Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-08 / 185. szám

4 Kelet-Magyarország 1382. augusztus 8. A VILÁGBAN Japán szerzetesek tüntetnek Bécs belvárosában, a hirosimai atomtámadás 37. évfordulóján az atombombák, neutronbombák gyártásának betiltásáért. (Kelet-Magyarország telefotó) A HÉT — CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Brezsnyev levele Reaganhez a libanoni vérontás leállítá­sáért — Kenyában meghiúsítják a légierő tisztjeinek állam­csínykísérletét — Tovább gyűrűzik a japán—kínai tankönyv­botrány KEDD: Az amerikai elnök fogadja az izraeli külügyminisztert — A SWAPO cáfolja a namíbai tárgyalások előrehaladását — Nyugtalanság és lövöldözés az argentin fővárosban SZERDA: Kanada külügyminiszteri értekezletet javasol a NATO- nak, a nyugat-európai országok ismét fellépnek az amerikai szankció-politika ellen — Indira Gandhi Tokióban CSÜTÖRTÖK: A Nyugat-Szahara kérdésében és más ügyekben ki­robbant nézeteltérés miatt halasztást szenved a Tripoliban összehívott afrikai csúcsértekezlet — Ellentmondó nyilatkoza­tok Iránban a háború céljáról PÉNTEK: Békenyilatkozatot tesznek közzé Hirosimában, az első atombomba ledobásának harminchetedik évfordulóján — Iz­rael elutasítja a Biztonsági Tanács határozatát; súlyos harcok Nyugat-Beirutban; palesztin javaslat a válság rendezésére; a szovjet kormányfő fogadja az el nem kötelezettek mozgalmá­nak miniszteri küldöttségét SZOMBAT: A szocialista miniszterek lemondása új belpolitikai vál­ságot indít el Olaszországban — Újabb vita és amerikai vétó a Biztonsági Tanácsban. Á hét három kérdése • Hogyan alakult a hé­ten a helyzet Libanon­ban? A héten már nem számol­ták a tűzszüneteket Nyugat- Beirutban. Izrael gyakorlati­lag felmorzsoló háborút foly­tat, hogy mindenáron kato­nai megoldást kényszeresen ki. Állandóan hangoztatja, hogy nincs szándéka általá­nos támadást indítani, de közben hadserege elfoglalta a nemzetközi repülőteret, né- hányszáz méterre megköze­lített két palesztin menekült- tábort, s az előrenyomuló páncélos ékekkel fel akarja szabdalni a várost. A több mint félmilliós lakosság köz­ben változatlanul nélkülözi az elemi életfeltételeket: az áram- és vízszolgáltatást, az élelmet és a gyógyszereket, a kórházakban nincs hely a súlyos sebesültek számára sem. A Biztonsági Tanács két határozatban ítélte el Izraelt, de a tel avivi kormány mind­két döntést elutasította. Így tett annak ellenére, hogy ezt a két okmányt addig „fino­mították”, amíg az Egyesült Államok sem adhatott le vé­tót ellene. A PFSZ közben részletes javaslatot juttatott el Habib, elnöki különmeg- bizotthoz. Ebben felállította fegyveres harcosai kivonásá­nak ütemtervét. Csakhogy ez a menetrend nem vonatkoz­hat csupán az egyik félre. Nyilván rögzíteni kell az iz­raeli csapatok visszavonását, valamint a nemzetközi erők megérkezésének időpontját is. A palesztinok magatartá­sa nemzetközi rokonszenvet és támogatást váltott ki. Az el nem kötelezettek minisz­teri bizottsága körutat tesz és a palesztin problémáról konzultál; a libanoni háború azonnali beszüntetését köve­telik világszerte; a két je- men kezdeményezésére tár­gyalás folyik Szaúd-Arábiá- val és Szíriával egy arab csúcs összehívására. A haté­kony- arab fellépést azonban a belső ellentétek már két hónapja késleltetik. A válságos helyzetben fe­lelősségteli szerepet vállai a 520'vjet diplomácia. Brezs­nyev második levelét intézte személy szerint Reaganhez. Felszólította az amerikai el­nököt, hogy lépjen fel a li­banoni vérontással szemben. Tyihonov kormányfő az el nem kötelezettek delegáció­ját fogadta, Brezsnyev egy Arafathoz intézett távirat­ban kinyilvánította cselekvő együttérzését. Moszkvában hangsúlyozzák, hogy Izrael aligha folytathatná ezt a po­litikát, ha nem érezné maga mögött az Egyesült Államo­kat. Washington ugyan a közvetítő helyét szeretné el­foglalni, s állítólag felszólí­totta Izraelt, vonja vissza csapatait a múlt vasárnapi (!) állásokba, de Tel Avivban süket fülekre talált, s ez sem­mifajta következménnyel nem járt. Sőt, amikor a Biz­tonsági Tanács harmadik ülésén a szovjet indítvány a harcok beszüntetése mellett fegyverszállítási tilalmat is indítványozott, amerikai vé­tó hangzott el. Az Egyesült Államok még az idén más- félmilliárd dollár értékű had­felszerelést szándékozik le­szállítani Izraelnek... © Miért robbant ki kor­mányválság Olaszor­szágban? Az augusztus nem tartozik az olasz belpolitika válság- időszakai közé. A korábbi években, ha valamilyen kor­mánykrízis a nyár derekára esett, viszonylag gyorsan esz- kabáltak össze egy kabinetet, hogy a hagyományos szabad­ság, az augusztus közepére íső ferragosto idején ne kell­6. Egyetlen mondatban így fogalmazta meg Ady a kese­rű ellentétet: „jogásznak kel­lett mennem Debrecenbe, mert így leendett volna be­lőlem apám kedve szerint va­lamikor főszolgabíró, alispán, sói mit tudom én mi, ám igen gyönge jogászocska vol­tam.” Bontsuk ki e mondat ta­nulságos részleteit. Semmi széliét nem fogunk benne találni, ám elénk tárul a ké­sőbbi lángész sajátos küzdel­me a maga szuverén életút- jáért, a senkitől se függő lel­ki, gondolati szabadságáért. Rend, logika van ott, ahol a felszín csak következetlensé­get, zűrzavart, akaratgyen­jen koalíciós csatározásokkal vesztegetni a tengerparti üdülésre szánt heteket. Meg­honosodott egy sajátos kife­jezés is: ilyenkor alakítottak „strandkormányt” Itáliában. Az idén azonban, most au­gusztusban robbant fel az olasz belpolitika jó ideje ke­tyegő, időzített bombája. Az ötpárti koalíció második leg­nagyobb pártjának, a szocia­listáknak hét minisztere le­köszönt, s ezután Spadolini miniszterelnök nem tarthatja fenn jelenlegi kormányát. A közvetlen okot alig említik. Egy, az energia-ellenőrzésről folytatott törvény vitájában harminc, feltehetően keresz­ténydemokrata képviselő a javaslat ellen szavazott, jól­lehet előzőleg a kormánypár­tok alkut kötöttek a szocia­listák által kezdeményezett indítvány támogatására. Az ellentétet nyilván le lehetett volna vezetni, de a szocialis­ták úgy vélik, hogy a keresz­ténydemokrácia befolyása visszaesett az elmúlt hóna­pokban és bíznak saját esé­lyükben egy rendkívüli vá­lasztás estén. A háború utáni negyven­kettedik olasz kormány megalakításának útja görön­gyösnek ígérkezik. Lehet, hogy az utolsó percben még­is összejön egy „strandkor­mány”, de valószínűbbnek tartják az őszi választást. Csakhogy a választási kam­pányban nemcsak a kor­mányt alkotó koalíciós pár­tok viszálykodásairól lenne szó, hanem Olaszország alap­vető gazdasági és társadalmi gondjairól, amelyeknek or­voslásáról egyelőre mindenki hallgat. Vajon egy kiérlelet- len választás meghozná a gyógyszert? © Miért formálódnak a nyugat-nyugati gazda­sági frontok? A nyugat-nyugati gazdasá­gi front hallatlanul bonyo­geséget, sőt megbízhatatlan­ságot mutat. Igaz, hogy a zsenikre nem lehet külön törvény, külön erkölcs, kü­lön életízlés, de az is igaz, hogy ostobaság lenne rájuk kényszeríteni az átlagos élet­normákat. Kétségtelen, Ady Endre debreceni életmódjá­ban semmi követni való nem lehetett, s ma sem lehet azok számára, akik épp a társa­dalmi közfelfogás biztos vé­delmében növelhetik hasz­nossá képességeiket. Ady a későbbi életművével igazol­ta, hogy nem cselekedhetett másképp, s még neki, a rendkívüli képességek birto­kosának is áldatlan, csaknem összeroppantó kálvária volt a saját felelősségére hagyat­kozó, nyárspolgári szemmel lult formát ölt. London, Pá­rizs és Róma hivatalosan uta­sította saját, érdekelt válla­latait a szerződések betartá­sára, az amerikai ellenveté­sek mellőzésére. Az NSZK- ban erre nincs alkotmányos lehetőség, de Lambsdorff gazdaságügyi miniszter az Egyesült Államokban Schultz külügyminiszterrel folyta­tott tárgyalása után közölte: Bonn csatlakozik London, Párizs, Róma embargóellenes frontjához. A nyugat-európai országok ellenlépéseket mérlegelnek: közös piaci ellenvádakat, vagy előterjesztést a GATT- hoz, a szabad kereskedelmet előmozdítani hivatott nem­zetközi testülethez. Biztatást kaphattak az amerikai képvi­selőház szavazása nyomán: a kongresszus egyik háza el­vetette a szankciók nyugat- Európára kényszerítését. Ez nem jelent kötelező előírást az elnökre, viszont kétségte­len erkölcsi súllyal bírhat. Mindennek ellenére a „csalá­di viszályt” igyekeznek majd „családi keretek” közé szorí­tani. A kanadai külügymi­niszter, Mac Guigan a NATO külügyminiszteri értekezleté­nek összehívását indítvá­nyozta a viták áthidalására. Közben az „acél-háborút’' sem tudták elsimítani, bár az Egyesült Államoknak nyil­ván kellemetlen, hogy ezen a területen is csatázik szövet­ségeseivel, a legnagyobb amerikai acélgyára a kor­mánymegegyezést egyszerűen lesöpörték az asztalról. A nyugat-nyugati gazdasá­gi ellentéteket sem lebecsül­ni, sem túlbecsülni nem len­ne célszerű. Az események érezhető érdekellentétekről tanúskodnak, s ezek hosszú- távúaknak ígérkeznek. Egy családi viszály sokáig tart­hat — és sok mindenhez ve­zethet. nézve cseppet sem épületes életmód gyakorlása. Az 1896—97-es tanév úgy­szólván csak korhelykedé- sekkel telt el Debrecenben, a jogakadémia hallgatói köré­ben általános divat volt a lumpolás. Adynak tehát nem hiányzott az alkalom a ki­adós ivászatokhoz. A debre­ceni borostásabb fiatalember nehéz súlyú borozásokkal folytatta a civis városban azt, amit a pelyhedző legény kezdő fokon megtanult zila­hi gimnazista korában. Tanúin.' egyáltalán nem tanult, legalább is az akadé­mián. Az olvasással valószí­nű nem hagyott fel a kor- helykedéssel múló hónapok alatt sem. írói-költői ösztöne néha kiragadja a mámoros önfeledtségből, szórványosan küldözget verset, novellát Zilahra a „Szilágyságának, amely közli az írásokat Ida álnévvel. Egyéb nevezetesség nem jegyezhető fel erről a debreceni első esztendőről. A mulatozások hódolói annyira beleélték magukat a vásott- ságba, hogy még a Nagyer­dőn könyvekkel félrehúzódó, vizsgára készülő akadémistá- kat is szétrebbentették, ko­miszul bosszantották. Mi sem nyilvánvalóbb, Ady nem állhatott oda vizsgázta­tó professzorai elé. 1897 nya­Réti Ervin NEM AKARNAK HÁBORÚT (3.) Az „elrettentés” visszaüt „A konfliktusok a legrosz- szabb felé vihetnek bennün­ket” — mondja Milton C. Mapes, egy „Amerikai Béke- és Válságkutató Akadémia” alapítását célzó mozgalom igazgatója. Hirosima után Mapes Japánban szolgált, mint tengerésztiszt és amit ott látott, mély nyomokat hagyott gondolkodásában. — Nem igaz az a kétezer éves római mondás, hogy „ha bé­két akarsz, készülj a hábo­rúra” — vallja. A történelem ezt már rég megcáfolta. Ma- pesnek a Békeakadémia ala­pító tervét a szenátorok többsége támogatja. Sokan bírálják Reagant, amiért az „erő pozíciójából” kíván tárgyalni. — Nem hisz- szük, hogy megállapodhat­nánk a fegyverzetcsökken­tésben, ha közben ijesztget­jük a másik felet és mindent megteszünk, hogy bizalmat­lan legyen irántunk — mondotta egy előadásában Ed Snyder, kvékervezető. „Az egyetlen út, amelyen megsza­badulhatunk ellenségünktől az, hogy barátunkká tesszük őt” — állapította meg. Arthur Macy Cox, az ame­rikai külügyminisztérium és a CIA egykori főmunkatársa a New York Times-ban an­nak a véleményének ad ki­fejezést, hogy a leszerelés kérdésében csak akkor lehet eredményre számítani, ha a közép-hatósugarú és konti­nensközi rakéták kérdését együttesen tárgyalják. „Az USA-ban lévő Minuteman—3 interkontinentális és a Nyu- gat-Németországban táróit Pershing—2 rakéta között mindössze annyi a különb­ség, hogy az utóbbi ponto­sabb találatú és 25 perc he­lyett négy—hat perc alatt éri el a célját” — írja. Ez óriási kockázatot jelent, mert ilyen módon a közép-hatósu­garú Pershing első csapást mérő, hadászati fegyver. A szovjet, a fenyegető ve­szély elhárítására, kénytelen ujját a fegyver ravaszán tar­tani. Nem várhatja be, míg a megsemmisítő ellenséges rakéta becsapódik, hanem igyekszik azt megelőzni. Minthogy azonban négy—hat perc alatt emberek nem dönthetnek, kénytelenek a döntést komputerre bízni. Más szavakkal: komputer döntene egy atomháború sor­sáról. És mi lesz — volt már rá példa Amerikában —, ha a komputer hibásan jelez? — teszi fel a kérdést A. M. Cox. rára a szülői házba ment vakációzni, némi bűnbánat­tal nekilátott pótolni az el­mulasztottakat. Ügy ahogy, átrágta magát az első évfo­lyam tananyagán és szep­tember 7-én akként bántak vele a vizsgáztatók, ahogy jóindulatból szokás a leg­butább diákokkal: csügged­ten és nagylelkűen átenged­ték. De nem akart Debrecen­ben maradni. Belátta, végzetes lehet rá­nézve az akadémia elszánt ivóiból verbuválódott társa­ság, amelynek befolyása alól nem tudta magát kivonni. Budapesten viszont szívesen tanult volna tovább. Ebbe pedig Ady Lőrinc, a fia mi­att sokat aggódó apa nem egyezett bele — mert mek­kora veszedelem fenyegetné a bohém ifjút a rosszhírű fő­városban, ha még a szolid, kálvinista Debrecenben is magával ragadja a könnyel­műség? Végül is a véletlen kínált megoldást a kétféle elképze­lés kibékítésére. Valamely közeli ismerősük küldött le­velet Temesvárról, azt ajánl­va, hogy Bandi vállaljon ál­lást a bánáti nagyvárosban. (Folytatjuk) Carter, elnökségének utol­só évében — korábbi állás­pontját megtagadva — alá­írta az 59. Direktíva elneve­zésű okmányt, amely új doktrínát jelent a „korláto­zott atomháborúról”. A cél — mondja a határozat — az „elrettentés”. Nos, paradox módon, a fenyegetés visszaüt. Az elrettentéstől maguk az amerikaiak ijedtek meg. Ez tükröződik a békemozgalom hatalmas kiszélesedésében. A sok milliós példányszá­mú Time magazin megkérde­zett néhány tekintélyes ál­lampolgárt, mi a vélemé­nyük a nukleáris befagyasz­tásért küzdő mozgalom jelen­tőségéről. íme, néhány a vá­laszok közül: Reagan politikája ellen tün­tetnek az Illinois állambeli Peoriában, ahol az elnök egy­kori főiskolai társaival talál­kozott. Marvin Goldberger atom­tudós, a California Institute of Technology elnöke: „A be- fagyasztási kezdeményezés az ország népének olyan kí­sérletét jelenti, hogy felhív­ják vezetőinket: véget kell vetnünk ennek az őrültség­nek, amely harmincöt éve tart. A befagyasztás önmagá­ban persze nem cél. Kezdet ez, amelyet azonnal folytatni kell az atomfegyverek átgon­dolt, reális és ellenőrizhető-« csökkentésével.” .Hasonlóan vélekedik Jero­me Wiesner mérnök, a Massachusetts Institute of Technology volt elnöke: „A nukleáris befagyasztás jó kezdet lehetne — állapítja meg —, mert nagy változást jelentene a világ haladásának irányításában ... Nem küszö­bölné ugyan ki az atomfegy­vereket, de leállítaná a ké­szülő új, veszélyes fegyverek konstruálását. A jelenlegi el­rettentő erők mindkét olda­lon elegendő biztonságot nyújtanak ahhoz, hogy mind az elnök, mind Brezsnyev be­jelenthesse az egyoldalú be­fagyasztást, és hasonló lépés­re késztethesse a másikat...” John Quinn, San Francisco római katolikus érsekének véleménye: „Minden olyan fegyver, amely a Föld nagy- részének visszafordíthatat­lan károsodást okozhat, hal­latlan genetikai kárt tehet számtalan jövőbeni nemze­déknek ... gonosz és ' er­kölcstelen.” Alan Cranston kaliforniai demokrata párti szenátor és elnökaspiráns szerint Reagan megijeszti az embereket a katonai költségvetés növelé­sének sürgetésével. — A szovjetek nem akarnak atomháborút kirobbantani — szögezi le a szenátor. — Is­merik a veszélyt, amelyet so­ha nem ismerünk meg, ha az atomfegyvereket elpusztít­juk. El kell kerülnünk, hogy valaha is megismerjük." Amerika az ősszel időközi választásokra készül. Ronald Reagannek nem lehet közöm­bös a választók akarata. Gáti István VEGE EGY HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom