Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-31 / 203. szám

1982. augusztus 31. Kelet-Magyarország 3 Raktáron feleslegesen G yötrelmes dolog anyagbeszerzőnek lenni manapság állítják az ezzel foglal­kozók. Örökös utazgatás az életük, néha filléres alkatrészért kell az or­szág másik végébe sza­ladniuk. Nyugtalanító, ha ezeket a híradásokat halljuk, hiszen a betaka­rításkor valóban ezrek, tízezrek mehettek kárba néhány forintos alkatrész hiánya miatt. őszi csúcs előtt ál­lunk, hasonlóan kell fel­készülni az üzemekben a tartalék alkatrészek­kel. Rendszerint az jár jól, akinek bőven van a keresett árukból, ahol tele van a raktár. Üze­me váltja, hogy mennyit sikerült „bespájzolni” a hiányzó cikkekből. Mindössze egy kérdés kívánkozik ezután: mi lesz azokkal, akiknek nem jutott, s amikor szükség lenne az alkat­részre, égen-földön nem tudják előkeríteni? Hiányzó alkatrészek esetén legfeljebb a jó kapcsolat segít, amikor a szomszédos üzem el­árulja, hogy neki bőven van. még a jövő évre is tarralékolt. Itt a példa, hogy a tartalékolás má­sutt nagyobb gondot okozhat. Állítólag ugyan elég lenne az üzemek megértése, hogy csak annyit vegyenek, ameny- nyire szükségük van. Nyilván sokat számít a megértés, de még töb­bet jelentene a korrekt gazdasági együttműkö­dés. Zömmel kialakul­tak a megyében is a ter­melési körzetek, ahol azonos gépeket, berende­zéseket használnak. Olyan együttműködés­re van tehát szükség, amely ennek figyelembe­vételével egyesíti a rak­tárkészletet, egy-egy üzem specializálja ma­gát valamelyik típusra. Lehet, hogy ezáltal ke­vesebb alkatrészt kelle­ne tartani az egyes üze­meknél is, ami annak pénzügyi terhei miatt je­lent közvetve nyeresé­get. N em feltétlenül csukott kapukat döngetünk ezzel a javaslattal, hiszen ko­rábban voltak már kez­deményezések közös al­katrészbázis kialakításá­ra. Ezek a korábbi ta­pasztalatok mutatják meg, hogy korrekt kap­csolatok estén minden résztvevő fél jól járhat. Különben megint oda jutunk, hogy erőn fe­lül vásárolnak hiány­cikknek, számító alkat­részeket az üzemek, csak ne érje őket meglepetés. Ennek az elkerülése viszont közös érdek, hi­szen semmit sem ér a fe­leslegesen felduzzasztott készlet, mi több, káros, ha másutt ugyanebből hiány van. Most az üze­meken a sor, hogy pró­bálják meg feléleszteni az együttműködést, ez­által csökkentsék a költ­ségeiket, s tegyék biz­tonságosabbá a terme­lést. Lányi Botond Munka — fővárosi megrendelésre Űj üzem a Család utcában Lakatosüzem kezdte meg a munkát július elsejével a nyíregyházi Tempó Általá­nos Szolgáltató Ipari Szövet­kezet Család utcai telephe­lyén. A szövetkezet vezetői éltek azzal a lehetőséggel, hogy a fővárosi gyárak, üze­mek és vállalatok egyre na­gyobb igénnyel jelentkeznek lakatosipari termékek, vagy egyes gyártmányok részegy­ségeinek kooperációs alapon való gyárttatására. Elsőnek a Fővárosi Szere­lőipari Vállalattal kötöttek megállapodást kapcsolószek­rények, tűzvédelmi jelzőbe­rendezések dobozainak és egyéb lakatosipari termékek gyártására, majd a vegyipari gépgyár megbízásából vál­lalták el laboratóriumi cent­rifugák, kapcsolószekrények készítését. Kilátás van to­vábbi termékek gyártásának átvállalására is. Tárgyalnak például arról, hogy a Budapesti Vegyipari Gépgyár átadná a szövetke­zet új üzemének Észák-Ma- gyarország területén a ve­gyes és olajtüzelésű kazá­nok telepítésével, garanciá­lis és további javításaival járó munkáit. Az első lépések biztatóak, az új üzem startja sikerült. Erre a fél évre már mintegy tízmillió forint értékű mun­ka biztosítja a feltételeket a további lépésekhez. Az újabb megbízások elvállalásának ugyanis már csak a létszám — elsősorban a szakember biztosítása — szab határt. A termelési értéket jövőre akár a többszörösére is emelhetik a kooperációs munkák. Ugyancsak jól ala­kul a partneri kapcsolat a Csepel Kerékpárgyárral, ahonnan a szereléshez újabb gépeket is kaptak. Ma már havonta tízezer kerékpárke­reket szerelnek komplettre. A napokban felújított, hosz- szabb távra szóló szerződés itt is lehetőséget ad a fog­lalkoztatottság " növelésére, elsősorban női munkaerő al­kalmazására. ......................."" ihaló szakma a rézmű­ves. S talán nemcsak a technika fejlődése miatt, hanem avégett is, hogy e mesterség művelése roppant kézügyességet igé­nyel és nem könnyű fizikai munkával jár. Megyénkben már csak egyetlen mester „űzi” ezt a szakmát igazán, a nyírbátori Gerstmájer And­rás. A szakma fennmaradá­sa szempontjából biztató, hogy a fia, Tibor augusztus 1-vel szintén kiváltotta az ipart. Apa és fia közös mű­helyében csodálhatjuk, hogy a nem éppen könnyen for­málható rézből mi minden készíthető. Készíthető például díszes hordócska. Amikor Farkas Bertalan űrhajós sikeresen visszatért az űrből és me­gyénkbe látogatott, szülőfa­lujának vezetői gondban vol­tak az ajándékozással. A fa­luban híre futott, hogy a nyírbátori rézműves mar­káns, „férfias” tárgyakat is készít. Az ajándékozni szán­dékozók alaposan szétnéztek a műhelyben és a raktárban. Megakadt a szemük a hor­dón és hangosan gondolkod­tak. Amikor a mester meg­tudta, hogy kinek készülnek K A kisari Üj Élet Termelőszövetkezetben jó termést takaríthatnak be a fehérheretáblákról. ötvenhektárnyi területről, a Szilas-tanyára szállítják és ott kazlazzák a takarmányt. (Jávor László felvétele) KEZDEMÉNYEZÉS ÉS MEGÚJULÁS Vállalni a kockázatot Suszta Lászlóval, a pártvezetőség titkárával és Trencsényi Sándorral, a korszerű üzem vezetőjével, a pártvezetőség tagjával arról beszélgettünk, mit ér­tenek ők megújuláson, azon a folyamaton, amelynek most maguk is résztvevői és irányítói a Mezőgép Vállalat nyíregyházi törzsgyárában? Trencsényi így fogalmaz: „Szerintem nekünk legalább egy gondo­lattal mindig előbb kell tartanunk. Elsősorban a fe­jekben, a gondolkodásmódunkban kell megújulnunk, és alkalmassá kell tennünk rá a környezetünket is.” Gép harap a hegyoldalba Barabási kft a Tiszához A kétszáznegyven méteres Kaszonyi-hegy Tipét oldali részébe alaposan belemartak a gépek. Itt található ugyan­is a barabási kőbánya, amely immár 120 esztendő óta lát­ja el építőanyaggal a kör­nyéket és kővel a partépítő vízügyet. A bánya jelenleg a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság művelésében van, s az itt kitermelt követ a Tiszához szállítják, ahon­nan uszályok viszik azokra a partszakaszokra, melyek erősítésre szorulnak. A barabási kőbányában húsz kőbányász dolgozik. A korábbiaktól eltérően ma már gépek könnyítik a nehéz munkát, bár a kő aprítása még most is kalapácsokkal történik. A kétszer harminc- méteres meredek lépcsőn fo­lyik a termelés, s naponta robbantások rázzák meg a levegőt. Egy hónap alatt 1500 —2000 köbméter követ ter­melnek ki, szállítanak el Ba­rabásról. A régi lovas kordék helyett ma teherautók karavánja viszi a követ, de kényelme­sebbé vált a falutól hat kilo­méteres távolságra lévő bá­nya megközelítése is. A víz­ügy mikrobusszal viszi-hoz­za a munkásokat. Valójában nem sokat árul el az állandó újra való tö­rekvésükből a hír, amely csupán ennyi: a nyíregyházi törzsgyár az idén 200 darab E—400-as és 350 MVE típusú esztergapad felújítását végzi el. Ez a legfontosabb prog­ram! Felújító bázis Suszta így folytatja: „Erre kell alkalmassá tennünk a közel 140 párttagot, akik kö­zött szép számmal vannak jól képzett szakmunkások. Elsősorban természetesen ar­ra van szükség, hogy a négy pártalapszervezet vezetősége értse miről van szó. Vagyis olyan innovációs láncról van szó, amelyben minden egyes szem megújulva kapcsolódik egymáshoz.” Korszerű szerszámgápfel- újító bázist építenek ki Nyír­egyházán. Ez szükségszerűen igényli a megújulást. Tren­csényi mondja: „Mindig a kezdeményezők vállalják a kockázatot, mely tévedéssel is, csalódással is járhat, de sikert is eredményezhet ha jól csináljuk.” Nem kevés buktatón keresztül vezetett az út addig, amíg a négy pártalapszervezet vezetősége és az egész párttagság is rá­hangolódott az új, magasabb követelményekre, s képessé vált rá a szakmunkásgárda. Nyomon követték a párt- szervezetek azokat a szerve­zeti változásokat, amelyek a vállalat gazdasági mechaniz­musában következtek be. Ezért vált ketté egy pártszer­vezet, s ma már hatékonyab­ban dolgozik a Il-es, műsza­kiakat tömörítő pártszerve­zet, s ez jellemző az 1-es alapszervezet munkájára is. Az önállóság növekedésé­vel javult a hatékonyság. Alig három hónapja, hogy a központi gyáregység önálló gyáregység lett. Ehhez ru­galmasan igazodnak a párt- szervezetek. Felkészíteni a munkásokat Kezdeményezők és kezde­ményezés nélkül nem lehet megújulásról beszélni sem a gazdaságban, sem a politi­kában, sem a pártirányítás- ban. Teljes innováció ered­ményezhet csak sikert. Csu­pán azzal, hogy a korszerű bázisüzem kb. 60 millióból megépült, s a legmodernebb NC és CNC programvezérlé­sű esztergapadokat szerelték be, még nem vált teljessé az innováció. Fel kellett készíteni rá a szakmunkásgárdát, alkalmas­sá tenni őket a legújabb tech­nika kezelésére, hogy ezeket a gépeket hatékonyan ki le­hessen használni. Ezért kez­deményezték párt- és gazda­sági vezetők a továbbképző tanfolyamokat. Suszta László azt magya­rázza, fontos, hogy a helyi párthatározatok is jobban se­gítsék a megújulási folyamat megvalósítását. „Ezért fon­tos, hogy szakítsunk a párt­munkában is a sablonnal, megszokottal. Üj dolog pél­dául, hogy nálunk pártállás­foglalás született a termékek árainak a megállapítására, a korszerű technológiák kiala­kítására és alkalmazására. S talán ez az utóbbi sike­rült a legjobban. Legfonto­sabb gazdaságpolitikai párt­munkánk egyike most- éppen az, hogy a felújítandó szer­számgépekhez biztosítsuk a szükséges alkatrészgyártást! Ebben kell összpontosítani szellemi energiánkat!” Cseh­szlovák megrendelésre is ké­szülnek itt felújított eszter­gapadok. S az NSZK-belL Griessel-cégnek gyártják a mobildaru részegységeit. Igé­nyes, szép és kemény valutát biztosító munkák. Lépést tartani A kezdeményező pártszer­vezetek vállalják a kockáza­tot az ebből eredő esetleges kudarcot, de a sikert is! Ha képessé tudják tenni a párt­tagságot és környezetüket arra, hogy lépést tartsanak a fejlődés követelte igényekkel, akkor eredményesen járul­nak hozzá a gazdasági ered­ményekhez, mint ez a Mező­gép Vállalat nyíregyházi ön­álló gyáregységében tapasz­talható. Farkas Kálmán ajándékot venni, így szólt: hozzá, hogy botjuk végére „Bercinek viszik? Akkor nem cirkalmas kampót ksszíttes- kell fizetniük. Mondják, hogy senek. S ha már ott jártak, az én ajándékom is.” kolompot is rendeltek a ve­A mester nagyon is földi zérürü nyakába, dolgokat készít. Mindig a di- Manapság a nyírbátori új vatnak, az igényeknek meg- lakónegyed emeletes házaiban Rézhordó az űrhajósnak felelően. 1947-ben Debrecen­ben szerezte a szakmáját a sárguló oklevél tanúsága sze­rint. Országosan, sőt külföl­dön is híres mester adta át neki tudományát. De ő nem telepedett le Debrecenben, megmaradt nyírbátorinak. Fiatalos lendülettel látott munkához. Még a háborús emlékekből is értéket ková­csolt. Ma is itt látható egy tábori ágyú rézhüvelye, amelyből díszes vázát készí­tett. Még akkoriban hagy ke­letjük volt a lekvárfőző üs­töknek. Nyírbátortól keletre szinte fő eledelnek számított a lekvár. Az ötvenes és a hatvanas években formás pecsétgyűrűket és öngyújtó­kat rendeltek nála. A juhá­szok messze földről is jöttek öblös, dekoratív csillárok árasztják a villanyfényt. Ap­rólékos, türelmes munkával készül el egy-egy csillárkom­pozíció. Mi tagadás, a mester meg is kéri érte az árát. Mo­dern szobába illő padlóvázák is kikerülnek a keze alól. A domborított falidíszek is so­káig marasztalják a tekinte­tet. A sárga- és vörösrézből készült bográcsok belül óno­zottak, tehát nem oxidálód­nak. A kirándulók, telektu­lajdonosok örömére. Köztudott, hogy a szesz­főzdékben a berendezések többsége rézből készül. így megyénk (és nemcsak me­gyénk) állami és szövetkezeti szeszfőzdéi gyakran adnak munkát a nyírbátori rézmű­vesnek. Az immár híres Kis­várdai Szeszipari Vállalat is a gyakori megrendelők közé tartozik. ■ Az üzemi munkák során ötletekre, újításokra is szükség van. Gerstmájer András ötletes, tetszetős munkáiból Nyíregy­házán és Budapesten is ren­deztek kiállítást. Az idős mestertől szakmatörténeti elő­adást is hallunk. Mint mond­ja, hazánkban a rézművesek az 1500-as években tagozód­tak. így külön váltak a ha­rangöntők, az üstkészítők, az edényesek, az ötvösök. A fel­sorolt mesterségek a XVII. században kezdték élni a virágkorukat. Századunk ele­jén még a Tisza és a Szamos völgyében is jól megéltek a rézművesek. A mai rézműves mestere a hegesztésnek, is­mernie kell a korszerű vegy­szereket. összetett szakma ez. Magába foglalja a vasas és a fémes szakma 6—7 ágát-bo- gát. A nyírbátori mester nemcsak az ügyes kezű fiára büszke, hanem arra is, hogy a Nyírkémia Vállalatnak, sőt a Ganz-MÁVAG-nak is megtanított néhány fiatalem­bert a rézzel való bánásra. (nábrádi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom