Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-04 / 207. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. szeptember 4. Ötszáz éve született Fráter György és Nyírbátor FRÁTER GYÖRGY (1482— 1551): bíboros, horvát szár­mazású erdélyi államférfi. Eredeti "neve Utiesenovic, ő a Martinuzzi nevet használ­ta, a kortársak viszont Frá­ternek nevezték. Szapolyai János katonája volt, majd pálos szerzetes lett. Szapolyai 1527-ben maga mellé vette és legbizalmasabb tanácsadó­jává tette. Kincstartó, vár'a- di püspök, majd János Zsig- mond egyik gyámja, 1542-től Erdély helytartója. Buda el­este után ő szervezte meg a Keletre szorult nemzeti ki­rályságot, a későbbi erdélyi fejedelemséget. 1549. szep­tember 8-án Nyírbátorban az ő kezdeményezésére és rész­vételével létrejött nemzetkö­zi egyezmény folytán kötődik Fráter György neve Nyírbá­torhoz. Egyébként nem véletlenül lett ennek az eseménynek a helye Nyírbátor, hanem an­nak, hogy a Báthori-család és kiváltképp annak egyik kiemelkedő tagja Báthori András, vagy más néven Bo- naventura, országos főkapi­tány — mert Ferdinánd pár­ti volt — különösen belesod­ródott az európai politikába. A nyugati politika és a nyu­gati országrész politikájának érdeke, az átmenetileg titkos egyezmény megkötésének he­lyéül Báthori András vár­kastélyát látta a legmegfele­lőbbnek.. Ezzel az eseménnyel került be Nyírbátor neve nemcsak a magyar, de a vi­lágtörténelmi könyvekbe is. Szulejmán szultán 1543-i hadjárata óta, Ferdinánd is­mételten kilátásba helyezte katonai támogatását, a hódí­tó török hatalom törekvései­nek ellensúlyozására. 1544 elején már úgy is látszott, hogy Ferdinánd biztató ígé­retei valóra válnak, mert maga V. Károly császár is megígérte, hogy személyesen vezeti a Magyarország fel­szabadítására irányuló had­járatot. Ferdinánd felkérte V. Károly császárt, hogy 1545. február 2-ára Nagyszombat­ba hirdetett országgyűlésen magát képviseltesse, s követe által újítsa meg a múlt esz­tendőben tett ígéretét. A Né­metországban kiújult vallási villongások miatt, azonban a török ellen tervezett hadi vállalkozás kérdése háttérbe szorult. A nagyszombati or­szággyűlés a várt segítség és biztatás helyett csalódást ho­zott a rendeknek. A NAGYSZOMBATI OR­SZÁGGYŰLÉS eredményte­lensége, Fráter György török politikájának helyességét igazolta. A különböző politi­kai huzavonák után —, a korábban említett németor­szági vallási küzdelmek — a török porta követelőzése stb., Fráter György kedvező kö­rülménynek minősítette a változatos sikerrel folyó per­zsa—török háborút is, mely Szulejmán erejét és tevé­kenységét egyelőre teljesen lekötötte, úgy, hogy 'nem volt várható még az egyesítés véghezvitele esetén sem, a porta rögtöni beavatkozása. Támogatva az erdélyi köz­felfogástól is, mely szintén a területek egyesítésétől várta a helyzet javulását, a ren­dekkel és Izabellával egyet­értőén elhatározta, hogy az 1548. október 16-ára Pozsony­ba hirdetett országgyűlésen újból a király elé terjeszti javaslatait. Ennek alapján, Ferdinánd 1548. november 20-án adott válaszában hang­súlyozta, hogy Erdély és a nyugati részek egyesítésének ügye eddig sem rajta múlott az 1538-i nagyváradi béke ér­telmében. Majd kijelentette a követeknek, hogy a függő­ben lévő kérdések elintézése végett, 1549. vízkereszt nap­jára Nyírbátorba, vagy Nagykárolyba biztosokat küld, kötelezi magát arra, hogy Erdély védelméről gon­doskodni fog. Az eredetileg 1548 júliusra, majd 1549. január 6-ára ki­tűzött értekezletet, különböző okok, így Báthori András be­tegsége, Nádasdy Tamás vo­nakodása, gróf Salm Miklós akadályoztatása miatt, csak 1549. szeptember 8-án nyit­hatták meg Nyírbátorban, Báthori András várában Fer­dinánd megbízottja és Fráter György jelenlétében, Borne­misza Pál erdélyi püspök részvételével. AZ ÉRTEKEZLET LEG­FŐBB EREDMÉNYE, a ki­rálybiztosok és Fráter György között kötött egyezség volt, melynek értelmében Erdély a tiszántúli részekkel vissza­száll Ferdinándra, ki ezek fe­jében Oppeln és Ratibor her­cegségeket átadja Izabellá­nak és János Zsigmondnak, 15 000 Ft-nyi jövedelmet biz­tosítván ezekből részükre. A királynénak 100 000 Ft-ot köt le, jegyajándéka kárpótlásul. Fráter György Erdély kor­mányzója marad, mint kirá­lyi kincstartó, ezen kívül Kiss Tamás, a csöndes sza­vú, Debrecenben élő költő hetvenéves. 1912. szeptember 5-én született Kisújszálláson. Ősei pásztorok, parasztok. Debrecenben végzett főisko­lát. Első verseskötetét 1934- ben adta ki. Jékely Zoltán, Takáts Gyula, Weöres Sán­dor kortársa, velük együtt jelenik meg a Nyugatban mint a folyóirat harmadik nemzedékének tagja. Már fő­iskolai hallgatóként egy iro­dalmi folyóirat körül bábás­kodik. esztergomi érsekké fogják kinevezni, sőt Ferdinánd bí­borosul ajánlja a pápának. Ezzel szemben Fráter György kikötötte, hogy Fer­dinánd a szerződés végrehaj­tását erős haddal biztosítsa, és hogy tartsák titokban, el­sősorban a török porta előtt. Fráter György óvatosságát főleg az igazolta, hogy Szu­lejmán ugyanekkor fejezte be diadalmasan perzsiai hadjá­ratát. Miről az erdélyi rende­ket sietett is tudósítani, s va­lószínűnek látszott, hogy a porta hódító törekvéseit azonnal felújítja, ha a nyír­bátori egyezmény tudomásá­ra jut. A nyírbátori egyezmény értelmében Izabella királynő és fia 1551. július 24-én Ko­lozsvárra érkezett, ahol meg­történt a jelképes eljegyzés, a 14 éves János Zsigmond és Ferdinánd alig 4 éves lánya között, majd hamarosan el­hagyták Erdélyt ßs az orszá­got. Útközben Lengyelország felé pihenőt tartva az ő ne­héz sorsukat előidéző egyez­mény helységében Nyírbá­torban, a kolostorban meg is szálltak. A TÖRTÉNTEKBE A TÖ­RÖK SZULTÁN nem nyugo­dott bele, és támadást indí­tott a Marostól délre eső te­rületek ellen, mivel Ferdi­nánd nem tudott olyan had­erőt küldeni Erdélybe, mely ellensúlyozni tudta volna a török támadást. Időnyerés céljából . Fráter tárgyalásba bocsátkozott a törökkel; ezért az árulást gyanító Castaldo tábornok Ferdinánd bele­egyezésével meggyilkoltatta. A török pedig követelte Já­nos Zsigmond visszatérését, ennek folytán az 1556-i erdé­lyi országgyűlés vissza is hív­ta Lengyelországból. A Habs­burgok nem tudták megvéde­ni Erdélyt a török támadás­tól, de a Habsburg uralom megszüntetése Erdély fejlő­désének érdeke volt. Dr. Szalontai Barnabás 1945 után az Alföld című folyóirat munkatársa, amel­lett, hogy középiskolai tanár. Verseskötetein kívül Árkádi­ában éltünk című tanul­mánygyűjteménye, így élt Móricz Zsigmond című élet­rajza és A lírai megközelíté­se című középiskolai taná­roknak írt verselemző köny­vét tartják számon olvasói. ■ Gyöngéd líraiság jellemzi, amely azonban fölerősödött, ha kritikussá vált történel­münk: tiltakozott a világhá­ború embertelensége ellen, mindig humanista volt a szó régi, komoly értelmében. Berecz András: Szigligeti vázlatok Az életmentő Gyönyörű reggelre ébredtek 1982 nagy­péntekén Porcsalmán. Az Erdei lányok — Anikó, Marianna és Brigitta — már jó előre elkészítették a meghívókat, s föl is ragasz­tották valamennyit az utcabeli házakra. Má- lépukkantóra hívták a környék apraját- nagyját. — Szabadnapos voltam, így hát későn, hét óra körül.keltem föl — emlékezik Erdei István kazánfűtő. — Mifelénk néhányan még tartják’ a régi szokást, a kukoricapat- togatást- húsvét előtti nagypénteken. Majd’ egész délelőtt erre készülődtünk — legin­kább a gyerekek kedvéért. Felöltöztem, et­tem, aztán elkarikáztunk keresztapámékhoz egy szatyor kukoricáért. Később még egyet fordultam a rostáért. Délig tettem-vettem, elrendeztem a nyulakat. Ebéd után tüzet raktunk az udvaron. Mikor összegyűltek a csöppségek, feltettük a rostát a tűzre. Melegen sütött a nap, játékosan kergetőz- tek a lángok. A sok-sok apróság tenyerét összeütögetve bíztatta pattogásra a tengerit. Ügy tartják, ha málépukkantáskor tapsol­nak, nem marad cipó a rosta alján. Mikor degeszre’ ették magukat böjti csemegével, a gyerekek szétszéledtek játszani. Lenn, a kertek alján fák, bokrok között bujócskáztak. Mind messzebb kerültek az Erdeiék portájától. Véletlenül fedezték fel az egyik épülő ház udvarán a betongyűrű­ket. Ez az igazi rejtekhely! A hétéves Jeney Andrea is egy betongyűrű felé vette az út­ját. Mikor átlendült az érdes perem fölött még nem sejtette, hogy halálos veszedelem leselkedik rá. Jókora zuhanás után két és fél méteres vízben lelte magát. — Már főtt a halászlé, mikor meghallot­tam a’ rémült kiabálást. „Apu, gyere gyor­san! Andi kútba ugrott!” — hozta a hírt Brigitta- lányom. Kitört a pánik. Szaladtak kötélért, létráért, én meg egyenest a kúthoz. Belenézek, hát látom, csak csápol jobbra- balra a két kis kezével a gyermek. „Pista bácsi!” — sikoltotta, s már bugyborékolt. Olyan kétségbeesve nézett, hogy ha nem tu­dok úszni, akkor is utánavetem magam .. . ★ Hallgatunk. Szemünk megpihen az udva­ron, melyet tüzes nyárvégi nap-hevít. Olyan nyugodt, békés minden, hogy most már csak rossz álomnak tűnik a húsvéti kaland. ★ — Hároméves voltam, mikor meghalt az édesanyám. Keresztapámék vettek maguk­hoz. Ök nagyon jó szüleim voltak. Ha meg­érdemeltem elnadrágoltak, ha kellett meg­dicsértek. Gyönyörű gyermekkorom volt — mert szabad lehettem. Tehenet legeltettünk, kedvünkre fürödtünk a Szamosban a pajtá­saimmal. Játékautót ugyan nemigen kap­tunk, de tudtunk bigézni. pitykézni, golyóz­ni, s gyakran napszálltáig kergettük a rongy­labdát. A mai kicsik már nem is ismerik ezeket a játékokat. Hej, de sokat kikaptam a kútba mászásért! Hiába tiltották, mi köly­kök azért a környék minden kútját felde­rítettük. Fogtuk a kútostort, azon ereszked­tünk le. Most, mikor Andival megtörtént a baj ösztönösen tudtam, mit kell tennem. A kazánfűtő karjában, lábában őrzi a kút- mászás rpinden mozdulatát. Nem volt szük­sége sem kötélre, sem létrára. Hátával, lá­bával támasztva magát villámgyorsan eresz­kedett le a vízig. Kihalászta a vergődő kis­lányt. ölébe emelte, s elindult visszafelé. — Csak gnnyit tudok, hogy mire elértem a kút peremét minden erőm elhagyott. Egye­dül nem bírtam kimászni. Andit felkapták, bevitték a házba. Begyújtották a tűzhelyet, amellett melengették, dörzsölgették, forró teával itatták. Negyedóra múlva kutya baja sem volt! Szegény édesanyja viszont úgy megrémült, hogy orvost kellett hívni hozzá. — Elég baj, hogy megtörtént ez az eset. De most már minek felemlegetni ? Egyszerű­en azt tettem, amit mindenki más tett volna a helyemben. Szerencsére tragédia nem történt, így az első rémület után ment minden a megszo­kott rendje szerint. A halászlé elfogyott, az­tán nyugovóra tértek az emberek a Mező Imre utcában. Andi egyszer-kétszer felsírt álmában, de reggel már mosolygósán éb­redt. Ünnep ide, vagy oda Erdei István ágya mellett könyörtelenül felberregett húsvét el­ső napján hajnalban az ébresztőóra. Munka­helyén: a tyukodi konzervüzemben egész évben folyamatosan működnek a kazánok. Legyen ünnep, vagy vasárnap, ha a szolgá­lat úgy kívánja, a kazánfűtőnek mennie kell. — Hegesztő az eredeti szakmám. Az ál­talános ikkola befejezése után két évig a porcsalmai téeszben dolgoztam, mint segítő családtag. Közben indult egy mezőgazdasági továbbképző tanfolyam a faluban. Beiräte koztam én is. Mikor befejeztem a második tanévet, akkor jött keresztapámnak az az ötlete, hogy tanuljak szakmát. Már augusz­tus végét írtunk, a felvételik befejeződtek, így aztán nemigen válogathattam a lehető­ségek között. Pestre küldtek a nagynéné- mékhez, akik hegesztő tanulónak írattak be. Mentem boldogan, mert nagyon csábított a főváros. Lelkesedtem, pedig akkor még azt Erdei István sem tudtam, mi fán terem a hegesztés. Vé­gül örültem, hogy így alakult. Nagyon meg­szerettem a szakmám. A fiatalember Angyalföldön sajátította el a hegesztés tudományát. Több helyen is dol­gozott. A Vörös Csillag Traktorgyárban kez­dett, aztán ment tovább oda, ahol jobb volt a kereset. Hiába, kellett a pénz. Főleg az­után, hogy megnősült, s fiatal feleségével Emmával — aki Hajdú megyéből került Pestre szövőnőnek — albérletbe kénysze­rültek. — Amennyire tetszett kezdetben a fővá­rosi élet, később annyira idegesítővé vált a folytonos nyüzsgés, a -zaj, a nagy forgalom. Hiányzott a falu. ’67-ben aztán hazaköltöz­tünk Porcsalmára. Előbb keresztapáméknál laktunk. Ám ahogy jöttek a gyerekek, egyre szőkébb lett a régi ház. Pedig meg is tol­dottuk egy szárnnyal. Magam előbb a tyu­kodi gépállomáson, majd a porcsalmai té­eszben, dolgoztam hegesztőként. Könnyű munß iVMÍj* szép is, szerettem is. Végül — többek közi volt főnököm bíztatására — a tyukodi konzervüzemben kötöttem ki. Se­gédmunkásként kezdtem, majd targoncás lettem. Jelenleg kazánfűtő vagyok. Jól ér­zem itt magam. Ügy gondolom, a sok-sok hányódás után megtaláltam a helyemet. Erdeiék 1975-ben építették fel szép csalá­di házukat Porcsalma szélén, a Mező Imre utcában. A házigazda nem kis büszkeséggel kalauzol körbe a tágas épületben, s az ud­varon. Ez a barátságos kis porta az itt la­kók legteljesebb kényelmét szolgálja. Az épület mellett házilag készített hinta a gye­rekeknek, lubickoláshoz egy kádféle áll a kút szomszédságában. Minden pihenésre csábít. — Hét éve lakunk itt,1 de még most sincs kész teljesen az otthonunk. Eddig még nem futotta kerítésre — mutat körbe az udvaron a gazda, — De ez nem is olyan fontos. A lé­nyeg az, hogy jól érezzük itthon magunkat. Különösen a gyerekek. Igyekszem olyan sza­badságot teremteni a lányaimnak, mint amilyenben nekem volt részem gyermekko­romban. A kisszobában a tizenhét éves Anikó hajt­ja a varrógépet. Ő Mátészalkán tanul a Bu­dapesti Finomkötöttárugyár gyáregysé­gében. Alig-alig várja, hogy megkapja a szakmunkás-bizonyítványt. Akárcsak apjá­ban, benne is ott van a ragaszkodás falujá­hoz. Ügy tervezi a család, hogy berendeznek egy kis műhelyt Anikónak. Jó szakmája van, női szabó lesz. Ezzel pedig otthon is megke­resheti a kenyerét-, Marianna nyolcadikos, a legkisebb, Brigitta most járja a második osztályt. A szülők nem kis büszkeséggel új­ságolják: mind a három csemetéjük jó ta­nuló. — Igyekszünk minden szabad időnket együtt tölteni. Kőhajításnyira a háztól, majd’ a kert alatt folyik a Szamos. Sokszor lesétálunk a partjára. Gyakran sütünk sza­lonnát, s főzünk halászlét. Ezekre a családi programokra egyik-másik szomszédot is meg szoktuk hívni. A családfőnek szüksége is van az együtt töltött pihentető órákra. Nem könnyű mun­ka az övé. Naponta nyolc órán át izzad leg­alább ötvenfokos hőségben a konzervüzem kazánjai mellett. Három műszakba jár dol­gozni. Munkájára nincs panasz. Bizonyítja ezt, hogy az idén már kétszer is jutalmat kapott. « — Az év legnagyobb meglepetése az volt, hogy megkaptam az Életmentő emlékérmet. Meglepődtem nagyon. Hiszen mint mond­tam is, nem hőstett volt, hogy kimentettem a kútból a gyermeket, hanem természetes kötelesség. A kitüntetés átadására elkísért Kerezsi Ferenc tanácselnök is Nyíregyházá­ra, a megyeházára. Azért persze örültem nagyon. Főleg .annak, hogy a család, a ba­rátok, munkatársak és ismerősök mind együtt örültek velem ... r-'m v Házi Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom