Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-03 / 180. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 3. Világkonferencia Tokióban Napi külpolitikai kommentár A kenyai kísérlet N éhány nagy nyugati hírügynökség befejezett tényként közölte, hogy a kenyai hadsereg megfosztotta hatalmától Daniel Arap Moi elnököt és átvette a hatalmat. A hírt világszerte nemcsak csodálkozva, de egyenesen kételkedéssel fogadták. Meglepő gyorsan kiderült, hogy az elnökhöz hű erők leverték a kísérletet és kezükben tartják az ország kulcspozícióit. Jogos a kérdés: azon a kontinensen, amelyen nem ritka az eredményes katonai puccs; azon a kontinensen, amelyről gyakran mondogatjuk, hogy a gyarmati sors öröksége nyomán sok helyütt a hadsereg az egyetlen szervezett és hatékony erő, miért ébresztett kételyt a kenyai puccskísérlet sikerének híre? A válasz viszonylag egyértelmű. Azért, mert Kenyát a saját útját kereső, forrongó kontinens mindmáig legstabilabb országának minősítették. "'Nem alaptalanul. Amikor Jomo Kenyatta, a legendás „lángoló lándzsa” 1978-ban matuzsálemi korban jobblétre szenderült, afrikai viszonylatban virágzó — noha természetesen nem problémamentes — országot hagyott hátra alelnökének és utódjának, a brit egyetemet végzett Dániel Arap Moinák. Nos, ez a háttér már megcsillantja a kételyek egyik legfontosabb okát. Kenyát, Afrika talán legegyértelműbben Nyugat-barát államát szoros szálak fűzik az egykori gyarmattartó, Anglia gazdasági és politikai életéhez, sőt az egész nyugati világhoz, különös tekintettel Washington által vezetett katonapolitikai érdekhálózatához. Washington már Carter idején megkezdte, Reagan or- száglása óta pedig gőzerővel folytatja egy, az egyiptomi Ras Bánástól kezdődő és egészen az indiai-óceáni Diego Garcia támaszpontszigetig húzódó bázislánc kiépítését. Ennek egyik legfontosabb láncszeme Kenya indiai-óceánt nagy kikötővárosa: Mom, amely közvetlen összeköttetést biztosít a „végállomással”, Diego Garciával. E z a tény — valamint az a körülmény, hogy Kenyát Etiópiától kezdve Tanzániáig tőle „balra álló” országok veszik körül —, önmagában is egyfajta bizonyosságot jelent Arap Moi társadalmi feszültségektől és törzsi-etnikai ellentétektől szabdalt, de gazdaságilag még mindig viszonylag stabil rezsimje számára afelől, hogy a Nyugat sem politikailag, sem katonailag nem hagyná kiiktatni ezt a láncszemet. Harmat Endre Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Szovjetuniónak a nemzetközi biztonság néhány kérdésével kapcsolatos álláspontját fejtette ki a Raymond Goor kanonokhoz, az ismert belga közéleti személyiséghez intézett üzenetében. Az európai biztonságért és együttműködésért küzdő nemzetközi bizottság Lenin- békedíjas elnöke a 'közelmúltban levelet küldött a szovjet kormányfőnek és eljuttatta hozzá a bizottságnak a helsinki tanácskozáson részt vett országok kormányaihoz intézett felhívást. Ez felszólítja az érdekelteket a fegyverkezési hajsza megfékezésére, Európának a nukleáris háború veszélyétől való megmentésére, a Helsinkiben kezdődött folyamat folytatására. Hétfőn Moszkvában közzétett válaszában a szovjet kormányfő hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió egyoldalúan vállalt, a leszerelést szolgáló intézkedéseivel jelentősen hozzájárult a nemÜnnepélyes békenyilatkozat és a kormányokhoz intézett felhívás elfogadásával hétfő este véget ért az atom- és hidrogénfegyverek elleni világkonferencia. A tokiói művelődési palotában 13 nemzetközi szervezet és harminchárom ország összesen nyolcszáz képviselője bélyegezte meg az atomháború megvívhatóságáról, megnyerhetőségéről és korlátok között tarthatóságáról terjesztett veszedelmes elméleteket, s követelte a nukleáris fegyverkezési verseny haladéktalan megfékezését. A világkonferencia részvevői az elkövetkező napokban látogatást tesznek Hirosimában és Nagaszakiban. zetközi, s ezen belül az európai béke és biztonság erősítéséhez. A nemzetközi közvélemény most joggal vár hasonló lépéseket a többi nukleáris hatalmaktól. „Arra törekszünk, hogy megállapodást érjünk el a hadászati fegyverzet korlátozásról és csökkentéséről. Javasoljuk, hogy már most fagyasszuk be a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati rendeltetésű fegyverzetét. Mennyiségi befagyasztásról van szó, s arról, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozzuk e fegyverek korszerűsítését. Ebben a szellemben igazságos, becsületes megállapodásra törekszünk a genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon. Azonban meg kell állapítanunk, hogy a tárgyalások megkezdése még nem minden. Ennél sakkal fontosabb, hogy hasznos eredmények szülessenek a megbeszéléseken, s azok leple alatt ne folytatódjék tovább a fegyverkezési hajsza” — írja üzenetében a szovjet kormányfő. „Becsületes megállapodásra törekszünk..." Tyihonov válasza Raymond Goornak í. Csoda lenne ez a poétalángelme, ha hinnénk a csodákban. Működése után oly sok évtizeddel is tanácstalanul kérdezzük, reá gondolván: honnan szerezte valamennyi kórtársánál illetékesebb roppant tudását a honi társadalom emberi, érzelmi, etikai, politikai viszonylatairól? A kérdés maga is hatalmas, hát még a válasz. Így meg sem kíséreljük bemérni, elemezni, minősíteni Ady Endre zsenitérfogatát. Ez a tudomány művelőire, az esztétika, a politika, a történelem hiva1- tott szakértőire tartozik. S nem is egy nemzedék tudósaira, hiszen az Ady-élet- mű páratlan gondolati bonyolultsága még sok-sok termékeny vitát fog kisarjaz- tatni. És ez az életmű nemcsak bonyolult, hanem pompázatosán gyönyörű, eredetien gazdag, megunhatatlanul izgalmas. Minden életrevalósága megvan tehát ahhoz, hogy milliók és milliók kifogyhatatlan szellemi kenyere legyen. Életének rövid negyvenegy esztendeje alatt ezernyolc- vanhat verset írt és a költői mesterségben is forradalmár éllovasként sok új versformát teremtett. Külön szellemi tartomány, amit újságíróként alkotott és publikált a korabeli lapok hasábjain. Ady változatlanul a magyar szellemi élet egyik legnagyobb impulzusforrása és az is marad, amíg csak létezni fog magyar szellemi élet. Ez a rendeltetése nemcsak zsenijéből fakad, hanem a történelmi korból is, amely minden időkhöz képest a legdrámaibb vajúdást: a proletár forradalmak kezdetét érlelte. Ekkora horizont, ekkora fajsúly ismeretében szeretnénk tartózkodni a fontoskodástól éppúgy, mint az álbölcselkedéstől. Nem ígérhetünk az olvasónak teljes Ady-képet. Leghelyesebb, ha kronológiai életrajznak nevezzük az ezennel útjára bocsátandó írást. Célunk csupán annyi, hogy felmutassuk a hús-vér Ady Endrét három—négy emberöltő múltán. Kövessük nyomon lépteit az Értől az óceánig, s látni fogjuk, hogy az óriások, mennyire emberek. ÉRMINDSZENT- Aggodalommal fürösztötte a bába, amikor megszületett. Ez a szorongva várt családi esemény rossz hangulatú, esős, homályos őszi napon volt, 1877. november 22-én. Még az édesanya sem állíthatta, hogy szép a csecsemő. Sárgásfekete bőrével, furcsa- nagy békaszemével, különös szájával cseppet sem hasonlított az előre megálmodott kisdedhez. De nem ez okozta a család levertségét. Attól tartottak, a második fiúcska is bölcső helyett koporsóba kívánkozik, miként az Ady-házaspár első gyermeke. Rosszat ígérő véznasága, bágyadtsága miatt siettek megkeresztelni a születése utáni napon, nem várva be a hagyományos alkalmat: az anya felépülését a gyermekágyból. Ady András néven jegyezték be az érmindszenti református egyház anyakönyvébe. Érmindszent: keressük meg ezt a pici pontot, hogy ne csak időben, de térben is A SARKCSILLAG ALATT (1.) Narancsos káposztasaláta A rénszarvasok a papírgyár közelébe is bemerészkednek. A szauna az élethez tartozik ... Északon van-e Helsinki, vagy délen? Nézőpont kérdése. Az oda érkező magyar vendéget Helsinkiben finn barátja mindenesetre azzal ugratja, hogy „ott, fenn, Északon” mínusz két-három fokot mérnek, s ez a helsinki plusz háromhoz képest kicsit hideg lesz. — Itt csak esik — mondja —, de ott havazik és beszabadultak a jegesmedvék a városokba. Az úticél: Lappföld — csaknem ezer kilométerre Helsinkitől, s alig félezerre az Északi Jegestengertől. Fennséges út vezet oda, amely a finn tájon ismerős utasnak is nyújt újat. Valóban havazik. Jegesmedvék persze nincsenek, legfeljebb rénszarvasok. Lappföldön 200 ezer van belőlük, miközben ember csak 195 ezer él ott. S amíg oda érünk, Szent Iván napfényes éjszakáján, a világoskék égbolt alatt, az acélkék tavak partján, a sötétzöld fenyvesekben félmillió lángoló máglya lobog, tündököl. Ki számolta össze? Ügy számolták ki, hogy az 55 ezer nyilvántartott, nagyobb tó partjára kivonul ilyenkor mind a 692 449 finn család, és ha csak lehet, saját szent- ivánéji tüzet gyújt. A tüzeket nem számoltam össze, annál inkább számolgattam az északi út első állomása, Kérni város adataiból. A földszintes utcasorok között kimagasló városháza 13. emeletén Eino Jestilä, a városi kormányzat elnöke beszél életükről. — Hogyan lehet itt élni, a világ végén? — kérdi fanyar mosollyal. — Nehezen. Tud7 jak, az őskorban, mielőtt elváltunk önöktől — mondja a napbarnított magyar vendégeknek — valahol a Visztula partján táblát találunk. Északra mutatott és ez volt ráírva: Finnországba. Akik nem tudtak olvasni, ide jöttek. Szavát harsány nevetés fogadja, hiszen a viccet nálunk is ismerik, bár kissé másképp. Aztán folytatja: — Igaz, már akkor is nagyon hideg volt itt. Elmentünk északabbra, Murmanszk- ba és Norvégiába. Megállapítottuk: ott is élnek emberek. Akkor hát maradunk. A vendégeknek — székestisztába jöjjünk Ady világra- jöttével. Miként Egyházashe- tye Berzsenyi előtt, Szatmár- cseke Kölcsey előtt, vagy Pusztanyék Vörösmarty előtt, úgy Érmindszent sem tűnt ki semmivel az apró falucskák tengeréből. Nagyítóval is alig fedezhető fel a térképen. Ma Romániához tartozik. Akkor Szilágy vármegyének nevezték a tájat, mely Bihartól északra, Hajdútól keletre, Szatmártól délre, a Nagy-Alföld széle felé található. Ady szülőfaluja sík vidékre települt, sziksós rónára, szakasztott olyanra, amilyen Szabó Pál regényeinek színtere. A különbség csak annyi, hogy Biharugrá- ról jó időben haloványan látszanak a nagyváradi dombok, míg Érmindszent asztalsima földjére határozottabb, impozánsabb látványként tekintenek a következő bércek: a Magúra, a Meszes, a Szilágysági Bükk, a Máramaro- si hegyláncok. Ehhez a panorámához képest eléggé prózai vizecske az immár szintén hírneves Ér, amely pataknál több, folyó- nál kevesebb — olyan, mint a Marcal a Kis-alföldön, csak posványosabb, lomhább annál. És a falu: Ady születésekor 900 lelket számlált, sárba ragadtan, vagy porle- petten lapult bele a síkságba. Nagybirtok itt nem volt, gazdagság még kevésbé. (Folytatjuk) fehérváriak, az ezeréves testvérvárosból jöttek — van érzékük a történelemhez. De most inkább a jelen érdekli őket. A 113 éve alapított, mértani pontossággal épített, város leginkább egy alaszkai településre emlékeztet. Ma 27 ezer ember él itt. De hány dolgozik közülük és hol? Ismét a város első emberéé a szó. — Mi a faiparral élünk vagy halunk — mondja. — A fát idáig úsztatjuk északról, s a fűrészelés helyett mindinkább a papíripar és a vegyi feldolgozás felé fordulunk. Van mélytengeri kikötőnk, 1970 óta mínusz harminc fok alatt is nyitva tartjuk. A lakosság felé az iparból, a másik fele szolgáltatásból él. De kevesebb a munka, mint amennyi kellene. A lakás — az életnívó tükre — itt természetesen szintén északi. Errefelé, ahol tripla ablak tartja künn a féléves éjszaka 50 fokos fagyát, létkérdés a kényelmes, meleg fészek. Ilyenben lát vendégül szaunázásra a tisztviselőnő, aki a magyar vendégek tiszteletére kalocsai blúzba bújt, s ilyenben fogad bennünket a város közelében a 388 ezer finn gazda egyike, Kalevi Nieminen. Nála vita támad a vendégek között, hogy lehet-e ilyen tündérszép lakása egy parasztembernek, vagy tán basaparasztnál járunk? Ne hamarkodjuk el a dolgot. A szokások és a normák különbözhetnek. Az asztalnál a magyar vendégek ínyét az első pillanatra ugyancsak megder- mesztetté például a — napfényszegény, vitaminéhes északon egészen természetes — narancsos káposztasaláta... És a kis gazdaság paraméterei gyorsan tisztázzák a vitát. Az 52 éves gazda a feleségével tartja fenn — az erdőt nem számítva — a 36 hektáros farmot. Néha segít a fia és nyaranta gyakornokot kap a szakközépiskolából. Takarmányt termeszt és teheneket tart. Kis traktora évi húsz tonna takarmányt gereblyéz össze és présel bálába. Eddig 22—23 tehenet tartott, most csak húszat, mert. rossz a nyár. Igaz. van hét kisborjú is. A tejhozam tehenenként évente 7400 kilogramm. — Ez mondja — jobb az országos átlagnál, de nem rekord. Rekordot nem akarok, mert az ráfizetés. A gazdaságot húsz éve vettem. Azóta, teljes alagcsövezéssel kiszárítottam a talajt. Az istálló gépesített, folyóvíz és szivattyú viszi ki a trágyát. Van itt hűtőkamrám, külön a házban is, s minden, ami a létbiztonsághoz kell. Igen, a betegség csapás. Még akkor is, ha a kórházi ellátás tökéletes. Meggyőz erről a kérni kórház, a 21 finn központi klinika egyike, amely 80 ezer embert szolgál ki. Dr. Eino Kirstie főorvos tájékoztat. — Kórházunkat a községek szövetsége tartja fenn. Nyolc kisebb város tartozik ide. Építése 45 millióba került, ebből 14 milliót fizettek a községek, a többit az állam. A 272 ágyas kórházban 41 orvos, 160 ápolónő, 104 kisegítő ápoló, 145 takarítónő és 40 adminisztrátor dolgozik. A fenntartási költség 65 százalékát az állam folyósítja, 25 százalékát a helyi közigazgatás, a maradékát a beteg fizeti. Ma egy-egy beteg ellátása, gyógyítása napi 500 márkába kerül, ebből ő maga 189 márkát fizet. Évente tízezer beteget ápolunk. — Van-e elég ápolónő? — Természetesen. Az az ápolónő, jpki öt évig példásan dolgozott, akárcsak egész Finnországban, ha orvos akar lenni, ajánlásunkra felvételi nélkül bejuthat az egyetemre. A tamperei orvosi fakultáson a „gólya” helyek öt százalékát az ápolónőknek tartják fenn. A pillanatképek után még egy társadalmi-politikai röntgenkép a városról, ahol ilyen kórházat teremtettek. A város kormányzótanácsában a Finn Keresztény Szövetségnek egy, a jobboldali Koalíció Pártnak négy, a közelmúltban egyesült Centrum és Liberális Pártnak hét, a Szociáldemokrata Pártnak 11, a kommunistákat magában foglaló Finn Népi Demokratikus Uniónak 20 képviselője van. Abszolút munkástöbbség ez, vagyis kulcs a cselekvéshez. Következik: Fehér faágárnyékok. Firon András Gerencsér 4 w ■ w Mikl6S! A holnap á*If*há* A Endre VMCmJC élettörténete
