Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
A Az elmúlt két évben — mióta tagja a w Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának — a testületi üléseken többször hallottam felszólalását. Kérdései, megjegyzései, javaslatai mindig a tárgyalt anyag lényegére tapintanak. Közreműködésével gyorsan beállt azok sorába, akik 10—15 éve ülnek ^ a végrehajtó bizottság tárgyalóasztalánál. Hogy van ez? — Remélem nem arra céloz, hogy néha bátrabb, csípősebb a hangom. A Nem. A hozzáértő, a közügyekben való ^ jártasságát honnan meríti? — Ha nem unalmas, erre egy kicsit hosz- szabban válaszolnék. A gyökerek a szülői házba nyúlnák. Apámtól, aki kertészkedő ember volt, nagyon sokat tanultam. Például, ha egy fiatal körte- vagy almafán beérett az első gyümölcs, odahívta az egész családot, ahányan voltunk, annyi felé osztotta a termést. Munkára, érdeklődésre, a közös tevékenységre, az eredmény 'becsülésére, annak igazságos elosztására nevelt, anélkül, hogy sokat beszélt volna. — Szerencsés voltam az iskolai éveimben is, mert olyan tanárok tanítottak, akik mindig elláttak munkával, kezdve az általános iskolától a tanítóképző befejezéséig. A középiskolában és a tanítóképzőben az volt a szokás, hogy az utolsó éves DISZ-titkár az alatta levő osztályból előlépőnek adta át a funkciót. A tanítóképzőben Porzsolt Pista bácsi igazgató ettől eltért és én már másodikos koromtól DISZ-titkár voltam végig. Ez jó alapozás volt ahhoz, hogy a közéleti érdeklődést kifejlessze bennem. Van olyan tapasztalatom, hogy az iskolai indítás nem mindig folytatódik az életben... — Űjra csak azt mondhatom, szerencsés voltam, hogy 1955-ben a nyírteleki általános iskolához kerültem. Nehéz körülmények és egy jó tantestület fogadott. Akkor a lakosság jelentős többsége tanyán lakott. Ma is tizenhét olyan tanyánk, településünk van, amelyből egyik-másik felér egy kis faluval. Aki komolyan vette a munkát, itt edződhetett, fejlődhetett. Nem panaszkodom, teendőm mindig volt. Harmadik ciklusban vagyok tagja a helyi tanácsnak és amíg a megyei vb- be nem választottak, társadalmi elnökhelyettes is voltam. A két utóbbi járási pártértekezleten a pártbizottság tagjává választottak. Hogy tovább ne soroljam, 1974-től vagyok iskolaigazgató. A Mindez a közéletiség jó iskolája. Talán w helyesebb iskola helyett életformát, hivatást emlegetni. Mégis más egy község, vagy járás dolgaival foglalkozni, mint egy megye életének irányításában részt venni. Űjra kérdezem: hogyan ismeri ki magát a testület elé terjesztett néha hat-nyolc, egymástól elütő témában, olyan hozzáértően? — Nekem a munkám egyben mindig iskola, tanulás. Egyik megyei vezető így kérdezett: „Majoros elvtársnő most hol tanul?” (Valamilyen szervezett oktatásra gondolt.) Kurtán így válaszoltam: a vb-'ben. Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy az oktatás, a közművelődés terén mindent tudok, de eligazodom. Viszont a gazdasági és igazgatási napirendeket bizony néha háromszor is elolvasom. Készületlenül egyszer sem megyek az ülésre. Ha sikerül a gazdasági kérdések vitájában érdemlegesen részt venni, akkor ez elsősorban a tanulásból, a készülésből ered. Egy-egy napirendet néha a férjemmel is megvitatunk. Szeretnék minden témához jobban érteni, de úgy érzem, továbbra is az oktatás elősegítésében tehetek legtöbbet. Szerény munkámmal akarok hozzájárulni, hogy kevesebb legyen az iskolákban a gond, megyénkben a pedagógusok jobb közérzettel dolgozhassanak. A Talán tapasztalata is igazolja ezt az óhaját, törekvését? — Elég régen dolgozom beosztottként és vezetőként is ahhoz, hogy a munkahelyi légkörnek, a közérzetnek nagy fontosságot tulajdonítsak. A mi tantestületünkben iparkodunk nyíltak, őszinték lenni. Engem a kolHÉTVÉGI INTERJÚ Majoros Józsefnéval, a megyei tanács vb tagjával a közéletiségről Aki tanácsi munkával kötelezte el magát, nincs könnyű helyzetben. A lakosság igénye megnőtt, egyre többet várnak a tanácstól, a pénz pedig kevesebb. De nem mindig anyagiakról van szó. Ezért is szükséges a kulturáltabb, magasabb szintű munka, a fegyelmezett, gyors ügyintézés. légáim nem kényeztetnek el, jól nevelnek, de ez fordítva is így van. Nekem mindent megmondhatnak, kritizálhatnak, de én sem vagyok szégyenlős. Lehet, hogy ez a munkastílus a végrehajtó - bizottsági tevékenységemen is meglátszik. Szeretek nyíltan, merészen fogalmazni. Eleinte talán egyeseknek feltűnő volt, hogy nem vagyok tisztségviselő, csak gyalogos a testületben, mégis az igazam mellett néha élesen fogalmazok. 9 A testület tagjai egyenlőek ... — Tudom. Inkább a jártasságra gondolok a gyalogos szereppel. A felelősséget kezdettől érzem. Egyre inkább belejövök, kitapasztalom mit kérhetek, javasolhatok. Itt, megyei szinten első kézből hallja az ember, mennyi mindenre kellene pénz. Az egyre tá- gabb ismeret birtokában önkontrollal megszűri kéréseit, mert tudja, meddig ér a takaró. A végrehajtó bizottságban szerzett információmat egyeztetem a környezetemben, ebből muníciót gyűjtök. Ez fordítva is így van, amikor egy-egy napirendhez még tárgyalás előtt tapasztalatot szerzek. így volt ez például a heti ötnapos oktatás előkészítéséről szóló előterjesztés végrehajtó bizottsági vitáját megelőzően is. A kiadott írásos anyagot megvitattuk a helyi tantestületben. Kollégáim sok értékes gondolattal egészítették ki az előterjesztést. A Milyen tapasztalatokat szerzett, mit kellene, lehetne jobban csinálni, ami nem kerül pénzbe? — Már említettem, a végrehajtó bizottságban sokat tanulok. Egyre több dologról van véleményem. Jónak tartom, hogy a testület megbíz községi tanácsok munkájának tanulmányozásával. Többek között jártam Ibrányban, Nagycserkeszen, Demecserben, Mérkvállajon. Sok jót tapasztaltam. Rengeteg fiatal, tehetséges ember került az utóbbi években a tanácsokhoz. Ők magas szinten, jó szóval végzik munkájukat, annak ellenére, hogy több helyen mostoha elhelyezési és egyéb körülmények között dolgoznak. Néhány községben azonban ridegnek, hidegnek ismertem meg az apparátus munkáját. Nincs emberközelség a testület és az apparátus között, ez kihat az ügyfelekkel való érintkezésre is. Aki tanácsi munkával kötelezte el magát, nincs könnyű helyzetben. A lakosság igénye megnőtt, egyre többet várnak a tanácstól, a pénz pedig kevesebb. De nem mindig anyagiakról van szó. Ezért is szükséges a kulturáltabb, magasabb szintű munka, a fegyelmezett, gyors ügyintézés. Szeretném, ha példát is mondana: milyen hiányosságot észlelt? — Ügy látom, a községi tanácsok gazdálkodásában gond a pénz helyes elköltése. Kevés helyen gondolkodnak távlatokban, sokszor csak kisebb napi feladatokat oldanak meg és a holnapra már nem gondolnak. Esetleg a napi feladatok egy részét társadalmi munkával is megoldhatnák. — Másik példa. Itt van a sokat emlegetett környezetvédelem. Több helyen csak beszélnek róla. Nálunk, Nyírteleken elértük, hogy felszólít és ha ez sem használ, büntet is a tanács. Néhány bírságolás után — amit a lakosság többsége elfogadott — az állampolgárok kritikusabb szemmel vizsgálják környezetüket. Egyik nálunk dolgozó építőipari vállalat a hulladékot tiltott helyen rakta le. Ezt a közelben lakók azonnal jelezték a tanácsnak. A vállalat vezetői az első szóra intézkedtek. A tanácsi határozatoknak akkor van tekintélye, ha azt tettek követik. Amíg csak beszélünk a környezetvédelemről, de nem cselekszünk, sok eredményt nem várhatunk. A A nő helyzete sehol sem könnyű. Ön hogyan érzi magát a testületben? — Erőszakos vagyok, nehéz lekezelni. (Különben ilyet nem tapasztalok.) Ügy érzem, a szakmám, az oktatás mellett a nőpolitikában kell az átlagnál többet tennem. Ha nőket érintő kérdést tárgyalunk a végrehajtó bizottságban, az egyik elvtárs szinte minden alkalommal megjegyzi: „Majd jön Erzsiké ...” A megjegyzésért nem haragszom és felhívás nélkül is iparkodom tudásom, tapasztalatom szerint a nők ügyében tenni. A nőpolitika megvalósítása közös ügy és ha valahol gond van, az nem minden esetben csak a férfiakon múlik. Az egyenlőséggel nekünk, nőknek is élnünk kell, illetve tudnunk kell élni. £ A megyeházán, a nagy tanácsterem falán olvasható alkotmányunk egy mondata: „Minden hatalom a dolgozó népé”. Miként ítéli meg ennek az alaptételnek az érvényesülését? — Ügy hiszem, nem kell statisztikával, de általánosságban sem bizonygatnom, hogy a különböző állami és társadalmi szinteken kik döntenék, honnan származnak, akik az ügyeket intézik. Talán inkább arra vár választ, hogy az állampolgárok túl a választási jogok gyakorlásán, hogyan vesznek részt a közügyek intézésében, milyen a beleszólási lehetőségük, élnek-e vele? A lehetőségre igen sok a fórum. Ezzel egyre több helyen, és jobban élnek is az emberek. Igényesebbek, számonkérik a terveket, a gyűléseken, üléseken elhangzottakat. Ahhoz, hogy a hatalom gyakorlása még teljesebb legyen, nekünk vezetőknek kell az eddiginél sokkal többet tennünk. A mi irányító munkánk módszere, minősége befolyásolja a lakosság aktivitását is. Hiányos a nevelőmunkánk. Igen sokat beszélünk általában a közművelődésről. Ezt legtöbb esetben rábízzuk a művelődési ház előadójára, s ezzel letudottnak véljük. A közművelődés sok helyen kimerül egy-egy klub működtetésében, néhány szórakoztató műsor megszervezésével. A jogokról, kötelességekről, a művelődési házakban közérthetően sokkal többet kellene szót ejteni, de egyéb fórumokon is. Ide sorolnám a falugyűléseket, a tanácsüléseket. A Minek tulajdonítja a lakosság egy w szének tájékozatlanságát? ré— Például a hozzám fordulók panaszaiból, de még inkább az országos és megyei fórumoktól vizsgálatra, intézkedésre visszaküldött panaszokból következtetek. Olyan ügyekkel fordulnak az emberek országos szervekhez, amit csak a helyi tanács intézhet el, az ő feladata, hatásköre. Anélkül fordulnak az emberek a legmagasabb párt-, vagy állami fórumokhoz, hogy panaszaikkal előtte a helyi szerveket megkeresnék. Lehetséges, hogy az állampolgároknak rossz tapasztalataik vannak a helyi ügyintézésről. Ezért próbálkoznak magasabb fórumon? — Lehetséges. Biztos, hogy vannak olyan alkalmazottak, akik hozzá nem értés, vagy felületesség miatt, esetleg bürokratikus ügyintézésükkel elveszik az ügyfél kedvét. De nem ez a jellemző. Mint már említettem, egyre több, magasabb államigazgatási tudással rendelkező fiatal dolgozik a tanácsokon. Ma már bonyolult jogi ügyekben is a legtöbb helyi tanácson megfelelő választ kaphatnak az emberek. A jogok ismertetése mellett közös gondjainkról is többet és konkrétabban kellene szót ejteni. ® Éspedig? — Ide sorolnám az alkoholizmus elleni küzdelmet, a gyermekek családban való helyesebb nevelését, a társadalmi együttélés szabályait, szót kellene váltani az önbíráskodásról és sok egyébről. Ne legyünk szégyenlősek. A lakosság többsége becsületes és jó néven veszi, ha a község vezetői szóvá teszik ezeket az emberi fogyatékosságokat. Sok helyen gond, hogy falugyűlésekre, vagy más rendezvényekre egyesek ittasan mennek el és a bortól bátrak. A józan többség ezeket elítéli. Ilyen dolgokat azon nyomban szóvá kellene tenni. Részegen nem lehet a „hatalmat” gyakorolni. — Minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy a közös vagyont gyarapítsuk, ápoljuk, védjük. A rongálókkal szemben legyen általános az elítélés. Az utcára ültetett fasorokat, a parkokat, a közvilágítást, az intézmények épületeit mindenki úgy védje, mintha sajátja lenne. Erre nevelni mindnyájunk feladata, de elsősorban a vezetőké. Az alkotmányban lefektetett jogaikkal, kötelességeikkel úgy tudnak élni az emberek, ha erre neveljük őket, ha kézenfogjuk azokat, akik erre rászorulnak. A Miben összegezné a megyei tanács végrehajtó bizottságában töltött két év tapasztalatait? — Amikor megtudtam, hogy erre a magas tisztségre javasolnak — megvallom, egy kicsit kétségbeestem —, azt kértem az illetékesektől, segítsenek és ha nem tudok megbirkózni a rámbízott feladattal, időben, tisztességgel szóljanak. Minden segítséget megkaptam. — Elmondhatom, a korábbinál sokkal jobban ismerem a megye fejlődését, a megtett utat. belülről látom, hogyan dolgoznak a tanácsok, mit tesznek a nehezebb körülmények között is Szabolcs-Szatmár fejlődéséért, s az itt élők boldogulásáért. Biztos vannak dolgok, amit még jobban lehet és kell csinálni. Az a véleményem, ha a dolgozók szavára odafigyelünk, velük együtt, emberközelben dolgozunk, akkor céljaink megvalósulnak és évről évre közelebb jutunk a fejlettehb megyék színvonalához. e Köszönöm a beszélgetést. Csikós Balázs ÚJ NYÍREGYHÁZI PANORÁMA. (Hammel József felvétele) KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1982. augusztus 20.
