Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-08 / 158. szám

1982. július 8. Kelet-Magyarország 3 Rakott vagonok B urcsa ellentmondás tapasztalható a hét végén a közlekedé­si vállalatoknál. A vasút arra panaszkodik, hogy alig akarnak rakodni a vállalatok, inkább fizetik a bírságot, mintsem erre az időszakra is megszer­veznék a fuvaroztatók az áru fogadását. Még rosz- szabb a helyzet, ha a be­rakásról van szó. A csü­törtöki csúcshoz képest még a vagonok ötödét sem igénylik. Persze mint mindenütt, itt is vannak kivételek. Országosan is a legjobbak között emlegetik a Papír­ipari Vállalatot, a nyír­egyházi gyára is hajlandó hét végén rakodni, mi több, gyáron belüli gazda­sági munkaközösség meg­szervezését tervezik a még folyamatosabb munkára. Az ellenpéldát a vásá- rosnaményi ERDÉRT-te- lepnél, a nyírbogdányi fi­nomítónál, a Szamos men­ti Állami Tangazdaságnál találhatjuk, ahol hovato­vább több a késetten ki­rakott kocsi, mint ameny- nyit időben megszabadíta­nak terhétől. A MÁV-val szerződéses kapcsolatban álló Volánt ugyancsak sok esetben marasztalják el, mert kés­ve viszi el az árut. Csak­hogy tudni kell, hogy a hi­ba nem a közlekedésiek munkájában keresendő, hanem azoknál a vállala­toknál, amelyek nem fo­gadják az árut csak a hét öt napján. Jó példaként itt a Szat- már Bútorgyárt említhet­jük, hiszen bármikor ér­kezhet az áru, várják a raktárakban. Vannak vi­szont olyan nagyobb üze­mek, mint a HAF|1, a MEZŐGÉP, a kisvárdai Izzó, az öntödei Vállalat, a Taurus, a Magyar Acél­árugyár Tiszaszalkán, amelyeknél egyáltalán nincs árukiadás. Jól mu­tatja ezt a Volán statisz­tikája is, hiszen hiába szervezik a lakossági fu­varozást a hét végére, mégis a szombati teljesí­tés a tavalyinak alig ha­ladja meg a felét. Ugyanez mondható el, ha a nagykereskedelmi vállalatokat nézzük, ame­lyeknél közel száz teher­autó vesztegel a megyé­ben, mert szombaton már nem visznek ki árut — persze itt mérlegelni kell, hogy a kiskereskedelem­ben nem is nagyon volná­nak képesek fogadni az ötnapos munkahét miatt. A szállításban nincs na­gyobb fennakadás, az öt­napos munkahétre való átállás tulajdonképpen jól sikerült — állapította meg a közelmúltban a megyei szállítási bizottság. Azon­ban mint az előbbi példák mutatják, jócskán van tennivaló a hét végi rako­dásoknál. Nem mindegy ugyanis, ha azért ácsorog- nak a teherkocsik, mert nincs, aki kirakja őket, s majd két nap múlva azért zörögnek az üzemek, mert nincs, amibe rakodjanak. □ drága szállítóesz­közökből viszony­lag szűkösen ál­lunk az országban. Van­nak korlátozó intézkedé­sek, szigorítások, amelyek a jobb rakodást szolgál­ják. Ám a büntetésből még nem lesz vagon, te­herautó. Védekezésül azt szokták felhozni, hogy sokba kerül a hét végi ra­kodás, sok munkabért kell fizetni. Ezen könnyítettek azzal a rendelettel, amely lehetővé teszi, hogy a bé­ren kívül számolják el a rakodási díjat. Ezután már csak a vállalatoknak kell mérlegelniük — ahogy azt a nagy építőipari vállala­tok, a papírgyár teszi —, s máris meglesz a forin­tokban mérhető haszna a gyors rakodásnak. Lányi Botond Négyszintes, tizennyolc la­kásos házat épít az ÉPSZER Vásárosnaményban, a Kos­suth utcában. Az alsó szinten különböző üzletek és orvosi rendelő kap majd helyet. A lakók már a nyár végén bir­tokba vehetik az új lakáso­kat. (G. B. felv.) Kevesebb területen többet Á burgonya jövője Gávavencsellőn Túlzás nélkül állíthatjuk: a burgonya népélelme­zési cikk. Még napjainkban is, habár a jelentősége az utóbbi években valamelyest csökkent, ám a fel­használási területe nem. S azért a családok többsé­ge most is igyekszik megvásárolni az újig szükséges mennyiséget ősszel, annak ellenére, hogy az üzletek­ben bőséges a kínálat, sőt előre csomagoltan kapha­tó a burgonya. Mert olyan fontos ez, mint a kenyér. Mindenhez ehető és sokféle étel készíthető belőle. A kereslet azt is magával hozta, hogy a burgonya egyes megyékben — így Szabolcs- Szatmárban is — a legfőbb kultúrnövények közé tarto­zik. Hagyományos termőhe­lyek alakultak ki már évti­zedekkel ezelőtt a Nyírség több részén. Ide sorolható Gávavencsellő térsége, ahol igazán jó eredményeket értek a pályái Tanítók találkozója Megsárgultak az egykori ér­tesítő lapjai, amely az 1962- ben pályakezdő félszáz taní­tó névsorát megőrizte. Há­rom tanulócsoportban a Bethlen Gábor és Búza utca sarkán álló épületben — ma középiskolai kollégium — lá­togatták az órákat, hallgatták az előadásokat. Két év utána harmadik évet levelezőn tet­ték le, munka mellett. Szinte kivétel nélkül szabolcsi, falu­si iskolák katedrájára léptek először. Ennek köszönhető, hogy nem szóródtak szét a világban, ma is megyénkben tanítanak. Természetesen a találkozó szervezői a meg­mondhatói: így sem volt könnyű az egykori évfolyam- társakat megtalálni. Szép számmal összejöttek. A meghívóra nyomott rend­hagyó osztályfőnöki óra ter­vezete szerint a „becsengetés” után az első pont lépett ér­vénybe: „Álmélkodás, hogy a többiek, hogy megöregedtek.” A számbeli többségben lé­vő hölgyeken az öregedésnek természetesen picinyke jele önkiszolgáló raktár árusítás a GYÁRAKBAN Jól jár a vevő, jól jár az árus. Az élelmiszer- és vegyi- áru-kereskedelmi vállalat a lakosság jobb áruellátása ér­dekében új értékesítési for­mát vezetett be. Megegyezett több nagyobb vállalattal, (pa­pírgyár, konzervgyár, gumi­gyár, HAFE, Szavicsav), hogy elsősorban fizetési napon a kereskedelmi vállalat szocia­lista brigádjai (mozgó árus módján) jó néhány cikket, így tisztítószereket, kozmeti­kai készítményeket, édesipari termékeket, konzerveket és egyebeket árusítanak az üze­mekben. Köztük olyanokat is, amelyeket 30—50 százalékos árkedvezménnyel adnak el. Ez előnyös a kereskedelmi vállalatnak is, mert nő árui­nak forgási sebessége, na­gyobb bevételre tehet szert. Újdonság az is, hogy a Tünde utcai raktárházban már nemcsak kiskereskedel­mi egységeket, hanem válla­latokat, sőt egyéni vásárlókat is kiszolgálnak. így a város­ból is mind többen járnak oda vásárolni. Annál is in­kább, mert sok cikket ott is olcsóbban vehetnek meg. Mankó János a raktárház igazgatója elmondta: élelmi­szereken kívül már műanyag cikkeket, faholmikat, sőt még limbótáskát is árulnak. A forgalom zavartalan le­bonyolítása érdekében létesí­tettek egy úgynevezett ön- kiszolgáló raktárt, ahol a jö­vőben a kiskereskedelmi egy­ségek mindennap (jelenleg hetente 2 nap) beszerezhetik áruszükségletüket. Emellett építtetnek egy 2900 négyzet- méter alapterületű raktárt, mellyel 1983-ban jelentősen korszerűsödik az anyagtáro­lás, áru-előkészítés. (cselényi) Műanyag­feldolgozó szakmunkások Sikeres, 400 órás szakmunkás- képző tanfolyamot szervezett a Nyíregyházi Műanyag- és Fény­képészipari Szövetkezet, amelyen 19, korábban több éve betanított segédmunkásuk vett részt. Július 6-án a bizottság előtt sikeres vizsgát tettek elméletből és gya­korlatból, melyet a szövetkezet Szikla utcai üzemében tartottak meg. Ez volt a második ilyen szak- tanfolyam, amelyet a szövetke­zet szervezett. így az idén újabb 19 műanyag-feldolgozó szakmun­kással gyarapodott a képzett munkások száma. A felnőtt hall­gatók tanulásával kapcsolatos költségeket, a tanszereket a szö­vetkezet biztosította. Megismételve a múlt esztendő sikerét, az idén is elnyerte a megyei ifjúsági klubtanács által adományo­zott „Kiváló Ifjúsági Klub” címet a MEZŐGÉP vállalat nyírbátori gyáregységének if­júsági klubja. A címmel járó oklevelet a napokban vették át a nyírbátori fiatalok. Betonelemeket, falpaneleket, betonrácsokat és vasbeton vályúkat készítenek a mezőgazda- sági üzemek részére a csengeri Lenin Tsz betonüzemében. Képünkön: Katona Miklós, Gellért Sándor és Fável József a falpanelöntő sablonokba rakja a nikecell szigetelést. .............. ' 1' (G. B.) FORMABONTÓ MEGHÍVÓ invitált húszéves találkózóra június végén. Éppen arra a napra, amelyen az 1981/82- ben végzett ifjú pedagógusok átvehették diplomájukat. A két évtizeddel korábbi diplo- makiosztóra emlékezek a nyíregyházi felsőfokú tanító­képző intézet első évfolya­maként indultak útnak. Ta­lán kevésbé látványosan, de legalább annyi szorongással és tenniakarással, mint mos­tani utódaik. sem látszott. Az erősebb nem képviselői erre letették volna az esküt. Ám e nélkül is egyetértettek abban, hogy mindenki éppolyan bájos, vonzó, jópofa, mint azelőtt. Hogy közben lepergett két­szer tíz év? Ki törődik vele! Igaz is, húsz esztendő. Mit hoztak magukkal az évek? Az egykori hallgatók beszámoló­it hallgatva, szinte semmi rendkívülit. Valamennyiüknél teisebb-nagyobb göröngyöket, buktatókat, hasonló sikere­ket, örömöket. A diploma mellé kapott képzeletbeli ta­risznyában azonos volt azút- ravaló: a gyermekek szerete- te. Az alma mater életre szóló tanítása volt ez, ami szinte minden megjelent szá­jából elhangzott: „Imádom a gyerekeket.” „Szerelmes vol­tam a kicsinyekbe.” „Az al­sósok a leghálásabbak, velük igazi öröm a munka.” Természetesen a pályakez­dés húsz évvel ezelőtt sem ment zökkenők nélkül. „Ke­vés segítséggel, kínlódva kezdtem” vallotta az egyik tanító. „Azt a kedvességet, segítőkészséget, ami a képző­ben természetes volt, körül­vett minket, nem találtam meg az iskolámban. Kény­szerűségből elfogadtam olyan­nak, amilyen.” Többen szülő­falujukban helyezkedtek el. Nem lehet senki próféta a saját hazájában, nekik mégis sikerült. Másoknak kezdetben a bejárás, átjárás volt az osz­tályrészük. Gyakran tíz-tizen­öt kilométert kerékpároztak naponta az otthon és az is­kola között. „Nem is tudom, honnan volt bennünk annyi erő.” A nagy pedagógushiány idején hamarosan helyettesí­tőként felsősöknek is tartot­tak órát. Nevetéstől csengett a terem, amikor a visszaem- lékezők hajdani tanáraiknak élcelődve sorolták, hogy tar nító diplomával matematiká­tól éneken át a földrajzig, mi mindent tanítottak. A kény­szerből adódó lehetőséget so­kan kihasználták! Szakosod­tak, levelezőn a nyíregyházi és az egri főiskolán tanári diplomát szereztek. A férfiak általában a testnevelés sza­kot választották, de a magyar, a biológia szak sem ritka. Észrevétlenül iramlottak a percek. Órák teltek el, de a tervezet szerint zavartalanul tovább tartott a „nyilvános ' hencegés, hogy ki mire vitte”. MEGTALÁLTÁK a faluban, • településen helyüket az isko­la falain túl is. Művelődési ■ házat, könyvtárat vezetnek, a . községi énekkar sikerei mö- : gött ott van áldozatkészsé- , gük. Remélt jutalom nélkül • tették, amit tettek. „Hence- gők” szerencsére akadtak. i Volt mire „felvágni”. Mimisz­• téri dicséretek, kiváló dolgozó ■ kitüntetések, Szocialista Kul­túráért elismerés jelezte, . megállta helyét ez a korosz­tály. S a pályaelhagyás? : Alig akadt kivétel, aki vég- i leg búcsút mondott volna a ■ tanításnak. Aki elhagyta vol­■ na a hivatását, amire húsz : évvel ezelőtt felesküdött. , Reszler Gábor és érnek el a burgonyater­mesztésben. Ennek igazolására két adat: a hetvenes évek elején 14 tonna volt a Szabadság Termelőszövetkezetben az egy hektáron termett mennyiség, tavaly pedig megduplázódott az évtizeddel ezelőtti hozam, 29 tonna fölé emelkedett hek­táronként. Ez egyszersmind bizonyítja a burgonya létjo­gosultságát a Nyírség északi részén, azonban az eredmény a napos oldal mellett áz ár­nyékosat is megmutatta. Évekkel ezelőtt eltűntek a termesztésből a jól ismert ha­zai fajták, s ezeket felváltották az intenzív termesztésű kül­földi fajták. A váltásra égető szükség volt, hiszen a hazai­ak a köztermesztésben le­romlottak, a termés mennyi­sége egyre csökkent. Ugyan­akkor a külföldi fajták, mint például a holland desi- ré, nagy termésre képesek, jól bírják a gépi betakarítást, így biztos nyereséggel ter­melhet ők. A hozamnövekedés Vencsel- lőn is részben a fajtának, részben a talaj állapotának megfelelő tápanyag-utánpót­lásnak köszönhető. A nagy termés ellenben felszínre ho­zott egy igen fontos kérdést, az értékesítést. Mert ez okoz­za az utóbbi időben a legna­gyobb gondot a termelő gaz­daságoknak. Volt, amikor a Szabadság Termelőszövetkezetben 350 hektáron termeltek burgo­nyát. Majd csökkent a terü­let 300-ra, később 280-ra, az idén pedig már csak 220 hek­táron ültettek burgonyát. Vi­szont a területcsökkenéssel nem csökkent az összmeny- nyiség, mert a hozam évente nő. Tavaly például nyolcezer tonna feletti mennyiség ter­mett a szövetkezetben. Ebből mindössze ezer tonnát érté­kesítettek 1981-ben, a többit betárolták, s csak az idén tudták eladni. Az ez évi termésből a vetőgumót a vetőmag vállalattal szerződ­ték, az áruburgonya egy ré­szét pedig a Zöldérttel. A még fennmaradót most is betárolják, s a sorsa a ké­sőbbiekben dől el. Ezek után felvetődhet: mi­lyen jövője van a burgonyá­nak Gávavencsellőn? Hacsak a jövedelmezőséget vesszük alapul, mindenképpen van jövője. Az idei tervben közel húszmillió forintos termelé­si értékkel számolnak, ugyan­akkor majd hárommillió eb­ből a nyereség. Lehetőség van az öntözésre is, ami nem közömbös a hozam tekinteté­ben. A burgonya jövőjét nagy­ban meghatározza egy most készülő terv. Arról van szó, hogy három termelőszövet­kezet — a gávavencsellői Szabadság és Üj' Erő, vala­mint a tímári Béke — közös feldolgozó üzemet hoz létre. Éves szinten itt 6—8000 ton­na burgonyát dolgoznának fel, és így enyhítenének az értékesítés nehézségein. Egyelőre ez még csak terv, ám a megvalósulását sürgeti a burgonyakérdés megoldá­sa. S. B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom