Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-24 / 197. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 24. KULCSÁTADÁS: ÉV VÉGÉN Lakáseloszlás számítógéppel...? /-------------------'N Dúsított takarmánytejpor Naponta 8 ezer kiló, állati és növényi zsiradékokkal dúsított takarmánytejport készít a tej.- porgyár Nyíregyházán. Ehhez a Biogál gyógyszergyárban különböző vitaminokat, ásványi sókat kevernek, mely által nagyszerű, elsősorban a növendék állatok (borjak) takarmányozására alkalmas tápot nyernek. A nyíregyházi gyár e nyereséges termékével az igényeket teljes mértékben kielégíti, s vele a korábban gyártott (veszteséges) sovány tejporgyártást váltotta fel; mi több: a népgazdaság nagy mennyiségű, dollárért vásárolt importanyag-behozataltól mentesül. A zsiradékokkal dúsított takarmánytejpor iránt jelenleg nagy a kereslet. Ugyanis a kutatási eredmények alapján meghatározott optimális mennyiségű és összetételű zsiradék biztosítása rendkívül fontos az állatok fejlődéséhez, gazdaságos takarmányhasznosításához. De a takarmánytej por-igényeket -keresletet nagyban befolyásolhatja az egyéb takarmányféleségek kínálata. Az idei időjárás kedvezett az állattartásnak. Ez érezteti hatását abban is, hogy a tavalyinál jóval több tejet vásárolhatnak fel. (cs. gy.) Nemzetközi horgászverseny A Magyar Országos Horgász Szövetség osztrák, luxem, burgi, lengyel, román és két magyar csapat részvételével nemzetközi horgászversenyt rendez augusztus 29-én, vasárnap reggel 8 órától a ráckevei Duna csepeli szakaszán, az evezőspályán. Az izgalmasnak ígérkező versenyre minden horgászkedvelő érdeklődőt szívesen lát a rendezőség. Nyíregyházán számítógép segítségével bírálják el, hogy a lakásra várók közül kik azok, akik jogosultak a kiutalásra. A városi tanács végrehajtó bizottsága idén májusban hagyta jóvá az első olyan teljes körű lakáskiutalási névjegyzéket, amely a számítógépes nyilvántartás és pontszám szerinti sorolás alapján készült. Múlt év márciusától — Nyíregyházán azóta áll a lakásgazdálkodás szolgálatában a masina — jócskán vannak hívei és bírálói a számítógépes rendszernek. Előnye, hogy áttekinthetőbb a nyilvántartás, s a jogosultságot a korábbinál több adat alapján bírálják el. A számítógépes rendszer kritikusai főleg azt kifogásolják, hogyan bízhatja a tanács egy gépre a lakáselosztást? Ez persze nincs egészen így. Senkit sem vettek fel az automatikusan számított pontszámai alapján a névjegyzékre. Akik szerepeltek az ideiglenes névjegyzéken, azokat felkeresték a lakásügyi társadalmi bizottság tagjai, ök mintegy 800 vizsgálatot tartottak, s elsősorban az igénylők szociális helyzetét, lakáskörülményeit vették figyelembe. Az ő javaslataik alapján hagyta jóvá a végrehajtó bizottság a végleges névjegyzéket. Az elmúlt év tapasztalatai képet adtak a pontozás hiányosságairól is. Az állandó nyíregyházi bejelentett lakás után adható 50—55 pontot azok kifogásolják — joggal —, akik öt, vagy több éve élnek albérletben és dolgoznak Nyíregyházán. Nagyobb lehetőséget szükséges adni a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek a lakáshoz jutáshoz. A jövőben jobban figyelembe kell venni a lakáshasználat körülményeit, s az egy személyre jutó jövedelem alakulását. Az idén 148 tanácsi bér-, 202 tanácsi értékesítésű szövetkezeti, 157 tanácsi kijelölésű OTP- és 83 lakásszövetkezeti lakást vehetnek birtokba az új tulajdonosok. A névjegyzék összeállítása alkalmat adott a lakáscserére várók nagyobb arányú besorolására. így például — sokszor többlépcsős cserékkel — a tanácsi bérlakáshoz jutta- tandók névjegyzékén 102 lakáscserére váró és 142 lakással nem rendelkező igénylő szerepel. Hatvanhét olyan igénylő is felkerült a névjegyzékre, aki tanácsi értékesítésű lakása leadása mellett vár nagyobb lakásra. A névjegyzékre került igénylők várhatóan a negyedik negyedévben számíthatnak a kulcsátadásra. Tanácsi bérlakásokat a Kiskörút északi részén, valamint a Szarvas utca és Iskola utca sarkán, tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakásokat az Őz közben és a Család utca térségében, tanácsi értékesítésű OTP-la- kásokat pedig szintén a Család utca térségében adnak át. A lakásszövetkezeti lakásra váróknak a Malomkerti lakótelepen adnak lehetőséget az építésre. (h.) ■ . __ Nem tudták, miért verekedtek.., Havat sózni, fűre telepedni... Új rendelet a nyíregyházi parkok védelmére Részegek ökölpárbaja Nem volt irigylésre méltó helyzetben a Fehérgyarmati Járásbíróság dr. Tóth László Tanácsa, amikor Liga István 25 éves tunyogmatolcsi lakos ügyében kellett ítéletet hoznia. Nem azért, mert kételkedtek a bűnösségében, erre Liga nem szolgáltatott okot, hiszen eddig négy alkalommal kellett már megbüntetni erőszakos cselekedetei miatt. A gondot az okozta, hogy nem sikerült kideríteni: ki kezdte azt a nagy verekedést, amelyik tavaly március 17-én volt Fehérgyarmaton, s mivel az ökölpárbaj résztvevői tökrészegek voltak, ők maguk sem emlékeztek rá. Azon a napon Liga annyi bort, sört és pálinkát ivott, hogy egy népes család is bőven berúgott volna tőle. Kora délután kezdte, de utólag csak öt üveg sörre és megszámlálhatatlan féldecire emlékezett, aztán hazatért Tunyog- matolcsra, ott egy üveg bikavért „kóstolt” meg, majd visszavitette magát Fehér- gyarmatra és — bár ekkor már részeg volt — az Ibolya presszóban még négy-öt féldecit kapott. Még volt vagy öt-hatszáz forintja, amikor elindult a főtér felé, ahol nem sokkal korábban H. Sándor keresett ivó cimborákat magának, mert névnapját akarta megünnepelni. Talált is néhány ismerőst, bementek a Halászcsárdába, aztán átmentek a Szamosba, majd újra vissza a Halászba, tény, hogy nekik is sikerült berúgniuk. A társaság szétszállingózott, s H. Sándor egyedül maradt. Tulajdonképpen ami ezután történt, arról csak részismereteket szerzett a bíróság. A tanúk azt látták, hogy a Halászcsárda környékén valaki Liga Istvánnal verekedett, majd Liga és H. Sándor akaszkodott össze és olyan látványos ütéseket produkáltak, hogy nemigen mert senki közbeavatkozni. Vagy kétszáz méternyi utat tettek meg, s közben ütötték, rúgták egymást, amikor a Ibolya presz- szó dolgozói észrevették és megfenyegették őket, hogy rendőrt hívnak. A rendőrség megérkezett, Ligát bevitték a kapitányságra, H. Sándort pedig a kórházba, mert eltört az orrcsontja. A kijózanodás után egyikük sem tudta: miért is verekedtek, csak a végeredményt tapasztalták magukon. A bíróság a szavahihető tanúk vallomása alapján döntött, de kétség esetén a vádlott javára értékelte a tényeket. így szabott ki a büntetett előéletű Ligára egy év börtönt, amit a megyei bíróság 9 hónapra mérsékelt. Az ítélet jogerős. Új rendeletet alkotott a tanács Nyíregyházán a város fásított, parkosított és cser- jésített területeinek védelmére. A rendelet — amellett, hogy új elemeket is tartalmaz — lényegében megszigorítja azokat az előírásokat, amelyekhez az állampolgároknak eddig is tartani kellett volna magukat. Sajnos néhányan — talán éppen a szigor, a következetesség hiánya miatt — ezzel nem sokat törődtek. Elöljáróban a rendelet a park fogalomkörét tisztázza. Például közhasználatú zöldterületnek — parknak — minősül a játszótér, de az a terület is, ahol a fásítás, vagy parkosítás már megkezdődött. A szökőkutak, csobogók, szobrok is a parkok berendezéseit képezik, de ide tartoznak a hasznos madarak és állatok is. S természetesen mindazok a kerti építmények, berendezések, felszerelések, amelyek a nyugalmat, pihenést szolgálják. Ezek védelmét a városi tanács vb. műszaki osztálya a műszaki és fenntartási iroda útján látja el. Az iroda a karbantartási, korszerűsítési munkákkal elsősorban a közterületfenntartó vállalatot bízza meg, de megállapodhat más állami, társadalmi, gazdasági szervvel, intézménnyel, sőt a lakossággal is. A város zöld területeit és azok építményeit — berendezéseit és felszereléseit — mindenki ingyen használhatja. Azonban tévedés azt hinni, hogy most már szabad a gazda: rongálni — ezentúl is tilos. Például a fűre telepedni továbbra is csak külterjesen kezelt zöldfelületen szabad. A fákat, növényeket nemhogy rongálni, de még a virágait szedni, gyűjteni sem szabad. Tilos a park állatait, madarait zavarni, pusztítani, s olyan magatartást tanúsítani, amely zavarja a mások nyugalmát. Határozottan megtiltja a rendelet a járművek közlekedését és parkolását a zöld területen, s végre gátat szab két, már sok városlakó által kifogásolt szokás kialakulásának is. Nem lehet ezentúl télen a síkosságot sóval, vagy sós homokkal megszűntetni a zöldterület járdáin és sétányain, s természetesen tilos a sós havat rászórni a füves részre, bokrok aljára. Megálljt parancsol a rendelet az ebeknek is: póráz és szájkosár nélkül nincs séta, a játszótérre pedig egyáltalán nem lehet bevinni a kutyát! Kitér a rendelet arra is, hogy miként lehet — szükség esetén — a közterületet más célra igénybe venni, mikor és hogyan kell azt rendbe hozni, pótolni — esetleg duplán is — a kipusztult növényzetet, fákat, bokrot stb. S végül, aki a rendelet bármely pontját megszegi, az szabály- sértést követ el. Akár háromezer forintot is fizethet ezentúl a feledékeny állampolgár, amely alól még a tudatlanság sem menti ki az elkövetőt. KÉPERNYŐ HŐTT Szabó Magda regénye, a Régimódi történet, már első kiadásával sikert hozott az írónak az olvasók körében. Ezt igazolja, hogy az 1977-es elsőt már 1978-ban követte a második kiadás, majd 1981-ben a harmadik. Közben pedig drámát írt belőle a szerző. Ezt Lengyel György vitte színpadra a Madách Színház művészeivel. Sokáig télt házzal ment. Ezt a produkciót közvetítette most a televízió. Mind a regényről, mind a színházi előadásról jelent meg bőséges számmal méltatás, kritika. Hogy most mégis írok erről a drámáról, illetve az előadásról, annak az oka az, hogy nem tudtam kivonni magamat a hatása alól. Színházban annak idején nem láttam a darabot, nem nagyon kedveiéin a színpadra átírt regényeket, mert ezekből a metamorfózison átesett művekből mindig hiányzott egy és más olyan, amit mint olvasó szépnek, lényegesnek tartottam. Most is csak kötelességből ültem a képernyő elé, gondoltam, ezt a regénycsonkítást el kell viselnem. Csalódtam. Nem abban, hogy ez a családregény kevesebb lett (nyilván nem a terjedelmét értve!) a színpadon. A hatásában, a hangulatában csalódtam. Kellemesen. Ez egyébként nem is megfelelő kifejezés. Feszült voltam, izgatott, figyelmes. Családtagjaim szintúgy. Más volt ez a hatás, mint amit a regény olvasása váltott ki. Az elsősorban az érdeklődését kötötte le az embernek, a dráma az érzelmeit. Dehát ez természetes! És mégis: mindvégig munkáltak a gondolatok is. A száz évvel ezelőtt kezdődő családtörténet a jómódú debreceni kereskedők igen szigorú élet- felfogását, erkölcsi elveit, életvitelét éppúgy visszaadta, mint ennek kikezdhető pontjait, olykor embertelennek tűnő, de mindenesetre szívtelen, rideg vonásait. Egy társadalmi réteg kórképe a regény. A dráma meg az előadás sok mindent képes volt — főleg atmoszférájában — megőrizni, átadni ebből. Bármennyire is szidjuk — sokszor okkal, joggal — a televíziót, nem egyszer bebizonyította már, hogy időtálló produktumok „előállítására” is képes. Ezt igazolta az az 1963-ban készült kétrészes műsor, amit a múlt héten sugároztak. Most is jól lehetett szórakozni a Színészek a porondon című különleges cirkuszrevün. S nemcsak a szórakozás, hanem a visszaemlékezés is örömet okozott. Emlékezni arra, miken vidultunk akkoriban, s újra látni azóta elhunyt, kedves, híres színészeket, s elcsodálkozni a ma is pályán lévők húsz évvel ezelőtti fiatalságán. Az időrend hagyatta írásom végére azt a nagy élményt, amit az Illyés Gyulával készített műsor meghallgatása, megnézése okozott. Nem is tudom, mikor és kit hallottam valaha ilyen világosan, mindenkinek érthetően beszélni a művészet szerepéről, feladatáról általában; a költészet, a költő tennivalóiról közelebbről. S az elhangzott versek! A Bátrabb igazságokért, az Avar, a Jelentés, a Ninivé- ben, a Koszorú és a többiek! Csiszolt kristályok, mint Illyés gondolatai, tiszták, az elvek és a tettek fényét felerősítők. Balkay Géza és Sinkovits Imre méltó tol- tnácsolóik voltak. Seregi István A RADIO MELLETT Az Alkotmány ünnepi, megszokottan gazdag, bő választékú műsorokra most hadd ne térhessek ki. Csak annyit, hogy mindenki igazán megtalálhatta bennük a kedvére valót: a dokumentumriporttól a Kibédi-ka- barén át a rádiójátékig. Talán jobban emlékszünk még a hét vége néhány produkciójára. Mindjárt az íróvá avatnak, Sütő András indulása című, szombati irodalmi műsort említhetem dicsérőleg, mely a mai (közelebbről az erdélyi) magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotójának nehéz pályakezdéséről szólt. (Ámbátor, van-e nem nehéz pályakezdet?) A kiváló író szépirodalmi alkotásként is számottevő lírai önvallomásai a mestereiről, példaképeiről (többek között Gaál Gáborról, Veres Péterről, Tamási Áronról) nemcsak irodalomtörténeti dokumentumként hatottak. Egy írói, emberi sors kirajzolását tették plasztikusabbá, egész sor kiváló művész közreműködésével. (Közülük csak az írót megszemélyesítő Kertész Péter nevét jegyezzem fel —, a többiek felsorolásának helyhiány miatti mellőzéséért az érintettek és az olvasók szíves elnézését kell kérnem.) És még egyetlen mondat a Sütő Andrásra oly jellemző hitvallásból: „A falvak népe volt az én egyetemem...” Egész eddigi életműve hitelesítheti ezt. Egy másik — vasárnap este megismételt — múlt heti irodalmi műsort is meg kívánok röviden az emlékezetbe idézni. A bizonyára sokak által kedvelt Társalgó, a másfél óra irodalomkedvelőknek legutóbbi adásáról van szó. A Su- monyi Papp Zoltán szerkesztette műsorban a vietnami irodalomról nyújtottak nagyon eleven körképet a készítők és a közreműködők. Megrázó és egyben természetes volt, hogy a hosz- szú függetlenségi harc és az imperialistaellenes győzelmes háború mennyire (és milyen" magas művészi fokon kifejezve!) beivódott a vietnami irodalomba. Természetes azért, mert egy társadalom, egy nép legnagyobb katarzisait, létproblémáit, örömeit és bánatait, nemzeti tudatát kell híven tükröznie az igazi irodalomnak és minden más művészetnek is. Ügy vélem, erről mindnyájan meggyőződhettünk a műsorból. Akik fentmaradtak a késői, időpontban (vasárnap este fél tizenegy és fél tizenkettő között), és meghallgatták Karsa Katalin és Szerdahelyi Szabolcs dokumentumriportját, a Válófélben, mozaikok egy házasság történetéből-t, eltűnődhettek legalábbis két dolgon. Az egyik, hogy mivel bírhatja rá á vérbeli doku- mentarista a riportalanyait, hogy legszemélyesebb, sőt legintimebb ügyeikről így megnyilatkozzanak. A másik az, hogy a személyiség fel- tárulkozásában hol lehet a dokumentumműfaj határa, már ami a széles nyilvánosságot illeti... Mind a két kérdés megválaszolása azonban nyilván a műsor- készítők titka. Merkovszky Pál Szeptember végére újjáépíti a KÉV Záhonyban az Ady Endre utcát. (GB)
