Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-09 / 211. szám

1982. szeptember 9. Kelet-Magyarország 3 Megújul Kisvárda és Záhony , körzete Beszélgetés Szilágyi Lajos miniszterhelyettessel A közelmúltban tartottak vitaülést a Záhony—Kisvár­da térség területfejlesztési koncepciójáról, az ebből adódó időszerű feladatokról. Az előadót, Szilágyi Lajos építésügyi és városfejleszté­si miniszterhelyettest kér­tük meg, hogy világítson rá néhány összefüggésre, szól­jon személyes tapasztalatai­ról. — Miért kell ezt a terü­letet külön kezelni, húsz­harminc éves távlatra fej­lesztési és területrendezési tervet készíteni? — Ennek a résznek a gazdasági kihatásai jelentő­sek. A Szovjetunióval való nemzetközi szállítás révén a vele való foglalkozás túl­nő a megye felelősségén, népgazdasági szempontból kell megítélni helyzetét. A koncepció is hangsúlyozza, hogy az áruátrakás miatt — Európa legnagyobb száraz­földi kikötője Záhony tér­sége — ennek a „kikötői hatásnak” a kamatoztatása szükséges az összehangolt fejlesztés révén. Ebben sze­repel az átrakáshoz, áru- szállításhoz kapcsolódóan a raktározás, elsődleges feldol­gozás kiépítése, az energia- rendszereknél a vezetékek egy közös sávba helyezése, a vízügyi létesítmények fej­lesztése. — Mennyire függ ez ösz- sze a mai, szűkösebb anya­gi lehetőségekkel? — A koncepció csak a fő irányokat szabja meg, an­nak tartalommal való meg­töltése az éves és ötéves tervek feladata. A jelenlegi lehetőségek mellett az apró lépések taktikáját érdemes választani, amikor azokban a beruházásokban döntünk, amelyeknek a megvalósítá­sa reális. Ugyanakkor a koncepció például lehetővé teszi, hogy a vízügyi léte­sítményekhez szükséges te­rületet jó előre biztosítsuk, ismerjük a különböző ága­zatok igényeit. A terület- rendezési terv előírásait időről időre a változó élet­hez szükséges igazítanunk. — Milyen benyomásokat szerzett a vitaülést, a vasúti átrakókörzetben tett látoga­tást követően? — Tudom, hogy ez a me­gye az utóbbi tíz évben sokkal dinamikusabban fej­lődött, mint az ország más részei. S éppen ezért szol­gált számomra kellemes meglepetéssel, hogy 60—70, zömében fiatal értelmiségi eljön egy ilyen vitaülésre a tudományos egyesületek hí­vására. Az építőipari, köz­lekedési és közgazdasági szakemberek — de mások is — éppen azt bizonyítot­ták, hogy ezen a vidéken is komoly szellemi kapacitás jött létre, s ennek az alkotó energiának a hasznosítását érdemes a térség javára fordítani — Melyek azok a szemé­lyes élmények, amelyek szintén a fejlődést bizonyít­ják? — Az, hogy örömmel jö­vök a megyébe, hiszen itt születtem, talán ismert né­hány ember előtt. Ám szá­momra külön öröm, ahogy látom azt a változást, ami végbemegy szinte minden területen. Valamikor Nyír- tassról jártam be Kisvárdá- ra, a gimnáziumba, s bi­zony ma már szinte rá sem lehet ismerni a környékre, még az utak is megváltoz­tak. Tetszett nekem, ahogy a helyi vezetők büszkélked­nek az építésekkel, s azok a jó példák — mint a tava­lyi belvíz után egy házgyári épület három hónap alatt történő felépítése — ame­lyek azt bizonyítják, hogy az itt lakók, az építők min­dent megtesznek azért, hogy minél jobb körülményeket teremtsenek. L. B. Színvonalas munkát végeznek..“ Á kárpátukrán pártdelegáció építkezéseknél Á zöld' ’munkásruhás zömök fiatalember szép emlékeket ele­venít fel duruzsoló esz­tergagépe közelében. El­mondja: alig hogy visz- szajött a nászútról dol­gozni, a szerencse mellé állt és mehetett „pót nász­úira”. Hogy kié legyen az NDK-ba szóló páros üdü­lőjegy, azt sorshúzással döntötték el. A brigádja tagjai ugyanis egyforma tudásúnak és egyformán szorgalmasnak tartják egymást. Valamennyien többszörös újítók, tulaj­donképpen azt is újítás­nak szánták, hogy kalap­ban dőljön el: kinek ked­vez a szerencse. A zömök fiatalember, Gyimesy György erős keze tapintott rá az üdülőjegyre. A kalapos ügy a múlt nyáron történt, amikor az OVH által rendezett újí­tási versenyen a Szabolcs- Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Dobó István szocialista brigád­ja országos második he­lyezést ért el. A brigád­nak a hivatal egy kétsze­mélyes, NDK-ba szóló üdülőjegyet ajándékozott. A szerencsehúzás után Gyimesi György örült is, meg sopánkodott is társai, meg főnökei előtt. Ezt mondta: „Most jöttem vissza a nászútról, ráadá­sul a vállalati szakszerve­zettől kaptam rá a balato­ni beutalót. A nászúira ráment a szabadságom.” Sebaj, mondták főnökei: „Megérdemelsz te tíz nap jutalomszabadságot.” A fiatal esztergályos felesé­gestül így juthatott ki Drezdába, így hajókázha- tott az Elbán. Gyimesy György Kál- mánházáról jár be napon­ta a Szavicsav tmk-mű- helyébe. Tanuló korában a gyakorlati időt is a válla­latnál, sőt ebben a bri­Üdülőjegy a kalapban gádban töltötte. Jól járt a brigáddal, jól járt vele a brigád, ötletemberek közé jött, ő maga is folyton a jobb, az ésszerűbb mun­kán töri a fejét. Nem ma­gáról, a maroknyi kollek­tíváról beszél szívesebben. Mint mondja, a brigádve­zető tavaly tett technikus minősítő vizsgát. Egy mű­vezető, egy kazánfűtő és egy segédmunkás is tarto­zik a brigádba, a többiek esztergályosok. De vala­mennyien univerzálisak a vasas szakmában. Ha va­lakinek támad egy ötlete, nem rohan az újítási fe­lelőkhöz és nem töri ma­gát az azonnali megvaló­sításon. Társai csiszolnak az ötleten, tesznek hozzá, vesznek is el belőle. A ki­vitelezés, a megvalósítás is több emberre vár. Termé­szetes, hogy az újítási, az ésszerűsítési díj is közös kalapba kerül. És nincs sértődés, vitat­kozás, senki sem akar na­gyobb arányban részesülni Az építő és szerelő vállalat munkájával ismerkedtek teg­nap délelőtt Nyíregyházán, a megyénkben tartózkodó szov­jet pártdelegáció tagjai. A vállalat központjában Tóth Pál igazgató tájékoztatta a vendégeket, s elmondta, hogy ebben az esztendőben 330 millió forintos termelési ér­téket állítanak elő. Az 1500 dolgozó kétszáz lakást, isko­lákat, ipari létesítményeket épít, valamint épületfenntar­tási munkát is végeznek. Egyik legnagyobb beruházá­suk a kisvárdai fűtőmű épí­tése, amely ötvenmillió fo­rintba kerül. Ezután Szabó József, az ÉPSZER pártveze­tőségének titkára ismertette a négytagú delegációval a vállalatnál folyó pártéletet. A tájékoztatót követően a Kárpátontúli területről érke­zett vendégek megtekintették az Öz közben épülő lakásokat. Itt az első ütemben hetven - három lakást adnak át az építők még az idén, s ez 45 millió forintba kerül. A má­sodik ütemben hatvan lakás alapozását, illetve részben már az alagútszerelést vég­zik. Érdeklődéssel figyelték a delegáció tagjai az alagútzsa­lus szerelést, s elismerésüket ki is nyilvánították. — Szívesen látnék ilyen a közös sikerből. Jóban, rosszban összetart a bri­gád. Ha néha nem fogad­nak el egy javaslatot, vagy valamelyest késik az el­bírálás, nem lohad újítási kedvük. Tavalyelőtt 17 ja­vaslattal álltak elő, 15-öt el is fogadtak, be is vezet­tek. Tavaly 15 elfogadott újítást könyvelhettek el. Nem szidják az anyagel­látást, nem vétkeseket ke­resnek, mindig a megol­dást keresik. Hiánycikk volt például a Skoda gép­kocsik keréktőcsavarja. Készítettek egyet, amely szinte jobb, mint az ere­deti. A vállalat kútfúró részlegének dolgozói a ta­lajvízszint süllyesztésnél eddig kézzel fúrtak, rop­pant fáradtságos munká­val. Nagyobb részt Gyi­mesy György ötleteként készítettek egy szerkeze­tet, amely minimális ener­gia felhasználásával fúr, a munkások akár karbatett kézzel nézhetik. Ez a si­kerélmény. Ez ad biztatást a további új módszerek kereséséhez. A brigád tagjai akkor örülnek iga­zán, ha látják, hogy kol­légáik könnyebben, gyor­sabban boldogulnak mun­kájukkal. G yimesyné, a Nyír­egyházi Fodrász Szövetkezet fodrá­sza nemrég egészséges kislánynak adott életet. A férj azt mondja: a pénz­nek most már még inkább jelentősége van, Egy egy­szerű ésszerűsítési díjból lehet venni a picinek egy ruhát, vagy egy cipőt. N. L. szép házakat Técsőn is — mondta Mihail Alecska, a té- csői járási pártbizottság osz­tályvezetője. Ugyanis hasonló módszer­rel, alagútzsalus technológiá­val egyelőre nem építkeznek, inkább a nagypanelos épít­kezést részesítik előnyben, s nagyon sok házgyári lakást készítenek. — Nálunk, Munkácson a debrecenihez hasonló házgyár működik — említette Mihail Posztur, a városi pártbizott­ság első titkára. — Meg is látogatjuk a debrecenieket, megnézzük ők hogyan dol­goznak, kicseréljük tapaszta­latainkat. Nem maradt el az elisme­rés akkor sem, amikor a la­kások belső szerelését tekin­tették meg a vendégek. Tet­szett nekik a lakások beosztá­sa, a különböző szerkezeti egységek, s nem kerülte el a figyelmüket a hőszigetelésre fordított gondos, pontos mun­ka sem. Benyomásaikról a delegáció vezetője, Alekszan­der Tyimofejevics Dolgopja- tov, az Ukrán Kommunista Párt Kárpátontúli területi Bi­zottságának titkára a követ­kezőket mondta: — Az itt épülő ház sajátos arculattal gazdagítja majd a várost. Különben is a ma­gyar építészek és építőmun­kások híresek a jó minőségű és szép munkáról. Most is láthattuk, az összeszokott bri­gádok munkája nyomán iga­zán szép épület bontakozik ki. Ehhez a technológiához hasonló mozgózsalus rend­szerrel épült egy magasház Ungváron, de nálunk inkább házgyári elemekből készülnek a lakások. Itt lassan már tra­díciója van az alagútzsalus építkezésnek, s magas szín­vonalú munkát végeznek az építők. A Kárpátontúli terület pártdelegációjának tagjai dél­után a tiszalöki vízi erőmű­höz látogattak el. S. B. Ojítások - új midőn i Intézi a Pannónia Mezőgazdasági Társaság Pannónia Mezőgazdasági Társaság — az olvasók nagy részének minden bizonnyal semmit nem mond e név, a mezőgazdasági szakemberek előtt azonban már ismerősen cseng. Egy baranyai termelő- szövetkezetben, Baksán for­dult meg először a vezetők fejében a gondolat: mi len­ne, ha létrehoznának egy tár­saságot, melynek az lenne a feladata, hogy összegyűjti és ismerteti a mezőgazdasági nagyüzemekkel az addig job­bára elkallódott újításokat, ötleteket. A gondolatot ha­marosan tett követte. A társaság néhány hónapja területi irodákat is szerve­zett, többek között a szom­szédos megyeszékhelyen, Deb­recenben, melynek alkalma­zottai, szakemberei négy me­gye, köztük Szabolcs-Szatmár mezőgazdasági üzemeit hiva­tottak kiszolgálni. Megyénket , eddig két gazdaság, a mária- pócsi Rákóczi és a gávaven- csellői Szabadság Termelő- szövetkezet képviseli a társa­ságban. A szám soknak nem mondható, kis kedvcsináló gyanánt szóljunk hát arról, mit is nyújt az iroda! Minden tagról készül egy adatlap, mely tartalmazza, hogy az adott termelőszövet- \ kezet, vállalat milyen gond megoldásában várja mások­tól a segítséget, de szerepel ezen a lapon az is, hogy az illető gazdaság milyen mások ' által is alkalmazható terme­lési módszereket, újításokat, ! ötleteket kínál. Az informá- | ció gyűjtése és továbbítása _ folyamatos, így az adott gaz­daság vezetői naprakészen tájékozottak, mit, hol érde­mes megszerezni, ellesni. Az adatlapokat az úgynevezett Pannon dossziéban gyűjtik össze — már most több mint félezer hasznosítható ötlet között válogathatnak a tagok — amit negyedévenként fel­újított formában küldenek el a taggazdaságoknak. A dosszié mellett havonta jelenik meg a társaság üzemi lapja, a Pannon Hírmondó, mely fo­lyamatosan tájékoztatja a ta­gokat a társaság életéről. Láthatjuk, a társaság nem fukarkodik a segítséggel, de milyen kötelezettségei vannak a tagoknak? A belépni szán­dékozó gazdaság először is részjegyet vált, mely 28 800 forint. Ezzel képviselője automatikusan tagja lesz az igazgató tanácsnak, s ter­mészetesen beleszólhat a tár­saság ügyeinek intézésébe. Ezenkívül minden évben 30 ezer forintot kell fizetnie tag­sági díjként a közös alapba. S mivel a társaság nem csak közvetít, de szerepet vállal egy-egy üzlet lebonyolításá­ban, szervezésében is, így a nyereségen is a közreműkö­dés arányában osztoznak a tagok. B. G. Konvejorpályás festőműhely Nyírteleken Növelik az igényeket, a minőségi követelményeket a tőkés vállalatok az ex­portra kerülő magyar gyártmányokkal szemben. Ezzel igyekszik lépést tar­tani a Nyíregyházi Me­zőgép Vállalat és nyírtele­ki gyáregysége. Ezt a célt szolgálja, hogy csaknem 3,5 millió berendezéssel korszerűsítik a régi festő­műhelyüket. Októberre elkészül a fel­ső konvejorpályával el­látott műhely, s így a jö­vőben a tőkés exportra és a hazai piacra kerülő gé­pek és alkatrészek festé­sét korszerűbb eljárással végzik a korábbiaknál. A megújuló üzemben októ­ber derekán kezdik meg a termelést. Ezáltal javul az itt dolgozók munkakörül­ménye, egészségvédelme és megszűnik a környezet szennyeződése is. De az sem mellékes, hogy to­vább javul az országosan elismert DEKT típusú tartálykocsik és az NSZK- beli Griessel cég megren­delésére gyártott különfé­le alvázak minősége is. így a korszerű festő­műhely üzembe állításá­val megőrzi versenyké­pességét a nyírteleki gyár­egység és biztosítják a va­lutabevételi terv teljesí­tését is. Nyíregyházi porszifó- alkatrészek, frágéptokek a BNV-n A Nyíregyházi Műanyag és Fényképészipari Szö­vetkezet fennállása óta másodízben vesz részt műanyag termékeivel a Budapesti Nemzetközi Vá­sáron. Tavaly háztartási műanyag termékeikkel, tá­laikkal, edényeikkel el­nyerték az OKISZ emlék­plakettjét. Az idei BNV-n 15 fajta termékével lesz ott a nyír­egyházi ipari szövetkezet. Újra, s fejlettebb kivitel­ben mutatják be háztartá­si műanyag edényeiket, a kooperációban készülő az IGV és a VSZM részére, megrendelésükre gyár­tott műszaki termékeket, többek között a különböző porszívóalkatrészeket, az úttörőkulacsokat, a mű­anyag fröccsöntőgépek csigatisztítószereit, amely után nagy az érdeklődés a tőkés országokban is, va­lamint a színes írógépto­kokat. Faipari tanműhely A nyíregyházi faipari vállalatnál korszerű tanműhelyben kezd­ték az új évet a tanulók és az oktatók. A Művelődésügyi Mi- nésztérium szakmunkásképzési alapból 3 millió forintot adott a vállalatnak a tanműhely megva­lósításához. A több mint 500 négyzetméteres területen kézi oktatótermet, gépműhelyt, rak­tárt, öltözőt, mosdót építettek. Képünkön: Sánta Zoltán har­madéves tanuló munkáját Estók László szakoktató ellenőrzi a ma­rógép mellett. (Elek Emil felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom