Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-03 / 206. szám
1982. szeptember 3. Kelet-Magyarors&ág 3 Vélemények becsülete HA VALAHOL NINCS SZÜKSÉG sebességkorlátozásra, az a közérdekű javaslatok, észrevételek intézése —, mondta egy felszólaló az egyik népfrontgyűlésen, majd hozzátette: „Az emberek nem azon mérik le, hogyan foglalkoznak a lakóhelyük és a saját személyes ügyes-bajos dolgaikkal, hogy hány különféle bizottság van a községben. Komolyan veszik-e a gondjaikat, figyel- nek-e a javaslataikra — ez a fontos." Ez a megjegyzés jutott eszembe, amikor a közelmúltban a népfront megyei elnöksége összegezte a városi-járási és a területi népfrontbizottságok munkájának másfél éves tapasztalatait. Azért volt erre szükség, mert a népfront országos tanácsa szeptember elején foglalkozik az általánosítható tapasztalatokkal. Három megye, köztük Szabolcs-Szatmár is, hasznos észrevételeket juttatott el az országos tanácshoz az újszerű népfrontbizottságok tevékenységéről. De mitől újszerű e bizottságok munkája, léte, s menyiben lesz jobb általuk a közérdekű ügyek intézése, az emberek részvétele lakóhelyük fejlesztésében? Minden szervezeti változás annyit ér, amennyi a közösség számára is érzékelhető, politikai, társadalmi haszna. A kísérleti jelleggel megalakított, — vagy inkább egyesített — városijárási népfrontbizottságok létrejöttét a mindennapos igények tették időszerűvé. Amikor ugyanis a korszerűbb irányítás jegyében megszűntek a járási párt- bizottságok — helyettük városi-járási bizottságok alakultak — ez kihatott a népfrontbizottságokra is. Ügy tűnt, hogy célszerű itt is megszüntetni a népfront járási bizottságait, hisz a községek, városok úgy is végzik majd a maguk tennivalóit. A megyében 286 népfrontbizottság dolgozik, melyből 215 a községi, 60 pedig körzeti és tanyai bizottság. Egy kicsit azonban magukra maradtak az önállóságukkal a községi, tanyai bizottságok, s a megyei elnökség a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudta átfogni Nyíregyházáról a széles körű tevékenységet. AKADOZOTT A „VISZ- SZAJELZÉS” is a községekből, fontos társadalmi, líözérdekűjavaslatok^ész-^ kőbányában sínre csap az ácskapocs. Delet harangoznak. Még ráfelel a törőkalapács, kései koppanása mint a lélekharangé. Aztán csönd lesz. Még egy felhő is előkerül, a nap elé úszik, hadd pihenjen a meleget adó. Homlokot töröl a zsebkendő, az ing széle, a kéz feje. A követ is megtörő férfiak egy kis házból előhozzák táskáikat. Régimódi aktatartó, iszákot utánzó, mindenféle megakad. Az akácok közti hűs szobácskábán sorakoztak eddig, katonás rendben. Bennük a délebéd. Van, aki a spórra teszi a kislábast, a másik hideget hozott. Aztán sorban az asztalhoz járulnak. Hatalmas fa alá, a hatalmas kőasztalhoz. Az asztalt maguknak faragták. Szé-- le és hossza több mint egy méter, magassága is meghaladja a felet. Van vagy tizennégy mázsa. Maga a mozdíthatatlanság, a biztonság, a szilárdság. Lapja sima, közepén fúrott kis lyuk, csatorna az esőnek. A szürke kő tarkába öltözik. Kendők terülnek rá. Asszonykéz mosta, hímezte, vasalta. Fehér az egyik, virágos a másik, kockás a harmadik. Pap sem terít szebrevételek olykor nem, vagy késve jutottak el a megyei szervekhez. Ezért volt szükség arra, hogy az öt városi bizottság — kiegészülve újabb, a községek aktivistáival — a járásbeli népfrontmunkának is gazdája legyen, anélkül, hogy a helyi önállóságot csorbítaná. Ugyanezek az indokok hozták létre a nyíregyházi járás négy nagyközségében a területi népfrontbizottság megalakítását, melyek természetesen nemcsak a székhely nagyközség életével, hanem?: a környezetükbe tartozó kisebb falvakkal is törődnek. A testületi üléseken nem elvont kérdésekkel, hanem napi gondokkal foglalkoznak, mint a helyi áruellátásszolgáltatás, az iskoláztatás, egy-egy jelentősebb beruházáshoz társadalmi erő szervezése, az egészség- ügyi, szociális ellátás, a cigánylakosság problémái, a társközségek helyzete, az igazgatási munka, a környezet-, a gyermek- és ifjúságvédelem. Mit bizonyít a másfél éves munka? Megszűnt a községi bizottságok elszigeteltsége, a népfront közérdekű javaslatai, jelzései közvetlen úton jutnak el a városi-járási párt-, tanácsi szervekhez, a megyéhez. Lerövidülnek az egyes intézkedések útjai, erősödött a személyes kapcsolat a népfrontban tevékenykedők és a párt-, tanácsi és más szervek vezetői között. Felgyorsult a kölcsönös informálás, oda-vissza alapon. SZAMOS KISKÖZSÉGBEN, társközségben a népfront az egyetlen társadalmi szerv, így minden közérdekű — olykor egyéni — panaszt, észrevételt meghallgat és a fontosakat továbbítja. Élőbb kapcsolat alakult ki a megyei elnökség és a községek között is, éppen a „közbeeső” bizottságok közreműködése révén. A megyei elnökség, amikor a közelmúltban megfogalmazta a másfél éves munka tapasztalatait a gondokra, a tennivalókra is utalt. Az a törekvés hozhat újabb eredményeket, ha a népfrontbizottságok a lakosságot érdeklő témákat tűzik napirendre, s a javaslatokra, kérésekre, panaszokra időben és érdemben választ keresnek, tiszteletben tartják az emberek véleményét, becsülik és védik az újat kereső, a munka jobbításán dolgozó embereket. Páll Géza , ben kendőt a kehelyre, mint ahogy ők terítenek déli étkezéshez. Mozdulatuk jól begyakorolt, olyan, mintha áldozati szertartásra készülnének. Asztalkő Aztán jó étvágyat kívánnak. Megcsörren a kanál a lábasban, hersegve hullik szét a paprika a bicska éle nyomán. Tavalyi szalonnát szelnek, otthoni csirke sütött mellét ízlelgetik. Jut falat az ólálkodó kutyának is. Szó nem esik. A kenyér és étel mély tisztelete látszik, amint ujjaik újabb falásért nyúlnak. Egy oltárkő képe hívódik elő emlékeim közül. Szíriában, Maalulában mutatta Michel, a maronita pap. Több mint kétezer éves. Valamikor pogány áldozati kő volt. Szélén és közepén csatorna, a vérnek. Hatalmas, szürke tömb. Rajta kehely, leterítve hószínű takaróval. Hogy ki hasította itt fenn, az ezer- hétszáz méteres hegy tetején? Ki tudja? □ „Terítik“ az almás- ládát A dombrádi Petőfi Termelőszövetkezetben is készülődnek az alma- szürethez. Az almásker- tekben 48 ezer kishűtő- ládát, 1600 tartályiádát és 39 ezer Szabolcs ládát „terítenek”. Képünkön Tóth Kálmán és Tóth Béla 154 ládát visz fordulónként a kertekbe. (Jávor László felvétele) Generációs váltás tanulságokkal Kisvárdán Szakemberek hazai pályán Elgondolkoztató, amit Bodzás Árpádtól, az alig 39 esztendős agrármérnöktől, a kisvárdai Rákóczi Tsz közel három esztendeje megválasztott elnökétől hallottam. Elmondta, ő már most gondol a gazdaság jövőjére, a majdan elkövetkező generációváltásra a vezetőposztokon. Üzemgazdászok tanácskozása Nyíregyházán A megyei tanács vb mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya és a TESZÖV tanácskozást szervezett a mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozó üzemgazdasági munkával foglalkozó szakemberek részére. A rendezvényt szeptember 2-án a nyíregyházi KPDSZ-székház- ban tartották. A tanácskozáson dr. Kozma András, a Debrecehi Agrártudományi Egyetem docense „Az üzem- gazdasági munka továbbfejlesztésének lehetőségei a termelőszövetkezetekben” címmel tartott előadást. Szabó István, a TESZÖV főmunkatársa a Szabolcs- Szatmár megyei termelőszövetkezetek 1981. évi főbb eredményeinek alakulását ismertette a résztvevőkkel. Csik László, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető-helyettese a bérgazdálkodás és a beruházási tevékenység első félévi tapasztalatairól, valamint a kiegészítő tevékenységek fejlesztésének további lehetőségeiről tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit. ir Nyugdíjas-találkozót rendezett a posta megyei távközlési üzemének Martos Flóra szocialista brigádja az elmúlt szombaton, amelyen 25 volt dolgozó vett részt. A meghitt, kedves ünnepségen találkozót beszéltek meg jövőre is. Fogy az étel, a békés áldozásnak lassan vége. Madárnak hull a morzsa, s ami maradt, visszakerül a kendőbe. A kendő a táskába. Bágyadó napfény szüremlik át a hatalmas fa lombjai között. Beregszász felől friss szél érkezik. Közben körbejár a kannafedél, új ivó előtt földanyának jut mindig az első korty. Kőasztalok, emberöltőnyi történelmet átívelők. Változnak mellettük áldozárok, de nem Változik a kenyér tisztelete. Mítoszt teremtő és őrző étkezések, pontosan akkor, amikor merőlegesen hull a napfény. Maga faragta kövén föld adta kinccsel találkozik a munkás. Újra fejre kerül a tisztességből levett kalap. Megindul a csendes beszéd. Gyerekekről, asszonyról, árról, időjárásról. Tréfa is születik, egymás rovására. Majd újra kondul a vassín, a táskák a házba kerülnek, s a hatalmas hegyfal alatt, picinek látszón ott a legerősebb. Kőtörő, kőrobbantó, kőrakodó, kőmozdító. Csak az asztal maradt üres. Lapján pilleként sze- mecskél a madár. Aztán a mozduló szél kezdi teríteni őszi abroszát, (bürget) Az idő egyformán jár mindenkinek, s egyszer elérkezik a búcsúzás. Egyáltalán nem mindegy, kiknek és milyen örökséget hagy egy jó hírű gazdaság mindenkori vezetése. Generációváltás pedig nincs gondok nélkül. Csakhogy ahol ezt helyes, előrelátó káderpolitika alapozza meg, ott könnyebb a búcsúzó, tisztességgel leköszönő vezetőknek és kevésbé göröngyös az útja az újaknak, a vezetés gondját ízlelgetők- nek. Elköszönt a derékhad Amikor Bodzásnak bizalmat szavaztak, szinte csaknem ezzel egy időben köszönt el a vezetők jelentős része, a derékhad, amely e közös gazdaság ösvényét kitaposta, s a kisparcellán szerzett tapasztalatát szorgalmával pótolva igyekezett korszerű nagyüzemet teremteni. S cselekedte ezt olyan sikerrel, hogy stabil gazdaságot hagyott örökségbe. Juhász István tsz-el- nök, a főagronómus, az ellenőrző bizottság elnöke, a főkertész, összesen legalább 10 fontos termelésirányító ment nyugdíjba nagyjából egy időben. Nem volt könnyű pótolni őket. Két esztendő kemény munkája szükségeltetett ahhoz, hogy ismét élvonalba kerüljön a gazdaság, s a kiváló címet újra elnyerje. N«m bízták a véletlenre Hogy ez így történhetett, abban Bodzás Árpád véleménye szerint is jelentős szerepet vállalt a pártvezetőség. Együttesen munkálkodtak a generációváltást követően azon, hogy olyan fiatal, szakképzett káderek kerüljenek a különböző vezető posztokra, akikre hosszú távon is alapozni lehet. Nem levélben, hanem személyesen keresték fel azokat az agrárértelmiségieket, különböző szakembereket, akik Kisvárdán születtek, éltek vagy ide kötődnek, de ilyenolyan ok miatt ingázni kényszerültek. Miért volt e módszerre szükség? így válaszol rá az elnök: „Nem volt híres a mi szövetkezetünk korábban arról, hogy oly sokat áldozott volna szakemberek taníttatására, ösztöndíjakra. Ha szükség volt egy káderre, hoztak.” Közmegelégedésre Nem akarja a párt- és a gazdaságvezetés a jövőben a véletlenre bízni a generáció- váltást, a káderutánpótlás nevelését, biztosítását. így döntöttek az elszármazottak hazahívása mellett is. Kisvár- dára került Szilágyi Ferenc gépész üzemmérnök. Ö Petne- házára járt ki. Első számú vezető a szakmájában a műszaki főágazat vezetője. Nincs is gond irányítása óta. Varjú Imre korábban Nyírkárászon dolgozott, ott a gépjavítási ágazatvezetés élére állították. Sikeresen vizsgázott aratáskor. Papp Lászlót Gyulaházáról hívták haza. Szívesen jött, itt alapított családot. Ö a tsz főállattenyésztője. Bizonyított. Tavaly is nyereséges volt ez az ágazat, s az idén is ezt várják tőle. Hunyadi János nem a szakmájának megfelelő munkakörben dolgozott a Hunniacoopnál. A tsz-ben kinevezték az üzem- gazdasági és kereskedelmi osztály élére. Megmutatta, mire képes. Irányításával sikeresen megszervezték a tsz-ben a kisállattenyésztési szakcsoportokat, s alig másfél év alatt 60 ezer csirkeférőhely megépítését végezték el a háztáji gazdaságokban. Tízezerszámra ontják az árut a Kisvárdai Hunniacoop részére. S gondolom, nem sokat tévedek, ha azt mondom, hogy a Szabolcsbákáról Kisvárdára került alig 29 éves Zámbori András most a megye egyik legfiatalabb főmezőgazdásza. Közmegelégedésre áll helyt e felelős poszton a megnövekedett tsz-ben is! E fiatal vezető szakemberek között szép számmal van párttag is. így a pártszervezetben is biztosított az utánpótlás. A párt- és a gazdaság- vezetés most folyamatosan gondoskodik az utánpótlás neveléséről a vezetőposztokon. Legalább tízen tanulnak, ösztöndíjasaik vannak, szép summával segítik a szakemberek képzését. Elsőrendű és tervszerű feladatuk lett a gondoskodás a holnap vezető kádereiről. Farkas Kálmán TartálYpódium Demecserböl A Kőolajipari Vállalat nyírbogdányi feldolgozó üzemének gyárt tartálykezelő pódiumokat a Demecseri Építőipari Szövetkezet lakatosrészlege. Körösi Géza és Cziránku György hegesztéshez készíti elő a vasszerkezeteket. (Császár Csaba felvétele)