Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-10 / 212. szám

1982. szeptember 10. Kelet-Magyarország 3 Vétetnek nincsenek A MAGYARÁZAT FO­GOTT MEG a tv-riport vé­gén. A kamerák előtt a fő­város egyik új lakótelepéről nyilatkozott az illetékes. Nem kis büszkeséggel mondta, hogy a lakások kulcsátadásával egy időben végeztek az utcák, terek parkosításával, kinyi­tottak az új ABC-k. Kicsik és nagyobb gyermekek ta­lálnak elég játékot a házak között, sőt szüleikkel jól érzhetik magukat a közeli fe­dett uszodában. Az álmélko- dó riporter utolsó kérdésére, mely szerint mi mindennek a magyarázata, az interjú- alany csupán ennyit vála­túl újabb padokkal övezett sétányok, salakos labdázóhe­lyek fogadhatnák az iskolá­ból, óvodából hazatérő gye­rekeket, a munka után friss levegőn beszélgetni akaró felnőtteket. A pihenőhelyeknek alkal­mas terek városszerte meg­szépülhetnének, ha a lakók nevében ehhez kisebb, na­gyobb segítséget kérő tanács­tagok elől nem zárkóznának el az illetékesek. Akkor nem menne ritkaságszámba az a lakótelep, ahol szembetűnően a lakásajtón kívül, belül egy­aránt jól érzi magát az ott­lakó. Akkor gyakoribbak len­nének a „vélelenek”! R. G. Egységrakományt készítő és pántológépet alakított ki a Papíripari Vállalat nyíregyhá­zi gyárának újítási és kivitelezési csoportja. Az új berendezés a papírkonténerekbe rakott készárut raklapra helyezi, műanyag pánttal fogja össze. Képünkön: Katona Gyöngyi irá­nyításával a gépsor vasúti szállításra készíti elő a konténereket. (G. B.) NEM A BETON, HANEM AZ ÉLTETŐ LEVEGŐ... Vissza a szabadtartáshoz? Állattenyésztési tapasztalatok Barabáson Lám, mégiscsak értettek őseink az állattartáshoz, a tenyésztéshez. Mert ma­napság egyre több helyen térnek vissza az állatok szabadtartásához, hiszen nem a beton és a villanyvilágítás, hanem a szabad levegő és a hatalmas tér az éltető elemük. szolt: „Mindez a véletlen mű­ve”. Akik idáig értek az olva­sásban, azonnal kimondhat­ják tapasztalataikra alapoz­va a sarkalatos újkeletű igaz­ságot: „Véletlenek nincsenek”. Hiszen az általános gyakor­lat az, hogy a régen várt ott­honokba költözők jobb eset­ben is hónapokig törmelék- hegyek között bukdácsolnak, hogy a nagy esőzésekre sem készül el a járda, amit süp­pedő, ingatag pallókkal kell pótolni. Már pedig az elha­nyagolt környezettől nem várható, hogy építőleg has­son az esztétikai kulturáltsá­gukra. A rendetlenség láttán hajlamosabbak leszünk a szemetelésre, a környék to­vábbi csúfítására. AZ OTTHONTEREMTÉS nem napok kérdése. Az éve­kig lakásra váró hiába ter­vezte el ezerszer, hogyan ren­dezi be a kiutalt, a megvásá­rolt ötven-hatvan négyzet- métert, a legtöbb esetben csak hónapok elteltével mondha­tó el: megszületett a barát­ságos, meghitt környezet, az otthon. Még lassabban tűnnek el az építkezés okozta „sérü­lések” a lakótömbök udva­ráról. Nem illik ide ez a szó, hiszen a házkörnyéki kurta terek, zugok, kerítések, korlá­tok nélkül simulnak bele az utcákba, a város beépítetlen foltjaiba. Egyformán szürkének, si­várnak tűnik a többemeletes lakóházak szűkebb környe­zete; nem tükrözi az ottla­Állatok a hajón Nyolc évvel ezelőtt gondol­ták a Nyírmadai Állami Gaz­daságban, megpróbálják a szabadtartásos szarvasmarha­tenyésztést. Ezt szükségessé tette az is, hogy a barabási üzemegységben nagyon si­lány a terület, kultúrnövé­nyek termesztésére nemigen alkalmas. Meg aztán beruhá­zás, minden különösebb épü­let létesítése nélkül belevág­hattak. — A nyolc esztendő hosszú idő, sok mindenen keresztül estünk — kezdi a beszélgetést Lakatos József, az üzemegy­ség vezetője. — Jelenleg 1100 marhánk van Barabáson: öt­száz húshasznú tehén, a töb­bi növendék és szopós borjú, valamint harminc bika, mert a ridegtartás miatt csak ter­mészetes pároztatás lehetsé­ges. A gazdaság a tengerentúl­ról vásárolta a szabadtartást jól bíró, a szélsőséges időjá­rást eltűrő állatokat. Hajón jöttek az öreg kontinensre a hereford fajtájú tehenek, bi­káké Még ma is található a hőskorszakban érkezett apa­állatok közül egy-kettő. ség. Azután a vágósúly gyor­sabb elérését a hereford és a magyartarka keresztezésével érik el. Ez azért jó, mert a tarka több tejet ad, így a borjú bőségesebb táplálékot kap, s jobb a hús minősége is. Viszont nem bírja annyira a ridegtartást. A herefordnak egyetlen hibája, hogy a húsa nagyon érzékeny a faggyúso- dásra. Az utóbbi években francia oharóloy bikákat is vásároltak. Ez a fajta már nagyobb tömegű húst is ad, mint a hereford. — Avatatlan fülek számára kissé bonyolultnak hangzik a keresztezés, de mi már ta­pasztalatból tudjuk melyik a jobb — szól Veres Béla ál­latorvosi szaksegéd. — Ne­künk egy a lényeg: minél ha­marabb, s minél nagyobb tö­megű hús előállítása. Az el- lések zöme március elejétől május közepéig tart. Akkor az ötszáz tehén négyötöde borjadzik, s van egy pótcik­lus novemberben, amikor a többi ellik.. Az első azért jó, mert már nincs hideg és ősz­szel a hideg beállta előtt a borjakat hízásba lehet fogni. Ezt már a központi telepen végzik, mi csak a szopós bor­jakkal és a növendék állatok­kal foglalkozunk. „Sajnáltuk az állatokat11 Barabáson 1100 szarvas- marhát tartanak. Mindezt öt ember gondozza és két váltós segíti a munkájukat szabad­ság idején. Közülük Lukovics Sándorra négyszáz jószág mindennapi ellátása hárul. Így beszél erről a 49 éves be- regdaróci állatgondozó: — Reggel hattól este hatig állandó munkát adnak a mar­hák. A bekerített területen nincs nap, hogy ne kelljen javítani a kerítést, a vályút átrakni, bikát abrakolni, a borjaknak tápot adni, a sót kiszórni, az ellésnél segíteni és ki tudja elmondani, mi mindent csinálunk még. Mindebben hű társam, segít­ségem a kutyám meg ez a bi­cikli. Régebben próbáltuk ló­val, amolyan cowboyként, de fölösleges. Nekünk nincs olyan nagy területünk, mint az amerikai gazdáknak. Télen ehhez jön még a silózás, a ta­karmányozás is. Én kezdettől /----------------------------------------­a szabadtartású marhákkal foglalkozom, és eleinte saj­náltuk is az állatokat. Télen kegyetlenül hideg van erre­felé, de láttuk bírják, szinte meg se kottyan nekik. Külö­nösen a száraz hideget tűrik, a csapadékos idő megkínozza azért a jószágokat is. A szín alá is csak eső, vagy hóesés­kor mennek. Akkor összehú­zódnak, úgy melegednek. Is­merem én már a szokásukat, meg magukat az állatokat is. Reggel egy gyors pillantást vetek rájuk, nem bágyadt-e, beteg-e valamelyik. Rögtön meglátom, s akkor jöhet a segítség. Kettős haszon Nem új dolog, amit a nyír- madaiak végeznek. Rajtuk kívül több megyei gazdaság­ban is tartanak szabadon szarvasmarhát. Nyírmadán az elmúlt években, a kezdeti időszakban az olcsó tartás el­lenére sem volt jövedelmező a húsmarha, mert probléma volt az értékesítéssel. A te­nyésztési célok azt követel­ték, hogy tisztavérű herefor- dokat állítsanak elő. Viszont ez a fajta nem keresett a vi­lágpiacon. Most a váltás ko­rát élik a madaiak, más faj­tákkal keresztezik a magyar- tarka, a tejelő magyarbarna, a hereford teheneket. A ke­resztezéstől piacképesebb, jö­vedelmezőbb egyedeket vár­nak, ami haszon a gazdaság­nak, haszon az államnak. Sipos Béla Elsőként az Elekterlémnéi Megnyújtják a fémek életét Főleg az iparban elsőren­dű cél a fémek (gépalkatré­szek, szerkezetek) élettarta­mának növelése. Ennek egyik módja, hogy a fémfelületeket olyan anyaggal vonják be, amely szívósan ellenáll a ké­miai, fizikai hatásoknak. Ilyen anyag a króm: az eljá­rás a krómozás. Hazánkban úttörőszerepet vállalva, első­ként a nyíregyházi Elekter- fém Szövetkezet vezeti be az úgynevezett kettős kemény krómozást. — A nyugatnémet techno­lógiával, anyagokkal készülő kettős krómréteg a hagyomá­nyosnál hat-nyolcszor kemé­nyebb, ennek megfelelően sokkal korrózió- és kopásál- lóbb — mondja Béleznay Jó­zsef, a szövetkezet elnökhe­lyettese. — Az új eljárással kapcsolatos próbákat, kísérle­teket Nyíregyházán, a Vas­gyár utcai üzemünkben meg­kezdtük. A szövetkezet termelési ér­tékének harmada (idén mint­egy 45—50 millió forint) szár­mazik a galvanikus horgany­zásból, nikkelezésből, krómo­zásból. Az új NSZK-techno- lógia alkalmazásával, a kró­mozással szemben támasztott legmagasabb minőségi köve­telményeket is ki tudják elé­gíteni. Az Elekterfém Szövetkezet minden tőle telhetőt megtesz a minél gazdaságosabb ter­melésért. Ennek egyik leg­sarkalatosabb pontja az energia- és anyagtakarékos­ság, melyet gépeik, berende­zéseik korszerűsítésével ér­nek el. A nyíregyházi és a kállósemjéni üzemükben mű­ködtetett galvanizáló kádak hűtésére naponta 40 köbmé­ter vizet használnak fel, mely annak ellenére, hogy tiszta, a „házi” szennyvízgyűjtőbe tá­vozik. A szövetkezet vezetői az újítási feladattervben öt­leteket kértek e gond megol­dására. Nem eredménytele­nül. Erről Elek István ener­getikus, újítási előadó beszél: — A galvanizáló kádak hű­tésének megoldására két ja­vaslat érkezett. Mindkettő lé­nyege: a hűtővizet ne enged­jük szennyvízként elfolyni, hanem azt megfelelően ke­ringtetve tovább hasznosít­suk. Az egyik ötlet házilag kivitelezhető (ezzel az üzemi kísérleteket megkezdtük), míg a másik megvalósításá­hoz egy gépet kell vásárol­nunk. Mindkettőt elfogadtuk, mindkettőt hasznosítani fog­juk. (cselényl) N kók otthontteremtő igényét. A jó közérzetet sugárzó teret mintha a lakásuk küszöbén túl képtelenek lennének életre hívni. Egyénenként nem hiányzik a szándék, csak a közösen lakott „második ott­hon” kialakítására nem mozdulnak mindig együtt a kezek. Azok a kezek, melyek tavasszal ásót ragadnak, hogy fákat ültessenek a falatnyi parkba, vagy a tervezők hi­bájából elmaradt játszóteret maguk pótolják. JÁRTAMBAN KELTEM­BEN naponta látom a játszó­térépítés egyik példáját. A nyíregyházi Morgó zugban az unatkozó gyerekeiken segíte­ni akaró apukák, anyukák hintákat, mászókákat, foci­kaput, homokozót varázsol­tak a festőién szép lombú tölgyfák alá. A dicséretes cse. lekedet azonban magán vi­seli a „házilagosság” szegé­nyes jegyeit. Ha a közterüle­tek szépségéért, ápoltságáért felelős szervek kellően felka­rolnák ezt és a többi hasonló vállalkozást, a meglévőkön — Az őshazájukban telje­sen ridegen tartják ezeket az állatokat — folytatja az üzemegység-vezető. Amikor nálunk meglátták a vályúkat, nem tudták mire kell hasz­nálni. Inkább a pocsolyából ittak, ahhoz voltak szokva. Persze megismerték az itteni körülményeket, megszokták a területet. Áprilistól hóesésig A hereford fajtákra első­sorban a szabadtartás megho­nosítása érdekében volt szük­A Volán 5-ös számú Válla­lata új, korszerű műszaki for­galmi telepet épít Kisvárdán. A létesítmény kivitelezését a jövő évben kezdi meg a Villamosszigetelő és Mű­anyaggyár szomszédságában 30 milliós beruházásból. Az új műszaki-forgalmi te­Mint régen, április végén kihajtják az állatokat a lege­lőre, az első hóesés még ott találja őket. A közbeeső idő­szakban csak azt esznek, amit találnak. Illetve a borjak ki­egészítésként tápot kapnak, valamint minden állat sót, ásványi anyagot. Télen nyi­tott színekben várják az idő jobbra fordulását. Persze nincsenek ezek a jószágok csak a nagy természetre bíz­va. Az ember ilyen körülmé­nyek között is igyekszik a legjobb feltételeket biztosíta­ni. Barabáson az államhatár mentén húzódó domboldalak­ba építették a színeket, beto­nozott helyen kapják télen-« takarmányt. lep a végleges elkészülése után 250 egységjármű ki­szolgálását és ellátását fog­ja biztosítani. Az építkezés első ütemének átadására 1985-ben kerül sor, a teljes befejezése a VII. 5 éves terv­ben várható. — Mondd, apa, miért volt a király meztelen? — Mert a szélhámosok nemlétező árut sóztak rá. Legközelebb figyelj jobban, és ne tégy fel ostoba kér­déseket! — De miért nem mondta meg neki valaki mindjárt, hogy meztelen? Vasárnap történt; én meg a kisfiam meséket olvas­tunk, és a bennük felmerü­lő problémákat tárgyaltuk meg. Hétfőn igazgatónk érte­kezletet tartott. Ülök, hall­gatom, jegyezgetek. Egy­szerre csak leesett a töltő­tollam. Lehajoltam, hogy felvegyem a padlóról és lá­tom —, hogy az igazgató mezítláb van! Nincs rajta cipő, de még zokni sincs a lábán! Meztelen a lába, és mozgatja az ujjait. Nem akartam hinni a szemem­nek. Hunyorogtam, azután még egyszer odanéztem — hát valóban! Mezítláb van! Könyökkel oldalba böktem Draganovot. — Draganov — suttog­tam a fülébe: — Odanézz, mi van a főnök lábán. Draganov szótlanul leej­tette a ceruzáját és az asz­V tál alá mászott. Néhány má­sodperc múlva előbújt és rám nézett. Arca olyan sá­padt volt, mintha egy di­noszauruszt pillantott volna meg az asztal alatt. — Olasz cipő van a lá­bán — suttogta. — Az ola­szok könnyű, átlátszó cipő­ket készítenek ... Biztosan Akár a mesében... Irta: Dimitr Bezsanazki a legutóbbi olaszországi út- járóh' hozta. Igen, biztosan olasz... Az értekezlet véget ért. Ebéd után az igazgatót el­hívták valahová, és én meg Draganov utánaszaladtunk a kijárathoz. A földszinten értük utói, amikor éppen Panajot bácsival, a kapus­sal beszélgetett. A főnök biccentett feléje, azután az wntójáütoz indult. Télikabá- to-.\ kucsmát viselt, a kezé­ben diplomatatáskát tartott. És mezítláb volt! Odakint pedig a hó. öt centiméteres lehetett, de mégiscsak hó, a főnök pedig ment szép las­san és olyan nyomok ma­radtak utána, akár nyáron a strand homokján. Megra­gadtam Draganov karját. — Draganov — mond­tam: — Ez nem olasz ... — Micsoda? — Draganov úgy tett, mintha egyetlen szót sem értene az egészből. — ... cipő, amelyet a fő­nök visel. Talán Hollandiá­ból hozta? — Hollandia, Németal­föld, mit számít! — vála­szolt Draganov. — A lé­nyeg, hogy cipő van rajta! — Igen, valóban — helye­seltem —, a mi főnökünk ízlésesen öltözködik,,. Este otthon a fiam megint kérdezősködni kezdett: — Apa, miért nem mond­ta meg senki a legelején a királynak, hogy nincs rajta ruha? Ekkor elfogyott a béketű­résem és olyan nyaklevest kentem le a kölyöknek, hogy azonnal elhallgatott és aludni ment. Milyen bosszantóak néha ezek a kíváncsi gyerekek! Ford.: Gellert György Hűszaki forgalmi telep épül Kisvárdán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom