Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-15 / 191. szám
4 Kelet-Magyarorezág 1982. augusztus IS. A nyugat-bejrúti harcok a polgári lakosságnak is rengeteg szenvedést okoztak. Képünkön: a vízszolgáltatás leállása miatt egy arab asszony unokájával kannával visz haza vizet. Események címszavakban HÉTFŐ: Pertini olasz államfő megkezdte tanácskozásait az új kormány összetételéről — A líbiai Tripoliban végleg elmaradt az afrikai csúcstalálkozó, a jelen volt 32 állam- és kormányfő nem hivatalos búcsúülést tartott — Súlyos antiszemita merénylet Párizsban KEDD: Izrael elfogadta a Nyugat-Bejrutban bekerített palesztin harcosok kivonulásának tervét — Irak lemondott az el nem kötelezett országok csúcstalálkozójának megrendezéséről, de szeptember 2-re az el nem kötelezettek külügyminiszteri értekezletét hívta össze — Ülést tartott a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsága SZERDA: Brezsnyev—Honecker találkozó a Krímben — Délafrikai táraadás Angola ellen — Ismét Spadolini kapott kormányalakítási megbízást Rómában — A Közös Piac tagállamai együttesen tiltakoztak az amerikai embargópolitika ellen — Amerikai—japán hadgyakorlat kezdődött a Japán-tengeren CSÜTÖRTÖK: Tízórás, kegyetlen izraeli légitámadás Nyugat- Bejrút ellen — Reagan elnök telefonon tiltakozottt Beginnél — A Szovjetunió a Biztonsági Tanács ösz- szehívását kérte, amely aztán egyhangú szavazással elmarasztalta Izraelt — Egy illegális szervezkedés résztvevőit tartóztatták le Gdanskban PÉNTEK: Lisszabonban a parlament polgári többsége megszavazta az alkotmány jobboldali jellegű módosítását — Habib amerikai nagykövet ismét tárgyalt Szárkisz libanoni elnökkel és Wazzan miniszterelnökkel — Az izraeli kormányon belül leszavazták Sáron hadügyminisztert SZOMBAT: Arafat üzenete Pérez de Cuellar főtitkárhoz: az ENSZ sürgősen küldjön megfigyelőket Nyugat-Bej- rútba — PAP jelentés a varsói, gdanski, vroclavi és Nova Huta-i rendbontásokról — Bankzárlat Mexikóban, a peso leértékelésére számítanak Á hét három kérdése O Miért késik a Nyugat- Bejrútra vonatkozó megállapodás? A hét elején úgy látszott, hogy egyhamar megkezdődhet a palesztin harcosok kivonása Nyugat- Be jrútból: arab államok egész sora jelentkezett befogadásukra, az amerikai elnök különmegbízott ja, Habib, a távozás menetrendjének mind több pontját tisztázta, sőt, már Begin izraeli miniszter- elnök is olyan nyilatkozatot tett, hogy közéi a rendezés. Aztán ismét izraeli légitámadás pusztította a sokat szenvedett libanoni főváros nyugati részét. Ezt látva a libanoni vezetők felfüggesztették a tárgyalásokat Philip Ha- bibbal. Washingtonban is nyugtalansággal és ellenérzésekkel fogadták az izraeli „kplönakciö” hírét: Reagan elnök telefonon fejezte ki rosszallását Begin izraeli miniszterelnöknek és felszólította újabb tűzszünet megkötésére és tiszteletben tartására. A sorrendben már tizedik nyugat-bejrúti tűzszünet létrejötte után újból folytatódtak az alkudozások a PFSZ, a libanoni kormány, Habib, meg a bejrúti jobboldali politikusok és az izraeli vezetők között. Most már azt mondják, legfeljebb a jövő hét csütörtökjén indulhat el Nyugat-Bej rútból az első palesztin egység, miközben amerikai, francia, olasz erők érkeznek az elvonulás biztosítására és a szembenálló felek szétválasztására. A történtek fényt derítenek az izraeli kormányon belüli ellentétekre: állítólag Sáron hadügyminiszter kormányfelhatalmazás nélkül adta ki a parancsot a nagyarányú légitámadásra, amiért aztán utólag vita robbant ki mind a kormányban, mind a parlamentben. A kabinet ülésén Saront le is szavazták... A közvéleményben pedig erősödik a (természetesen még mindig kisebbségben lévői háborúellenesek hangja, amit a háború elhúzódása és az elszenvedett veszteségek fokozatos nyilvánosságra kerülése éppúgy magyaráz, mint az a felismerés, hogy Izraelt a libanoni kaland elszigetelte a világban. Ezt bizonyítptta a Biztonsági Tanács határozata is: 12. A kötet szeptemberben jelenik meg, s mivel a versek jók, természetesen magamnak kell kiadnom. Szeretném, ha nem fizetnék nagyon sokat reá.” Akkor nyílott meg Nagyváradon a vadonatúj Szigligeti Színház és magától értetődő, hogy a bemutatandó első helyi szerzők közül Ady sem hiányozhatott. Bíró Lajos és Dénes Sándor társaságában került színlapra 1902 szeptemberében „Műhelyben” című egyfelvonáso- sával. A várt siker elmaradt. Kiderült, Ady Endre nagyszerű újságíró, páratlan költőtehetség, de a színpadi komponálás nem az ő kenyere. Ettől függetlenül nagy nimbusza volt színházi berkekben s a legkiválóbbak tartottak vele barátságot: meghitt, kölcsönös becsülés fűzte Újházi Edéhez, a színésznők közül pedig Fedák Sári és Márkus Emília tiszegyhangúan marasztalták el Izraelt és szólították fel arra, hogy hagyjon fel a Nyugat-Bej rút polgári lakosságát sújtó blokáddal. Ezt még az USA küldötte is megszavazta! • „Nyári szünet” következik-e a kelet—nyugati kapcsolatokban? Genf- ben véget ért a hadászati fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről megindult szovjet—amerikai tárgyalások első fordulója. A küldöttségek október 6-án ülnek ismét a tárgyalóasztalhoz. A többi szovjet—amerikai tárgyalás, illetve a bécsi haderőcsökkentési tárgyalássorozat is szünetel. Ami pedig a madridi értekezletet illeti, arra csak novemberben utaznak el 33 európai és két észak-amerikai ország küldöttei. Hosszú „nyári szünetre” van tehát kilátás a kelet—nyugati kapcsolatokban. Az USA-nak a jelek szerint legalábbis nem sürgős a megegyezés keresése, míg a Szovjetunió (ahogyan ezt a Brezsnyev—Honecker találkozón leszögezték) kitartóan sikerre törekszik az európai nukleáris fegyverzet és a hadászati fegyverzet korlátozásáról folytatott tárgyalásokon. A „nyári szünet” azt is magával hozza, hogy kevesbed- nek egy csúcstalálkozó lehetőségével vagy hasznos voltával kapcsolatos állásfoglalások. Természetesen semmiképp sem teremthetne kedvező légkört, ha Washington a fegyverkezési verseny új szakaszát akarja elkezdeni, s ha — amint azt Weinberger hadügyminiszter nyíltan kijelentelte benne a kivételes művészt. Ugyancsak 1902-ben találkozott Jókai Mórral, akinek könyveit oly buzgón falta nagykárolyi és zilahi gimnazista korában. Jókai fiatal feleségével, Grósz Bellával együtt vett részt Kolozsváron Fadrusz János híres Mátyás-szobra felavatásán. Hazafelé jövet vendégül látták Nagyváradon, ahol Ady az irodalom helyi notabilitásaként üdvözölhette a legnagyobb magyar prózaírót. Mondani is felesleges, hogy a nagyváradi fenomén semmi rácsodálkozást nem tanúsított, sőt némi visszatetszést keltett benne, hogy Jókai időközönként — senkitől se zavartatva magát — kortyolgatta konyakját a zsebében hordott lapos üvegből. De mindezek csak apró érdekességek a váradi mozgalmas három esztendőből. Immár szűknek érezte a bihari megyeszékhelyet is. Többre, teljesebb önmegvalósításra vágyott. Éppen az újabb nagy tette — egy „elhúzódó nukleáris háború megvívására” kíván felkészülni... A TASZSZ szovjet hírügynökség nem hagyta szó nélkül az újabb kardcsörtető nyilatkozatot. O Mi lehet az olaszországi kormányválságból kivezető út? Az olasz politikai nyelv ismert kifejezése a „strandkormány”: azt jelöli, hogy egy összetákolandó új kabinet, amely csak addig irányítaná az ország ügyeit, amíg a strandok nyitva tartanak. Aztán jöhet a következő kormány., A Spadolini-kabinet lemondása után újra ez a történész professzor kezdte meg a kormányalakítási tárgyalásokat. De nem „strandkormányt” akar létrehozni, hanem olyan új kabinetet, amely megoldást talál a gazdasági gondokra. Az új választások gondolatát nem minden párt fogadja el, ellenzi például az Olasz Kommunista Párt is, s e helyett olyan kormányt javasol, amelynek a tagjait nem a különböző pártok közötti erőviszonyok alapján, hanem egyéni rátermettségük, tekintélyük, szakértelmük szerint választaná ki a kijelölt miniszterelnök. Az Olasz Kommunista Párt azzal, hogy esetleg tartózkodásával támogatná, lehetővé tenné egy tulajdonképpen kisebbségi kormány megalakulását is. Ha nincs más választás, marad — a választás. Pálfy József lépés lehetőségeit fontolgatta, amikor segítségére jött a szerencsés véletlen. LÉDA ÉRKEZÉSE A tevékeny évszakokban oly mozgalmas, lendületes Nagyvárad néhány nyári hétre mindig unalmas fészekké változott. Tehetősebb polgárai, a közhivatalnokok éppúgy, mint a kereskedők, orvosok, ügyvédek családostól nyaralni utaztak Osténdétől Abbáziáig, a Magas Tátrától Tusnád-fürdőig, Pöstyén- től a svájci tavak partjáig. Ady ilyenkor is Váradon maradt, legfeljebb néhány napra haza-haza ruccant a szülői környezetbe. A vaká- ciós pangás idején különösen érezte, hogy tágabb mozgástérre lenne szüksége. Ezt a hangulatát fejezi ki alábbi vallomása: „ ... bár Budapestet sok affektálással lenéztem, a vidék sértett, nyomott, s a legfantasztikusabb terveim voltak: London, vagy talán Szentpétervár, Moszkva, de nem, mégis Páris”. Ebbéli latolgatása közben, épp a nyaralási szezon idején érkezett meg Párizsból édesanyja látogatására a Nagyváradról elszármazott hires asszony, Diósi Ödönné, de akit inkább Brüll Adélként emlegettek. Fehér Dezsőné, a Nagyváradi Napló főszerkesztőjének felesége gyermekkori barátságot tartott vele. (Folytatjuk) MiSfér A holnapi J'Lá, Adv Endre vlvißv élettörténete MOSZKVAI BESZÉLGETÉSEK Intenzív utakon © Szovjet beszélgető partnereim nem titkolják: sokszor és sokan élnek még a számok, a mennyiség bűvöletében. Ragaszkodnak az elavult formákhoz, meggyőződés, differenciálás nélkül. „Becsülnünk kell a Szovjetuniót ■ és önmagunkat azzal is, hogy elavult módszerekkel már nem dolgozunk. Attól, hogy unos-untalan ismételgetünk valamit, a dolog nem fordul jóra. A rossz munkát nemcsak szavakkal, de úgy is bírálhatjuk, hogy ha egy munkás jól dolgozik, azt jobban megbecsüljük. És ezzel a szomszéd gépnél dolgozó rossz munkást is bíráljuk." Levelek, viták, elemzések sora kíséri manapság a fejlődést gátló körülményeket. Keresik az okokat: miért cserélik a szovjet munkások átlag háromévenként munkahelyüket és 3 és fél évenként a szakmájukat? A megállapításokból idézünk: a nem mindig megfelelő munkakörülmények, a sokszor kedvezőtlen helyzet a szakmai fejlődésre, az új munkahely nagyobb anyagi megbecsülése, a lakáshelyzet. Gond az is: míg egyes területeken túlságosan is sok a jól képzett szakember, másutt hiányzik a kvalifikált dolgozó. Nehezen kiiktatható dolgok ezek egy olyan országban, amelyben sok — különböző hagyományú — nép él, s amelynek tízezer kilométeres távolságban vannak a határai. A legtökéletesebb tervezés sem képes mindent előre látni, de mint elhangzik, a tervezés sem mindig a legtökéletesebb. A szovjet párt és sajtója erőteljesen fellép a negatív jelenségek, a bürokrácia, a fegyelmezetlen munka ellen. A munkafegyelem javítása nélkül nehéz fejleszteni a gazdaságot. Az anyagi károkon kívül óriási erkölcsi kárt is okoz a lazaság. Különösen, hogy a fegyelem megsértői között nemcsak fizikai munkások, de gazdasági vezetők is vannak. Mind hangosabban kerül a kritika kereszttüzébe egy régi, rossz gyakorlat, amely szerint egy valahol már „megbukott” vezetőt más, hasonló posztra helyeznek át, ahelyett, hogy visszahelyeznék oda, ahonnan eredetileg jött A szovjet társadalom mostanában nagyon sokat beszél a gazdasági mechanizmus tökéletesítéséről, de nem áll meg itt, hiszen tudja, hogy o mechanizmus önmagában — bármilyen jó és tökéletes is — nem érvényesül. A XXVI. kongresszus bírálta a filozófusokat, a közgazdászokat, mert sok esetben skolasztikusak, mert nem követik a változó, a való életet, mert míg a világot sikerül átalakítani, megmagyarázni sokszor képtelenek. Az agjtáció és propaganda fontos küldetése megmagyarázni a tömegeknek: a szocializmus útja nehéz és ellentmondásos folyamat. Ez az út nem egyenes, nem rózsás, sohasem volt az, s néha vissza is kell lépni. A diadalmas információk helyét átveszi a napi realitás, az emberek között végzett apró munka, a meggyőzés. „Ha ezt nem tesz- szük, az ellentmondások kiéleződnek. A hiba sokszor abban van, hogy jó határozatokat hozunk és azt nem mindig követi a végrehajtás. Talán kevesebb rendelet kellene, de azt jól végrehajtani." Ez most a párt előtt álló egyik igen nagy feladat. A párt és a társadalmi szervezetek elhatározott szándéka szakítani mindenfajta formalizmussal. A XXVI. kongresszus nagy hangsúllyal szólt a tömegkapcsolat erősítéséről és azóta is ez a fő mondanivaló sok fontos fórumon. Manapság sokan idézik Leninnek ezt a megállapítását: „A milliók sose fogják figyelembe venni a párt tanácsait, ha a gyakorlat nem igazolja vissza számukra azokat.” Gluskov akadémikus írja: alapigazság, hogy nem élen járó tapasztalat az, amely szerint kétszer kettő az négy. Fellép az olyasfajta tapasztalatcserék ellen, amelyek gazdag asztalterítéssel végződnek. Sokszor megkérdezik: hogyan lehetséges, hogy egyes szovjet köztársaságok 3—4 ezer jól bevált tapasztalatról is beszámolnak? Nem gigantománia ez? Milyen versenymozgalom az, amelynek a sorát indítják, de amelyekre soha nem térnek vissza? A témakörhöz tartozik a követelmény: az egész nép tudati szintjét emelni. Fontos, hogy a tudás meggyőződéssé váljon, hogy a politika a nép gondolkodásának elemévé váljon, hogy megszűnjék a fiatalok magas iskolai végzettsége mellett is olykor megtalálható politikai naivizmus. Az utóbbi években négyszeresére nőtt a szovjet sajtóhoz érkező kritikai észrevételek száma. Mit bírálnak az emberek? A sok papírmunkát, a nemegyszer felesleges jelentéseket, tájékoztatókat, terveket. Sehol ne forduljon elő, hogy valakik csak jelszavakat hangzotatnak arról: a szocializmusban minden az emberért történik, de nem élnek a gyakorlatban — mondják a pártban és sokat is tesznek ezért. Biztatják a szakszervezeti vezetőket is, hogy alaposabban nézzék meg az üzemekben, a munkahelyeken a szociális programok megvalósulását, a munkavédelem javítását, a differenciált bérezés kialakítását. Ennek az eredményei máris jelentkeznek a dolgozók hangulatában, a jobb munkában. ★ Hogyan halad a gazdaságirányítás tökéletesítése? Rajszberg professzor, az állami tervbizottság osztályvezetője a következőkben határozza meg a továbblépés irányának lényegét: a szervezeti struktúra változása, a terv- szerűség javítása, az ösztönzés és a társadalmi önirányítás tökéletesítése. Korábban — a maihoz képest — egyszerű volt a gazdaság irányítása. Manapság számos könyv jelenik meg szovjet szakemberek tollából a harmincas évekről. Jakovlev, a híres Jak-gépek tervezője Az élet célja című művében írja például, hogy a háború előtti hónapokban szüksége volt két hajtóműre. Sztálinhoz fordult, aki gyorsan intézkedett. Nemrég a novokuznyecki vállalatóriás igazgatója mondta el, hogy a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején hajnalig nem mert aludni, mert minden éjszaka várható volt, hogy a legfelsőbb parancsnok hívja Moszkvából. Ma az ilyen eseten legfeljebb mosolyognak. Felsőbb szinten ugyanis csak nagyon nagy ügyben határoznak. A korábbi gazdaságirányítás rendszere úgy, épült fel, hogy fentről mindent láttak. Igaz, akkoriban mindössze száz nagyvállalat volt, most pedig 50 ezer. A Szovjetunióban 600 ezer üzem 20 millió féle terméket állít elő. Ezer minisztérium és főhatóság irányít össz-szövetségi és köz- társasági szinteken. S kiszámították: ha a szovjet miniszterelnök minden vállalatot meg akarna látogatni, 200 ezer évig kellene élnie! Sok irányítási lépcsőre van tehát szükség. De ez nem egyszerű, egyúttal akadálya is lehet a Hatékony irányításnak és könnyen születhet a bürokrácia is. (Folytatjuk) k ZK.op.lza. Qdnos KSgSgi gSSSSj oopooooooooOP<>OOOOOOOOOOQOOflOOOOOQfr3gv&r$£3£WKSBflfiB8fc
