Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. augusztus 7. HÉTVÉGI INTERJÚ Yincze Istvánnal, Nyíregyháza főépítészével a korszerű városfejlesztésről A Nem régóta van ilyen beosztás. Mi en- ^ nek a célja és mi egy főépítész szerepe? 1981. április 1-től van ilyen beosztás a városi tanácsnál a végrehajtó bizottság döntése alapján. A testület azzal a céllal hozta létre a státuszt, hogy a városépítési feladattok szakmai színvonalát emelje. így tehát a főépítésznek egyfajta kontroli-lehetősége van, hogy minden nagyobb léptékű építési ügy a véleményével jusson el a végrehajtásig. Lényegében itt a rendezési tervektől a beépítési tervekig, az épületek tervezéséig, sőt a műemlék, vagy muzeális épületek homlokzatáig mindenütt ott van a főépítész véleménye, s ha ez jó vélemény, ezzel a szakmai színvonal emelkedik. A Hogyan tudja érvényesíteni elképzeléseit, s milyen támogatást kap ehhez? — Ez a nehezebb. A megyei tanáccsal jól együttdolgozunk, de az ÉVM-mel még nincs kellően kimunkálva együttműködésünk. Tulajdonképpen nem egyszerű dolog a főépítész helyzete, mert például a műszaki osztályon belül én beosztott vagyok, ugyanakkor nekem — ha úgy adódik — mindent felül kell bírálnom. Támogatást kapok a városi tanács vezetőitől, komolyan veszik véleményemet, sok dologban szabad kezet kaptam. Volt eset, amikor a végrehajtó bizottság az én tervemet fogadta el, nem a tervezőét, mert . úgy találták, hogy az jobban szolgálja a város érdekeit. A főépítész dolga együtt dolgozni a tervező vállalatokkal. Ezért követjük azt a gyakorlatot, hogy munkaközi egyeztetéseket tartunk, s így egymás javaslataival kiegészítve születik meg az, amit közösen akarunk. A Beszélgessünk Nyíregyháza jövőjéről! Milyen elképzelései vannak erről? — Azzal kezdtem tevékenységemet, hogy olyan rendezési tervet készítsünk Nyíregyházának, amely alkalmas lesz arra, hogy egy nagy, távlati koncepciót alakítson ki, s amely különböző résztervek segítségével végrehajtható lesz. Egy ilyen jellegű tervhez a város közvetlen és nem közvetlen környezetéből kiindulva kell eljutni. Meg kell határozni azt is például, hogy a népgazdaságnak a várossal szemben milyen elvárásai vannak ipari, mezőgazdasági funkcióban, ég ezek az elvárások milyen struktúrával elégíthetők ki. ' — Figyelembe kell venni azt ii* hogy milyenek a várost övező régió, iprnyqpet természeti adottságai. Nem lényegtelen, hogy a városnak milyen lehetőségei vannak a víz-, az energiaellátás, vagy a közlekedési kapcsolatok terén. Ilyen népgazdasági szintű, a várost várhatóan közelről érintő téma, hogy merre halad majd az M—3-as, az M—4-es autópálya, vagy éppen a nemzetközi gázvezeték. Ezeknek a nyomvonalvezetése, területi elhelyezkedése a város infrastrukturális szerkezetét befolyásolja, vagy megakadályozhat olyan fejlesztési irányokat, amelyek terveinkben szerepelnek. Ezért határoztuk el, hogy megterveztetjük a VÁTI kollektívájával Nyíregyháza középfokú vonzáskörzetének területrendezési és fejlesztési koncepcióját. Egy másik külső tényező, hogy a településhálózat-fejlesztési koncepció milyen szerepkört szán Nyíregyházának. Ezeknek az adatoknak, információknak a birtokában fogunk hozzálátni az általános terv készítéséhez, ami az eddigi hagyományokkal ellentétben főképpen nem is rendezési terv lenne, hanem újszerű, úgynevezett koncepcióterv, tehát Nyíregyháza város általános városrendezési koncepcióterve. Ez a tervfajta biztosítaná azt a lehetőséget, hőgy a városi tanács — amely a város gazdája — sokkal rugalmasabban tudjon várost fejleszteni. A tervünk az, hogy az elkészített koncepciók csak a legfontosabb kategóriákat tartalmazzák. Ilyen például az iparfejlesztés, a lakóterület-fejlesztés, a közlekedési koncepció, a közintézmény-struktúra, az üdülőfejlesztési koncepció. A Mi lenne például az üdülőfejlesztési ^ koncepció célja? — A városnak van égy Sóstója, épülni fog a várost övező területen egy víztározó, a lukalaposi víztározó, Nyírpazony és a város között ma is jelentős területek állnak rendelkezésre zöldterületi funkcióval, s ha csak ezt a három területet vesszük figyelembe, egy üdülőterületi zóna valósítható meg a város északi és északkeleti részén. Ettől nincs messze Kabalás, ami ide kapcsolható, s egy egész üdülőövezeti rész alakítható ki. Ezt természetesen nem a 110 ezres Nyíregyházának kell tervezni, hanem olyan távlati koncepciót kell kialakítani, amely a majdani 150—160 ezres Nyíregyházának is megfelel majd. 0 Milyen lesz a város központja? — Hogy miért olyan lényeges a jó általános terv, ennek egyik példája az: hogyan „...olyan jellegű lakótelepek építését, amelyek valóban kevésbé emberközpontúak, fokozatosan meg kell szüntetni, és olyan lakóházakat kell építeni, ahol a művi környezet és a természetes környezet természetes szimbiózisban él egymással.“ alakul városközpontunk további fejlődése. Nyíregyháza azok közé az alföldi városok, mezővárosok közé tartozik, amelynek nagyon kis központja volt, s ami tulajdonképpen meghatározóvá vált a jelenleg érvényben lévő rendezési tervnek is. Az új tervnek tehát a fejlesztési lehetőségeket kell megadni, hogy hol, milyen irányban fejleszthető a város- központ. Ma még a főváros fenntartja jogát arra, hogy intézményei közül nagyon keveset ad más városoknak. Ám ez a helyzet a jövőben változhat,_s lehetséges, hogy Nyíregyháza is kap intézményt, amelynek elhelyezéséről gondoskodni kell. Nincs egy műszaki jellegű könyvtár, amikor több ezer műszaki ember dolgozik a megyében, pines egy koncertterem, pedig van zeneiskola, de meghatározó lehet a képzőművészeti struktúra fejlődésében is, hogy* *an-e intézményi háttér« például egy alkotóház. Korábban olyan elképzelés volt, hogy a megépítendő Kiskörút által határolt terület, tehát a városközpont a gyalogosok és intézményhálózat számára lesz fenntartva. A Kiskörút egyfajta vizuális határa lesz a belső közlekedési zónának, és a városközpont későbbi fejlesztésénél ezt a vizuális élményt nem is szabad feladni. De a területet bővíteni kell. A Kérem, illusztrálja példákkal is a város- w központ behatároltságát! — A jelenlegi Autóker helyén egy szolgáltatóház, a Véső utcai kollégium helyén szállodakomplexum, a Kossuth téri ABC mellett és a Nyírfa mögött Domus Aruház épül. Ezzel gyakorlatilag más létesítmény nem helyezhető el a városközpontban, mert ami hely van, a már meglévő intézmények bővítéséhez szükséges. Ennél sokkal nagyobb lehetőségeket kell biztosítani. A területek felszabadítása miatt került sor arra a döntésre, hogy új autóbusz-pályaudvar épüljön, a meglévő helyét pedig parkolóhellyé alakítjuk át. További elképzelés, hogy egyre nagyobb gondot fordítunk a központban lévő épületek megóvására. Ez már a Korona felújításából látható is. Az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a hiteles homlokzatrekonstrukciókra, a színezésre, a köztereknek gyalogos fórummá szervezésére, s sokkal gazdagabb képzőművészeti összetétel kialakítására. Miért bontanak a városban olyan sok ^ lakóházat? — Sajnos a város néhány területét, valamint a történelmi értékekkel bíró útszakaszokat kivéve alig tartalmaz a városszerkezet olyan lakóépületeket, amelyek felújításával értékeket tudnánk védeni, illetve a jövőnek megmenteni. Elavult, komfort nélküli lakások vannak Nyíregyházán, amelyek a város déli részén kifejezetten slumszerű (angol kifejezés, nagyvárosi nyomornegyedet jellent) telepítésűek, és ehhez tartozik az elavult környezet elavult intézményhálózata és elavult infrastruktúrája is. Tehát szinte a teljes város rekonstrukcióra szorul, kivételt a Széchenyi utca és még néhány épület jelent a város más részein, amelyek meghagyása célszerű. A A bontáshoz „kötődnek a lakótelepek kér- ^ dőjelei. Hallhatnánk erről is a véleményét? — Sokat vitatott téma ez, és nemcsak a lakóközösségekben, hanem szakmai körökben is. Ma már az építési tárca képviselői is közel állnak ahhoz az állásfoglaláshoz, hogy olyan jellegű lakótelepek építését, amelyek valóban kevésbé emberközpontúak, fokozatosan meg kell szüntetni, és olyan ember- léptékű lakóházakat kell építeni, ahol a művi környezet és a természetes környezet természetes szimbiózisban él egymással. Ez azt jelenti, hogy egyik hagyja a másikat élni, és csak ez a környezet alkalmas arra, hogy nagyobb közösségeket fogadjon be. A közösségi élet, a szocialista közösségek kialakításának feltételei az úgynevezett nyílt város, az úgynevezett nyílt lakás képében valósítható meg igazán. A Melyek a lakásépítéseink legnagyobb el- w lentmondásai és mik ennek okai? — A lakásépítés legalapvetőbb ellentmondásai nem is annyira a városhoz kötődnek, inkább általánosak. Ilyenek a tömeges lakásépítésből eredő problémák, vagy a lakások alapterülete, a tömeges lakásépítés technológiájából eredő lakásösszetétel és a lakás funkciójának kérdése, de az esztétikai problémák szintén a tömeggyártásból erednek. Látható, hogy a városunkban is vannak törekvések arra, hogy a házgyárin kívül más technológiával is építsünk. A technológiai változásokban benne van az a városrendezői elv is, hogy ezáltal változatosabb városkép legyen kialakítható. Az állami lakásépítésben a lakásnagyságok kötöttek. A technológiából eredően a lakások minősége is kötötté válik, s emiatt nagyon szűkösek azok a tervezői lehetőségek, melyekkel az úgynevezett nyílt lakás kialakíthatóvá válna. A „nyílt” lényege az lenne, hogy tágabb lehetőséget adjunk a korábban bevált úgynevezett generációs családok életterének, valamint az együttélés, a családközösség, a megváltozott életmód feltételeit is kielégíthessük. Ennek eszköze az lenne, hogy a lakásban megtalálhatók legyenek egy időben az elkülönülés és az együttélés feltételei és valóban megfelelő léptékű, esetleg összekapcsolt, több funkciós közösségi terek legyenek kialakíthatók. A magyar családokban sokan szívesen töltik a legtöbb időt a konyhában. Ha ez így van, ezt a helyet kell alkalmassá tenni arra, hogy ilyen funkciónak is megfeleljen. A Milyenek a város köztereinek képzőmű- ^ vészeti értékei, melyek a további elképzelések? — Beszéltünk már arról, hogy gyalogos fórummá szeretnénk tenni a központi magot, és ehhez tartozik, hogy a megvédeni kívánt épületek által övezett közparkok, közterek hangulatát ezekhez az épületekhez és ezekhez az értékekhez szeretnénk igazítani. Ezért olyan elképzelésünk van, hogy konkrét tervet készítünk, vagy készíttetünk a képző- művészeti alkotások elhelyezésére, és néhány meglévő áthelyezése mellett újak telepítésének gondolatával is foglalkozunk. A központ tereinek rekonstrukciójából annyi azért látható már ma is, hogy körvonalazódott a Lenin tér végleges képe, a Szabadság tér új arca, de ezek a rekonstrukciók még nem véglegesek. A kérdéshez tartozik az úgynevezett urbánbútorcsalád megtervezése; ami utcabútorokat jelent, de ma még nem jutottunk addig el, hogy agy Végleges, és elfogadható bútorcsalád kialakuljon. Sokat várunk ennek megvalósításától, mert a közterek arculatát, használhatóságát, praktikussá- gát változtathatja és növelheti. Tervünk van a sokat emlegetett Pásztorlány végleges helyének megtalálására, elképzeléseink vannak a Benczúr téri Vénusz szerencsésebb elhelyezésére, a Kossuth tér Korona előtti részén egy szobor elhelyezésére. Gondoltunk a mai Lenin téren az új sávházzal szemben szökőkút építésére, s a Tanácsköztársaság téri csobogó áthelyezése után egy, a tér léptékének is jobban megfelelő szökőkút elhelyezésére. Célszerűnek látszik a megyei könyvtár előtt lévő Móricz-szobor végleges áthelyezése a szobor nagyságának megfelelő léptékű helyre, a Széna téri szobor áthelyezése, de sort kerítünk a városközpontban kialakuló tereken további szobrok, térplasztikák, esetleg vízfelületek elhelyezésére. A Hallottuk, hogy az Észak-magyarországi ^ Urbanisztikai Társaságban titkári tisztséget lát el. Milyen lehetőség ez a város szempontjából? — Az Urbanisztikai Társaság észak-magyarországi szervezetének, egyáltalán az Urbanisztikai Társaságnak az a hivatása, hogy a szakmában — az építészetben és a város- tervezésben — az idők során kiéleződött problémákról, gondokról beszéljen, és mint minden közösségben, ebben a szakmai közösségben is ez jó lehetőség arra, hogy a szakemberek véleményt cseréljenek a városlakók érdekében. Ezért összetétele is ennek megfelelő. Nagyon komoly feladatokkal jelentkezünk a társaság munkájában, hogy a mi megyénk is hozzájárulhasson a szakmai színvonal növeléséhez. Választott témaköreink az urbánbútorok, a sétálótér, a sétálóutca problémája, a városfejlesztési modell továbbfejlesztése városunkban, de előadás hangzik el Nyíregyháza általános rendezési tervének módosításáról, a IV. negyedévben pedig a középvárosok urbanisztikai problémáiról. Az a célunk, hogy minél aktívabban részt vegyünk a társaság munkájában, előadásaink és vitáink más szakemberek számára, a más által tartott előadások pedig a mi számunkra jelentsenek olyat, amit a városfejlesztésben hasznosítani tudunk. Köszönöm az interjút. Balogh József Tisztelt Asszonyom! Nem is hiszi, mennyire együtt éreztem jogos indulatával, amikor találkozásunkkor elmondta gondjait. Mint bölcsődevezető panaszkodott, s elég hosszú kárlistát tett elém annak bizonyítására, hogy intézménye a hét végeken, s hétköznap esténként miként esik kártevők áldozatául. Betört ablak, fel- feszített kapu, mellékhelyiségnek használt meseház, eltört játék, szétdobált és elgörbített ágyacska, letaposott gyep, kitépett virág, tetőn feltépett szigetelés, labdával szétvert fal — ez mind szerepelt a listán, s még ezzel korántsem értünk a végére. De nem is hiszem, hogy érdemes lenne sorolni a többit, ennyi is elég annak bizonyítására, hogy a Jósavárosban lévő intézménye nem tartozik a meg- és ki- kíméltek közé. Megnéztem alaposan magamnak a bölcsődét, s magam is meggyőződtem: nem művészet oda bejutni. A kerítésre ugyanis drótot nem lehet tenni, és ezt megértem. A magassága viszont olyan, hogy azon a beteg szöcske is könnyedén átveti magát. Este a pislákoló villany aligha riasztja el a hi- vatlan látogatót. Védtelen tehát az épület minden olyan percben, amikor nincsen ott éppen valaki. így hát nem marad más, mint a közügyét megírni. Ez talán felkelti az ott lakók lelkiismeretét, akik az ablakokból meglehetősen közönyösen nézik, hogy a gyermekek, köztük a saját is, miként veszik birtokba szombaton és vasárnap a bölcsődét, a szomszédos óvodát. Folyik ott indiános harc, tetőütközet, fán dzsungeljelenet, a felnőttek könnyed közönye mellett. Pedig, amikor hely kell, hogyan kérnek, ígérnek mindent az ott lakók! Ha meg nincs, hogyan dü- höngenek, átkozódnak! Akkor azonnal ügy lesz a bölcsőde, az óvoda, akkor rögvest kell. De máskor? Más megoldás meg valóban nem látszik. Itt csak a környék felnőttéi segíthetnek, ha mernék. Mert az udvarokat, a bölcsődét elfoglalók nem éppen kedélyes csemeték, szövegük nem irodalmi, s bizony nagyon meggondolandó, hogy valaki figyelmeztetni merje őket. De hát ki.tud jobbat? Az, ha éppen arra sétál egy rendőr, nem mondható visszatartó erőnek. Ha lakatot tesznek a kapura, az is csak vicc. őrt mégse lehet szerződtetni a Május 1 tér és Etelköz közé, ez túlzás lenne. ’ * Tisztelt Asszonyom! _ r t Tehetetlenségét megértem, ’ s minél jobban körüljárom az épületet és a témát, annál inkább igazat kell adnom Magának. Reménytelen — mondta — s emlegette, ki mindenkivel beszélt már. A sajnálkozó együttérzés vajmi keveset ér. A játék, amelyik vandalizmussá válik, aligha fékezhető meg néhány ej- nye-bejnyével. Nem vigaszként mondom, a környéken lévő többi gyermek- intézmény sorsa sem kedvezőbb, de hasonlóan napi veszélynek vannak kitéve a játszóterek, de még a parkokba kitett padok is. A mind tágabb és bővülőbb kör sürgetően veti fel: talán lehetne védő őrjáratokat szervezni nagyobb diákokból, esetleg felnőttekből. Mert megérné az érték, ami veszélybe kerül egy- egy este vagy hét végén nem kicsi. Tegyük ehhez hozzá: Nyíregyházán a gyermekintézmények nagy része a lakosság társadalmi munkájával, kommunista szombatok munkafelajánlásaival, közösségek pénzügyi segítségével létesült. Bár kissé furcsa, hogy akik egyszer már áldoztak, most őrként újra a színre lépjenek, de ha nincsen más megoldás, akkor ehhez kell nyúlni. A gond, amit a bölcsődével kapcsolatban vétett fel, így gyűrűzik tovább, s veti fel a parkok, a fák, a játszóterek, a padok, virágok állandó és hatásos védelmét. Persze nemcsak a kis gyermekek ártatlan játéknak induló ügyeiről van szó, hiszen sajnos, ők is látják a példát másoktól, ők is tanulják a köztulajdon semmibe vevését környezetüktől. Mondhatnám most: legyen társadalmi ügy a köz tulajdonának védelme. De hát ki a társadalom? Azok nem, akik rongálnak, akik elnézik gyermekeik kártételét? A kör ördögi, s bár hiszek a nevelésben, szkepszisemet nem rejthetem véka alá. Kérem, ne hibáztasson, hogy én sem tudtam megoldást, okos és végső ötletet mondani. De talán más agya is megindul. S többen többet tudunk tenni. Reméljünk együtt.
