Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-15 / 216. szám

1982. szeptember 15. Kelet-Magyarország 3 f—---------------^ Előbb népmű­vészetért NINCSENEK TÁMASZ NÉLKÜL többé a népmű­vészet életben maradásán fáradozók. A nyár elején ugyanis megalakult a Népművészeti Egyesület, hogy országosan összefog­ja a magányosan és ki­sebb csoportokban alkotó népművészeket. A kétke­dő, a lépés elkésettségét hirdető vélekedések ez esetben sem maradhattak el. Mi várható a fafara­gókat, bőrösöket, hímző­ket és a népművészet egyéb ágainak elkötele­zettjeit tömörítő szerve­zettől azon túl, hogy lét­rejöttével eggyel ismét nőtt az egyesületek szá­ma? A népművészet iránti érdeklődés az utóbbi egy­két évtized alatt igazi mozgalommá vált. Ez nem magyar sajátosság, világ- - viszonylatban tapasztal­ható a nemzedékről nem­zedékre öröklött hagyo­mányok megmentésére, az ősi értékek megőrzésé­re irányuló erőfeszítés. El­sőként és leglátványosab­ban a szájhagyományok­ban megmaradt kulturális múltat tárták fel a nép­zene, a balladák és a nép­tánc gyűjtői, kutatói. A tárgyi vonatkozású nép­művészet azonban nehe­zebben megközelíthető- nek bizonyult anyaghoz kötöttsége, nehezebb for- mázhatósága miatt. Csak az elmúlt évtized közepén alakultak meg az első al­kotócsoportok, melyek négy-öt év után értek kö­zösséggé, és az anyagfor­máló népi mesterségeket annyira elsajátították, hogy a népi motívumokat a mai élethez szólóan ké­pesek átfogalmazni. A csoportokban és magányo­san alkotók eljutottak ar­ra a szintre, melyen a népművészet nem bizo­nyos felületek díszítgeté- sét, cicomázását jelenti, hanem a modern vilá­gunkba is beillő, használ­ható tárgyak létrehozását. NAPJAINKRA KE­RÜLT FELSZÍNRE a ha­gyományápolás új voná­sa, a csoportos, közösségi munkára való igény. Mi­vel a népművészet sem elszigetelt egyedek ha­gyatéka, hanem népcso­portok, egy egész nép kulturális öröksége, nincs értelme tovább magányo­san, más népművészeti ágaktól elszigetelve dol­gozni. Egyfelől tehát ez indokolja a~Népművészeti Egyesület megalakítását. A Népművészeti Egye­sület központi törekvése, hogy területenként olyan komplex közművelődési létesítmények jöjjenek lét­re, amelyekben az érdek­lődő emberek a kovács­mesterségtől kezdve a szövésen át a népi ételek elkészítéséig sok mindent megismerhetnek. ENNEK AZ ELKÉPZE­LÉSNEK a szabolcsi meg­valósításában bizonyára kiemelkedő szerep vár a több éve működő népmű­vészeti csoportokra, töb­bek között a megyeszék­helyen egy évtizedes múlt­tal rendelkező díszítőmű­vészeti stúdióra. A Nép- művészeti Egyesület az alakuláskor megfogal­mazott célok elérésében számít a pártoló tagok — egyének, vállalatok, in­tézmények — anyagi tá­mogatására. Ha a népi hagyományok önzetlen ápolóinak törekvése talál­kozik a közvéleménnyel, nem kétséges: nagyobb biztonságban tudhatjuk mindannyiunk kulturális örökségét. R. G V _________________) Mernek a vetieépek A KEMÉV nyíregyházi Tünde utcai telepén a város építkezéseihez előre gyártják a szük­séges vaselemeket. Képünkön: vízműhöz készül az ajtó. (J. L.) KORONÁZZA SIKER Vállalkozás, csapatban Néhány perccel a kora reg­geli munkakezdés után már nem találtam a helyén Po- mázi Gyulát, a fiatal párttit­kárt Nyírteleken. Pontosab­ban a másik „helyén” volt, a műhelyben. Két beosztása van: egyik választott, ő a MEZŐGÉP nyírteleki gyár­egysége 40 tagot számláló pártszervezetének immár 12 éve titkára, s a „meós” (mi­nőségellenőrzési csoport) ve­zetője. Korán reggel a por­tán újságolták: a párttitkár mindig a műhelyben kezdi a munkát. De nem az egyedü­li vezető, akinek az első útja oda vezet. Több szakmával Egy tőkés exportra gyártott rakodógép alvázának a kísér­leteit végzik. A prototípuson dolgoznak. Csapatmunka ez, mely személyes példamuta­tást követel mindenkitől. Eb­ben a szellemben alakították meg azt az alkotó csapatot, amelynek tagjai válogatott fiatalemberek: precíz a gép­lakatos, minősítettek a he­gesztők, két, három szakmá­val rendelkezők. Kommunis­ták és pártonkívüliek. Bizo­nyítani akarnak. „Ahhoz, hogy produkáljanak, hogy ki­éljék magukat a szakmában, ilyen igényes feladatot kell számukra biztosítani. Szeren­cse, hogy bennünket bíztak meg a prototípus kikísérlete­zésével. Ez fontos, mert si­kerélményt nyújt. Nem mel­lékes számukra sem, mert jó próbatétel a pártba jelentke­zőknek, s azoknak, akikkel terve van a pártszervezetünk­nek, hasznos a vállalatnak, mert valutát termelnek” — indokol a párttitkár. Kiváló minőséget produ­kálni manapság csak példa­mutató csapatmunkával le­het. Az ilyen versenyképes termékekben ölt testet a kollektívák helytállása. Űj módon ítélendő meg az új, állandóan változó, az igé­nyekkel növekvő feladatok között a példamutatás. Köve­teli ugyan a párttagok sze­mélyes példamutatását is, de ma már ez kevés! Precíz, si­ma varratokat várnak a mi­nősített hegesztőtől, millimé­ter pontos szabást a lakatos­tól, a meóstól sasszemeket, hogy a legparányibb hibát is észlelje és szóljon. Manapság ez már követelmény a gaz­dasági munkában, de a párt- megbízatások precíz teljesí­tésében is, hiszen csak így lehet versenyképes egy-egy termékünk a világpiacon. És ez csapat vagy csapatok, bri­gádok, műhelyek, kollektívák együttes példamutatását kö­veteli. Példa Nyírbátorból Nagy István, a nyírbátori járási—városi pártbizottság első titkára mondta: „A túl­szabályozottság visszaveti az embert az önálló gondolko­zásban, leszoktatja a kezde­ményezésről. Márpedig, most különösen fontos, hogy lép­jenek üzemi pártszervezete­ink is, és a gazdasági mun­kában mutatkozó megújulási folyamatot a maguk módján segítsék, mert a? ember gon­dolkozása, szemléletének megváltozása nélkül aligha lehet megújulásról beszélni.” Ügy tűnik több üzemben el­mozdultak a holtpontról. Szép példája ennek az eddig is sokat kezdeményezett Csepel Művek nyírbátori Fúrógép­gyára, ahol bátran vállaltak kockázatot, s úgy döntöttek hogy a magasabb műszaki színvonalat igénylő PTC pe­remesztergák gyártását kez­dik meg a jövő évben. Ez kollektív példamutatást igé­nyel. Igazi csapatmunkát. Hogy ez mit eredményez­het? összehasonlításképpen említem csupán, hogy míg egy fúrógép ára 450 ezer fo­rint, addig egy peremeszter­gapadé 2 millió 800 ezer, esetleg 3 millió forint! S ez már érzékelteti a műszaki színvonalbeli különbséget is, ez utóbbi javára, mely há­rom-, négyszer összetettebb. Valóban igazi csapatmunka szükségeltetik hozzá, hogy e merész, dicsérendő vállalko­zást siker koronázza. Nem megalapozatlanul vállalták az új termék gyártását. Már gyártják a hozzá szükséges alkatrészeket. S ahhoz, hogy 1983-ban a szerelésüket meg­kezdhessék — egy teljes csa­pat — munkások, termelés- irányítók, mérnökök tanul­nak Budapesten. Bázis ez a gyár Ipari szakmunkásképző bá­zis ez a gyár. Építenek erre is. Felkészülnek a magasabb technika fogadására. Ez az új, magas műszaki színvona­lat képviselő termék nyuga­ti exportra készül elsősorban. Valutát biztosít a népgazda­ságnak. Az új, állandóan változó és a nehéz külgazdasági körül­mények egyaránt megkövete­lik az állandó kezdeménye­zést az egyes emberek, a kol­lektívák, a pártszervezetek részéről is. Csak így szület­hetnek sikertermékek, áll­hatják a versenyt a külpia­cokon is a szabolcsi üzemek. Kommunista példamutatás­ról manapság ilyen értelem­ben lehet és érdemes igazán szólni. Farkas Kálmán ifulladt férfi csen­get egy ajtónál. Az ajtó kinyílik — Mi az, mit csenget ennyire, talán ég a ház? — Igen, ég — mondja a levegőt kapkodva a férfi, aki csengetett. Otthonról jövök és éppen az én la­kásom ég, maga pedig tűzoltó, igaz? — Tűzoltó? Mit nem mond! Hallod ezt Zsofka — kiált be az ajtót nyitó férfi a lakásba. — Hogy én tűzoltó vagyok! Hal­lotta, mit mondott Zsof­ka? — Nem — válaszol a férfi, aki csengetett —, és ez most engem nem is ér­dekel, csak jöjjön már! — Zsofka azt mondja, hogy én nem. tűzoltó va­gyok, hanem tűzör. — Tűzoltó vagy tűzör, az teljesen mindegy, csak jöjjön már, nagyon ké­rem! — Zsofka — kiált a má­sik — hallod? Neki telje­sen mindegy! Hallotta mit mond Zsofka — fordul vissza azután a férfihez, aki csengetett. — Kérdez­ze meg a nyelvtudományi intézetet, ott majd meg­mondják magának, hogy ez egyáltalán nem mind­egy. — Térden állva kérem — mondja a férfi, aki I smét vetnek.. Szak­emberek szerint az őszi kalászosok op­timális vetésideje szep­tember 15. és október 15. között van. A vetőgé­pek tehát megindultak. Tavaly ilyenkor — a ked­vezőbb gabonaárak ösz­tönzésére — mintegy tíz­ezer hektárral növelték a gazdaságok az őszi kalá­szosok vetésterületét. Ezen az őszön ismét tapasztal­ható a gabonatermesztési kedv. Most az elmúlt évi­től is közel 10 ezer hek­tárral nagyobb területen kerül majd földbe a búza, a rozs. A magágy készítéséhez eddig kedvezett az idő, bár az egyszeri esőnél, ami csak néhány milliméter csapadékot adott, többre lenne szükség. Fontosabb viszont, hogy az őszi ve­tésre szánt és már felsza­badult területek előkészí­tése megfelelő. Ez nem csak a szántásra, de az alapműtrágyázásra, szer­vestrágyázásra is vonat­kozik. Nem akadálya a jó vetőmag sem. A vető­magtermeltető idén mint­egy 10 százalékkal több búzát és rozsot forgalmaz a kívánt fajtákból. A jó vetőmag — állítják ezt sokan — meghatáro­zója a terméseredmények­nek. Ez igaz, de csak egy betű az ábécéből. A ga­bonatermesztés ABC-je az a technológiai sor, amely a területkiválasztástól a talaj-előkészítésen keresz­tül az aratásig tart és tö­kéletes. Mit mutat ilyen vonatkozásban a mögöt­tünk lévő időszak? Szabolcs-Szatmárban ezen a nyáron búzából re­kordtermést takarítottak be. A megyében a hektá­ronkénti átlag több mint hat mázsával haladta meg a tavalyit és a sokéves átlagot. Bár szerepe volt ebben az időjárásnak is, túlzás lenne azt mondani, hogy az érdem nem a ga­bonatermesztőké. Ha vé­giggondoljuk, mi is tör­tént, úgy kitűnik, a tuda­tos emberi cselekedetnek döntő szerepe volt. Tavaly mint most is — megfelelő volt a talaj-előkészítés, szervezett a vetés, ami október végéig befejező­dött. Előnyös fajtakorrek­ció is történt. Korai búzá­ból az MV—4-est, közép- érésűekből a Jubilajnaja Csináld magad Irta: Peter Gregor csengetett, — jöjjön már! — Én úgyszólván sem tűzoltó, sem tűzör nem vagyok tulajdonképpen, csak tagja vagyok az ön­kéntes tűzoltó-egyesület­nek. Ez más dolog. Tűzol­tással csfipán kedvtelés­ből foglalkozom szabad időmben, és bevallom, hogy szabad időm kevés van. Egyébként a mai fű­tési módszerek mellett igen kicsi a lehetősége an­nak, hogy valahol kigyul­ladjon a lakás. Na és most már tavasz is van. — Az istenért — esde- kel a férfi, aki csengetett, — jöjjön, amíg nincs ké­ső! — Dehogy nincs — mondja a másik. — Csak nézze meg az óráját, fél tizenkettő! 50-est és az MV 8-ast ve­tették főként. Ami gond volt, és gond lesz jövőre is, az a fajta­arány. Itt a megyében, a korai és takarmánybúza­fajtákat viszonylag kis te­rületen termesztik a gaz­daságok. A takarmánybú­za termőterület alig több 3—4 százalék, a korai faj­ta 22—25 százalék. Jobb lenne az 50 százalék. A takarmánybúza a termés- átlagot növelné, a koraiak viszont a betakarítás jobb szervezését, a kisebb szem­veszteséget tennék lehető­vé. De igazából nem is ezek .a tő problémák a megyei gabonatermesztés­ben, hanem a hagyomá­nyosan kialakult vetés- szerkezet. Emiatt a megyé­ben gyakorlattá vált a mo­nokulturális búzatermesz­tési mód, vagyis nagy te­rületen vetnek a gazdasá­gok búzát búza után, ro­zsot rozs után. A termesztés tapasztala­tai, — de az élen járó ga­bonatermesztők példái is — igazolják a megfelelő elővetemény mázsákkal növeli a termésátlagot. Vegyük ehhez példaként, hogy ma már hat olyan termelőszövetkezetünk van, amelyek ötven má­zsán felüli búzatermést értek el, érnek el. Náluk is a nagy átlag azokon a földeken terem, ahol a búza előveteménye a bor­só, vagy más korán érő növény. A magyar mezőgazda­ságban — ez már megszokott, és szükséges — mindig van­nak programok, olyan fel­adatok, amelyek elsődle­gesek. A gabonaprogram új szakasza két éve kez­dődött: célja a terület és hozam növelése, a minő­ség javítása volt. Sza- bolcs-Szatmár az első év­ben teljesítette azt, ami a megyétől elvárható. A gazdaságok növelték a te­rületet, nőtt az átlagter­més, a betakarított gabo­na minősége is jó. A búza többsége étkezési, malom­ipari feldolgozásra alkal­mas. Most az ismétlés rajt­jánál állunk. Úgy kell a szántáshoz, vetéshez hoz­zálátni, hogy nemcsak le­hetséges az ideinél több és jobb gabonát termelni, de szükséges is. S. E. — De hiszen leégek! Aztán kezdhetem újra a semmiből. Kérem! — A semmiből? Hallod, Zsofka, a semmiből! Nos, hát Zsofkával mi is a semmiből kezdtük annak idején, nekem semmim sem volt, csak két munkás kezem, Zsofkának pedig, ahogy népiesen mondják, nem volt egyebe ... — En leégek és ők a fiatalságukra emlékeznek! Mindennek vége! — Dehogy van vége, csak most kezdődik! Hi­szen maga úgy fordult hozzám, mint szakember­hez, nem? — Igen, igen — kiált a férfi, aki csengetett. — Biztosan nincs otthon telefonja, sőt a közelben sincs, hogy tűzoltókat hi­vatott volna? — Igen, igen! — Tehát idejött hoz­zám, mert egyedül nem tudja eloltani a tüzet, igaz? — Igen, igen... illetve nem, nem! — kiált a férfi, aki csengetett. — Minden úgy van, ahogy mondja, csak jöjjön már, az isten szerelmére! — Nem megyek. Nem megyek, mert maga sem jött el, amikor kilyukadt a vízvezetékünk, pedig maga vízvezeték-szerelő! A kölesei Kossuth Termelőszövetkezet műanyag-feldolgozó üzemé­ben közel tizenötféle esőkabátot gyártanak pvc-ből. A különböző színben és formában készült termékek nemcsak a belföldi pia­con keresettek, szállítanak NDK-, cseh exportra is. (Jávor L. felv.) K

Next

/
Oldalképek
Tartalom