Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-05 / 182. szám
4 Ke let-Magyarország 1982. augusztus 5. Napi külpolitikai kommentár Felkelő nap—árnyékokkal Budapesten a Békemenet ’82 Találkozás a társadalmi és tömegszervezetek vezetőivel M ost már nem lehet egyszerűen elsiklani a japán—kínai tankonyvvita fölött. Amikor a kínai sajtó először adott hangot nemtetszésének az ügyben, az egész afféle rutin tiltakozásnak tűnt. Azóta kiderült, hogy sokkal többről van szó. A kínai lapokban nemcsak visszatértek a témára, de nem múlik el nap. hogy ne írnának róla. Ami pedig még lényegesebb: a kínai kormány látványosan lemondta Ogava Heidzsi japán közoktatási miniszter pekingi látogatását. Ez a gesztus sötét árnyékot vetít előre. Azt a távolról sem kizárható lehetőséget, hogy Kína később esetleg Szu- zuki Zenko japán kormányfő szeptember végén esedékes hivatalos látogatását is lefújja. Nem oly régen még elképzelhetetlen volt, hogy a két ázsiai nagyhatalom viszonyában, amelyet tíz esztendeje, 1972-ben, immár a szovjetellenesség jegyében helyeztek új sínekre, ilyen törés álljon be. Jogos a kérdés: mi történt és miért történt? Ahogy ilyenkor lenni szokott, az első kérdésre tényekkel, a másodikra jobbára találgatással felelhetünk. A háború utáni japán tankönyvek, a legyőzött és kapitulációra kényszerített országban elismerték, hogy a szamuráj világhódító álom. a Tanaka-terv nyomán a Hitler-féle élettér elmélet túz- zel-vassal realizált japán változata mérhetetlen szenvedést és kárt okozott Kínának. Az utóbbi időben azonban új tankönyvek jelentek meg és ezekből bizony rendre kimaradt a korábbi, nemzeti lelkiismeretfurdalás. Eltűntek az őszinte kifejezések: invázió, agresszió, és helyükbe a téJavier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár kedden este Tuniszból nyolcnapos látogatásra Ausztriába érkezett. De Cuel’ar eredetileg csak augusztus 6-ra tervezte ezt a látogatást, s — mint megérkezésekor mondotta — azért jött korábban mert Bécsből, az ottani ENSZ-kirendeltsé- geksn keresztül könnyebben léphet kapcsolatba Libanonnal és közelebbről követheti figyelemmel a közel-keleti eseményeket. Pérez de Cuellar ausztriai látogatásának hivatalos része „Kozmosz—1398" jelzéssel újabb műholdat bocsátottak fel szerdán a Szovjetunióban, az űrben végzendő kutatások folytatása céljából. A műhold adatai a következők: kezdeti keringési idő 89 perc, a Föld felszínényeket elkenő-eltorzító 'magya- rázgatás került. Még a japánok nankingi vérengzését is megpróbálták kimagyarázni, amelynek mintegy 340 ezer (!) kinai esett áldozatául. Ez tehát az, ami történt. A miért?-re nincs ilyen világos válasz. A legkézenfekvőbbnek az tűnik, hogy a reagani nyomás politikája aktivizálta Japánban a „régi erőket”. Igaz, eddig is léteztek, de csendesebben. Magyarul arról van szó, hogy a felkelő nap országában felkelőben a militarizmus napja. Ez az ország óriási ipari hatalmánál fogva képes arra, hogy jelentős katonai szerepet Játsszon a térségben — és Washington pontosan erre ösztökéli. Ez az ország most úgy érzi, hogy jelenlegi törekvéseivel ellentétes mindenféle búnbánát. Ez az érem japán oldala. És a kínai? P ekinget eddig nem zavarta a japán fegyverkezés. Ehhez túlságosan fontosnak tartotta a szovjetellenes kínai— amerikai .--japán háromszög koncepcióját. Csakhogy az utóbbi időben Kínát különböző megrázkódtatások érték. Rendre kudarcot vall a nagy modernizálási terv és az utóbbi időben — Tajvan további amerikai támogatása miatt — valamelyest romlottak kapcsolatai Washingtonnal. Peking — történelmi igazsága birtokában — a tankönyvügyet választotta annak érzékeltetésére, hogy sem a jelenben, sem a múltra visszavetítve nem túr el általa sértőnek minősített gesztusokat. Harmat Endre csak pénteken kezdődik, amikor a bécsi Hofburgban beszédet mond az ENSZ-nek az öregek problémáiról rendezett világkonferenciáján. Hétfőn részt vesz a világűr békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi ENSZ- értekezlet megnyitóján, majd találkozik Rudolf Kirchschläger osztrák köztársasági elnökkel, tárgyalásokat folytat Bruno Kreisky osztrák kancellárral, valamint Willibald Pahr külügyminiszterrel. tői számított legnagyobb távolság 262, a legkisebb távolság 225 kilométer, a műhold pályájának az egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 82,3 fok. A szputnyik fedélzetén elhelyezett tudományos-műszaki berendezések kifogástalanul működnek. A Békemenet ’82 Budapesten. A hazánkban tartózkodó Békemenet ’82 résztvevői budapesti programjuk nyitányaként, eleget téve a hazai békemozgalomban tevékenykedő több társadalmi és tömegszervezet meghívásának, szerdán ellátogattak a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága székházába. A 18 országból érkezett vendégeket ünnepélyes keretek között fogadták, majd tájékoztatták őket a szervezetekben folyó munkáról, az előttük álló feladatokról. A bensőséges hangulatú találkozókon a békeharcosok beszámoltak eddigi tapasztalataikról, s a Magyarországon szerzett benyomásaikról. A menet képviselőinek egy népesebb csoportját Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke köszöntötte a Hazafias Népfront Belgrád rakparti épületében. Rámutatott: a hazai közvélemény rokonszenvvel figyeli a nyugati országokban az elmúlt hónapokban lezajlott demostrációkat. Ezek a megmozdulások azt jelzik, hogy az emberek bárhol éljenek Európában, szívükön viselik e földrész sorsát. Főként azóta tölti el a kontinens né(Kelet-Magyarország telefotó) peit fokozott aggodalom, amióta nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok politikája hadszíntérré változtathatja kontinensünket. — Önök céljaik megfogalmazásakor nyomatékosan kijelentették, hogy síkraszáll- nak az atomfegyvermentes Európáért — mondta Sebestyén Nándorné, hozzátéve, hogy ezért az önök békemenete egyúttal a mi békemenetünk is, hiszen törekvései azonosak a magyar népével. A beszámolót követően kötetlen beszélgetésen kaptak választ kérdéseikre a vendégek. Nemzetközi sajtókonferenciával folytatódott a Békemenet ’82 programja. A Békemenet ’82 résztvevőinek egy csoportja ellátogatott a csillebérci vezetőképző- és úttörőtáborba, ahol a délután nagygyűlésre került sor. Itt ismertették a békemenet üzenetét a magyar fiatalokhoz. A dokumentum a többi között hangsúlyozza: „Célunk és küldetésünk, hogy — eleget téve a népek legfőbb óhajának — hirdessük és követeljük a békét. Csatlakozzatok hozzánk, a békéért cselekedni kell!” Az üzenetet galambpostával juttatták el a magyar fiatalokhoz, városok és falvak sokaságához. Pérez de Cuellar Ausztriában Uj műhold: „Kozmosz—1398” ZÁGRÁBI LEVÉL A világpiac mutatója M ár a Dunán átkelve is megváltozik a táj arculata, ha az ember Horvátországba tart. A Kiskunság szöcskerágta füvű kies dombjai után méregzöldre vált a határ, és egyre szebb képet mutat, minél inkább délnyugatra jutunk. Hja! Így könnyű — sóhajt az, aki a Nyírségben tanult gazdálkodni. Zsíros barna erdőtalajok ... Évi nyolcszáz milliméter csapadék ... Nem csoda, ha még a lankák tetején is ellep a kukorica. A vámvizsgálat után már Horvátországban száguldott velünk a gépkocsi. Ami azonnal a szemünkbe ötlött, az volt, hogy összementek a táblák, kisebbek lettek a traktorok. Délelőttre járt és a falvak szinte teljesen néptelenek voltak. Aki élt és mozgott, az a határ-' ban volt. A kistraktorok nyergében nem ritkán asszony forgatta a kormányt, a családfő hátul a pótkocsin a rakományon ülve leszúrt villájába kapaszkodott. A parcellák karcsúsága nálunk régen elmúlt időre emlékeztetett, de az ápoltsága versenyre hívhatta volna némelyik itthonit. Dolgos és hozzáértő lehet a horvát paraszt, ezt sugallta mindenütt a határ. Hatalmas gazdasági udvarok mellett vitt az utunk, és tágas deszkaszínek mellett a kisgazdaságoknak megfelelő géppark. A házak is nagyon sok helyen többszintűek, vidám színűek, az ablakban muskátli mindenütt. Jövedelmező dolog Jugoszláviában a földet művelni, mert mint megtudtam, a terményekért a világpiaci árat fizetik a felvásárlók. Ottjártamkor 14 ezer dinár volt például egy tonna búzának az ára, így aztán nem is csoda, hogy megéri. Ebből telik a gazdálkodóknak beruházásra. Ez persze megmutatkozik az élelmiszerek árában is, így aztán összefüggésben van a rohanó inflációval. A mezőgazdaságnak persze náluk is megvan a szocialista szektora, több tíz ezer hektáros állami gazdaságok formájában, amelyeknek termelési színvonala kiállja a nemzetközi összehasonlítást. Mindkét szektort kiszolgálja a Zágrábi Búzanemesítési Intézet, utazásunk végcélja. Kukoricából és búzából egyaránt nemesítenek a kis- és nagyüzemnek. A két-három hektáros táblákon ugyanúgy intenzív fajták, hibridek díszlenek, mint a több száz hektárosokon, de a paraszti gazdaságok lehetőségeihez igazítva. Így aztán magasak a termésátlagok. Az intézet tenyészkertjében elhangzott számok kissé idegenül hangzottak a hazai fülnek. A mi búzáinkra is odafigyel a világ, de ott tíz tonna fölött járnak — persze nem ez a jellemző — o legújabb fajtákkal. A zágrábi nemesítők nagyon szoros kapcsolatban vannak a magyar gazdászokkal, jó néhány fajtájuk nálunk is kiállta a próbát, és a mostani tanácskozás vitán még újabb fajták behozataláról is szó lesz. Egy régi hagyomány felélesztése is várható, mégpedig az úgynevezett céltermesztés, ami azt jelenti, hogy klímánkon többet és jobbat termő növények vetőmagtermesztését nálunk végeznék. Más országokkal ez a kapcsolat már él, így nem valószínű, hogy akadálya lenne. Á munkalátogatás programja természetesen nem tarthatott egész nap, a beszélgetés a fehér asztal mellett folyt tovább. Vendégszeretetük nem kisebb, mint azt a magunkéról feltételezzük. Bizonyította ezt a dalmát módra nyárson sütött bárány, és hozzá a bor miért ne lett volna dalmát? Jó szívvel kísértek el megnézni a régi várost a domb ölén, a Száva partján óolasz épületeivel, rengeteg százados platánjával. Hiába a modern autók áradata, a csillogó épületportálok, az egész székváros a valamikori monarchia hangulatát idézte, egy kicsit Becsre emlékeztetve. A sikeres tárgyalások után, rengeteg szép élménnyel, és kellemes benyomásokkal indultunk haza. Zágráb, 1982. július ölik. cSáund&r mm 3. Művészi pálya, vagy egyéb szabad foglalkozás meg sem fordult a fejükben. Vágyaik netovábbját az jelentette, hogy valamelyik fiúkból járási főszolgabíró válik. Endre bíztató kisiskolás előmenetele bátorította őket arra, hogy a gyermeket városba küldjék magasabb iskolába. Nagykároly, Szatmár vármegye központja ígérkezett a legalkalmasabbnak, lévén tizennyolc kilométerre Érmindszenttől, ahova amúgy is gyakran — szinte minden hétfőn — belátogattak a szülőik, eladni fölös portékájukat a heti vásáron. „Engem 1888-ban a nagykárolyi piarista gimnáziumba vittek, ahol az alsó négy osztályt végeztették el velem a kedves emlékű, nagyon derék kegyes atyák” — ez a rövid summája Ady szavaival a nagykárolyi tartózkodásnak, de az önvallomáson túl indokolt a részletesebb figyelem. Kosztos diák lett, ami any- nyit jelent, hogy havidíj fejében magánháznál kapott szállást és élelmezést. A körülmények folytán gyakran kellett kvártélyt változtatnia. Ez azért érdekes, mert az önállóságra különben is hajlamos fiú nagy gyakorlatot szerzett abban, hogyan találja fel magát az emberek között. Akkoriban sokat adtak az úri modorra, az etikettben való jártasságra. A serdülő Ady hajlékonyán, elegánsan tanult bele a kor viselkedési szokásaiba, ficsur, piperkőc azonban sohasem vált belőle. Ismerte a határt, amely a jólneveltség és a modorosság, a divatmajmolás és a választékosság között húzódik. Épp így a csínyekre is bármikor kapható volt, de az ízléstelen vásottságtól tartózkodott. Egyszóval, a városi életformába Nagykárolyban szokott bele. Itt is hű maradt természet szerinti önmagához, nem akart egy diák lenni a sok közül, vágyta, hogy ismerjék, hogy számon tartsák. Kamasz? — hiszen alig hagyta maga mögött tizedik életévét. Jogosan mondjuk, mert az érmindszenti vékonyka gyermek viharos tempóban kezdett erősödni kosztos diákként. Harmadikos- gimnazista korában már rendszeresen látogatta a korzót, fesztelenül kísérgette a lányokat, bátorságot öntve félszegebb társaiba is. A csúnya kisgyermekből jóképű, kellemes termetű, érdekesen egyéni fiatalember-palánta lett. Választékos modorát, komoly fellépését a mamák is értékelték, mert a lányos házaknál tartott zsúrokon mindig szívesen látták. De persze, mégsem zsúroz- ni küldték őt Nagykárolyba, és ő ezt szülőszerető kötelességtudattal számon is tartotta. Iparkodott megszolgálni a taníttatásáért járó, nehezen előteremtett költségeket. Amilyen könnyedén viselkedett, olyan gyorsan tanult. Ennek ellenére sohasem tudott kiharcolni Nagykárolyban színjeles bizonyítványt. Lebírhatatlan undort érzett a német nyelv és a matematika iránt, ezért az ominózus tantárgyakból mindig mérsékelt osztályzatokat kapott. Sőt, diák pályafutása alatt egyetlen egyszer, éppen a nagykárolyi piaristáknál elégségest jegyeztek bizonyítványába német nyelvből. Kivételesen nem csinált ebből hiúsági kérdést, noha egyébként sokat adott arra, hogy mindig a legjobbak közt, de ha lehet, elsőnek tartsák számon. „Hírnévbe, templomba, női szüzességbe elsőként akartam belépni” — vallotta később. Az iskolában kapott tudással soha nem érte be. Miközben oktatgatták a „nagyon derék kegyes atyák”, valóságos olvasási düh kerítette hatalmába. Válogatás nélkül falta a kezeügyébe került könyveket. Kétségtelen, nemcsak testi értelemben változtatták meg a korai érettség jegyei, önértékelését éppen az különböztette meg a közönséges hiúságtól, hogy szellemi igények szerint is magas mércét parancsolt magára. Akár tudatosan, akár ösztönösen, de tisztába jött vele: nem állt mögötte kivételes tekintély sem rangban, sem vagyonban, így hát a kispolgáriasan úri külsőségek mellé meg kellett szereznie a tudásnak kijáró res- pektet. Talán túlzottnak vélhetnénk ekkora valóságérzéket egy kamasztól, de tudni kell, hogy Ady Endre soha, rövid nadrágos kisdiák korában sem volt naiv, szellemileg pedig a legkevésbé gyermekes. A társasághoz módfelett vonzódó fiú semmiképp nem érhette be az idétlen, felszínes fecsegésekkel. Lénye legmélyéről fakadón, eredendő hajlammal viseltetett a tartalmi értékek iránt. Természetesen, oktalanság lenne bölcseleti magasröptűséget tulajdonítani az alsós gimnazistának, de életkorához méretezetten megszokott erénye lett a nívós társalkodás, ehhez pedig elengedhetetlen volt az olvasottság, lévén az időben a kisvárosi műveltség szinte kizárólagos fórrása az irodalom. Mint láthattuk, mégsem vált belőle fakó könyvmoly, hanem túláradó életszeretettel vette ki részét a serdülőkor mulatságaiból. Akkoriban még a természetet is szerette, jófajta kirándulásokat rendeztek Nagykároly környékére. Negyedikes korában, február végén az Ecsedi-láp- ra mentek csónakázni. Pórul jártak, a csónak felborult. Ady hetekig nyomta az ágyat hülés miatt, ízületei súlyosan. átfáztak. Azért érdemes megemlíteni ezt a majdnem végzetes epizódot, mert lábai sohasem heverték ki a károsodást. Megvékonyodtak, elgyengültek, nem bírták a gyaloglást. Innen az ok, miért volt örökké szüksége konflisra, fiakerre. Nagykárolyról szólván, sorsszerű jelentősége van annak, hogy itt ismerkedett meg és kötött barátságot a polgári radikalizmus későbbi hírneves alakjával, Jászi Oszkárral, és a majdani kommunista mozgalom nagyszerű személyiségével, Madzsar Józseffel. (Folytatjuk)
