Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-03 / 180. szám
1982. augusztus 3. Kelet-Magyarország 7 TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG Alkalmazkodó tanácsi ipar A tanácsi ipar részesedése a megye ipari termeléséből nem számottevő, ha a nagyságrendeket vizsgáljuk. A lakosság igényeinek a kielégítésében azonban nélkülözhetetlen szerepet tödt be. Meghatározó a személygépkocsi- és órajavítás, de egyes faipari termékek gyártása, a mosás és vegytisztítás, a nyomdai tevékenység és a méretes ruházati ipar is nehezen lenne elképzelhető a tanácsi iparvállalatok nélkül — állapították meg abban a tanulmányban, amelyben a közgazdasági szabályozó rendszer változásainak hatását vizsgálták a tanácsi iparvállalatoknál. A szerzők: Kéki László és Kovács Oszkár, négy vállalat példájánál elemezték, hogy milyen vállalati politikát kell kialakítani a következő években a gazdaságos termeléshez. Az előző ötéves terv idején is a dinamikus fejlődés volt jellemző a tanácsi iparra. A termelési érték háromnegyedével emelkedett, miközben a létszám alig nőtt. A termeléssel együtt emelkedett a gépek berendezések értéke. Különösen jelentős, hogy a lakossági szolgáltatást több, mint háromszorosára emelték. A fejlődéshez hozzájárult, hogy ezekben az években állami támogatásként mintegy 40 millió forintot vehettek igénybe, amivel kiegészítették a 255 millió forintos saját fejlesztési forrásokat. A Vasszerkezeti és Gépipari Szolgáltató Vállalatot ugyan nem jelölték ki fogyasztási szolgáltató vállalatnak, de a személygépkocsi javító-karbantartó tevékenysége a megyében meghatározó. Azonban az ilyen irányú igények széles körű kielégítéséhez a központi fejlesztési támogatáson túl szükséges a jövedelmező árutermelés is. Ennek jegyében a tervidőszakban emelik az árutermelés részarányát, de nem egyforma mértékben. Az árváltozások miatt a rugógyártásnál például a múlt étf elején bizonytalansági tényezők voltak. A hosszabb távú tervben ezért ennek a terméknek a gyártását nem kívánják fenntartani. Ugyanakkor a kooperációban gyártott gépszerkezetekből többet kívánnak előállítani. Az Egyesült Izzóval kialakult kapcsolat tartós, biztos értékesítési lehetőséget ad. Az exportpiacra pedig a munkaigényes, kis sorozatnagyságú gyártással tudnak betörni. Gond, hogy ehhez nincs elég magas képzettségű szakember. A VAGÉP az ipari szolgáltatáson belül is aránymódosításokat hajt végre. A gépjárműjavítás mértéke tovább emelkedik, itt az árak változását a megrendelők jobb kiszolgálásával lehet ellensúlyozni. A mérlegjavító és a motortekercselő tevékenységeket viszont kisebb jövedelmezősége miatt megszüntették. A vállalati felügyelet fejlesztési elképzelései megegyeztek a helyi törekvésekkel a Nyírségi Nyomdánál, ahol a napilap pontos készítése mellett évente 500 tonna könyv nyomtatására vállalkoztak. Mindez a termékszerkezetet annyiban módosította, hogy a nyereséges termékek arányát fokozzák, illetve azokat részesítik előnyben, amelyeknek nagyobb a nyereségtartalma. A minőségi követelmények fokozódása viszont megköveteli, hogy kvalifikáltabb szakembereket alkalmazzanak, akiknek magasabb bért szükséges kifizetni. A közgazdasági gondolkodás változását mutatja, hogy a korábbi iránydíjas árkalkuláció helyett a műve- let-utókalkulációt vezették be, ezzel lehetővé vált a belső tartalékok feltárása. Nem következett be látványos növekedés — inkább az óvatosság volt tapasztalható — a kisvállalatok közé tartozó Kelet-magyarországi Faipari Vállalatnál. Termelését a temetkezési fatermékek magas részaránya határozza meg. A választék bővítésével, a stratégiai árak kialakításával tette biztossá ezt a terméket. A fenyő alapanyag csökkenése viszont azt eredményezte a vállalati politikában, hogy csökkentették az ajtók, ablakok gyártását, helyette nő az egyéb faipari termékek mennyisége. A verseny- képességet azzal fokozták, hogy a másutt hulladéknak minősülő anyagokat is nagy részarányban felhasználják a különféle termékeknél. A termelési értéken belül közel kétharmados arányt képvisel a belföldi konfekció a Divat Ruházati Vállalatnál. A 25—30 százalék közötti bérmunka azonban jóval több legyártott darabot jelent, hiszen ezeknél az anyagköltséget nem veszik figyelembe, mert az a megrendelő tulajdona. A vállalati hatékonysági mutatókat viszont éppen a bérmunka határozza meg, annak korábbi jó nyereségtartalma függ az árfolyamok alakulásától is. Mindez gazdasági kényszerként jelentkezik a vállalatnál, miközben helyi szolgáltatási igények is vannak, amelynek bővítésére a felügyelet ösztönzi a vállalatot. Jelenleg a lakossági szolgáltatás nem gazdaságos, amin feltétlenül változtatni szükséges. A négy vállalat munkáját elemezve a tanulmány szerzői rámutatnak arra, hogy a közgazdasági szabályozó rendszer egyes elemeinek módosításával tovább emelkedtek a hatékonysági követelmények. Vannak bizonyos kényszerpályák — mint a felügyeleti kényszer, a külső gazdasági viszonyokhoz való alkalmazkodás — amelyek meghatározzák a további tennivalókat. Meggondolandó viszont, hogy ezek ellenére sem érdekeltek kellőképpen a kockázatvállalásban a vállalatok a hosszú távú célok érdekében. A termékszerkezet változását a kényszerpályák, a vállalati fejlődési célok is meghatározzák. A gazdaságos termelés másik kulcsfontosságú területe az árképzés. Ahhoz, hogy a nyereséget növelni tudják, nem elég a változatlan költségek melletti árnövelés — ami nem is mindig járható út —, hanem helyette a költségek csökkentésének, a nyereségesebb termékek részaránya növelésének útját érdemes választani. L. B. Martonvósóri 8-as Hajdan Szabolcsban évtizedeken át egy búzafajtát ismertek: a Bánkutit. Az volt a jó, az acélos, a kenyérnek, réteslisztnek kiváló. Ezt mondták és hitték. Ne firtassuk most a régi gazdálkodók igazát. Tény, a Bán- kuti régen letűnt a termesztés porondjáról. Az okokat ismerjük. Legfontosabb, hogy a nagyüzemi, a korszerű mezőgazdaság igényli az intenzív, bő termő, gépi betakarításra alkalmas fajtákat és nemcsak búzánál, de egyéb növényeknél is. Az intenzitás hosszú láncolata, hogy húsz év alatt köztermesztésben legalább húsz búzafajta vált közismertté Ezekből a legismertebbek: a Bezosztája, a Ju- bilajnaja, a Baraujka, a GK Ti- szatáj és a Martonvásári fajták. A Martonvásári fajták többsége középérésű, egy korai van köztük, az MV-4. Miért érdekes, illetve érdemes a Martonvásári fajtákról írni? Azon túl, hogy hazai hibridek, tisztelni illik jó tulajdonságaikat. Mint tudott, három éve MÉM-rendelkezés alapján a gabonaforgalmi és malomipari vállalat felárat fizet az úgynevezett javító minőségű búzáért. A javító minőség elsősorban a sütőipari értékekre, a sikértartalomra vonatkozik. Nos, a Martonvásári búzafajták sikértartalma magas, megütik azt a mértéket, amelynek alapján a javító minőségű felár elérhető. Mit jelent ez forintban? A Balkányi Állami Gazdaság búzájának jó része MV—4 és MV —8 fajta. Ez a két fajta most 4,4, illetve 4,8 tonna termést ígér hektáronként. Ennek nagy hányadát vetőmagként értékesítik, de mintegy 500 tonnát a GMVnek javító minőségű búzaként adnak át. Számítva az árkiegészítést, a javító minőséget, ez az ötszáz tonna búza 1,3 millió forinttal ér többet az egyéb búzától. Közelebbről nézve a Martonvásári nyolcast, mindenekelőtt meg kell említeni, hogy államilag 1978-ban minősítették. (Köztermesztésben jelenleg 14 államilag minősített őszi búza van, ebből hat Martonvásári.) A Martonvásári 8. állami fajtakísérletben 1979-ben 5,06,' 1980-ban 6,13 és 1981-ben 6,14 tonna termést adott. A balkányi gazdaság idei várható 4,8 tonnás tenaésátlaga tehát jó, hiszen a táTájaTTőttsá- gok (barna homok, alacsony termőképesség) nagyobb termést nem tesznek lehetővé. A Martonvásári 8-as főbb jellemzői: fiatalon a levele sötétzöld és széles. A növény fejletten, középmagas, 90—98 centi, kombájnolásra alkalmas, sűrű állományú A kalász éretten fehér, szálkátlan. Szemtömege és hektolitertömege kiváló. Malom- és sütőipari minősége jó. A lisztharmat-ellenállósága jó. Az egész ország területén termeszthető. Ha elegendő májusi csapadékot kap a növény, tápanyagigényét kielégítik, úgy 8— 8,5 tonna termésre is képes. Volt valamikor a Bánkuti, van most 14 másfajta, köztük a Martonvásári. A fajták közötti különbséget nem lehet, nem szabad csak a termésátlagokkal mérni, mégis érdemes leírni, ha a Bánkuti itt Szabolcsban hektáronként 2 tonna termést adott, az jó eredménynek számított. Most az MV—8-as 5 tonnát terem, mégis azt mondjuk, lehetne több is és ez reális igény, nem utópia. Az alma és a kalcium A minőség témájáról állandóan beszélünk, de érdekében sajnos nem minden esetben, és nem mindenütt teszünk nieg mindent. A jonatán fajta negatív és pozitív tulajdonságairól, mind hazai, mind külföldi szerzők tollából jelennek meg figyelemre méltó tanulmányok, melyekkel periférikusán a termelők is tisztában vannak. A szerzők a minőségromlás egyik okát — sok egyéb más tényezőn kívül — általában abban látják, hogy a megváltozott növényvédelmi technológiánkból automatikusan kimarad a mész! A szervesanyag-utánpótlás (zöldtrágya, istállótrágya) jelentőségét, lebecsülök elméleteit, praktikussági okok miatt sok szakember átvette és gyakorlatban is alkalmazta Elsősorban műtrágya-centrikusság miatt talajaink elsavanyodtak, a Carol mint igen fontos elemről teljesen megfeledkeztünk. A Ca- pótlás fontosságát és jelentőségét ma már senki sem vonja kétségbe. Szabolcs-Szatmár megyében jelenleg is igen nagy területen folyik talajjavítás állami támogatással. Ennek várható eredménye a gyümölcs minőségjavulásában, igaz, csak . később fog jelentkezni, de a kedvező folyamat megindult és reméljük, folytatódni is fog. Irodalmi adatok alapján indultunk el a Ca lomb- trágyaként történő vissz apót lás áKórokozó korrózió A korrózió, vagy ahogy egyszerűbben nevezik, a rozsdáso- dás, a fémek, elsősorban a vas hátrányos tulajdonsága. Természetes vagy ipari környezetben a vastárgyak — és igen sok más fém is — láthatóan rozsdásodnak, pusztulnak: előbbutóbb kialakul a porózus, lyukacsos felszín, amely már inkább az eredeti érőhez, mint fémhez hasonlít. E folyamat következtében a tárgy vagy berendezés eredeti rendeltetését már nem töltheti be. A korrózió a megtermelt acélnak és egyéb fémnek kb. az egyharmad részét teszi tönkre évente, ez azt jelenti, hogy igen sok berendezés, szerkezet három év alatt használhatatlanná válik. A korrózió mindenképpen bekövetkezik, nem mindegy azonban, hogy milyen gyorsan megy végbe A korrózióvédelem feladata éppen az, hogy a korrózió sebességét valamiképpen csökkentse. A korrózióvédelem színvonala egy ország műszaki kultúrájával arányos. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a régi, magas műszaki kultúrával és hagyományokkal rendelkező országok, ezen belül egyes üzemek, ha áldoznak a korrózióvédelemre, akkor a fajlagos, egy főre jutó termelésnövekedéshez tartozó korróziós veszteség relatíve csökken. A korrózióvédelem hatékonyságának feltétele a felület megtisztítása. A technológia kiválasztásánál ismerni kell a védendő berendezés, alkatrész tervezett hasznos élettartamát, valamint a felújítások, javítások cikKépünkön: a szabad terepen dolgozó mezőgazdasági és vízügyi gépekben/óriási károkat okozhat a korrózió — kellő védelmi munkák, karbantartás nélkül. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) lusidejét. A gazdaságosság diktálja ugyanis, hogy csak annyit szabad a korrózióvédelemre fordítani, amennyi a berendezés rendeltetésszerű használatához szükséges. A szervezett korrózióvédelem egyik fontos területe az egyre növekvő személygépkocsi-állomány alváz- és üregvédelme. A mezőgazdaság, a vízügy és gépjárműipar területén elért eredmények jórészt annak köszönhetők, hogy a szervezési problémák megoldása mellett kifejlesztették a megfelelő védőanyagokat és kidolgozták azok felviteli technológiáját. Külön gondot kell fordítani . a nagy méretű fémberendezések (hidak, távvezetékoszlopok stb.) korszerű korrózióvédő felújítására. val. Erre a hazánkban kapható és forgalomban lévő Anti-Stip- pet (Ca Cl2), és szereztünk vele kedvező tapasztalatokat. Több éves gyakorlat alapján a vegetációs időben június elejétől kezdődően általában 5—8 alkalommal, kéthetes periódusokban, alkalmaztuk, egyéb növényvédelmi munkákkal kombináltan. A készítmény használata csak 20 Celsius-fok alatt javasolható, mert egyébként a hajtáscsúcsokon perzselést okozhat. Talán éppen ezen ok miatt nagyüzemi elterjedése nem vált gyakorlattá. A Ca más úton történő alkalmazásával is próbálkoztunk. Irodalmi adatok alapján 4% Ca Cl2 bemerítést végeztünk betárolás előtt. A bemerítésnek volt bizonyos hatása, de a bemerítéssel járó problémák az őszi hallatlan munkacsúcsban gátolja a módszer elterjesztését. Külföldi tanulmányúton járt kollégáktól kapott információk alapján állítottunk be nagyüzemi kísérletet 1981 szeptemberében a Kemecsei Állami Gazdaság vastanyai -termőkaros 20-ad nyaras jonatán ültetvényben. A kísérletbe vont anyag a tisza- vasvári Alkaloida gyár kísérletre gyártott Ca Cl2 készítmény volt. Az alkalmazott módszer lényege, hogy a Ca Cl2-ből 4%- os permetlevet készítettünk és 1500 1/ha vízzel kipermeteztük úgy, hogy a permetlé bőségesen került a gyümölcsökre is. A permetezést szüret előtt egy héttel hajtottuk végre, egyéb növényvédő szer kombinációja nélkül, önállóan. Szüret idején almamintát gyűjtöttünk be a kezelt és kezeletlen almákból. A laboratóriumi analízist a Szabolcs-Szatmár megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomás laboratóriuma végezte el. Vizsgálati eredmények (eredeti szárazanyagra vonatkoztatva) . Fajta: jonatán Kezelt: héj 0,040 hús 0,012 C a-tartalom %-ban Kezeletlen: héj 0,033 hús 0,013 Az 1980 december 16-i mintázáskor a tárolóban csak kezelt almát találtam, mert a kontróll- tétel eddigre elszállításra került. 1981-ben végzett kísérlet alapján: vizsgálati eredmény (eredeti száraz anyagra vonatkoztatva): Kezelt: héj: 0,075, hús: 0,044. összegezés: 1. Fentiekből látható, hogy a 4%-os Ca Cl2-es szüret előtt egy-két héttel alkalmazott permetezéssel sikerült a jonatán fajta héjában Ca- emelkedést elérni. Az alma húsában ez az emelkedés nem jellemző. 2. A módszer alkalmazása technológiai problémát nem okoz. Ebben az időszakban intenzív növényvédelmi munkák nem folynak, így a növényvédő gép kapacitása szabad. 3. A módszer elterjedése esetén feltétlenül gondoskodni kell a kistermelők ellátásáról is, ami a 2 és 4 literes kis kiszerelés forgalmazásának megteremtését teszi szükségessé. 4. Közös ösz- szefogásra és akaratra van szükség, hogy egy lépést tegyünk előre a magyar alma minőségének visszaállítása érdekében. Tisztában vagyok azzal, hogy a Ca-téma csak egy tégla az épületben, de ez kulcsfontosságú helyet foglal el. Dr. Fodor Tamás Anyagi érdekeltség Vaján Kisvállalkozás a termelőszövetkezetben Napjaink egyik sarkalatos gondja a differenciált bérezés, az olyan anyagi ösztönzés, amely a helyi adottságokhoz mérten segíti a termelés növelését. Termelőszövetkezetünk ezzel a kérdéssel a hetvenes évek végén már konkrétan foglalkozott. Feladat volt olyan differenciált jövedelemelosztás, amely egyszerű, mindenki által érthető, ugyanakkor jól funkcionáló. Mielőtt a konkrét rendszer részletezésébe kezdenénk, néhány alapvető dolgot meg kell említeni. Vaja, Rohod és Nyír- parasznya termelőszövetkezetei 1975—76-ban egyesültek. Ezzel a korábbi önállóan gazdálkodó szervezeti forma nem szűnt meg. A munka szervezése, irányítása kerületi rendszerben maradt fent. Eltérés volt viszont a munka díjazásában, ezért szükség volt egy egységes elszámolási rendszerre. Vaján már 1971-től alkalmaztuk azt a módszert, miszerint a tagok (munkavállalók), a megtermelt terményeknek az előzőleg szerződésben meghatározott részét kapták munkadíjként. Ez lehetett termény, vagy az értékesített áru pénzbeni hányada. A módszert az egyesülést követően csak részben fogadták el a társközségek. A kukorica, a burgonya, a dohány, az uborka, és a paradicsom esetében nem volt nézetkülönbség, de az alma termesztésénél már nem volt megértés. Mi lehetett az oka? Egyértelműen az, hogy az alma betakarításában- kialakult mennyiségi munkára ösztönző viszonylag biztos és magas kereseti lehetőséget féltették. Ezzel szemben hiúba tűnt ígéretesebbnek az értékesítés utáni részesedés, úgy gondolták a tagok, hogy sok a bizonytalansági tényező, nagy a kockázatvállalás. Ez a megállapításunk vonatkozik arra is, hogy a módszer a megyében miért nem tud szélesebb körben elterjedni. Igaz? Vaján 1971-ben, az akkori jövedelmi viszonyok között könnyebb volt a feladat, mint az egyesülés után, vagy napjainkban. Most ez a munka nagyobb szervezői feladatot igényel. Mindezek mellett a munka- vállalói módszer jó, de az átlagosnál szervezettebb, a kölcsönös bizalmon alapuló vezetési és tagsági kapcsolatot igényel. Ami a vállalkozás lényege; a termelőszövetkezeti tagok (alkalmazottak) a növények területét (az almát is) nem egyénileg, hanem csoportosan fogják fel. Ez a munka igényességétől függően váltakozó nagyságrendű. A csoportokban dolgozó vállalkozók személyi összetételének kialakításában nincs központi ráhatás, mindenki saját maga dönti el, hogy kivel csoportosul, kivel akar együtt dolgozni. A munkaidő kezdete és vége nincs meghatározva, viszont a tsz vezetősége a munkák időbeni elvégzését számonkéri. Az almaültetvények eltérő termőképessége miatt a vállalkozó csoportok területeit általában három táblában mérik ki. A vállalt terület nagysága hfírom és öt hektár között mozog, a vállalkozó megállapodása öt évre szóló. Kérdés, hogy mi ebben a jó, miért felel meg napjaink követelményeinek? A vajai viszonyok között ezt a módszert elsősorban azért tartjuk jónak, mert így üzemünknek nincsenek kézi munkaerő gondjai, nyoma sem tapasztalható a tagság elöregedésének. Jó ez azért is, mert a jövedelemelosztásban együtt van a mennyiségi és minőségi kategória, illetve az ezekkel kapcsolatos érdekeltség. Tovább gondolkodva; a jelenlegi jövedelem- elosztási forma egyik meghatározója eredményeinknek ugyanakkor elősegíti a jövedelemdifferenciálódást a munkában részt vevők között. A termelőszövetkezetünkben alkalmazott bérezések, munkavállalások tapasztalata alapján 1979- ben megkezdtük az önelszámoló gazdasági egységek kialakításával kapcsolatos szervezői tevékenységet. 1980-ban elkészítettük a belső szabályozási rendszert, és ezt 1981. január 1-től szövetkezetünk egész területére kiterjesztettük. Az önelszámoló gazdasági egységekben létrehoztuk a gazdálkodás teljesen elkülönített eszközrendszerét, biztosítottuk az irányítás személyi és tárgyi feltételeit, a számvitel és pénzügyi elszámolás elkülönítettségét, de kidolgoztuk az anyagi érdekeltségi rendszert is. Ami új ezekben az önelszámoló gazdasági egységekben; a vezetés, — a döntés-előkészítés és végrehajtás — a kitűzött cél megvalósításának — valamint az anyagi érdekeltség további differenciálódásának megteremtését szolgáló rendszere. Valamennyi önelszámoló gazdasági egységnek felelős vezetője és a tevékenységi körnek megfelelő ágazati szakvezetője van. A szakmai vezetés munkáját segítik a munkahelyi közösségek által megválasztott üzemi tanácsok, amelyek a vezetőségek által átruházott jogkörben operatív testületi szervként működnek. (A tanács joga a gazdasági egység rövid és középfokú terveinek elfogadása, a teljesítés értékelése, a gazdasági egységen belül egyes munkáltatói jogok gyakorlása stb.) A gazdálkodóegység vezetője területén minden vonatkozásban egyszemélyi felelős. Az irányítás decentralizált. A gazdasági egységek döntésükhöz úgynevezett csomagtervet kapnak, amelyben a nyereség nagysága, a bérszínvonal, és az eszközhatékonysági mutatók központi számai szerepelnek. A gazdasági év lezárásával e három mutató alapján számoltatjuk el a gazdasági egységeket. A terv teljesítésének arányában az egység által létrehozott nyereségből így teremtődik lehetőség kiegészítő részesedés osztására. Lényeges vonása a módszernek, hogy a fejlesztési pénzeszközökből a gazdasági egységek, az elszámolt értékcsökkenés 70 százalékával szabadon rendelkeznek, olyan beruházást eszközölnek, ami megítélésük szerint a legszükségesebb. Az amortizáció fennmaradó 30 százaléka, és a nyereségi fejlesztési alap, a központi fejlesztések forrása. (Ehhez szükség volt, hogy a viszonylag azonos szintű eszközellátást már korábban megteremtettük.) Nyilvánvaló, hogy az eltérő szintű nyereségterv teljesítése eltérő nagyságú kiegészítő részesedésre ad lehetőséget. 1981-ben ez m-ár érvényesült. A gazdálkodó- egységek vezetői és dolgozói az éves alapbér 7—10 százalékát kapták a nyereségterv teljesítésének függvényében. Megállapításunk a kiegészítő részesedés ilyen értékű nagysága a differenciálódással együtt sem tartalmaz megfelelő húzóerőt. A részesedés nagyságát az érdekeltség további finomításával lehet növelni. Ez megoldható az alapbér csökkenésével, vagy az egy főre jutó nyereség növelésével. Az alapbér csökkentése nem mindenütt járható út, éppen ezért a fejlesztés lehetősége a nyereség növelése. Mi ezt tűztük célul. Ez feltételezi az érdekviszonyok további egyeztetését. Az érdekegyeztetési folyamat alaptémája úgy fogható fel, mint egy sajátosan önálló vállalkozó személyiség, aki az alapvető termelési eszközökhöz kollektív tulajdonosként viszonyul. Ennek a tulajdonosnak sokféleképpen van beleszólási, ellenőrzési joga a csoporttulajdon ésszerű felhasználásánál, ugyanakkor ő maga dönti el melyik termelési ágazatban, kikkel köt alkalmi társulási viszonyt. Azt is meghatározhatja, milyen konkrét feltételrendszerben akar dolgozni. Az érdek- egyeztetési folyamat egyéni és kollektív kezdeményezések révén indul meg. Ezt segítik a jó ötleteknek, a gazdaságosnak ígérkező elképzeléseknek a megvalósításai, a meglévő folyamatok továbbfejlesztése. A kollektív és egyéni kezdeményezések a döntésre jogosult hatásköri szervekhez, vezetőkhöz a tervkészítések, a döntéselőkészítő számítások, és a tanácskozás során jut el. Az érdekegyeztetés tárgya minden esetben az értékesült végtermék, hiszen ennek hasznában osztoznak, és az eleve nyereségcentrikussá formálja a szervezetet, az emberi magatartást. így ilyen alapon a nyereség növelésének feltétele megteremtődik, javul. Az általunk alkalmazott önelszámoló rendszer jellege, sémája még nem teljes, az elkövetkezendő év feladata, hogy ezt finomítsuk, kiterjesszük olyan növényekre is, ahol a gépesítettség rpár viszonylag jó, de a gépek teljesítménye, hatékonysága nem kielégítő. Az egyéni érdekeltség, ezeken a területeken is több termést, minőségileg jobb munkát hozhat. Az írás szerkezeti felépítésünknek csupán váza, a szervezés egy-egy vonását mutatja, éppen ezért nem teljes. Tükrözi viszont törekvésünket, amely szervesen kapcsolódik hagyományainkhoz, ahhoz, hogy a szövetkezeti mozgalmat sikerrel továbbfejlesztjük. Tóth Elek koordin&ciós igazgató Talajjavítás tőzeggel Lettországban a belvizes mezőgazdasági területeket újabban tőzeg segítségével víztelenítik. A tőzegtelepeknek csak a felső, szfagnumos részét használják fel, amely szűrőhatását tekintve bármelyik szintetikus anyaggal fölveszi a versenyt. A tőzegmohából vágott csíkokat vékony műanyag hálóhoz erősítik, majd hatalmas tekercsekben szállítják ki a felhasználás helyére. A tőzegcsíkokat az alagcsövekre fektetik és a csőrakó gép be is temeti a maga által kiásott munkaárkot. A tőzegmoha felhasználásának nagy gazdasági jelentősége van, hiszen Lettországban állami támogatásból évente 70 ezer hektár belvizes mezőgazda- sági terület és rét vízrendezését kell elvégezni.
