Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-07 / 184. szám
1982. augusztus 7. Kelet-Magyarország 3 KENYÉRGYÁRBAN. A Mátészalkai Sütőipari Vállalat kölesei üzemében műszakonként 34 mázsa kenyeret sütnek. A kemence mellett Prosenszki Bertalan. (Elek Emil felvétele) Több bér a jobb munkáért Kulcsembereknek soron kívül Vannak olyan munkaterületek a vasúton belül, ahol viszonylag kevesen dolgoznak, mert a nagy felelősség és a munka nehézségi, veszélyességi foka miatt nem vonzó a dolgozók számára. Az ő jobb megbecsülésük érdekében határoztak el rendkívüli béremelést a MÁV-on belül az idei központi bértartalék terhére. A záhonyi üzemigazgatóságon ezt még kiegészítették a saját tartalékukkal, így mintegy két és fél millió forintot oszthatnak el. A forgalom területén a váltókezelők, kocsirendezők, sarusok, kocsifelírók azok például, akik a rendkívüli béremelésből részesülnek. A szakszervezeti bizalmiakkal most egyeztetik a javaslatokat, ugyanis a végzett munka arányában, differenciáltan hajtják végre a béremelést. Egy-egy dolgozó átlag több, mint kétszáz forintot kaphat, de a jó munkások béremelése ettől magasabb lesz. Ugyancsak elismerik béremeléssel a nehezebb munkát a pályafenntartásnál dolgozó fizikai munkásoknál, a járművek és rakodógépek fenntartóinál, a biztosítóberendezések külső szerelőinél. A visszamenőleg május 1-től érvényes béremelés célja, hogy azokon a helyeken, ahol a vasút üzemvitele szempontjából kulcsemberek dolgoznak olyan fizetések legyenek, amelyekkel ösztönözni lehet a dolgozókat a jobb munkára. GYOM Embermagasságú dud- vában lebet bújócskázni néhány falusi tanácsbáz udvarán a megyében. Másutt a körzetesítés miatt elhagyott iskola környéke mutat sivár képet. Az épületet még csak-csak használják valamire, de az udvar szinte az ebek harmin- cadjára került. A vásá- rosnaményi járásban például a csarodai, az aranyosapáti tanácsház háta mögé érdemes nézni. Kérdezheti bárki: mit csináljanak a tanácsház udvarával? Gyepesítsék, füvesítsék? Természetesen ez a legkönnyebb, ha csak egy kis területről van szó. Ám az említett esetekben is több száz négyzetméter kiált ásó, kapa után. Furcsa helyzet állt elő. Ugyanis a tavaszi határszemléken a kerteket éppen a tanácsnak kell megnézni, hogy gondosan művelik-e. Mi több, egy rendelet arra is lehetőséget ad, hogy azoktól a magánosoktól, akik műveletlenül hagyják a kertet, kártérítés nélkül állami tulajdonba vegyék azt. De mit csináljanak azzal, ami eleve az államé? Elvégre egy falusi tanács kertészt mégsem tarthat! A megoldás nem is ez lenne. De elképzelhető, hogy a községek közepén sem terpeszkedik a dudvaerdö, búvóhelye a rovarkártevőknek. Má- rokpapiban, a körzetesítés miatt üressé vált iskolánál például egy hektárt is kitesz a műveletlen kert. A faluban viszont biztosan akadna gazda, aki felvállalná — valamilyen bérleti szerződés formájában — ezt a területet. Csak éppen nagyobb figyelem szükséges hozzá, s nem árt a jó példa sem, hiszen hogyan figyelmeztessen a föld védelmére, gondozására az a tanács, amelynek udvarán gyom tenyészik, amelynek az intézményei elhanyagolják a környezetüket? L. B. INTIM z éjjeliőr nappal dolgozott. Levágta a már jócskán elöregedett füvet az árokpartról, közben beszélt magához. Szerette a társaságot. Unalmas egyedül. Mondta hát: — A brant ebbe a fene nagy civilizációba. Itt egy félcipő. Valamikor ugye, mezítláb ... — Vedd fel pajtás. Dobd a fasorba, úgy ... — Hát igen. A kaszára vigyázni kell. Pedig ez az ócskábbik jószág. Fenjük csak meg. — Most, hogy fenek, eszembe jut: furcsák ezek a városi népek. Megáll itt mellettem egy emberféle és játssza a nagy okost. Kérdi, kalapáltam-e? Egy frászt. Hát a tok- mány? Bizony isten elröhögöm magam ... — Nevess csak öregem. Tokmány a zsebed, benne a dörzskő. Mert azt tudni kell. A dörzskő olyan, mint a reszelő, csak finomabb. Nem kell tokmány, a tokmányba víz ... Egy finom kaszához, ahhoz nem mondom ... — Hát ez meg mi az isten? Kimondottan egy női... Hogy került ez ide? Ide, az árok partra? A fenekét azt persze nem hagyta itt. Na, ha ezt megmutatom a Kántornak... Egyszóval így beszélget az öreg. Bosszankodik is, kuncog is, pőröl a világgal, mert sok a dolga. Bezzeg a Kántor! Annak úri a sorsa. Ebben a rekkenő melegben most is ott alszik a diófa alatt és még a szemét sem nyitja ki, úgy kapkod a legyek után. Az öreg most hozzá beszél. Beszél, amíg felrakja a kaszát. Fel a fára, magasra, hogy holmi pu- lya hozzá ne férjen. — Na, Kántor, ezt szagold meg! Az éjjeliőr kiveszi a zsebéből a talált holmit és a kutya orra elé löki. Az eb szimatol, fintorog és farral fordul a parányi rongynak. Neki az nem téma. — Vén vagy mi? — mondja az öreg. — Vénebb, mint én. Bezzeg én megszagolgattam. Még az is felsejlett, hogy nézne ki ebben Mariska nénéd. A gazdaasszony neve hallatára felül a Kántor. Azt hiszi, már kész a vacsora. Téved. Mariska néni sehol. Az éjjeliőr viszont morzsolja az eszét, járatja a száját. — Megváltozott a világ. Az emberek úton- útfélen elhagyják a holmijukat. Cipőt, táskát, bugyogót. Hát ehhez szólj Kántor! A kutya nem szól. Feláll, nyújtózik, odamegy a rongyhoz, felveszi és elkocog vele a kertbe. Néhány perc múlva jön vissza, volt kis nadrág, nincs kis nadrág. De lett vacsora. Ettek. Kántor és az öreg, Mariska -néni viszont azon sápítozott, hol lehet, merre járhat asszonnyi unokája. — Menj érte — mondta az éjjeliőr. — Keresd meg, ülj a szoknyájára .. . Az éjjeliőr meg Kántor kimentek a majorba szolgálatra. Kántor vigyázott, az éjjeliőr szundikált. Aztán beszélgettek is. Eltelt az idő, virradt, mehettek haza. Kántor, mint szokta, a falu szélétől hazafutott. De jött is vissza nyüszítve, fülit-farkát behúzva. — Nosza baj van — mondta az öreg — cirkuszol Maris valakivel. Gyerünk csak, öntsük nyakon az istentelent. Tényleg állt a bál. Mariska néni az egy szál unokája szép szőke haját tépte és lengett a karok viharában egy tarka kis nadrá- gocska. Az éjjeliőr szétcsapott köztük. Akkor megkérdezte; — Mi van? — Mi? Mi?! Az unokád késő estig udva- roltatott a kertek alján és tessék, mit tálaltam ott!... A Kántor ekkor felrepült az égbe. Kutyaleikét ugyan nem lehelte ki, de fájlalja nagyon, hogy mennyi félreértés van az emberekben. Ekkora cirkuszt egy rongydarab miatt? Seres Ernő A s— \ TALÁLKOZÁSOK Semmi rendkívüli Tar Gyuri bátyámnak éjjel megellett a tehene. Állva küszködte világra a kis- borjút, nem kis segédlettel. Azt már napközben látták, hogy utolsó órás, készültek is az eseményre. Fiút vártak — lány lett. De a legkisebb gond is nagyobb voit annál, hogy bárki is bosz- szankodjék emiatt. A fő, hogy Bözsi is jól van, s a borjú is erősnek bizonyul. Reggel már ivott tejet, s ha kicsit imbolyogva is, de saját lábán állva nézte az istálló világát. Kockázatos, izgalmas Az ellés históriája nem véletlenül került ebbe az írásba. Akinek volt vagy van tehene, az tudja: esemény ez, kockázatos, izgalmas, nagy pénz forog kockán, de ami még ennél is fontosabb: a jó gazda számára a tehén és a borjú sorsa érzelmi kérdés is. Ezért aztán senki nem csodálkozott, hogy Gyuri bátyám letéve a délutáni őrködés terhét, ugyancsak igyekezett hazafelé. Első útja az istállóba vezetett, benézett, s csak azután ment a házba. Már hazajövet is furcsállotta, hogy mennyi világ ég a szobában, de igazán akkor lepődött meg, amikor népes idegen hadat talált mindenfelé. Ennek is megvan a története. Az úgy volt, hogy Tar Pisti a gátőrhöz kerekezett, amikor a gát lejárójánál egy idegent pillantott meg. Mezítlábas, szakállas, igencsak gyanús kinézetűt, aki egy szál ingben és nadrágban — s az is rövid! — botorkált az úton. De nemcsak ő, mások is furcsállva nézték a jövevényt, hisz’ vasárnap este fél nyolc körül Jándon nem szokásos látvány az ilyen. Tar Pisti megállt, s pár perces beszélgetés után máris terelte az idegent. — Magam is vizes ember voltam, jóllehet ma a tsz- ben dolgozom — mondta útközben —, tudom én, mi a vihar. Ilyen meg mint a mai, talán nem is volt még soha. De először melegedjék, s aztán majd meglátjuk... A tapasztalt öreg Mire Tar néni az idegenre adott egy száraz, — bár szűk inget, s Pisti előszedett egy szűk, de száraz nadrágot, a környező házakban már mesélték is a történet rövid, de máris népmeséién színesedő változatát. Partra kergetett a vihar egy csónakot, benne két gyerek, meg felnőttek, most ott vannak a füzesben, a ladik tele vízzel, s talán még fa is borult rá ... V ______________________ Egy pillanatra még a tehén várandósságát is elfeledték, s nem volt más gond, mint az: mit is csináljanak a jövevényekkel. Hogy kik? Nem mindegy? Bajban vannak. Hogy hányán vannak? Ez már fontos, hiszen nem engedik őket tovább, altatni pedig csak akkor tudják, ha ismert a létszám. Egy óra sem telt bele, a kis csapat biztonságos melegben volt, főtt a kávé, előkerült a libaleves, a sült comb, a hal, no meg egy kis délről maradt piskóta. Mindenki a viharról faggatózott, sopánkodtak a kár miatt. Itt fát emelt át a kerítésen. Ott kazlat bontott. Másutt lefektette a búzát. Volt, ahol öles fát tört ketté. Mindenki tudott valamiről, s a sógor, aki közben megérkezett, mint kőműves sorolta, melyik házon mi kár lett. Mondani sem kell, a sógor nem a váratlan vendégek miatt jött. Öt a tehén sorsa izgatta, hiszen Gyuri bácsi ekkor még őrködött, s Pisti, hiába jó erőben lévő, ügyes férfi, azért egy tapasztaltabb öreg jó, ha van ilyenkor kéznél. „Jándi ország" Lassan-lassan mindenki kiheverte az átélteket, amikor közölték: a második szomszédban már vetik az ágyat, lesz mindenkinek helye. Jó dunyha is lesz, a hideg szélben bizonyára kifázott mindenki. Kár volt minden szóért, szabadkozá- sért, az emberek már döntöttek. — Csak azt tudnám, miért? — kérdezte valaki a kis csapatból. — Ja, ez jándi országban már így szokás — mondta az öreg kőműves. — Ha valaki bajban van, azon segíteni kell. Miért, maguk nem így tennének? Gondolkodni kezdtek a jövevények. Valóban, így tennének? Megtennék, hogy kérdezés nélkül csak azt nézik, hogy valaki bajba jutott, s azon segíteni kell? Aztán lassan megfogalmazódott, hol hangosan, hol csak gondolatban: a földszintes világban még van érzés. Hogy miért a földszintesben? Mert onnan látni, rá lehet figyelni a világra, a másik emberre. Onnan csak egy lépés az utca, onnan egy pillantás, s látszik aki jön és aki megy. A földszintes házból könnyű kijutni az utcára, ott hamar szót érteni a szomszéddal, s a hír, legyen jó vagy rossz, hamar száll, gyorsabban mint a sürgönydróton. De ki nézi az emeletről az utcát? Ki siet le, ha valaki ott bajba jut? Ki szalad a szomszédhoz, hogy segítsen. Jándi országban így szokás, s biztosan sokfelé még. Ott, ahol a házak közti kerítés nem határ, ahol a sorsközösségek megtanították az embereket arra: aki bajba jut, azon segíteni kell, holnap lehet, én szorulok rá. A boci iszik... Tar Pisti sört bontott, melegítőnek. Aztán a kissé megnyugodottakat kivitte az udvarra. Büszkélkedni a szénakazallal, melyet nem bontott meg a vihar sem, s melyben negyven mázsa takarmány van. Mert Tarék vállaltak kaszálnivalót, .gátoldalon, s másutt, ahol a tsz ajánlotta. Az istálló következett, ahol három tehén és egy borjú kérődzött békésen. — Ez a Bözsi. Akármelyik percben kezdheti az ellést — mutat az egyikre. A tehenet jól megnézte Pisti is, az édesanyja is, a sógor is. Csak órái vannak — állapították meg. Az éjszaka nem sok alvás lesz, ez nyilvánvaló. ' Mert ki hagyná magára ilyenkor a jószágot! De hát ez ne izgassa az utasembert, az csak feküdjön le. Segíteni nem tud, láb alá meg minek ide öt ember? — Szerencsét hoztak — így Tarné reggel, a szomszédban, amikor ébresztgeti a viharvert kis csapatot. Meglett ugyanis a kisbor- jú. Meg kell nézni. Közben kiderült, a sógor, aki' ugyancsak iparkodott húzni, megcsúszott, s úgy a fenekére ült, hogy utána alig bírt felállni. Persze lehet, hogy ebben az előre kortyolgatott áldomásnak is megvolt a szerepe. De hát kit érdekel ez ilyenkor? A boci iszik, Bözsit megfejték. Kedveskednek neki, hiszen nagyon megszenvedett. Barátság, viharban Mikor kusza körülmények között útra kel a kis csapat, Taráknál folytatódik a szokásos élet. Pisti megy a tsz-be, az öreg Tar pihen, hiszen délután szolgálat, Tar néni megeteti az aprójószágot, elseper a ház előtt. Közben megbeszéli, kik is voltak náluk, mi is történt valójában. No és persze a legtöbb: megellett a Bözsi. Vihar szülte a barátságot, a veszély és a baj az ismeretséget. A röpke 12 óra alatt lényegében semmi rendkívüli nem történt. Mindenki úgy cselekedett, viselkedett, ahogy mindenkinek kellene. A bajbajutott elmondta kínját. A segíteni tudó hajlékot s kenyeret adott. A tehén megellett. És a vihar után a nap is kisütött reggelre. Bürget Lajos _________________________________J
