Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-24 / 197. szám

1982. augusztus 24. Kelet-Magyarország 7 A vb megtárgyalta Á kisgazdaságok termelésfejlesztése A Nyíregyházi Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban tárgyalta a ház­táji és kisegítő gazdaságok termelésfejlesztését, jóvá­hagyta a középtávú intézke­dési tervet. Az elfogadott terv egyebek között előírja a termelés-el- látásfelügyeleti osztály, a já­rási és városi földhivatal és a városi tanács vb műszaki osztályával együttműködve vizsgálja felül a város terü­letén újabb zárt kertek kia­lakításának lehetőségét. En­nek kapcsán konkrétan álla­pítsák meg — a városrendezé­si tervekkel összhangban — kialakítható zárt kertek szá­mát, nagyságrendjét, területi elhelyezkedését. A termelőszövetkezetek mérjék fel a használatukban levő — még hasznosítatlan — nagyüzemi művelésre nem al­kalmas területek nagyságát. Ebből kiindulva, a városi ta­nács illetékes szakigazgatási szerveinek bevonásával álla­pítsák meg az üzemi munká­sok, fiatalok és alkalmazottak részére milyen feltételekkel, hol és mekkora területek ad­hatók haszonbérbe. Az eddigi eredményes feltáró munkát folytassák tovább és a ha­szonbérbe adott földek ren­deltetésszerű használatát fo­lyamatosan ellenőrizzék. A végrehajtó bizottság a szarvasmarha és sertés létszá­mának csökkenésének megfé­kezése érdekében javasolja, hogy a termelőszövetkezetek a háztáji gazdaságok állatlét­számának ismeretében tervez­zék meg előre a szálas, abrak­takarmányok és alomszalma szükségleteket és ennek alap­ján 10 százalékkal növeljék az abrak és egyéb takar­mánytermő területeket. Az igényelt takarmányok házhoz szállításáról a közös gazdaság szolgáltatás elmen gondoskod­jon. A gazdaságok szélesítsék területükön a bizománybán üzemelő takarmány-elárusító helyek választékát. Állandóan legyen készleten a szükséges időben: baromfi indító- és nevelő-, malactáp, süldőtáp, sertéshízótáp. A Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat rendszeresen biztosítson ol­csóbb korpát és takarmány- lisztet az elárusító helyek igé­nyei alapján. A nagyüzemek tulajdonában lévő kis kiterjedésű szétszórt gyepterületeket — mivel nem tudják korszerűen hasznosíta­ni — ezért kaszálóként az ál­lattartóknak adják bérbe. A terv szövetkezetenként meghatározza a feladatokat és V ______ javaslatot tesz az érintett vál­lalatok teendőire. Például az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat olyan ko­casüldőket helyezzen ki, amelyeket külterjesebb, ter­mészetszerűbb tartás mellett búgattak és készítettek elő te­nyésztésre. Így növekedni fog a kihelyezés iránti keres­let. A vemhes üsző kihelyezé­sének nagyobb szakmai és politikai propagandát szüksé­ges végezni a vállalat részé­ről. A háztájiban és kisgazdasá­gokban előállított állatte­nyésztési termékeket minden tsz vegye nyilvántartásba, s ennek alapján az értékesíté­seket készítse elő, szervezze meg. A nagyüzemi felár meg­osztására vonatkozóan előre állapodjanak meg. A legeltetési bizottság éven­te mérje fel és bizottsági ülé­sen értékelje a területén a szarvasmarha és sertésállo­mány létszámában bekövetke­zett változásokat; Ennek ala­pulvételével szervezze a ter­mészetes és mesterséges meg­termékenyítést, állapítsa meg a fedeztetési állomások he­lyét, a kihelyezésre kerülő te­nyészállatok számát. A KPM Közúti Igazgatóság a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság és a MÁV körzeti Főnökség biztosítsa, hogy az általuk felajánlott utak, árok­partok, töltések, csatomapar- tok fűtermését legalább 5 év­re szóló szerződések kötésével kapják az egyéni állattartók. A végrehajtó bizottság fel­kéri a felvásárlásban érintett szerveket: ZÖLDÉRT, ÁFÉSZ, ÉKV biztosítsák, hogy a kis­termelők által megtermelt áruk időben, és megfelelő minőségben kerüljenek felvá­sárlásra. Erinek érdekében: az ÁFÉSZ nagyobb zárt ker­tek és termelési körzetek kö­zelében szervezzen kihelye­zett szezon jellegű felvásárló helyet. A ZÖLDÉRT és ÉKV a zöld­ség-gyümölcs elárusítást vég­ző összes boltjára terjessze ki a kistermelőktől való közvet­len felvásárlást. A boltok a felvásárlást lehetőleg a kister­melőkkel megkötött előszer­ződések alapján végezzék, amely lehetővé teszi az áruk meghatározott mennyiségben és időben történő átvételét, ugyanakkor a termelők ré­szére nagyobb termelés biz­tonságot nyújt. A termékszer­kezet átalakítására való tö­rekvés mellett a termelőket minőségi áruk termelésére ösztönözzék, vezessék be a minőségi felár alkalmazását. (cs) _______________________/ Exportgátló a barackmoly! _ A barackmoly a kajszi- és az őszibarack legveszélyesebb kárte­vője. Főleg az export szempont­jából jelentős, mert a barackmo- lyos gyümölcsöt az importáló or­szágok visszautasítják! A kártevő fejlődését a melegebb időjárás segíti. Enyhe, meleg ősz esetén még október közepén is számíthatunk rajzó lepkékre. Az imágó 5—7 mm hosszúságú lep­ke. Első pár szárnya szürke s barna tarkázottság látható rajta. A nyári nemzedék lepkéi július közepén rajzottak, s tojásaikat elsősorban a gyümölcsökre és az ágakra rakják. így a kikelő lár­vák elsősorban a gyümölcsöket károsították. A hernyók kifejlődve 10 mm hosszúságot is elérhetik, testszí­nük: vörösbarna, szelvényhatára­ik okkersárgák. A lárvák elsősorban a kocsány- mélyedésben károsítanak, seké­lyen, majd mélyen berágnak a gyümölcsbe. így kaput nyitnak különféle kórokozók fertőzéséhez, megtelepedéséhez. Az őszi nemzedék lepkéi au­gusztus, szeptember hónapokban rajzanak. Tojásaikat elsősorban az ágakra rakják le. A belőlük kikelő hernyók a kéreg alá rág­ják magukat, s ott telelnek át. Házikertekben — vegyszerek nélkül is — jelentős mértékben gyéríthetjük e kártevőt, ha a fertőzött gyümwcsöket vagy haj­tásokat sűrű szitaszövettel lezárt edénybe rakjuk. A szitaszöveten keresztül a lepkék nem férnek ki, viszont a parazitáit hernyókból kiszabaduló kistermetű fürkész- darazsak könnyen kirepülhetnek. A vegyi védekezésnél — opti­mális időpontnak — a rajzás kez­detét követő időszak mutatkozik a leghatékonyabbnak. A mélyhatású szerek közül a 0,2 százalékos Ditrifon 50 WP-nek 10 nap, a Metation 50 EC-nek 0,2 százalékban csak 5 nap az élel­mezés-egészségügyi várakozási ideje az őszibarackosokban. így a szedés függvényében választhat­juk ki a megfelelő növényvédő szert. Ha hosszabb hatástartamra — 8—12 napra —, illetve rövid vá­rakozási idejű — 4 napos — ka- vencia idejű szerre van szüksé­günk, akkor 0,04 százalékos Chi- netrin 25 EC-vel kell permetez­nünk. E piretroid hatóanyagú rovar­ölő szer melegvérűekre gyakorla­tilag nem mérgező, de a rova­rokra, S így a barackmolyra is azonnali hatású kontakt méreg. Dr. Széles Csaba Az almások védelme Az almagyümölcsös védelme nyár közepén és végén is ko­moly problémát jelent. Védekez­ni kell a varasodás, a liszthar­mat, almamoly, kaliforniai pajzs- tetű, valamint a fehér szövőlep­ke kártétele ellen. Varasodás el­len: Cineb, Coprontol, Rézgálic, Cobox, Rézoxiklorid 50 WP„ Cup- rosän S. D„ Vitigrant használ­junk. Lisztharmat ellen: Mész- kénlé, Thiovit S., Kumulus, Chi- noin Fundazol 50 WP.-t alkal­mazzunk. Rovarölő szerek: Bi—58 EC., Unifosz 50 EC., Satox 20 WSC., Anthio 33 EC. stb. Spe­ciális atkaölő szerek: Pol-Akari­tox 0,15—0,20 százalékos vagy Te- dion V—8 0,2 Százalékos oldata. Az almamoly második nemze­dékének rajzása általában július vége—augusztus eleje. (Hosszú, meleg ősz esetén még egy nem­zedék kifejlődésére is számítani kell.) Kártételük következménye a korai terméshullás, valamint a szívások helyein meginduló gom­bafertőzés. A kaliforniai pajzste- tű kártétele az úgynevezett „láz­foltok”. Kombinált védekezések­kel e kártevőket is leküzdhet­jük. Az elhúzódó rajzások miatt érdemes 10 naponként a perme­tezéseket megismételni. K. K. Á jó termésért Korán kel, hogy a meleg beálltáig megpermetezze sző­lőjét Tolnai János Nyírbog- dányban. A hetvenöt éves nyugdíjas szépen rendben tartott 220 négyszögöles kert­jében gondosan elvégezte a tetejezést és gyakori perme­tezéssel védi a jónak ígérke­ző termést. Átlagos években megadják a tőkék a tizenegy hektót, az idén talán több is lesz. (JL) Szőlőmoly veszély! A tarka vagy keresztes szőlő- moly őszi nemzedékének lepkéi augusztus hónapban nagy egyed- számmal rajzanak. A kártevő meleget igénylő faj, tojásrakásá­hoz 20—27 C-fok léghőmérsékle­tet és 55—60%-os relatív páratar­talmat igényel. Lepkéi jellegzetesek: elülső szárnyaik rozsdabarna, drapp, kékesszürke színekkel márványo- zottan tarkítottak. Az ún. kereszt alakú rajzolat nehezen fedezhető fel a szárnyvégeken, ezért a tar­ka szőlömoly elnevezés jobban illik a kártevőre. A nőstények az esti, éjszakai órákban — rendszerint alacso­nyan — repülnek (fénycsapdák­kal „befoghatok”) s tojásaikat a tőkék rejtett helyeire rakják le. A tojások igen kicsik — 0,65x 0,60 mm nagyságúak, óraüveghez hasonlók, sárgásfehér színűek. A tojásokból kikelő hernyók a nagyobb, érőfélben lévő bo­gyókba fúrják be magukat. Az első bogyó kiodvasítása után, szövedékszálakkal újabb bo­gyót húznak magukhoz. 'Hosz- szabb ideig egy gócon belül táp­lálkoznak. Az ilyen bogyók pu­hák lesznek, gyorsan ráncosod­nak, majd elbamulnak és száraz időben aszúsodnak. Csapadékos időjárás esetén viszont — a szürkepenész hatására — elrot­hadnak. A lárvák teljes fejlettségük el­éréséhez három-négy1, szőlősze­met is elpusztíthatnak! A kifejlett hernyó a I, esetleg II mm hosszúságot is elérheti: feje világosbarna, teste sötétebb zöld színű s világos szemölcsök­kel tarkított. A védekezést — a fénycsapdák által jelzett — rajzáscsúcs után 7—8 nap múlva kell elvégezni. Lehetőleg mélyhatású készítmé­nyekkel, így 0,2%-os METE TTON 50 EC-vel vagy 0,2%-os DITRI­FON 50 WP-vel. A gombabetegségek: peronosz- póra és szürkepenész ellen 0,2%- os ORTHOPHÁLTANT is kom­bináljunk a permetlébe. Borszőlő esetében e gombaölő szernél a 30 napos élelmezés egészségügyi várakozási időt be kell tartani. Dr. Széles Csaba Hasznosítsuk Gyermekkoromban falun és városon nagy becsülete volt az esővíznek. Az ereszcsatornák víz­köpői alól seholse hiányoztak a fa- vagy fémtartályok, hordók, hogy felfogják a felhők ajándé­kát. A nagyobb házak mellé földbe süllyesztett betonciszter­nákat építettek az esővíz tárolá­sára. A hegyvidékeken elképzel­hetetlen volt présház nyitott vagy fedett esővízmedence nélkül. A finom, lágy esővizet mosásra, mosdásra (a lányok bőrét ham­vassá teszi!) és öntözésre hasz­nálták­Manapság korántsem fordíta­nak olyan gondot az esővíz hasz­nosítására, amilyet megérdemel­ne. Talán azért, mert sokszoro­sára szaporodott a vezetékes víz­zel ellátott lakóházak száma, ahol pedig vízvezeték nincs, ott a mo­toros szivattyúk könnyen kieme­lik a vizet a kútból. Bizonyára az is közrejátszik az esővíz le­becsülésében, hogy nálunk bőven van ivóvíz és a vízvezetéki víz még mindig igen olcsó! Furcsa dolog ez: tudjuk, hogy gazdasá­gi okokból takarékoskodni kell a villanyárammal, a benzinnel és a többi energiahordozókkal; ke­ressük, hogy miként lehetne energiát termelni a napsugárból, a szélből, és mégse használjuk ki azokat a lehetőségeket — például az esővizet —, amelyeket a ter­mészet a tenyerén nyújt felénk. Miért jó az esővíz? A felhőzetből lehulló csapadék nem tartalmaz meszet, ezért az esővíz lágy víz. A szappan na­gyon jól habzik benne, a mosó­gépben, a konyhai edényeken nem csapódik le belőle vízkő, a növényvédő szerek jól oldódnak benne, és a dísznövények levelein nem hagy fehér foltot. (A víz keménységét úgynevezett német fokokban mérik, ami azt jelenti, hogy 100 rész vizben hány rész mész, illetve magnézium van. A lágy víz keménységi fo­ka legföljebb 10 fok.) Nagy előnye az esővíznek, hogy kevés benne az ásványi só és különösen az agresszív mész, amely a növények számára hasz­nos és föltétlenül szükséges nyomelemeket leköti; ezért a ke­mény vizekben feloldott műtrá­gyák és különösen a lombtrá­gyák sokat veszítenek hatékony­ságukból. Tudnunk kell azt is, hogy meszes, lúgos talajú vidé­keken a kútvíz is meszes, tehát az amúgy is meszes talajokra az öntözővízzel további méSzmennyi- séget szállítunk. Aki az esővizet felfogja, a leg­olcsóbban jut kiváló minőségű, minden igényt kielégítő öntöző­vízhez. Ez a víz mindig kedvező hőmérsékletű, kiöntözve a leg­forróbb nyári napokon se perzse­li le a növények lombozatát. És az se közömbös a kertészkedő számára, hogy a tárolt esővízzel akkor is öntözhet, amikor öntö­zési tilalmat rendelnek el! Ha okosan kihasználjuk a te­repviszonyokat (a kert egyes szintjei közötti különbséget), ak­kor a csöpögtető öntözést az esővíztároló felhasználásáyal, kü­lön nyomásfokozó nélkül is meg­valósíthatjuk. az esővizet! Persze akadnak ellenzői is az esővíz felhasználásának. Ok azt mondják, hogy az esővíz vala­mikor valóban tiszta volt, de most már szennyezett, mert az esőcseppek a levegőből sok kén­savat és nehézfémeket (például ólmot) vesznek fel, ami az esővíz öntözési értékét alaposan csök­kenti. Ez az érv csak részben állja meg a helyét, mert az 1—2 napig tárolt esővízből a káros vegyületek kicsapódnak. Aki azonban légszennyező anyagokat kibocsátó gyárak közelében akar esővizet felfogni, annak azt ajánl­juk, hogy az eső első 2—3 percé­ben lehullott vizet ne fogja fel. Az első zápor ugyanis annyira átöblíti a levegőt, hogy a később hullott víz már teljesen mentes lesz a szennyező anyagoktól. Felfogni az esővizet — de ho­gyan? A legegyszerűbb, ha lapos edé­nyeket (mosdólavor, mosóteknő, gumimedence) teszünk ki a sza­badba, és az eső ezekbe közvet­lenül beleesik. így persze nem lehet nagyon sok vizet felfogni, de ez se jelentéktelen, hiszen 1 milliliter csapadék négyzetméte­renként egy liter vizet „termel”. Ennél sokkal gazdaságosabb, ha az ereszcsatorna alá fa-, fém-, vagy műanyag edényt állítunk. Ez a módszer már tekintélyes mennyiségű vizet gyűjt össze. Gondoljunk csak arra, hogy egy 10X10 méter alapterületű, jól méretezett tetőszerkezetű családi ház teteje minden milliméter esőből 100 liter vizet gyűjt ösz- sze. Nálunk nem ritkák a 15—20 milliméteres esők, amelyekből 15—20 hektoliter víz is összegyűjt­hető — föltéve, hogy van hozzá elegendő edény. Jó lenne, ha a zártkertek gyü­mölcs- és szerszámtárolóit, a hét­végi házakat, a borospincéket is ellátnák ereszcsatornával, mert akkor nem volna szükség a per­metezéshez használt víz szállítá­sára. Kútvíz, szennyvíz. „ A kútvíz akkor alkalmas öntö­zésre, ha nem túl hideg és ke­mény. A magas vasoxid tartalmú kútvizet csak szűrés után hasz­náljuk öntözésre. A túlságosan kemény vizeket oly módon javít­hatjuk meg, hogy tőzegen szivá­rogtatjuk át; egy 20 centiméter vastag tőzegréteg a saját tömegé­nél 10—15-ször nagyobb víz- mennyiséget lágyít meg. (A tőze­get kevésbé érzékeny kultúrák talajának javítására használhat­juk fel.) A szennyvizet, a mosó- és mo­sogatóvizet ne használjuk sekély gyökérzetű zöldségfélék, virágok öntözésére, mert ezekben a mosó- és mosogatószerekből származó sok klór, foszfát és úgynevezettt detergens (szappanszerű anyag) van feloldva. Ezek a növényeken éppen olyan égési tüneteket okoz­nak, mint a túlzott műtrágya­adagok. Nagyobb mennyiségben annyira visszavetik a talajéle­tet, hogy a magvak nem képesek kikelni az ilyen vízzel tartósan öntözött talajokból. Dr. Bálint György HORGÁSZOKNAK Zsákmány Fancsikáról Nyíregyházi horgász a rekordlistán A MOHOSZ hivatalos lapja, a Magyar Horgász legfrissebb, au­gusztusi számában örömmel ol­vastuk. hogy egy termetes ponttyal nyíregyházi horgász is feliratkozott végre az országos rekordlistára. A „szépséghiba” mindössze annyi, hogy a rekord­listás ponty nem szabolcsi „il­letőségű”, hanem szomszéd me­gyebeli. A Debrecen melletti Fan- csika egyes számú horgásztaván került a szákba. De ne vizsgáljuk a rekord­ponty illetőségét. Örüljünk in­kább annak, hogy nyíregyházi is van immár a rekordlistán. Mikes György, a Nyíregyházi Sporthor­gász Egyesület tagja legalább megvédte a „mundér becsületét”, bebizonyítva, hogy mifelénk sincs baj a horgászok mesterségbeli tu­dásával. 14 800 grammos, 71 cm hosszú tőpontyot szákolt a fancsi- kai I-es Víztározóban. Érdemes megemlíteni, hogy jól indult ak­kor a horgász napja, mert egy órával korábban már egy hatki­lón felüli példány is kantárra ke­rült. Másnap pedig ugyanazon a helyen egy 9200 g-os tőpontyot fogott. Üvegbottal, negyvenes zsinórral és mirelitkukorica csa­lival. A horgászszezon kezdete óta különben egyre-másra érkeznek jó hírek a fanesikai tavakról. Tőpontyok, tükrösök és jól meg­termett amurok kerülnek a hor­f ászok szákjaiba szép számmal. s nem is amolyan „csemege” halak, hanem tízkiló körüliek, amelyek alaposan próbára teszik a horgászt és a felszerelést egy­aránt. Nem csoda hát, hogy jónéhány megyénkben horgász sem sajnál­ja a benzinköltséget és nekivág az útnak Francsika irányába a jó fogás reményében. A MO­HOSZ Hajdú-Bihar megyei inté­ző bizottságának kezelésében lé­vő három fanesikai víztározóra csak negyven forint a napijegy és száz forintért hetijegyet is le­het kapni. Mégpedig a bejáró melletti vasúti őrházban, akár éjszaka is. LÁTOGATÁS A SZOMSZÉDBAN Felkéredzkedtem hát magam is egy Fancsikára tartó „brigád” gépkocsijára. Mert milyen is a horgász? Rögvest a jó hírek nyo­mába ered. „Cukkolják” a nagy halfogások szépen kiszínezett tör­ténetei, a varázslatosan szép víz­parti tájakról szóló szemléletes elbeszélések. És indulás előtt, a megrövidített álmok éjszakáján már előre a karjaiban érzi a ho­rogra kapott kapitális hal húzá­sát. A háromnapos augusztusi ün­nep előtti szerdán vágtunk neki az éjszakának, magunk mögött hagyva a Nyíregyházán készülő­dő zivatart. Négy .szerelvénnyel” és négy vérmes reményeket táp­láló horgásszal megrakott öreg Skodánk hűségesen nyelte a ki­lométereket. És a virradat már az egyes tározó partján találta a brigádot. A termetes csúzlikból belövöldözött főtt kukorica zápora sajnos hamarosan igazi záport csalogatott elő az északnyugatról közelgő sötét fellegekből. Aztán szép csendes eső verte a parton kuksoló brigád esőkabátjait, gu­micsizmáit. Halmozgás, kapás se­hol. Gépkocsik ajtajai csapód­nak, ázás elől búvik a „spori” a benzinszagú menedékbe. A vízen szürke testű motorcsónak rója köreit, háromötvenes motorjának dübörgése riogatja a dankasirá­lyok, küszvágó csérek csapatait. A tóeleji befolyásnál vizet por­lasztó masina motorja dübörög. Mi is öreg Skodánk fedele alatt meditálunk az időről, a zöldülő vízről, amit a köröző motorcsó­nak és a szivattyú próbál oxigén­nel dúsítani. Mert nem igen hasz­nált ezeknek a tavaknak sem az utóbbi hetek párás, fullasztó hő­sége. All a hal, étvágytalan, „örül, hogy él”. Pedig milyen szépek ezek a vizek! Irigylésre méltók a debreceniek a fanesikai tavakért, a gyönyörű kiránduló- helyért, az igazi horgászparadi­csomért. Persze, sokat tettek is érte. Horgászok, megyei és váro­si vezetők egyaránt. Eszünkbe jut a mi egyetlen városközeli vi­zünk, a császárszállási tározó, ami körül évek óta több a vita, mint az előrelépés. Eszünkbe jut a szeméttel betömött egykori nyíregyházi halastó, az ököritó; a haldokló Nagy-Vadas, ahol ma­darászok és más természetbúvá­rok igazibb kincsesbányát talál­nak, mint a horgászok; eszünkbe jut a hasznosítatlan Bujtos, a város környéki sok vízfolyás, a sok viznyomásos, kevés hasznú legelő — és tovább irigyeljük a debrecenieket. Pedig a nem is olyan régi térképeken még a fanesikai legelőket jelzik a vá- mospércsi út alatt, ahol most még a7. esős délelőttön is gyö­nyörűek — és halban gazdagok — a záporverte tavak. Meditációra van idő, mert csak­nem délig esik. Dédelgetett re­ményeinkkel maradunk még eső után is egy-két órát. De a visz- szatérő fülledt mozdulatlanságban feladjuk a reményt. Másnap, csütörtökön újból ne­kivágunk. Mostmár a ködnek — a változatosság kedvéért. Csák késő délelőtt veti le fehér ködru­háját a tó. Hűsebb mostmár a vize, „kiengedett” a melegéből. Északnyugatról szél indul, de hétágra süt a nap. Hátha most elindul a hal is! Lekerülnek a melegítők, parthosszat barnára sült horgászok pirulnak tovább a déli, délutáni napban. De egy húzás sincs, a kapásjelzők dermedten mozdulatlanok. Felad­juk megint. ÖRÖKÖS reménnyel Az ünnep első napját, pénteket kihagyjuk. Délután megjön a .hírszerzői jelentés”, hogy a szombatra tervezett tiszai kirán­duláshoz minden jó, csak az ára­dó Tisza nem. Marad hát Fan- csika. Ojbóli kísérlet. Mert a horgász csak egyet nem adhat fel. A reményt. De úgy látszik, az eső elma­radhatatlan. Már reggel szépen megpermetezi a száznál több szombati horgászt a Fancsika egyesen. De a víz mintha „szebb” lenne. Szellőztek a tavak. A tá­rozó elején a porlasztó motorja is hallgat. Csak a szürke motor­csónak köröz a tavon rendület­lenül. Horgászhelyünktől balra, nem messze mocorgás a parton. Karikába hajló bottal „dolgozik” egy horgász, lassan mögé gyűl­nek a kíváncsiskodók, a kéret­len tanácsadók. De a szép amur partra kerül baj nélkül. Szem­ben, a fenyvesparti kiszáradt fá­nál vízben állva fáraszt egy má­sik „spori”. A vizet verő nagy csobbanásokból ide látni, hogy a zsinór végén amur az .illető”, a másik végén a horgász, aki már szákol is diadalmasan (utána délig még háromszor). Szóval így állunk. Indul a hal. Kibőjtöltük. T. Jóska barátom, brigádunk tagja bevág, de túl könnyen tekeri az orsó karját. — Mi van? — Csuka. Csuka? Főtt kukoricára? Pedig az, de még a • méretet sem üti meg. Visszakerül a tóba. Vannak még csodák. Élő kishalat elkapó potykáról hallottunk már, de ku­koricára harapó csukáról még soha. Várjuk a további csodákat. És jönnek. T. Jóska botja kari­kába hajlik, fel-felsivít a jól fé­kezett orsó, ahogy kirohan a hal. — Segítsünk? — Nem! — hangzik az öntuda­tos válasz. Ha nem, hát nem. Két keze van neki is, vegye ki maga. Ki is veszi. Egy jó ötkilós tükörponty. TIZKILÖS AMUROK Lassan dél felé jár az idő, az eső újból szemetel. De kocsiba nem ül senki a parton. Végesvé­gig ott gubasztanak esőköpenye­ik alatt a víz szélén, kapásra várva. És jön a kapás. T. Jóska felől újból visít az orsó. Mit evett ez a gyerek kiskorában? — Segítsünk? — Igeeen . . . ! Ahá! Ez már nem bugylicsuka. Nem is ötkilós tükrös. Ez a hí­res fanesikai amurok egyike! G. Laci barátom már szedi is ter­metes szákját, hogy a szerencsés cimborát segítse. Nyolcszor-tíz- szer is kirohan az amur. Néző- közönség is van a töltésen, már hazafelé tartó autósok fékeznek és mormognak valamit a baju­szuk alatt a partra került gyö­nyörű amur láttán. Tízkilósra saccoljuk. Már délután két óra. Ekkorára akartunk hazaérni ebédelni. De senki nem szól, senki nem moz­dul. Az nem lehet, hogy mi töb­biek nem fogunk .. . ! Az idő gyönyörű. Az eső elállt, süt a nap erőlködve a fenti pá­rákon át. A szemközti fenyves vízre vetődő sötétzöld árnyéká­ban előttem szinte forr a víz. Lavórnyi pezsgések szaladnak fel a haltúrkálta fenékről. Aztán a zsinóromnál sejtelmesen fel- bujik egy hal. Mintha csak meg­nézné, hogy ki van a zsinór vé­gén a parton. Ennek a fele sem tréfa. Messzebbre vetett egyik fenekezőmet kiveszem. Gyorsan úszót fel, kicsi ólommal, éppen- hogy csak be lehessen dobni ve­le öt-hat métert. Két-három ma­réknyi főtt öregkukorica a „dú- rásokra”, utána éppen ott csob­ban az úszó, ahol kell. Várok. A potykák körültúrják az úszót, idébb-odébb hatalma­sakat rottyan a víz. Kiveszem az úszós szerelést. Üjra dobok. A csobbanást szinte alig hallani. Aztán az úszó fel se áll, eltűnik a víz alatt. — Segítsünk? — Nem! — kiáltom vissza. Itt is van ám öntudat! Négyet köröz a hal, aztán már szákban is van. Egy ötös tükörponty. Aztán a part előtt vág egyet a szákban, aminek végig szétnyúlik az alja és a tükrös máris a vízben lu­bickol. De a horog szerencsére jól ül, a zsinór is ötvenes Opti­ma Szigma, nincs baj, kirugdo­som a halat a partra. De aki a szákot csinálta, ne kerüljön egy darabig a szemem elé! Hiába, ma a csodák napja van. Alig telik el néhány perc, mellet­tem G. Laci hatalmasat vág hát­ra a bottal. És kezdődik a me­net. Mit menet! Menetek, mert legalább tízszer rohan ki a hal, amíg a segítő T. Jóska szákjába kerül. Ez is amur. Jó tízes. A korábbinak ikertestvére. Fancsi­ka a kegyeibe fogadott hát ben­nünket is. Ülünk a partján tovább. Aztán a csodák napján távolabb meg­szólal T. Jóska: — Elment. .. — Mi ment el? — Az amur . .. Meghökkenten nézünk egymás­ra. Aztán kiderült, hogy a kikö­tött első tízes amur eltépte az egyeres kábelt, aminek a ma­radék csonkját T. Jóska puszta kézzel tépdesi szomorúan apró darabokra. Sajnáljuk. Lám, ezen a napon sem lehet minden fené­kig tejfel. De hát egy hala min­denkinek maradt. És elég is, hi­szen mi lenne, ha például min­denki fogna és nem is egyet? Mire lesnénk a Fancsika partján akkor legközelebb? Pristyák József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom