelők. És féltek, hogy a gép elveszi a kenyerüket, féltek még inkább azért, hogy a kombájn elpergeti majd a búza harmadát, felét. Virág András viszont bízott, hitt a masinákban.

— Hogy mit fizettek akkor a kombájnolásért, arra már nem emlékszem, de tudom, jól kerestünk, ha jó volt a

A kistermelők almája

Sorrend húzással?

— Nincsen ládánk, nem tudjuk az almát szedni — panaszkodnak az őri kistermelők, akik a Mátészalkai ÁFÉSZ- szal szerződtek.

— Előre meghatározott ütemezés szerint szállítjuk az exportalmát — újságolják örömmel a Baktalórántházi ÁFÉSZ-hoz tartozó kistermelők.

Lám, az ember azt hinné, ilyenkor már mindenki az almáját szedi, válogatja, csomagolja, s szállítja is a piacra. De úgy látszik néhány helyen az almaszedés megkezdése után sincsen minden rendben, nem mennek zökkenők nélkül a dolgok. Ez pedig nem éppen a legjobb kedvcsináló.

Ládahiány

őrben

A Mátészalkai ÁFÉSZ fel- vásárlási osztályán nagy a nyüzsgés. Telefonok csörögnek, termelőkkel és vásárlókkal tárgyalnak, intézkednek. Komoróczy Gusztáv áruforgalmi előadó éppen vidéki útra indul, s ő mondja:

— Mindig probléma volt a kistermelők almájának felvásárlásával: kiét vegyék át elsőként, kiét utolsóként. Most a felvásárlóinknál sorshúzással döntik el a sorrendet. Aztán a termelők egymás között már csereberélgethet- nek.

Igen ám, csakhogy hiába ez a liberális módszer, ha nincs miben elszállítani a piros, ropogós almát. Mert most erről van szó: kevés a Szabolcs láda, amelybe az export minőségű gyümölcsöt rakják.

Őrben ötven termelőtől háromszáz tonna almát vesznek (vennének) át. Eddig 1900 ládát kaptak, hiányzik még vagy tizenötezer. Nem kevés. Sokan emiatt átpártoltak a termelőszövetkezethez, velük kötöttek szerződést, ök biztosítják a göngyöleget, pedig ez a kitétel az ÁFÉSZ szerződésében is benne van.

— Nyolcvan mázsa almára számítunk — mondja Sipos Péterné kistermelő. — Már kezdenénk a szedést, mert potyog az alma, de várni kell.

Amikor kiejtem az ÁFÉSZ irodájában ör nevét, Molnár Ferenc termeltetési csoport- vezető rögtön mondja:

— Kevés a láda — majd papírokat vesz elő, s mutatja: — Sajnos, nemcsak őrben hiányzik a láda, s nézze, itt vannak a megrendeléseink. A nagykunsági erdő- gazdaságtól például ötvenezret várunk. Naponta telefonálunk nekik, de semmi jóval nem biztatnak. Ugyanígy Tyúkodról és Botpaládról sem kapjuk meg az ígért mennyiséget. Ebben a hónapban harmincezerre van kilátás, pedig az igény ennek a többszöröse.

— Talán ha hamarabb, már az év elején elkezdik a beszerzését, nem lenne ilyen hiány — vetem közbe.

— önkritikus legyek? — kérdezi a csoportvezető. —

szem—szalma arány. Azt is tudom, hogy az édesapám volt az akkori munkám legfőbb bírálója. Ö volt Büd- szentmihályon az első tsz-el- nök. Arattam a keze alatt. Járt a kombájn után és ha szemet talált a tarlón, leszállított a gépről. Ha a munkáról volt szó, úgy bánt velem, mint egy idegen.

Munkában kemény és kitartó lesz az ember. Virág András ilyenné edződött. Voltak nehéz pillanatok. 1967- ben, az esős időkben, amikor csak kínlódva haladtak, akkor nemigen hitte, hogy még további 15 évig fog aratni.

— Eltelt 25 év. Azóta kombájnotok. Most már hosszú ideje, mint a tiszavasvári Munka Tsz tagja. Meddig bírom még? Amíg az egészségem tart. Lekopogom, nincs vele semmi baj. Igaz, van akit idejekorán megvisel a gép, rajtam még nem fogott ki.

Itt a megyében évente több mint ezer kombájnos arat,

versengenek is. Bár minden kombájnos nagy munkát végez, a versenyben nem lehet mindegyik első vagy helyezett. Virág András már sokszor volt a jók, a legjobbak között. Idén is díjat nyert.

Hogy teljes legyen a kép, ki nem maradhat; mire jut egy olyan ember, aki 25 éve kombájnok Van egy szép és modern háza Tiszavasváriban a fő utcán. Tizenegy helyiség van benne. A ház megépült, a két fiú kitanult;

— Ami kellett, az mindig megvolt. Megbecsültek. Most is becsülnek. A tsz-ben jól kteresek, a havi átlagom négyezer forint felett van.

H

a nem kombájnol? Virág Andrásnak akkor is van elfoglaltsága. 1959-től párttag, 18 éve munkásőr, 14 éve községi tanácstag. Kitölti még szabad idejét a kert, a szőlő.

Seres Ernő

Ezeket a ládákat egyszeri használatra készítik. Ha télen betároljuk, őszig tönkremennek.

Lehet, hogy így van, ám a legtöbb gyártó, a termelő- szövetkezetek, amelyek maguknak szegezik, már télen elkezdik a munkát. Vagyis ők tárolják egy fél éven keresztül, vagy még tovább, s nem félnek attól, hogy bajuk esik a ládáknak. Miért éppen Mátészalkán mennének tönkre?

Minden rendben

Ramocsaházán Bagoly Gábor udvarán szállításra előkészítve nyolcszáz láda várja a gépkocsit.

— Időben megkaptuk a ládákat, tudjuk mikor szállítják el az almánkat — mondja. — Még a szerződés megkötésekor megbeszélték az ÁFÉSZ vezetői ezt minden kistermelővel. Tudomásom szerint nincs is probléma ezzel.

Baktalórántházán az ÁFÉSZ elnöke, Kincs Géza fogad.

— Tíz község tartozik hozzánk — sorolja —, s közülük csak háromban nincs szerződésünk. Az ütemezés még a tavasszal elkészült, s eszerint szállítjuk az almát Tuzsérra. Naponta egy széles nyomtávú szovjet vasúti kocsit rakhatunk meg. Eddig kétszáz tonnát szállítottunk, s összesen 2600 tonna almára van szerződésünk. A ládákat idejekorán, márciustól, áprilistól már szállítottuk. Most már minden kistermelőnél helyben vannak.

Partneri

kapcsolat

Mit lehet még ezek után elmondani? Korábban mindig visszaélésekre adott alkalmat, hogy nem ütemezték kellően az átadási határidőket. Most a Mátészalkai ÁFÉSZ területén a legliberá- lisabb módszert, a sorshúzást alkalmazzák. Rábízzák a szerencsére. Lehet, hogy ez „szerencsés” megoldás...

S ami még ettől is fontosabb: a láda kérdése. Már januárban mindenki tudta, hogy ősszel almaszedés lesz, ehhez pedig megfelelő göngyölegre van szükség. Még most sem késő, sőt szükséges a ládák beszerzése, ám ez kapkodást, zavart eredményezhet. Kár volna, hogy emiatt romoljon el termelő és felvásárló kapcsolata.

Sipos Béla