Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. szeptember 18. I tt a szeptember, megkezdődött a szüret, a betakarítás, s mindenki tudja: ez együtt jár a szállítási csúccsal is. Ilyenkor halljuk a rádióhan, vagy olvassuk az újságban, hogy több helyen az országos főútvonalakon is engedélyezik a lassú járművek közlekedését, s megértéssel fogadjuk, mert közös érdek, hogy amit megtermeltünk, mielőbb raktárba, vagy piacra kerüljön. Bírság A csúcs előszele már augusztusban is érezhető volt, ám a megyei szállítási bizottság értékelése szerint nem minden vállalat vette komolyan, hogy a legrövidebb időn belül rakja meg, vagy ürítse ki a vasúti kocsikat, mert azokra másnak is szüksége van. A legkirívóbb mulasztást a vásárosnaményi forgácslapgyárban tapasztalták. Nekik 613 vasúti kocsival volt dolguk, s közülük 209-et, az összes kocsi 34 százalékát alapos késéssel adták visz- sza a forgalomnak. 4219 órát vesztegeltek ezek a vagonok, egyenként több mint 20 órát álldogáltak kihasználatlanul. A gyárát több mint 200 ezer forintra büntették, ám ettől nem lett több kocsija a MÁV-nak, s nem haladt gyorsabban ■ a szállítás. A vásárosna- ményiak munkaerőhiányra hivatkoztak, pedig ha utánaszámolnak, az is kiderül, hogy míg \ egy kocsiért majdnem ezer forint büntetést fizettek, alkalmi munká- \ sokkai szinte fele any- i nyiért kirakathatták vol- , na őket. \ Nem sokkal végezte jobhan a dolgát a kis- várdai Vulkán sem, ahol 210 vagonból 51 késett több mint ezer órát, s itt is meghaladta a húsz órát az egy kocsira jutó állásidő. Szerencsére vannak jó, sőt kiemelkedő példák is, mint például a bak- talórántházi erdőgazdaságé, akik 233 kocsi be-, vagy kirakodását végezték el késedelem nélkül, s egyetlen forint álláspénzt sem kellett fizetniük. De jó példa az ÉRDÉRT szálkái telepéé is, ahol 567 kocsiból csak nyolcat kezeltek megkésve, vagy a Nyíregyházi Konzervgyáré, ahol a 481-ből csupán hat várt néhány órával többet a megengedettnél. Említhetjük a papírgyáriak munkáját is, akik 1536 kocsiból viszonylag keveset, 96-ot raktak ki késve, vagy a nyírbogdányi kőolajgyárat, ahol 433-ból csak tíz vagon késett. Az elkövetkező napok és hetek a vasúton is, a közúton is még zsúfoltabbak lesznek, hiszen az alma zöme még a gyümölcsöskertekben van, s ezután kezdődik a cukorrépa szállítása is. Ahhoz, hogy ezt a nagy munkát nagyobb zökkenők nélkül elvégezhessék, minden ipari és mezőgazdasági üzemnek még nagyobb figyelmet kell fordítani a kocsik gyors ki- és berakására. Mert ahol nem használ a bírság, ott a MÁV azzal is büntet majd, hogy nem ad kocsikat. Ez pedig akár meg is béníthatja a termelést. B. J. Főzik a lekvárt Ma már egyre ritkább, hogy a szilvából lekvárt főzzenek. A beregi, a szatmári községekben elvétve még előfordul, hogy kifőzik lekvárnak a jó minőségű szilvát. Csarodán, Sebestyén Ernő portáján még él a régi hagyomány. Ilyenkor, koraősz táján négy-öt véka szilvából főznek lekvárt. Első képünkön: gondos válogatás és mosás után anya és lánya töri a szilvát. Második képünkön: folyamatos kavarás mellett lehet csak főzni, hogy oda ne kozmái jón. Harmadik képünkön: nagy a család, lesz kinek elfogyasztani a szilkében tárolt lekvárt. (Elek Emil felvételei) MIBE KERÜL „CUKROSNAK" LENNI? Már népbetegség A diabetes, közkeletűen a „cukorbaj”, népbetegség. A világstatisztikák szerint az emberek mintegy három százaléka szenved ebben, s a részben civilizációs ártalomként (elhízás, alkohol, idegi megterhelés szerepel az okok között) kezelhető kór egyre több gondot okoz nálunk is betegnek, orvosnak, egészségügyi kormányzatnak egyaránt. Dr. Sztahó József főorvos a megyében élő cukorbetegek legfőbb „védnöke” szerint: 5500 SZABOLCSBAN — Szabolcs-Szatmár megyében 5500 cukorbeteget tartunk nyilván, csakhogy ez a szám nem fedi a valóságot. A betegek egy része tünetmentes: vagy elhanyagolja a tüneteket, valamint a szűrés részlegessége miatt, kétszer, sőt háromszor annyian is lehetnek, mint amennyiről a nyilvántartások árulkodnak. Országosan is ez a helyzet: a statisztikában szereplő kétszázezernél jóval több a cukorbetegek száma. Tehát népbetegség, s tegyük hozzá, költséges betegség. Alighanem igaza volt annak, aki ezt mondta: — Űri betegség, mert pénz, és nyugalom kell hozzá. Ha ez a kettő összejön, élni is lehet vele. A cukorbetegekről gondoskodni sokrétű munka. S van a betegeknek egy nem nagy, ám mégis különleges figyelmet érdemlő rétege: a gyerekek. A megyei Vöröskereszt tájékoztatása szerint hatvan cukorbeteg gyerek van a megyében, habár lehetséges, hogy erre is vonatkozik, amit az egészről mondtunk: a statisztika nem biztos, hogy fedi a valóságot. A Vöröskereszt egyik legfontosabb feladata talán: megpróbálni feloldani a betegségtudatot, elhitetni, hogy kellő feltételek mellett ezek a gyerekek is úgy — vagy majdnem úgy — élhetnek, mint egészséges társaik. Az első lépésre ez idén került sor. A mozgássérült gyerekek kállósemjéni táborában ők is üdülhettek, kikapcsolódhattak, úgy, hogy közben megkaptak mindent, amire szükségük van, az inzulintól kezdve a diétáig és a napi hatszori étkezésig. — Az úgynevezett „speciális” táborban élők programja — mondták a megyei Vörös- keresztnél — pontosan olyan volt, mint másoké. Azonban — tették hozzá —, nem tudni, mit hoz a jövő, mert hivatalos támogatás nélkül, még egyszer nem tudunk ilyen üdülést szervezni... CUKORSZÜRÉS A gyermekek gyógyítását dr. Bökönyi Zsuzsa és dr. Szombathy Gábor főorvos irányítja. Szavaikból kiderül, korántsem gondtalan még a gyermekek szűrővizsgálata. Mert igaz ugyan, hogy — egyelőre csak Nyíregyházán — megindult az iskola- orvosi vizsgálatokhoz kapcsolt „cukorszűrés”, de eleve csak bizonyos korosztályokra korlátozódva; a vizsgálatokhoz szükséges tesztcsík ugyanis drága. Igaz viszont, hogy ezzel szemben a gyermekek által használt külföldi inzulint ingyen kapják a rászorulók. Ha már a drágaságnál tartunk — s erről még esik majd szó —, nem csupán a medicina, de a betegek mindennapi élete is sokba kerül. Mert a diétát betartani, sok húst enni, ha serdülő gyerekről van szó, szinte egy külön keresetet igényel: S érdekes módon sokszor nem a legjobb módú szülők gyereke cukorbeteg ... Ami viszont megnyugtató: — Jövőre, a szakszervezetek hoznak létre egy országos, kizárólag cukorbeteg gyerekeket üdültető tábort — mondja Szombathy főorvos. NAPONTA NEGYVENEN Egy biztos: ez a betegség elsősorban a felnőtteket, különösen az idősebbeket sújtja. Dr. Sztahó József főorvos rendelőjében — csak a nyíregyházi járásból —, naponta negyvenen, ötvenen adják egymásnak a kilincset, de jönnek a megye más városaiból is. A betegek közti szünetet kihasználva a szűrésről folyik a szó és arról, mibe kerül ma cukorbetegnek lenni? Kezdjük a szűréssel. Ügy tűnik, még mindig ez az egyszerűbb. — Tervünk az aktív szűrés rendszerének elterjesztése. Ez százezrekbe kerül, a megyei tanács támogatására aligha számíthatunk. Ezért szándékunk, hogy a helyi közigazgatás segítségét igényeljük. A költségek — megosztva —, nem okoznának különösebb terhet. Mit jelent cukorbetegnek lenni? A főorvos azt mondja, erről a betegeket kérdezzük meg. Az ötven év körüli nő, Nagykállóból jött: — Otthon — mondja —, semmi, sem kapható. Sem diabetikus édesség, sem hentesáru. Pedig ezt ehetnénk ... Tóth József né Balsáról érkezett. Az iskola konyháján dolgozik, egyedül neveli gyerekét, és havi 2550 forintot keres. A nagykállói beteggel teljesen egybecsengő panaszát egy villámszámítással egészíti ki. — A Kertben sok minden megterem, de még így is havi 1500 forintot számolok. A főorvos szerint, természetesen változók az igények. De az ő kalkulációja is legkevesebb havi hatszáz forintról szól. S ebben — mondjuk — nincs benne a Balsáról Nyíregyházára és a visszautazás tetemes összege. DRÁGA KÉSZÍTMÉNYEK Ne részletezzük az árakat: köztudott, hogy a diabetikus készítmények — amikor vannak —, igencsak drágák. — Hol van, hol nincs — mondja az egyik legjobban ellátott nyíregyházi üzlet, a Kossuth téri csemege vezetője, Szűcs György. — Jelenleg csak némi szörp, befőtt, cukorka és csokoládé vásárolható. Hetente egyszer kapunk, ha kapunk árut Budapestről, mert esetenként elmarad a szállítás. Ha viszont jön, az emberek raktárra vesznek... Dicséretes volt a vásárcsarnok nyitásakor a malomipar kezdeményezése: diabetikus kenyéren, péksüteményeken kívül más, a betegeknek való készítményeket is árultak ottani boltjukban. Csakhogy aki ma keres, vajmi keveset talál a választékból. Csupán kenyeret és zsemlét... Az okokról Sztahó József is beszélt, de szavait a malomipar is megerősíti. Talán — kérdik egybehangzóan — a hírverés volt rossz? Talán az árakban keresendő a hiba? Tény: a drága diabetikus süteményeket szinte senki sem kereste, a készlet megromlott, a kár csak tízezrekben volt mérhető. És az üzleti körséta másutt sem mutatott biztató képet. A VASÜT PÉLDÁJA Mit lehetne tenni? A megoldást nem helyben kell keresni, az egészségügy és a belkereskedelem szintjén található az orvoslás, ha létezik egyáltalán. De talán ötletnek nem rossz az sem, amit Sztahó József mondott: — Van már pozitív példa. A MÁV, felismerve a betegség jelentőségét, diabetesben szenvedő alkalmazottainak évi ötszáz forintot ad. Képletes összeg ez, de jele, hogy érzik a dolog súlyát. Ha már az árakat nem lehet lejjebb venni, akkor némi könnyítést jelentene, ha az igazolt cukorbetegeknek olcsóbban adnák a nélkülözhetetlen hentesárut, ha — különösen vidéken — egyáltalán lehetőségük lenne a vásárlásra, de — a MÁV példájára — meghatározott összeg juttatása is enyhíthetne a problémákon. Mert ha a cukorbeteg nem tud diétázni, akkor a na- gypn sokba kerülő gyógyszer sem lehet hatásos. 3peid! Zoltán Elvonult a turistahad Ősszeljoiatántúra Tapintatosan köszönget el az idei nyár. Lassan, meg- megáliva, hátrafordulva búcsúzik, szinte észre sem lehet venni, valójában mikor vált őszre. A turisták pedig mintha csak nyomában járnának, hasonlóképp nem sietnek. Ennek ellenére a Nyírtou- rist nyíregyházi irodájában már elkészült a nyári turistaforgalom első gyorsmérlege. Ebből szemelgettünk. Az iroda szervezésében több, mint félezren vettek részt megyejáró túrákon. Változatlanul a legkeresettebb, legnagyobb népszerűségnek örvendő út, ame^y a megye irodalmi emlékhelyeit mutatja be az idegeneknek. A külföldi utak közül a cseh, szovjet és román kirándulások vonzották a legtöbb jelentkezőt. Az utazási iroda valutaforgalma augusztus végéig elérte a 15 gs fél millió forintot. Emelkedett szinte valamennyi, az iroda kezelésében lévő szálláshely forgalma. Sóstón például április közepétől augusztus végéig hét és fél ezer vendég fordult meg az Igrice nyaralófaluban, a Fenyves turistaházban és a kempingben, összesen 23 ezer éjszakát töltöttek a Nyíregyháza környéki kirándulóhelyen. Kisvárdán, a Strand fogadóban és a bungalókban másfél ezer vendég járt, Szat- márcseke pedig egyedül közel kétezer idegent látott el koszttal, kvártéllyal. Az év meglepetése — ez kétségtelen —, a vásárosnaményi kemping. Közel háromezrén voltak kíváncsiak a Tisza- partra, 7600 vendégéjszakát töltött a sátoroshad a remek helyen lévő kempingben, rövid három hónap alatt, jelezvén: Gergelyiugomya megyén kívül is divatba jött. Talán hasonló „karriert” fut be az utazási iroda őszi ajánlatai között szereplő jonatántúra, amelyre a korábbiakhoz hasonlóan ismét lehet jelentkezni. Szedje le, vigye haza! — kínálják az almakedvelőknek a hét végi programot, melyben az almaszedés mellett nyíregyházi városnézés is szerepel. Szállás: a Sóstón. Minden bizonnyal sok idegent vonz majd Nyíregyházára a szeptember 27-én kezdődő idegenforgalmi filmszemle is, melyen 13 alkotást mutatnak be a megyei művelődési központban. A filmek között két, a megyében készült alkotás is található: „Nyíregyháza-Sóstófürdő” és az első ízben közönség elé kerülő „Szabolcs-Szatmár filmtrilógia”. (csendes) Megújítják a lakáskérelmeket Többször megírtuk már, hogy aki lakáskérvényt nyújtott be a tanácshoz, s valamilyen lényeges változás történt családi, vagy anyagi körülményeiben, célszerű, ha minél hamarabb bejelenti ezt is, hiszen egy gyerek születése, egy szülő odaköltözése akár évekkel is megrövidítheti a várakozási időt. Most épp az ellenkezőjére szeretnénk felhívni a Nyíregyházi Városi Tanát^ V. B. igazgatási osztályának kérése alapján a lakásra várók figyelmét. 1983. január 1-től lényeges mó- j dosításokat terveznek, ettől az időtől minden olyan lakásra várónak új lakásigénylést kell majd benyúj- j tania, akinek neve nem szerepel a névjegyzéken. A változásokat tehát az 1983. január 1-től megújítandó I lakáskérelmeken kell majd jelezni. A TÁRGYALÓTEREMBŐL Borotvás tolvaj az áruházban Mint annak idején lapunkban hírt adtunk, két évvel ezelőtt, 1980. szeptember 9-én délután lopás történt a Nyírfa Áruház porcelánosztályán. Három fiatalember nézegette a nagy értékű nippeket, K. Ferenc és két társa, akik közül az egyiknek vállán pa- nyókára vetett bőrkabát volt. ö ez alá rejtett egy értékes nippet, s távozni akart. Az osztály dolgozói idejében fölfigyeltek a három gyanúsan nézelődő fiatalemberre, értesítették a rendészt, s ő már az áruház ajtajában várta az „angolosan”, köszönés és fizetés nélkül távozó álvásárlókat. Felszólította a bőrkabátost, hogy adja vissza az ellopott tárgyakat. A bőrkabátos durván félretolta a rendészt, s a társaival kiment az áruházból. Követte őket azonban a rendész, s mikor ezt a bőrkabátos meglátta, szembefordult vele, s megfenyegette, ha közelíteni mer hozzá, elvágja a nyakát a borotvával. A rendész látta, hogy a bőrkabát alatt valóban borotvát fog az illető, hátrább lépett, s K. Ferenc még figyelmeztette is a rendészt, hogy ettől — mármint a bőrkabátostól — minden kitelik. A bőrkabátos közben továbbment, a rendész pedig •az előző meghátrálás után is követte, noha tudta, nem veszélytelen a dolog. A Luther köznél a bőrkabátos ismét szembefordult vele, s a borotvát mellmagasságban tartva a rendész felé lépett. Ekkor K. Ferenc közéjük ugrott, s ököllel úgy megütötte a rendészt, hogy megrogy- gyant, bár nem esett el. K. Ferenc és a bőrkabátos a Kossuth gimnázium felé futott, egy gépkocsivezető segítségével sikerült elcsípni K. Ferencet. K. Ferenc sem a rendőrségi, sem a bírósági kihallgatásán nem vallotta be, ki volt a bőrkabátos, állítása szerint nem tudta a nevét. K. Ferencet ezek után elítélték. Az ítélet után feltehetően észbekapott, vagy valóban ekkor tudta meg, ki a bőrkabátos, a Legfőbb Ügyészséghez fordult, föltárva, ki volt a társa. így indult eljárás Farkas János 22 éves orosi segédmunkás ellen, aki garázdaság miatt korábban már volt börtönben, negyedkedvezménnyel szabadult, s még feltételes szabadságának ideje alatt követte el a Nyírfa-akciót. Farkas beismerte az esetet, csupán a borotvát tagadta, de hát azt azért látták néhá- nyan. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Farkast rablás miatt másfél év börtönre büntette, két évre eltiltotta a közügyektől, rendelkezett a korábbi büntetéséből maradt feltételes szabadság utólagos letöltéséről, s elrendelte, hogy Farkas újabb feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet jogerős. (k)