Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-28 / 227. szám

1982. szeptember 28. Kelet-Magyaroraxág 3 Fegyverrel és hűséggel M inden esztendőben, szép-' tember 29-én, a pákoz- di dombon, az emlék­mű előtt meghajolnak a zászlók; koszorúk kerülnek az obeliszk talapzatára. Az ország népe 1848 emléke előtt tiszteleg, s köszönti a dicső elődök méltó örököseit, fegy­veres fiait. Az ünnepek a fényüket, a meghitt, bensőséges hangula­tukat a múlt haladó hagyo­mányaiból merítik a mai hét­köznapok alkotó tetteihez. Szeptember 29-e magába fog­lalja Dózsa kaszás parasztja­inak, Rákóczi kurucainak, a vörössipkás honvédeknek az emlékezetét éppen úgy, mint századunk nagyszerű harco­saiét, a Magyar Tanácsköz­társaság Vörös Hadseregének dicső tetteit, az internaciona­listák és a fasizmus ellen küz­dők állhatatos küzdelmét, akik Madrid falai alatt és a partizánosztagokban egyaránt hitet tettek a haladás, az igaz hazafiság és a nemzetköziség eszméje mellett. S ahogy az első gondolat az övék, a dicső elődöké, a következő már napjainké, a szocialista társadalmi rend, a sok vérrel, a felszabadítóink történelmi küldetésével kiví­vott szabadság és béke fegy­veres védelmezőivé. A nép, amely a maga teremtette fegyveres erejében tekinti a forradalmi elődök jogos utó­dait és ezernyi szállal kötő­dik alkotó munkájának vé­delmezőihez, ezen a napon tisztelettel és megkülönböz­tetett figyelemmel gondol ka­tonafiaira, határaink védel­mezőire, rendünk őreire, a néphatalom fegyveres szolgá­latát önként vállaló munkás­őrökre; mindazokra, akik ha­zánk külső és belső biztonsá­gát, békéjét őrzik. A tegnap és a ma nagy­szerű tettei összefonódnak, egységet alkotnak. Haladó ha­gyományokban gazdag múl­tunk folytatása napjainkban a haza felvirágoztatásáért, a vívmányaink megvédéséért végzett munka, az állampol­gárok alkotó erejének kibon­takoztatása, meg az a józan ítélőképesség is, hogy bizton­sággal eligazodjunk a válsá­gokkal terhes világunkban, a bonyolultabb hazai és nem­zetközi politikai, gazdasági viszonyokban. Azok, akik a szocializmus fegyveres vé­delmét szolgálják, jól tudják, hogy olyan társadalmi rend áll mögöttük, amelynek élte­tő eleme a békés alkotó mun­ka. Ám azt is tudják, hogy en­nek biztosításában, a politi­kai törekvések, a diplomá­ciai kezdeményezések mellett jelentős tényező a fegyveres erők felkészültsége. Ezért szocialista államu'ftk — adottságaihoz és lehetősé­geihez mérten — fontos ÜJSÁGHlR: A munkás­művelődés területén haszno­sítható tapasztalatok össze­gyűjtésére pályázatot hirde­tett a Népszava szerkesztő­sége és a SZOT kulturális, agitáoiós és propaganda- osztálya. Első díjat nyert Pintér Árpád, a Nyírmadai Állami Gazdaság oktatási előadója. A díjkiosztásra szeptember 27-én került sor. Pintér Árpádnak általános iskolai tanári diplomája van, mégis akad közös témája az állami gazdaság összes dol­gozójával. Nem csoda, hisz úgyis mint oktatási előadó és úgy is, mint a pártvezetőség titkára, járja a határt, a munkahelyeket. Alacsony, mozgékony ember, fehér ba­jusza és barna bőrdzsekije teszi jellegzetessé. A paraszti munkát, a modern mezőgaz­daságot pár év alatt megis­merte, az embereket megsze­rette, ezért is választották 1980-ban a pártvezetőség tit­kárává. S persze azért is, mert gazdag mozgalmi ta­pasztalatokkal rendelkezik. Volt KISZ-alapszervezeti tit­kár és a baktalórántházi já­rási pártbizottság munka­társa. feladatnak tekinti védel­mi képességének fenntartá­sát, fejlesztését, a Varsói Szerződésben vállalt kötele­zettségeinek maradéktalan teljesítését. Néphadseregünk a kor kö­vetelményének színvonalán áll, harckészültsége szilárd, kitűnő haditechnikai eszkö­zökkel rendelkezik. Pákozd egykori puskáira és kardjai­ra, századunk hajdanvolt korszerű fegyvereire, múzeu­mi tárgyakká szelídült harc­eszközeire legfeljebb rácso­dálkozik az elektronikán ne­velkedő mai nemzedék. Az egykori gyalogo.s ma már lánctalpas lövészpáncéloson gyakorolja a harcászat új ele­meit, a pelyhes állú harcko­csizó infratechnikát kezel, a vadászrepülő korszerű gépé­vel meghaladja a hangsebes­ség kétszeresét A hivatásos katonák nagy érdeme, hogy minderre tökéletes hozzáér­téssel, viszonylag gyorsan, másfél évi szolgálati idő alatt megtanítják a fiatalokat. Mások, műveltebbek, fel­készültebbek a bevonuló újoncok is, mint apáik kor­osztályai voltak. A sorkato­nák 56 százaléka közép- és felsőfokú, 43 százaléka álta­lános iskolai végzettségű — valamennyien szocialista társadalmunk neveltjei, vi­lágnézetükben, gondolkodá­sukban mindinkább tükröző­dik népünk egészséges társa­dalmi tudata, jó közérzete. Jelentős eredményként ér­tékelhetjük, hogy a fegyve­res erők segítségével évről évre sok ezer fiatal fejezi be a korábban különböző okok miatt félbeszakadt általános iskolai tanulmányait, 31 szakma közül választhat to­vábbtanulási-képesítési le­hetőséget, sok fiatalember a laktanyából jut el rendszere­sebben színházba, múzeumba, válik igényesbb tévé- és mo­zinézővé, a könyv barátjává. Q egyveres erőink tagjait népünk bizalma övezi. Találkozunk velük a határon, amikor a kezükbe adjuk útlevelünket, igazo­dunk útmutatásaikhoz a köz­lekedésben, ott láthatjuk őket a helyőrségek közelében. A munkásőrökre is mindenkor számíthat a lakosság: az ár­víz sújtotta vidéken ott van­nak a gátakon, a mentések­nél, részt vesznek a társadal­mi összefogást kívánó akciók­ban. A fegyveres erőket ön­kéntes rendőrök, határőrök, polgári védelmi aktivisták, ifjúgárdisták, úttörők segítik a szolgálat, a közös feladatok teljesítésében. Bizonyosak le­hetünk abban, hogy hazánk, szocialista társadalmi ren­dünk védelme csakúgy, mint eddig, a jövőben is megbíz­ható kezekben lesz! Ú1 MFDirOR-ŰTFM A nagyecsedi Rákóczi Tsz és a MEDICOR telepen uj vérterápiás üzemet épít a SZA- ÉV az AGROBER tervei alapján. A 140 főt foglalkoztató 1000 négyzetméteres üzemcsarnokot idéh decemberben adják át. (Gaál Béla felvétele) Börze a hiány ellen Sokszor jogosan vetődik fel a gyári, üzemi ve­zetőkben a kérdés: termeljünk, de mivel, gyártsunk, de miből. Mert bizony a hazai ipar nem kényezteti el a termelővállalatokat minden esetben az alapanya­gok, vagy a szerszámok sokaságával, az import be­szerzése pedig olykor nehézségekbe ütközik. így az­tán szaladgálnak fűhöz-fához, s hacsak vékonyan is folydogál valami, már annak is örülnek. Persze a tel­jesség érdekében szólni kell azokról az üzemekről is, ahol felhalmozzák a készleteket, azokat is, amelyeket nem hogy ma, de még holnap és holnapután sem használnak fel. Egyszóval „spejzolnak”, holott más­hol égető szükség lenne az ily módon a forgalomból és ezáltal a termelésből kivont alapanyagokra, vagy szerszámokra. Négy hónap: 20 millió Sok éve dolgozott a köz­ségben, az állami gazdaság munkásait is tanította a dol­gozók iskolájában, amikor 1975-ben meghívták oktatási előadónak. Szívesen mondott igent, hiszen nem szakadt el a pedagógusmunkától új he­Á díjnyertes Az egyik iroda falán ha­zánk térképe függ. Rajta be­jelölve, hogy a gazdaság bu­szával hol voltak már kirán­dulni. Tartalmasak ' ezek a kirándulások, több fizikai dolgozó is benevezett a Tá­jak, korok, múzeumok moz­galomba. Jól sikerültek a növényvédő tanfolyamok, a kertész szakmunkások kép­zését különösen sikerként könyvelhették el. A kertész­képzéshez nem volt megfele­lő tankönyv, ezért az agrár szakemberek és a gépészek jegyzeteket, kéziratokat szer­kesztettek. Pintér Árpádnak most ket­tős az öröme. Egy másik or­szágos pályázaton bemutatta a gazdaság közművelődési tervét, ezért 30 ezer forint pályadíjat kapott a gazda­ság. Ebből a pénzből hama­rosan egy vetítőgépet vásá­rolnak, a szakfilmek és mun­kavédelmi filmek vetítésé­hez. A tervekről csak annyit: szeretnék, ha a következő tanévtől a vásárosnaményi gimnázium kihelyezett tago­zatot nyitna az állami gaz­daságban. N. L. zi készletcsere-akciót. Anyag- beszerzők, gazdálkodási és értékesítési előadók tárgyal­tak egymással, kötöttek üzle­tet. Csapágyak minden mennyiségben A Fémmunkás Vállalat például villáskulcsokat, esz­tergakéseket, menethengerlő görgőt, csiszolókorongokat tett szabadlistára, ugyanak­kor vettek egy esztergatok- mányt és elektródafogót ke­restek, ami után már másfél éve hiába szaladgálnak. Ám a MAGÉV ígérte, év végére kielégítik az igényüket. A MEZŐGÉP Vállalat elsősor­ban eladni akart a börzén — részben sikerrel. Mert a leg­keresettebbek — amit a ME­ZŐGÉP felajánlott — a kü­lönböző méretű csapágyak voltak. Azokat minden meny- nyiségben átvették a vállala­tok. Az alapanyagok közül ötvözeteket, köracélokat ad­tak el. A Nyíregyházi Kon­zervgyár saválló anyagot vá­sárolt a mezőgazdasági gép­gyártóktól, s ugyancsak ilyen anyagot vett a Tatabányai Szénbányák is, valamint sze­gecset. Bebizonyította ez a kész- letcsere-akció: szükség van a börzékre, mert nemcsak ter­melő és kereskedő, hanem termelő és termelő között is létrejöhet közvetlen kontak­tus, üzletkötés. Ez minden szempontból jó. Elsősorban az elfekvő anyagok, gépek is­mét bekerülnek a termelés vérkeringésébe, s nem utolsó­sorban megmarad a két üzem közötti jő kapcsolat, ami a későbbiekben iff gyümölcsöző lehet. Ahol szükséges Persze nem úgy kell felfog­ni, hogy a MAGÉV rendezte börzenapok amolyan fájda­lomcsillapító por az import- kiváltásra. Köztudott, hogy a népgazdaság szűkös anyagi helyzete nem teszi minden­esetben lehetővé új anyagok, gépek külföldről való beho­zatalát. S amit a csereakció is bizonyít, nincs is mindig szükség erre. A rossz nyelvek szerint az országban minden olyan anyag és gép megtalál­ható, amire szükség van, csak éppen nem mindig ott van­nak, ahol szükség is van rá­juk. Ha az előbb mondottak csak részben felelnek meg a teljes valóságnak, s a börze- napokkal elindult egy egész­séges folyamat, akkor már megérte a szervezés fáradal­mait, érdemes lesz megismé­telni az akciót decemberben is Nyíregyházán. Sipos Béla Kéiyszer­helyzet A vidéki kisváros gyárának, ponto­sabban a budapes­ti gyár vidéki gyáregysé­gének vezetője barátom. Kiváló, őszinte, szakmáját értő, modern embert, de­rűs személyt tisztelek ben­ne. Megyei barangolásaim közben szívesen térek be hozzá, gyakran nem is egy-egy információért, hanem csak úgy. Egy kis beszélgetésre. Éppen ezért lepett meg, amikor legutóbb mordan, kicsit türelmetlenül ülte­tett le. Mint kiderült, nem rám haragszik, nem is az újságra. Tulajdonképpen nem is haragos, csak ki­csit keserű, elkeseredett. Pedig a gyár dolga látszó­lag elég tisztességesen ha­lad, ha csupán a számo­kat, ezeket a mindig jól forgatható csudadolgokat rakosgatjuk egymás mel­lé, még szép képet is tud festeni a hozzáértő. Ak­kor hát mi a bánat oka? — Vannak napjaim, amikor minden olyan ki­látástalan — fogalmazza, és sorolni kezdi gondjait. , A jövő évről egyelőre fo­galma sincs, az anyagyár­nak sem sokkal több; a mindig új és új termékek iránti igénnyel alig képes lépést tartani a közepes szakgárda; külföldi pia­caik különböző okok mi­att jelntős részben elvesz­tek; a hazai piacok időn­ként rendelnek, de mivel sok régi árujuk van, ná­luk tároltatnak, kiszámít­hatatlan ideig; az új meg­rendelők megszerzése ne­héz, gyakorta szinte kikö­vetelik a csúszópénzt; az érdeklődőnek udvarolni kell, s az elvárja, -hogy körülugrálják, mi több, főúrian vendégül is lás­sák ... A kényszerhelyzetek megszülik a kiszolgálta­tottságot. Gyakorlat lett, s erről másutt is panasz­kodtak, hogy mindenki mindent igyekszik bele- varrni azokba a bűvös ki­fejezésekbe : megváltozott világgazdasági helyzet, nehezebb körülmények, importkorlátozás, recesz- szió. Ha valaki ezekkel jól bánik, még saját tre- hányságát is feledtetni tudja, hiszen ki szállna vitába azzal, hogy a fenti fogalmak a valóságban is léteznek? Barátom, aki különben derűs ember, most pesz- szimista. Hogy eszmecse­rénk végén mégis sejtet­ni engedte: össze fogja szedni magát? Igen, ezt tette, mert érzi a nyo­masztó felelősséget, ami reá hárul. Több száz em­ber kenyere, biztonsága többek között tőié is függ. Nem mellékes az sem, hogy a kiváló mér­nöki diplomával rendel­kező férfi maga előtt is bizonyítani akar. A kissé borús beszélgetést is csak azért tettem közzé, mert azt hiszem: védeni kell a jó szándékú vezetőket az olyan jelenségekkel szem­ben, melyek nem objektí- vek. Aligha figyelhetjük közömbösen, hogy a ne­hézségnek is akadnak vámszedői, hogy a közép­szerű tehetetlenek saját cselekvőképtelenségüket másra igyekszenek hárí­tani. A z utóbbi napokban KB-titkár, minisz­terelnök, tudomá­nyos kutató egyaránt visz- szatért beszédeiben a jobb, körültekintőbb ká­derpolitikára, a húzók és merők támogatásának szükségességére. Az elvek gyakorlati végrehajtására nagyon érdemes odafi­gyelni. (bürget) . Gazdát cserél Az ilyen elfekvő anyagok újbóli forgalomba hozatalá­val, felvásárlásával és érté­kesítésével foglalkozik a Mű­szaki Anyag- és Gépkereske­delmi Vállalat. Ez azt jelen­tené, hogy vége a hiánycik­kek korszakának? Természe­tesen nem lehet egyértelmű igennel válaszolni, minden­esetre a vállalat működésé­vel nagymértékben hozzájá­rul a hiánycikkek listájának csökkentéséhez. A nyíregyhá­zi kirendeltség alig négy hó­napja kezdte a felvásárlást és forgalmazást, s ez idő alatt már húszmillió forint értékű árut adott el. Ez a szám is mutatja milyen mértékben vannak elfekvő, nem terme­lő készleteik a vállalatoknak, gyáraknak, amit még mások hasznosítani tudnak terme­lésük során. A saját forgalmazás mel­lett a MAGÉV biztosítja a vállalatoknak az egymás kö­zötti készletcsere lehetőségét. Éppen ezért tartottak első íz­ben börzenapot nemrég a nyíregyházi kirendeltségen, összegszerűen nehéz lenne felmérni hány forint értékű anyag cserélt gazdát, ellen­ben az akció sikerét minden­képpen fémjelzi, hogy a nyír­egyházi és a megyei üzeme­ken kívül még Tatabányáról is érkeztek anyagbeszerzéssel foglalkozó szakemberek. A börzén ott voltak a MAGÉV budapesti, debreceni, miskol­ci és természetesen nyíregy­házi képviselői is, akik ugyancsak átvették tovább­értékesítésre a felkínált al­katrészeket, gépeket. Nyüzsgés, állandó mozgás jellemezte az első nyíregyhá­legedőben előadásokat szer­vezett, vagy tartott. Soron kívül, pluszként oktatott ak­kor is, ha tartós eső‘ után napközben nem lehetett rá­menni a földekre.. És sok emberrel megszerettette az olvasást, a tanulást. A pályá­lyén sem. Alighogy elfoglal­ta az előadói széket, beosz­tották leltározni. Ismerke­dett emberekkel, gépekkel, vegyszerekkel. Öt év múlva már mindenütt otthonosan mozgott, megnyerte az em­berek bizalmát, sokan kér­ték, hogy ő legyen a párttit­kár. Közéleti munkáját jól tudja összekapcsolni az ok­tató-nevelő munkával. Mit is tett tulajdonképpen a munkássá válás érdekében, a képzettebb munkások ér­dekében? Megtette például azt, hogy télen, amikor hó­vihar tombolt, a munkásme­zatában is leírta, hogy töb­ben így vélekedtek: „öreg vagyok, nem fog a fejem”. Vagy: „Ki fog dolgozni, ha mindenki tanul?” Igyekezett meggyőzni a kishitűeket, bá­torítást kaptak tőle az em­berek. S az eredmény? 1974- ben 46-an, 1975-ben 51-en, 1976-ban 30-an jártak a dol­gozók általános iskolájába, öt cigányfiút fűrészgépkeze­lő tanfolyamra sikerült elkül­deniük. A vöröskeresztes tan­folyamon sok egészségügyi ismeret „ragadt” a dolgo­zókra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom