Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-07 / 157. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. július 7. A TÁRGYI FELTÉTELEK — A JAVULÁS REMÉNYE NÉLKÜL — RENDKÍVÜL MOSTOHÁK. A KÖZMÜVELÉSSEL SZEMBEN TÁMASZTOTT IGÉNYEK ÉS FELADATOK HALADVÄNYSZERÜEN NŐNEK. A VAROSBAN DOLGOZÓ TIZENNÉGY HIVATÁSOS NÉPMŰVELŐ MÉGIS ÜGY LATJA: Az ellentmondásban hajtóerő is rejlik — A városi és járási feladatokat ellátó művelődési otthon és a könyvtár egy épületben él kényszerházasságban — kezdi Udud István, a művelődési osztály vezetője a beszélgetést. — Az elkövetkező években legföljebb arra nyílik lehetőség, hogy a gyermekkönyvtárat helyezzük a régi taeácsháza épületébe, s ha minden jól megy, talán lesz egy ház, ahol ifjúsági klubot nyithatunk. — Egy sor szolgáltatási lehetőséget nem is merünk meghirdetni — folytatja Fábián Béla könyvtárigazgató — mert egyszerűen nincs helyünk. Százkilencvenhat négyzetméteren művészet még az alaphdvatást is gyakorolni. Nyitottság és kényszer — A szűk hely azt is eredményezte — veszi át a szót Kóbory Gyula, a művelődési otthon igazgatója —, hogy kényszerből megszületett a nyitott iskola Fehérgyarmaton. Az énekkart, a szakkörök egy részét, a tanfolyamokat az iskolák fogadták be. Ennek van kétségtelen előnye, hiszen eleven a kapcsolat a tantestületekkel, intézményekkel. De a hátránya az, hogy az iskolákban összejövök egyszerűen kiesnek a •művelődési ház más rendezvényeiből, eseményeiből. — Eddig úgy érzem, hogy főleg a városi helyzet határozta meg mondandójukat. A funkciók pedig kettősek. — Ez igaz, de tény: a városi feladatok központi helyet foglalnak el — mondja az osztályvezető —, a járási feladatokra van ember, első ott a módszertani segítés, a városi jó tapasztalatok adaptálása. Nagyon fontos lenne, hogy Fehérgyarmat kisugárzó szerepével legyen elsősorban meghatározó. — A járás negyvenkilenc községében többnyire jó népművelők, könyvtárosok vannak — teszi hozzá Fábián Béla — ezek ott helyt is állnak. Mi úgy érezzük, a döntő feladat a város ütőképes köz- művelődési munkájának kialakítása. — Nekünk abból kell kiindulni — folytatja Kóbory —, hogy Fehérgyarmaton koncentrálódnak az üzemek, iskolák, itt van a legtöbb értelmiségi. Ezt azért hangsúlyozom, mert hiba lenne, ha a népművelést csak a 14 hivatásos feladatának tekintenénk. Ebből adódik, hogy joggal várják innen a példa- mutatást és kezdeményezést. — Ennek is megvan a nehézsége. A bejárók — a városi dolgozók 50 százaléka — szinte mindenből kiesnek, itt a buszok indulásához igazodik az élet — kesereg Udud István —, tehát itt, a kezünk ügyében is vannak, akikhez el sem tudunk jutni. Áz üzemek szerepe — Régen felismertük, hogy az üzemeknek döntő szerepük van. Az üzemi közművelődési hálózat ezt igazolta — meditál Kóbory Gyula —, jóllehet nem hibátlan ez sem. Pedig a közművelésben a közösségek szerepe is nő. Ha egy üzemben van felelőse az ügynek, s van példamutatás, akkor ott igenis lehet úgy dolgozni, hogy az emberek tudatát, ízlését formáljuk. — A baj csak az — csattan fel Udud István —, hogy sokszor azt sem tudjuk, mi folyik egy-egy üzemben. Tárgyalják a közművelődés ottani helyzetét, de se népművelőt ... ... se könyvtárost oda nem hívnak meg — vág közbe Fábián —, elmondják a mon- dókájukat, s úgy érzik, minden rendben. Pedig de elkelne ott egy jó szakmai szó, segítség, iránymutatás. így csupa formalizmus az egész. — És a példamutatás sem éppen remek — így Kóbory — rendezvények sora múlik el úgy, hogy éppen az üzemek, intézmények vezetői, középvezetői nem vesznek ezeken részt. Pedig ha ott volnának egy színházi előadáson, kiállításmegnyitón, kórushangversenyen, akkor bizonyára ez is vonzó lehetne másoknak. — így aztán el lehet képzelni, hogy sok ember csak legyint: miért pont ők, ha még a vezetők sem — mondja valaki mintegy magának. Hol lehet áttörni? — Mégis, hol lehet akkor valami újat, hatásosat kezdeni — kérdem mintegy magamtól. — Van azért alap, amire építhetünk — nyugtat meg Kóbory Gyula —, nem is kevés. Vegyük azt, hogy a kórushangversenyek, a kiállítások, a színházi műsorok, a népi művészetet és hagyományt bemutató előadások sok embert vonzanak. Igen sokan vesznek részt közhasznú tanfolyamaikon, szakkörökön. Itt azért eljutunk tömegekhez, főleg fiatalokhoz, akik egyszerűen megszokják: a művelődési házban mindig van valami. — A könyvtár — éppen azért, hogy bővüljön hatóköre — támogatja, szervezi az üzemtörténetek készítését, a város üzemeinek, a település életének bemutatására szánt filmek készítését. Igényes író- olvasó találkozókon adunk teret annak, hogy a lakosság irodalmi érdeklődése növekedjék. A filmklub az ínyenceknek kínál évek óta műsort és tanulási lehetőséget — mondja Fábián. — Mint látható, mi nem úgy akarunk valami jobbat, hogy elvetünk mindent, ami eddig volt — fejtegeti Udud István — hanem azt akarjuk tökéletesíteni, ami van. Javítjuk a propagandát, hogy minél többen tudják, mikor, hol, mi található. Erőteljesen összpontosítunk a fiatalokra, az üzemekre. Nem hisszük, hogy gyorsan mérhető lesz a hatás, de az is biztos, hosz- szú munkára kell berendezkedni. — Sajnos — elmélkedik Kó- bory —, a mai népművelésnek van egy átka: a rendezvény-központúság. A munkánkat nem a hatáson mérik •— hisz’ ez a nehezebb —, hanem azon, hány rendezvény volt, ki milyen minősítéstért el szemléken, fesztiválokon, versenyeken, bemutatókon, így aztán hiába alakulna egy-egy közösség mondjuk a saját és szűk környezet örömére és hasznára, a produkciószemlélet elriasztja őket, s ha nem, akkor csak az eredményre koncentrálnak. Kiaknázni a lehetőségeket — Úgy vélem — ezt Fábián Béla mondja — ha sikert akarunk, akkor a lehetőségeket és a saját viszonyainkat kell szembesíteni. Bőven van még ki nem aknázott lehetőség, ahol ném a látványosság, de a haszon, az emberre gyakorolt hatás a lényeg. A szolgáltatások bővítése, a kisebb közösségek megmozgatása üzemben, intézményben, a munkás- és ifjúságművelés vonzó, változatos, sémáktól mentes formái akkor is adottak, fia nincs mindenkor kifogástalan tárgyi feltételünk. — Anélkül hogy summázni akarnám a tanulságokat — mondja Udud István —, any- nyit mégis el kell mondani: kis város vagyunk, ahol a személyes kapcsolatokat lényegesen jobban kell felhasználni ahhoz, hogy összefogott, egységes szemléletű népművelés folyjék. Ha megújulásról beszélünk, akkor az a véleményem: mint másutt, itt is a rugalmasabb módszerek, a jobb szervezés képes hatékonyabb munkát eredményezni. Egy évtizede lassan, hogy megalakult a Vik- A Kodály-évfordulóra emlékező versenyt a tória Ifjúsági Klub, mely változatos prog- HÖDIKÖT-bcn rendezték. A képen az OTP ramjaival kedvelt az iskolások körében. győztes csapata. Országos győztesek Megyénk, illetve az ország legjobbjai lettek azok a fehérgyarmati gimnazisták, akik beküldték pályamunkájukat az Országos Mezőgazdasági Múzeum felhívására. A Bede Enikő, Orosz Marianna és Tusán Klára (a képen balról jobbraj hármas dolgozatában aktuális témát választott. A télialma-ter- mesztés módszereit, a vegy- szerezési eljárásokat elemző munkát második díjjal jutalmazta a zsűri (első díjat nem adtak ki). Sikeres szezon Sikeres „szezont” zárt a fehérgyarmati művelődési központ vegyes kara. Január végén a munkásőrség megalakulása 25. évfordulóját köszöntötték. Tavasszal közös koncert volt Fehérgyarmaton, s bemutatkozott a kórus Vásárosnaményban is. Április 4-én ugyancsak a szomszéd városban adott emlékezetes hangversenyt a kórus. Júniusban az esztergomi vármúzeumban fejeződött be, a döntően pedagógusokból álló együttes tavaszi szerepléseinek sora. A képen a kórus 4 tagja Esztergomban, a fellépést hirdető plakát »lőtt. Számok A mai napig emlegetik Fehérgyarmaton azt a színjátszó csoportot, amely az ötvenes években élt, működött. Legalább harminc helyen adták elő a Szabad szél című operettet, elsöprő sikerrel. A csoport tagjai mind-mind falusi emberek, iparosok voltak, egy tanár volt köztük. De csoport volt, összetartó, jó közösség. Igaz, nem kaptak se aranymicsodát, se minősítést, nem jártak fesztiválra, de dolgoztak, s ami a fő: közösséget alkottak. Manapság a statisztikai korban élünk, s az élet nemegy területén csak azt tartjuk valamire, amit számokkal, vagy más egzakt módon tudunk kifejezni. Hát persze, hiszen ki képes arra, hogy felmérje, mennyit változik egy ember ízlése, tudata? Marad hát a számok variálható sora. Ha valahol, akkor a közművelésben ennek semmi értelme. Panaszkodnak megyeszerte: egy-egy amatőrcsoport nem áll ki másból, mint ünnepekre, bemutatókra való készülésből, minősítőkre való tanulásból, fejük fölött ott lebeg a rém: támogatás csak akkor, ha van eredmény, körlevelek, felhívások mozgósítanak részvételre, versenyre. Pedig a legtöbb csoport úgy alakul, hogy néhány lelkes összehajol. A legtöbben nem akarnak mást, mint együtt lenni. Amit tudnak, hol szeméremből, hol szerénységből, azoknak szánják, akikkel barátok. Céljuk: önművelés. Jó lenne végre dönteni: statisztika kell, vagy önművelő, önmegvalósító, egymással jóban lévő, környezetre ható közösség. Az élet döntött már. Csakhogy nehéz megbírni a hivatallal. Talán külön népművelő kell, aki meggyőzi? A könyvtár történetéből A vidéki könyvtárak történetéről általában kevés és nem mindig autentikus adatok állnak rendelkezésre. Ez különösen vonatkozik a felszabadulás előtti időkre. Azokban az években az ún. ^népkönyvtárak” mellett jelentősek voltak a kaszinók, egyházak, ipartestületek stb. kezelésében álló könyvgyűjtemények. A fehérgyarmati városi könyvtár ősének, kis jóakarattal „jogelődjének” tekinthetjük a polgári kaszinó gyűjteményét, amely 1911- ben keletkezett. Egy évvel korábban a helybeli Polgári Casinó elnöke, dr. Magyará- di Boross Lajos, felterjesztést intézett a földmívelési miniszterhez a kaszinó részére adandó ingyen könyvtár ügyében. A miniszter a kérelemnek helyt adott, a kérelmezett könyvtárt engedélyezte. Az erről szóló leirat másolatát, mint kortörténeti dokumentumot ide iktatjuk: „Másolat. 4217/911 Vi—1 m. kir. Földmívelésügyi miniszter. Múlt évi december hó 29-én 26705 számú felterjesztése kapcsán értesítem alispán urat, hogy intézkedtem egyidejűleg, hogy a Franklin-társulat a Szatmár-vár megy ében levő fehérgyarmati polgári olvasókör részére egy 187 kötetből álló s a megállapított minta szerint 1—II—III—IV. könyvcsoportokból egybe állított népkönyvtári könyv- gyűjteményt elismervény ellenében tárcám terhére díjtalanul küldjön meg, ezen kívül az olvasókör részére a népkönyvtár elhelyezése céljából egy könyv- szekrény beszerzésére 20 koronát engedélyeztem, utasítván egyidejűleg a fehérgyarmati m.-kir. adóhivatalt, hogy ezen összeget a kör elnökének vagy helyettesének mint államsegélyt szabályszerűen felbélyegzett nyugtára fizessen ki. Felhívom alispán urat, hogy ezen intézkedésemről nevezett olvasókört a csatolt névjegyzék közlése mellett, valamint a vármegye kir. tanfelügyelőjét is, megfelelő módon értesítse. Egyben felhívom, hogy a mellékleten megküldött szabályzat hozatala iránt intézkedni s azt annak idején hozzám felterjeszteni szíveskedjék. Budapest, 1911. január 25. A miniszter helyett olvashatatlan aláírású államtitkár." Abban az évben a kultúra más téren is utat tört a községben. A Frank és Braunstein malomtulajdonosok által felépített villanyvilágítási hálózat révén a máskor egyhangú, falusias utcák képe hirtelen megváltozott. Ez március 1-én történt. Még abban az évben, december 13-án megnyílt Gacsó Károly vendéglős „Edison mozgó”-ja — a mozi. Az egykori híradás szerint az első előadáson „ ... A csekély számú, de lelkes közönség igen jól mulatott a sikerült vidám képeken. A kinematograf kifogástalanul működött.” (nyéki) Az oldalt összeállította: Bürget Lajos Fotók: Molnár Károly
