Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-10 / 160. szám
VA spAl yAn A cementes-, festékeszsákokat kézi erővel rakják át a fedett kocsikba. D itkokat rejtő világ, a robogás már a gyermeket megigézi. A sínpályák erezete behálózza a földet, a kattogó szerelvények hívnak, sugallják, hogy vár a messzeség. S vannak — ezerszámra vannak — akik nemcsak a gyermekkori álmokban őrizték meg a vasút szeretetét, hanem szolgálatába szegődtek. Van abban valami jelképes, hogy ,a vasutasok nem munkába indulnak, hanem szolgálatba igyekeznek, hiszen a közlekedés fenntartása, kiszolgálása nemegyszer a szó legszorosabb értelmében áldozatkészséget, szolgálatot jelent. A záhonyi átrakókörzetben készült képriportunk is erről szól, megpróbálja bemutatni az embert, akinek az eszére, izmai feszülésére, fegyelmezettségére és pontosságára van bízva a nagy 'gépezet működése. A vasútnál számtalan szakma képviselői találnak helyet, s mindegyikőjüket egy cél vezérel: a gyors és zavartalan közlekedés, hogy legyen elegendő áru, eljussanak az utasok céljukhoz^ Teszik mindezt éjjel és nappal, a hétköznapok szürkeségében, s az ünnepek másoknak kikapcsolódást jelentő perceiben, tűző napon, téli zimankóban, hiszen a vaspályán indulnak és érkeznek a vonatok a nap és az év minden szakában. Szöveg: Lányi Botond Fotó: Gaál Béla Robog a gumón lefelé a rendezésre váró kocsi. A saras fékezi le mozgásában. A darus magasból látja az átrakó pályaudvart. Egy-egy mozdulatára tonnák tucatjai emelkednek- a magasba, kerülnek egyik kocsiból a másikba. A mozdonyvezetőnek egyszerre kell figyelnie a gépre, a pályára, hogy tolatás közben minden rendben menjen. Nem veszélytelen a darns átrakóban az árukötözők munkája, akik téli hóesésben sem pihenhetnek. Az átrakástól mentesít a tengelyátszerelő. A széles nyomtávú kocsik kerékpárjait külön tárolóvágányon tartják. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1982. július 10.
