Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. szeptember 1. Képtávíróa érkezett OJABB KIHÍVÁS. Két hónap óta először került sor légicsa­tára az izraeli és a szír légierők között. Képünkön: egy le­lőtt szír repülőgép roncsai. (Kelet-Magyarország telefotó) Lengyel helyzetkép Kozmikus háború ? Amerikai űrhadviselési tervek Lengyelországban a kora délutáni órákig nyugodtan telt az 1980-as gdanski meg­állapodások második évfor­dulójának napja, de délután három és négy óra között ut­cai zavargások kezdődtek Varsóban, Wroclawban, a Krakkó közelében lévő No- wa Hutában és Gdanskban. Mint Jerzy Urban, a kor­mány szóvivője kedd esti sajtóértekezletén elmondta, a rendbontásokban főleg a szocialistaellenes földalatti ellenzék által felhecceit fia­talok vesznek részt. A sajtó- értekezlet alatt is folytak a rendbontó akciók Varsóban. Krzysztof Protakiewicz őr­nagy, a belügyminisztérium szóvivője hangsúlyozta, hogy a jól felkészült rendfenntar­tó erők mindent megtesznek a nyugalom helyreállítása érdekében. A sajtóértekezlet időpontjáig nem álltak ren­delkezésre adatok arról, há­nyán vettek részt a zavargá­sokban, annyi azonban bizo­nyos, hogy a tüntetések so­rán mindeddig senki sem vesztette életét. A sebesültek száma egyelőre ismeretlen. Varsó egyes negyedeiben este fél nyolckor is folyta­tódtak a rendzavarások, a rendőrök és a karhatalmis­25. MOZGALMAS ESZTENDŐ Ady Endre életritmusa so­hasem volt kényelmes, noha a költő egyébként sokat adott fizikai kényelmére. Be­lülről annál lemondóbb tu­dott lenni. A lelki, szellemi kényelmet egy pillanatra sem viselhette el. Innen van, hogy az évtizedek távolából visszatekintve, oly zavarba- ejtően eseménydúsnak látjuk mindennapjait. A ritmus szinte már az űzöttségig fo­kozódott és az 1909. évet a szokásosnál is önpusztítóbb tempóban száguldottá végig. Próbáljuk nyomon követni. Januárban érkezett Párizsba, február elején már Nizzában, majd Monacóban időzött Lé­dával és Diósi Ödönnel. Az utóbbi kettő üdülni érkezett a Riviérára, ám Ady számá­ra az üdülés csak szándéká­ban maradt az, mert ő itt is dolgozott. Leveleiből nem ták könnygázzal és vízágyú­val lépnek fel a tüntetőkkel szemben. Urban hangsúlyozta, hogy a hatóságok határozottan fel­lépnek a tüntetőkkel szem­ben, nem engednek meg semmiféle nagyobbarányú za­vargást. Kijelentette: a keddi incidensek, bármilyen mére­teket öltenek is, nem térít­hetik el a kormányt attól a szándékától, hogy folytassa a nemzeti megegyezés politiká­ját, szélesítse a vezetés iránti társadalmi támogatást. A belügyminisztérium szó­vivője mindehhez hozzátette, hogy a rendzavarásokba a szocialistaellenes csoportok­nak nem sikerült bevonniok a munkásokat. Kivétel Nowa Huta, ahol mintegy ezer mun­kás is részt vett a tüntetések­ben. fogynak ki a panaszok. Fő­ként Hatvány Lajosnak kül­dött soraiból árad a siránko­zás. A nyugalom örökös hiá­nyát, ebből következő rossz idegállapotát, zaklatott ke­délyét, munkára való hanyat­ló alkalmasságát, pénztelen­ségét adja hírül a minden helyzetben jóindulatú mecé­násnak. Életrajzírói ritkán említik, de fontos emberi tulajdonsá­ga volt, hogy családtagjait az alázatosságig szerette. Apjá­nak még negyvenéves korá­ban is kezet csókolt. Részben ezzel magyarázható, hogy öccse budapesti tanári kine­vezéséért minden követ meg­mozgatott. Dacára saját gond­jainak, panaszainak, a kine­vezést állandóan szorgal­mazta, pedig nyilván erőt kellett vennie büszkeségén, önérzetén, hiszen segítséget olyan emberektől remélhe­tett, akik az általa támadott konzervatív adminisztráció­hoz tartoztak. A Riviéráról Párizsba érve Nemzeti ünnep Vietnamban Szeptember 2-án ünepli Vi­etnam népe nemzeti ünnepét. Harminchét éve lesz annak, hogy a vietnami kommunis­ták yezette augusztusi forra­dalmat követően Ho Si Minh elnök kikiáltotta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Az azóta eltelt időszakban Vietnam népe nehéz utat tett meg: súlyos harcokat vívott a külföldi betolakodókkal, míg végül sikerült megvalósí­tania az egymástól elszakított két országrész egyesítését. Vietnam, amely a szocializ­mus egyik bástyája Délkelet- Ázsiában, ma is határozottan szembeszáll az imperializmus és a hegemonizmus mester­kedéseivel. A testvéri barát­ság és a szocialista közösség országaival folytatott sokol­dalú együttműködés lehetővé teszi az ország előtt álló ket­tős feladat teljesítését: a szo­cializmus anyagi-műszaki alapjának létrehozását és a dolgozók jólétének emelését, valamint az ország honvédel­mi képességének fokozását. A Vietnami Kommunista Pártnak ez év tavaszán meg­tartott V. kongresszusa újabb mérföldkő volt a szocializ­must építő Vietnam történe­tében: az ott hozott határo­zatok nagy feladatokat állíta­nak az elkövetkező öt évre a vietnami nép elé. A Szovjetuniót és Vietna­mot a célok azonossága egye­síti. A két ország között alá­írt barátsági és együttműkö­dési szerződés az az alap, amelyen a szovjet—vietnami kapcsolatok mind szélesebbé, mind sokoldalúbbá válnak. személyes ügyei intézése mel­lett Ady Lajos érdekében kapcsolatot keresett gróf Ap- ponyi Albert külügyminisz­terhez, és levélben kérte tá­mogatását. Hamarosan vá­lasz kapott. „Budapest, 1909. május 1. Tisztelt Uram! Legyen meggyőződve, hogy egy nagy­tehetségű írónak az az irá­nya, melyet én eltévelyedett- ségnek tartok, és amely ben­nem inkább sajnálkozást mint ellenszenvet ébreszt magának az írónak a szemé­lye iránt is, semmikép se állhatja útját azok boldogu­lásának, akik ehhez az író­hoz közel állnak, ha ők ma­guk megfelelnek annak a mértéknek, melyet ifjúsá­gunk nevelőire nézve felállí­tani és érvényesíteni köteles­ségem. Utasítást adtam, hogy Ady Lajos, amennyiben ezek­nek a kritériumoknak meg­felel, a legközelebbi tanév kezdetén a lehetőség szerint valamelyik állami középisko­lánál alkalmazást nyerjen. Arra a nem éppen valószínűt­len esetre, ha én akkor már nem volnék miniszter, Mol­nár Viktor államtitkár fi­gyelmébe ajánlom ezt az ügyet. Kiváló tisztelettel Apponyi Albert.” (Folytatjuk) Sokan talán észre sem vet­ték a rövid újsághírt: Colo- radóban szeptember 1-én megkezdi működését az Egye­sült Államok űrhadviselési parancsnoksága. Bármily hi­hetetlen, ez tény. Mindany- nyian, akik annak idején vé­gigizgultuk az Orion űrcirká­ló kalandjairól szóló tv-soro- zatot, vagy láttuk a moziban a Csillagok háborúja című tudományos-fantasztikus fil­met, fel sem merült az a gondolat, hogy a képzelet szülte „sztori” a belátható jövőben komor valóságra vál­hat. Nem így a Pentagonban. Ott már korábban akadtak jósok, akik úgy vélték, az évtized végére, vagy a 90-es években „a kozmosz a nagy­hatalmak potenciális had­színtere lesz”. Dániel Gra­ham volt tábornok jó két éve kijelentette: az, aki megszer­zi a világűrben az uralmat, uralhatja a Földet. Később arról olvashattunk, az amerikaiak 1981-82-es, nagyarányú fegyverkezési programjának keretében megkülönböztetett gondot fordítanak az „űrtámaszpon­tok” kifejlesztésére, rajtuk lézer és más különleges harc­eszközök, például „gyilkos műholdak” elhelyezésére, az űrhadviselés tanulmányozá­sára. Ettől kezdve az űrhá­ború már nem lehetett csu­pán egy szűk militarista cso­port fantazmagóriája. Azóta a fegyverkezésnek ezzel a merőben új vetületével reáli­san számot kell vetnünk. Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszternek a Pravda július 12-i számában megjelent cikke félreérthe­tetlenül utal erre: „Megvaló­sulnak a rakéta- és lézer- fegyverek létrehozására és a világűr térségébe való te­lepítésére vonatkozó tervek, beleértve a többszöri fel- használásra alkalmas űr- komprendszerhez tartozó űr­hajók alkalmazását.” A tengerentúl olyan, tel­jesen új típusú űrfegyvereket terveznek, amelyekkel — re­mélik, — egyaránt el lehetne pusztítani a potenciális ellen­fél űrbéli, légtérbeli és földi célpontjait. Mindazonáltal a fő célpontok a mesterséges holdak, és — közvetlenül a start után — az interkonti­nentális ballisztikus rakéták. A kozmikus fegyverek továb­bítására a Columbia űrrepü­lőgépet használnák fel. Az űrrepülőgép többszöri indításával próbálnak kato­nai űrállomásokat építeni; mindegyikük fedélzetén 10— 14 főnyi személyzet tartóz­kodna. Ök tartanák szemmel az ellenfél földi és kozmikus objektumait, s az így nyert felderítési adatokat folyama­tosan feldolgoznák. A New York Times erről megjegyzi: az orbitális állo­mások lézerfegyverei „szük­ség esetén elpusztítanák az ellenfél űrfegyvereit”. A nyu­gatnémet per Spiegel szerint az első „lézerágyút” várha­tóan 1985-ben juttatnák el a kozmoszba. Az Egyesült Ál­lamokban 10—25 éves fej­lesztési programba kezdtek. Az utóbbi egy teljesen új kozmikus szállítási rendszer kidolgozására vonatkozik; s több mint 100 milliárd dol­lárba kerül majd. Az űrháború megszállotta­inak űrfegyvertervei szoro­san összefüggenek a katonai fölény kiharcolásával, a „megelőző” nukleáris csapás­sal kapcsolatos elgondolása­ikhoz. Az első számú célpont — és ezt nem titkolják — nyilvánvalóan a Szovjetunió, amelynek kormánya pedig mindig és következetesen azért szállt síkra, hogy a vi­Az amerikai Columbia űrre­pülőgép starthelyzetben. lágűrkutatás csak békés cé­lokat szolgáljon. Erőfeszítéseinek eredmé­nyeként 1963-ban nemzetkö­zi szerződést kötöttek, amely — egyebek között — betiltot­ta a nukleáris robbantásokat a kozmoszban. A kozmikus térség — így a Hold és más égitestek — kutatására és bé­kés felhasználására 1967-ben kötött sokoldalú államközi szerződés, majd a hasonló céllal 1977-ben tető alá ho­zott szovjet—amerikai egyez­mény arra irányult, hogy ele­jét vegyék a világűr militari- zálásának. Az 1972-es SALT—1 és az 1979-es SALT—2 megálla­podás — közvetenül vagy közvetve — ugyancsak tar­talmazott ilyen jellegű tilal­mat. A műholdelhárító rend­szerek korlátozásáról 1978 - ban és 1979-ben folytatott sokoldalú tárgyalás amerikai részről történt befagyasztása azonban már jelezte, hogy az Egyesült Államok kormánya nem kívánja a kozmosz bé­kés kutatásának útját járni. Nem kell katonai szakértő­nek lenni ahhoz, hogy meg­értsük: olyan háború el nem képzelhető, amely kizárólag az űrben zajlik le, hiszen a feltételezhető hadviselő felek nem valamely távoli égites­ten vannak, hanem itt, a Föl­dön. Ezt hangsúlyozni kell, mert régebben voltak olyan gyermeteg nézetek, amelyek szerint a két vezető nukleá­ris hatalom „megmérkőzhet­ne egymással” kizárólag a vi­lágűrben, anélkül, hogy ezzel kockára tenné az emberiség fizikai létét. Ez persze képte­lenség. További logikus következ­tetés, hogy ha az USA nem tudta megőrizni hajdani ha­dászati fölényét, technikai el­sőségét, mi a garanciája ar­ra, hogy az űrben sikerülhet elérnie azt, amit a Földön képtelen elérni? Súlyos szá­mítási hibának tűnik ez, olyannak, amely — addig is, amíg a kijózanító tények jobb belátásra bírhatják majd a kozmikus hadviselés eszelős híveit — kiszámítha­tatlan, súlyos következmé­nyekhez vezethet. Serfőző László alezredes A Pentagonhoz közel álló U. S. News and World Report így képzeli el a lézerfegyver alkalmazási lehetőségeit interkontinentális rakéták, földi célpontok és űrbéli objektu­mok ellen. Középen az állandó katonai űrállomáshoz kapcsolódó Columbia űrrepülőgépet ábrázolja. Miklós: A holnapi p/pAp Ady Endre CICUC élettörténete Ma hazánkba érkezik a norvég külügyminiszter Svenn Stray, a Norvég Királyság külügyminisztere Púja Frigyes külügyminiszter meghívására szerdán hivata­los látogatásra hazánkba érkezik. (MTI) Az eredetileg a Newsweekben közölt, majd a nyugatnémet Der Spiegel által átvett vázlat azt szemlélteti, hogy az űr­repülőgép — robotkarjaival — miként „ejtheti fogságba” az ellenséges műholdat. (Szakértők azóta bebizonyították, hogy ez egyelőre hiú remény: a Columbiának nincs annyi üzemanyaga, hogy képes legyen a műhold mellé manőve­rezni magát.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom