Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-11 / 161. szám
1982. július 11. Kelet-Magyarország 3 A vásárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben 120 hektár napraforgó és 180 hektár cukorrépa vegyszerezését végzik a napokban. Hufnagel Gyula a MÉM Repülőgépes Szolgálat helikoptervezetője egy felszállással 600 liter permetlét szór ki, mely 12 hektárra elegendő. (Jávor László felvétele) Morgenthal Skoda-re kord ja... Országos határszemle Mindent a A nyíregyházi főtéren lerobbant Lada gazdája lemondó legyintéssel intézi el a dolgot s azon töri a fejét, vajon miként ér majd vissza a szomszéd megyébe. Mert ugye szombat lévén, vajon ki áll a beégett megszakítója javításának. Most aztán duplán is elkélne a szikra. Egy a tulajt cserbenhagyó masinának, egy pedig, igaz ez amolyan „isteni” — a gazdának... Olyan, amilyen útbaigazítaná és felvilágosítaná, hogy a szombat ellenére sem kell kétségbeesnie. Nem is kell május 22 óta ... Ha szombat, akkor közösség... A kezdetről Magócsa János, a VAGÉP vállalat technológusa így beszél: — Hamarjában kiderült, hogy az ötnapos munkahét kedvezőtlenül hatott vállalatunk szombati tevékenységére. Kevés volt a jelentkező, ám annál nagyobb a rezsi. A cég viszont kereste a megoldást s ennek során vetődött fel az új szocialista vállalkozások egyik ' formája, a gazdasági munkaközösség. Mi lenne ha néhányan munka- közösségbe tömörülve gondoskodnának a szombati napokon a szervizmunkáról? — kérdezték főnökeink, s mi hatan gyorsan igent mondtunk! — Abban állapodtunk meg — veszi át a szót Tardi Zoltán munkafelvevő — hogy míg a tanácsi engedély nem érkezik meg, másodállásban foglalkoztatnak bennünket a hétvégeken. Ennek fejében az anyagmentes árbevétel 40 százalékát kézhez kapjuk. A teamet úgy állítottuk ösz- sze, hogy abban szinte minden szakma képviseli magát. A hét végén megkapjuk a szerviz egyik egységének kulcsait, aztán jöhetnek az orvoslásra váró masinák. Új VAGÉP- rekord A fiúk izgatottan várták a premiert. Akadt bőven teendőjük. Volt aki fékjavítással, mások éppenséggel gyújtásbeállítással fordultak hozzájuk. Persze azért történt cifrább dolog is. Már éppen a záráshoz készültek, amikor az autómentő beállított egy lerobbant Skodával. „Nem vendégért veszi be a sebességet” — mondta szomorúan tulajdonosa, egy idős bácsi. A srácokból kitört a bizonyítás vágya, a virtus. Még ma készen visszakapja — mondták neki és nekiveselkedtek ... S hogy valami tétje is legyen a dolognak, a legpesszimistább Magocsa fogadott Morgenthal Lacival, hogy félóra alatt sem szereli ki a motort. Utóbbi nekibuzdult és valószínűleg új „VAGÉP-rekor- dot” döntve huszonnégy perc alatt továbbadta a tengely- kapcsoló javítására váró kollégájának a megfáradt Skodát ... Egy óra telt el... A bácsi persze hüledezett, amikor egy óra múlva beülhetett az újjászülető járművébe. Ez csak egy példa. Mert amire egy-egy kocsi elkészül, már azok a bizonyos máskor sok bosszúságot okozó adminisztrációs papírok is készen vannak. Mindent a vendégért! — vallják a jó kereskedők. Szombatonként Nyíregyhá. zán már egy szerviz kollektíva is tartja magát a vendégcsalogató jelszóhoz... MIVEL TELIK AZ IDŐ, ha három gazdász autóba ül, és úticélja olyan távol van, mint a jugoszláviai Zágráb. Keresztül az országon, és országhatáron másutt gazdálkodó kollégáik munkáját figyelik a szél. védőn keresztül. Beszélgetnek, kritizálnak, vagy éppen irigylik a látottakat. A minap ilyen társasággal volt alkalmam „országos” határszemlén részt venni. A keleti részeken még csak kóstolgatják az aratni- valót a kombájnok, az árpa vége felé tartanak. Szolnoktól délebbre már a búzában járnak. A Hajdúság még elegendő csapadékot kapott az idén, de a Tiszán átkelve már csővé formálódtak a kukoricalevelek, szaknyelven furulyáznak, vagyis szomjazik a föld. Még nagyobb a szárazság Kecskemét után. Egyedül a napraforgó bírja, néhol már virágzik. Fehér foltként kiki villan a sziksó a Kiskunsági Nemzeti Parkban a homokos részek pedig a mi Nyírségünkhöz hasonlítanak. A rozs alacsonyabb, ösztövérebb, az akáclevelek porosabbak. Közel van Kalocsa állapítjuk meg: magról vetett paprikatábla mellett haladunk. Öntözik, nem sokkal lehet kisebb termetű, mint az északi részen palántázot- tak. Feltűnik a solti nagy rádióadó tornya, aztán átkelés Dunaföldvárnál. Néhány kilométer, és mégis mintha megyéken haladtunk volna tova. A kövér barna erdőtalaj, a ligetes dombok köze vonzza az esőt. Üde földeken hatalmas kukoricatáblák, egy részükön már címerüket is viselik a növények. Az emelkedők teteje is haragoszöld nem úgy, mint mifelénk. Fejér megyében, Tolnában és Somogybán már a búzának is a derekán tartanak az aratásban. Példás gyorsasággal járnak a tarlóművelő gépek. Az árpa helyén már sorol a másodvetés, gyorsan kelt az esővel. Arasznyi a szuperrövid tenyészidejű kukorica, és bontogatja levélkéit a zöldbab. Errefelé kétszer aratnak az idén. Élelmesebbek az idevalósi dinnyések. Portékájukat egyre sűrűbben árulják az út mentén. Érdekes, hogy ültetvényüket használt fóliával kerítik be, távol tartva ezzel a nem kívánatos vendégnyulakat. EGYRE ZÖLDEBB A HATÁR, ahogy haladunk nyugat felé. A Kanizsa környéki dombok között már másodjára is kaszálják az árokpartot, a kukoricatáblák pedig áthatolhatatlan dzsun- gelnek tűnnek, (esik) (kalenda) egyszerre nyúltak érte. — Az enyim — mondotta Mari. — Márpedig ez az enyém — mondotta Kiss Bori —, én láttam meg, csakis az enyém ez! — Méghogy! — Az a! — Hogy ez a tied? — Az, a te tetves. — Én vagyok tet- yes? — Hát az anyád hajából nem az én anyám szedte ki vasárnap délutánonként a tetveket? — A te anyád? Akit az ura is elhagyott? Mikor láttad te az apádat? röhögött anyádon hét falu. Mert mit kiabált akkoriban ? Pista! Pistám! Nincs isten. Van isten. Te vagy az isten! — Méghogy! — Bizony! Ezt kiabálta az anyád! Van rá tanú! — Na, akkor én verlek agyon. De előbb ezt a szép napraforgólevelet beteszem az utazótáskámba, amelyet a lányom vett nekem. — Vajon mibül? — Te! — Na! Csak gyere, kódus, senkiházi. Már teperték egymást a nulláért, a semmiér, amikor megérkezett a vén csősz, és mondotta nekik: — Szóval, kárban jártok, lányaim. — Ugyan, ugyan, Illés bácsi, hát hogy gondol ilyet’ Mi? Kárban? — Abban. Legalább tanultok valamit, ha eddig nem volt eszetek hozzá. — Megemelte a hangját: — Előttem, befelé, a szövetkezet irodájába! Bármiféle ellenkezés hiábavalónak bizonyult, a könyörgő szavaknak nem volt semmiféle hasznuk. —^Menjetek csak előttem. Az elnök, illetve hát az ő személyében intézkedő fegyelmi bizottság száz-száz forintra büntette őket. Kifizették a kötényük zsebéből. Aztán karonfogva indultak hazafelé. — Hej, ez a világ — mondották egymásnak. — Hej! Egy útszéli napraforgó kacagott rajtuk a nagy tányérjával. „Én szőke városom" K ezembe került egy 1936. évi Nyírvidék, ahol közlik: Lebontották Nyíregyháza első „emeletes” házát. Az írás hangulata olyan, mintha ma írták volna: „A múltat elsiratjuk, jön az új Nyíregyháza...” Az újságíró közli, hogy az Ungár-cég építkezése miatt lebontásra kerül a Hirschl-sarok. „Nyíregyháza egyetlen építészeti régisége első emeletes ház, amely még a múlt század első évtizedében épült és nagy idők tanúja volt. Az épület érdekes, biedermajer kori hangulatú ornamentikája és szerkezete megérdemelte volna, hogy gipszmodell! készítvén róla, elhelyezzük a városi múzeum számára.” Sajnálják, hogy a városnak nincs pénze relikviaügyre, ezért nem készül el a gipszmodell. A lényeg mégis, hogy a „városi gyűjteménytár részére lefényképezték”. Mi is megválunk sok megszokott, régi utcaképtől. Az illetékes szervek, amelyek elvégzik a szanálást, felvételt készítenek a lebontásra ítélt házakról. Csak egy hiányzik: egy-egy utcakép. Utcák tűnnek el. A Kossuth utca, Toldi utca, Makarenko utca, Szarvas utca,"$t régi piac és legközelebb a Vasvári Pál utca. Mikor lesz feladata a lebontást végző hivatalnak, hogy az utca képét is rögzítse és leadja a városi tanács közgyűjteményének? Hiszen lassan már azt sem tudjuk — még ha ős nyíregyháziak is vagyunk — milyen volt a Kossuth téri ABC előtti épület, hogy is nézett ki a Vadász-ház, a volt Úri kaszinó. Senki sem veszi észre, hogy megváltozott a „Morgó”. Fájó ez a szürke közömbösség. Semmit sem akarunk már megmutatni gyermekeinknek, unokáinknak az ,,én szőke városom”-ból ? Somogyi Jolán Megvalósítják az álmokat Fényképezőgép a k útban Romantikus regényekben valósulnak meg az álmok — no és a Szabolcs megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál. Nem véletlen a párhuzam, két éve újításkivitelező brigádot alakítottak. Zemenszky Ferenc gépészeti üzemvezető, aki a hat év alatt benyújtott 12 újításáért a napokban kapott Kiváló Munkáért kitüntetést, így indokol: — Elég sok színvonalas újítást adnak be nálunk. A leírásból azonban nem mindig derül ki, hogy valójában jó-e az elképzelés. Ezért döntöttünk úgy, hogy három fővel egy újításkivitelező brigádot alakítunk, akik a tervrajzokból elkészítik a prototípust. — Azért nem ritka, hogy menet közben kell javítani — fejtegeti Mankó János, a brigád tagja. — Van újító, aki nem veszi rossz néven, ha valamit tanácsolunk, de akadt, aki személyes sértésnek tartotta, hogy beleszólunk az elképzelésébe. Pedig arról van szó, hogy a gyakorlatban nem minden úgy néz ki, mint a műszaki rajzon. Amikor a naményi szélkerék idomait gyártottuk le, az eredetileg tervezett 14 méter hosszú külső tartóoszlopot nem lehetett volna egyetlen rúdból megcsinálni, már csak azért sem, mert nem lett volna kocsi, amelyik ilyen méretűt kivigyen. Eleinte ódzkodtak az emberek, hogy ebbe a brigádba jöjjenek. Koczák István hegesztő, de volt itt már kazánfűtő, hőközpontkezelő, karbantartó, asztalos. — Ha a szükség úgy hozza, itt mindenhez érteni kell. Mindig olyasmire vállalkozunk, amit előttünk még senki nem csinált. Egyszer olyan újítást valósítottunk meg, hogy a mélyfúrású kútba fényképezőgépet helyeztünk. A gépet plexiüveggel burkolt nyomásálló csődobozba tettük, s így a talaj és a víz föld alatti tevékenységéről folyamatosan szerezhetünk megbízható információt a fényképek alapján. De hasonlóan érdekes volt, amikor a felfújható csatornaelzárót helyeztük el a földben. A fut- ballbelsőhöz tudnám hasonlítani, amikor a csatornaszakasz megfelelő helyére tesz- szük, levegővel felfújtatjuk és könnyen tisztíthatóvá válik a csatorna, mivel elzáródik a víz útja. Űj dolgokkal foglalkozó emberek maguk is hajlamosak a modern gondolkodásra. így alakult, hogy nemcsak mások ötleteit valósítják meg a gyakorlatban, hanem maguk is rájöttek egykét hasznos dologra. A PVC- csövek elágazását oldják meg új módon, ezt a brigád közös újításként adja be. A munkaidőt nálunk jelképesen értelmezik. Ha egy hasznosnak ígérkező újításon dolgoznak, a többletmunka természetes. Mint a szélkeréknél is, amikor a tervezés és kivitelezés párhuzamosan haladt. Megdolgoztak a célprémiumért alaposan. — Partner a tervező-újító és a kivitelező-lakatos. Együtt gondolkoznak az újítás megvalósításán, s ez a legfontosabb — fejezi be az üzemvezető. T. K. A MEZŐGÉP mátészalkai gyáregységében többféle pótkocsi készül. A gumiabroncsok szerelésére speciális célgépet készítettek, mely meggyorsítja, balesetmentessé teszi, a nehéz fizikai munkát megkönnyíti. (J. L.) M ár ez is jól kezdődik. Miért írtam én odaföl, hogy napraforgó, holott csak a napraforgó leveléről van szó? Helyesebben két asz- szony hajbakapásáról, még helyesebben két asszony egymás hajának cibálásáról egyetlen napraforgólevél miatt. Eme levél nagy volt. Szép. Bele lehetett tekerni hat másik levelet, de talán tizet is, ha, mondjuk, a kacsák részére metéli föl az ember. Márpedig az asszonyok csakis ezért kepéitek be az ártatlan leveleket. Addig jó barátnők voltak, szomszédok is, ó, még trécseltek is, hatalmasaikat nevettek is valamely legényen, aki a leány bármily könyörgésére csakis a szent házasság kötelékében volt hajlandó kötélnek állni. Vannak még ilyen legények, de jelen mondandónk szempontjából ők teljes mértékben lényegGalambos Lajos: Napraforgó elenek. Hanem e :ét asszony! Ahogy szedik ott í eveleket, egyszerrt átták meg azt a kivételesen nagyot, : i — Amikor te az anyádat... i — Méghogy az én ! anyámat?! — Azt! Hát ki nem i tudja ezt? Két hétig
