Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-27 / 174. szám
/ 1982. július 27. Kelet-Magyarország ♦ Faragott U dvariasan hellyel kínál a Mérkválla- ji Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára. Jó, hogy leültem, mert majdnem hanyatt estem a csodálkozástól. A titkár gyönyörű, faragott íróasztal mögött ül. Pompás bútordarab. Tekintélyt sugároz a fénye, a díszes faragványok szép látványt nyújtanak. Művésze volt a famunkának, aki ezt csinálta. A titkári szoba úgy van kialakítva, hogy e ritka bútorzat illik a környezetbe. De hogy kerül ez ide — kérdezem, gondolom, minden idegen megkérdezi. A titkár elmondja (szemmel láthatóan szívesen), hogy bő tíz éve az úttörőtábor közelében, a Károlyi gróf egykori kastélyának valamelyik melléképületében találtak egy poros, fénytelen, töredezett íróasztalt. Kiderült, hogy egykor ezen dolgozott a gróf. De csak nagyritkán, ha erre hozta úri kedve. S ugyan dehogyis dolgozott. Legfeljebb írt néhány levelet, áláfirkan- totta a váltót, vagy a monoklin keresztül aláírta mindazt, amit az intézője elé tett. Lényeg az, hogy a tanácsi vezetők az értékes módarabot odaadták a helybéli asztalosmesternek, aki -korát tekintve negyven és ötven között áll és még van türelme az „apró” munkához. A mester — csaknem teljesen társadalmi munkában — két év alatt eredeti állapotába visszaállította az íróasztalt. Értéket mentettek ... N. L. C ■■ r r Szövegíró kerestetik Akik a cím olvastán netalán összerezzentek volna, azokat gyorsan megnyugtatom: az idén nem fenyeget a táncdalfesztivál „réme”. Akik pedig esetleg örömükben kapták fel a fejüket — mert szabad idejükben szívesen faragnak rímeket huncut dalla- mocskákra — azokat ki kell ábrándítanom: szó sincs országos táncdal-szövegíró pályázatról, nem érkezett még el az ő idejük. Vagy még is az utóbbi csoportba tartozóknak tartogat örömöt az alábbi néhány sor? Mint arról nemrég beszámoltunk, a megyében népszerű Dongó együttes Székesfehérvárott, az országos dalos találkozón szép sikerrel szerepelt. Ez újabb lendületet adott a csüggedésre amúgy sem hajlamos öttagú csapatnak. Hangszerük van, zenei ötleteknek sincsenek híjában. Akkor mi kell még? Bevallották, hogy azt a társat nem találták még meg, aki(k) a dallamhoz a szöveges mondanivalót formába öntené(k). Környezetünkről, mindennapjaink derűs, olykor bohókásan vidám oldalairól szeretnének énekelni, és ehhez várják a segítőtársat. Mindössze ennyi a magyarázata, hogy e néhány sor éléire' ez került: szövegíró kerestetik. (r) Évente 300—350 tonna szalonnás, bőrös fél sertést exportál a Szabolcs-Szatmár megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. (Gaál Béla felvétele) VÁLTOZÓ VÁSÁRLÁSI SZOKÁSOK Nyugtalan kereskedők ? Centrum-hétfő, Sfcála-kedd, Nyírfa-péntek... Leértékelés, kedvezmény. Őszi vásár, téli vásár, tavaszi vásár, nyári vásár. Reklámozón. A vásárló kapkodhatja a fejét, válogathat és várhat a vásárlással. A kereskedő viszont nyugtalan, és a megváltozott vásárlási szokásokra panaszkodik. kalmazkodhat a kínálathoz, mint a kereskedelem a maga számok követelte türelmetlenségével a kereslethez. Az áfészek félévi mérlegeiből — és ez nem csak megyénkben van így — kitűnik, hogy a kereskedelmi forgalom alatta marad a vártnak, általában a tavalyi értékeket éri el, de van, ahol annál is kevesebb. Tény: a terveink is úgy készülnek, hogy a ,jbázis” eredményeihez hozzáterveznek néhány százalékot, hiszen a forgalom korábban minden évben emelkedett. Ezt szoktuk meg, ez volt természetes, ezt követelte a vállalat az üzleteitől, ezt várták el a vállalatoktól és a szövetkezetektől. Kedvezménnyel Most halljuk a panaszt: tartózkodó a vevő, a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet és általában az iparcikkek iránti kereslet csak az egyes akciók alkalmával nő meg. Ezek különböző mértékű, 10—20—30 százalékos leértékeléseket jelentenek. A boltokban nő a készlet, a növekvő készletek után fizetendő adó megközelíti, vagy el is éri az árrés nagyságát. Természetesen nem minden árucikkel van ez így. Az élelmiszer-forgalom folyamatosan nő, és nő az élvezeti cikkek iránti kereslet is. Az iparcikkek között is van változatlanul olyan, amiből több is elfogyna, ha lenne, de alapvetőn mégis helyben topog a forgalom. És még jó, ha egy helyben topog, ha nem csökken a fetisizált „bázis”-hoz mérten, mert ebben a helyzetben bármilyen átmeneti akadály azt eredményezheti, hogy a vállalat, vagy szövetkezet nem csak előrelépni, de a korábbi szinten megmaradni sem tud. Mondják most sokan nyugtalanul, hogy nincs az a felsőbb szerv, ahol ezt megértenék, a nem növekvő, vagy éppen csökkenő forgalom pedig embereket, bolt-, vállalat- és szövetkezeti vezetőket minősít. összegyűlik a szükséges ösz- szeg, hiszen dolgozik még a régi gép, a tizenöt éves centrifuga, a húszéves jégszekrény, az ötéves televízió éppen úgy, mint a nagyon öreg mosógépek. Egy háztartás manapság nem beszerez, hanem az esetek többségében csak régebbit újra, elavultat modernebbre cserél. Cserél, következésképpen nyugodtan kivár addig, amíg ez a csere neki a legkedvezőbb lesz. Rávár' a legközelebbi leértékelésre, mert tudván tudja, hogy valamilyen leértékelés lesz a közeljövőben. Ha televíziót értékelnek le, akkor azt, ha mosógépet, akkor azt cserél előbb. A kereskedő nyugtalan, "de a vásárlónak igaza van. Még ruházati cikkekben sincs „hirtelen” kereslet. Igaz, vannak hiánycikkek, vásárlói bosszúságok, de ezek a ■ forgalom adatait nem módosítják. Módosul — előbb vagy utóbb és erre érdemes odafigyelni — a kínálat. Tudok olyan áfészt, ahol elvették a boltok pecsétjét, hogy azok ne vásárolhassanak, ne növelhessék a készleteiket. Kényszerintézkedés ez a javából, hiszen oda vezethet, hogy szegényedik a választék. Nemcsak a vevő jár így rosszul, hanem maga az üzlet is, hiszen a közlekedéssel, a gépkocsik számának növekedésével lerövidültek a távolságok, a vásárló tehát könnyen mehet üzlettől üzletig. Az eladhatatlan készlet pedig tovább terheli a boltot. Kapkodás nélkül Jó-e ez, vagy rossz? A jobban élés egy állomása, amit akár megjósolni is lehetett volna. Egy bizonyos: a kereskedő nyugtalansága érthető. Elkerülendő a szükség- intézkedéseket, a kínálat csökkentését a vállalatok és szövetkezetek felsőbb szerveinek is érdemes lenne fel- mérniök, és a forgalom lassúbb növekedését megértőbben fogadniok, mert az, hogy a kereskedő nyugodt legyen, kapkodni ne kényszerüljön, vevőnek és eladónak egyformán közös érdeke. És végső fokon a kereskedelemnek kell az igényekhez alkalmazkod nía. Bartha Gábor Lehet egy látogatóval több? Múzsák kertje HA SOKKOT NEM IS OKOZOTT, de töprengésre késztetett sokakat a tény: a hazai múzeumok hosszú éveken át egyenletesen emelkedő látogatottsága 1980-ban hirtelen visszaesett. Soványka vigasz volt, hogy az 1979-es csúcsot a szomszédos és a nyugat-európai országokban sem tudták túlszárnyalni. Még mielőtt elszabadulták volna a szenvedélyek, és a szakmai berkekben késhegyig menő viták lángoltak volna fel arról, divatja múlt szokás-e a múzeumlátogatás, az 1981-es jelentéseket összesítve biztató adatot * dobott ki a számítógép. Az elmúlt évben közel 17 és fél millióan lépték át a múzeumok küszöbét, hétszázezerrel többen, mint 1979-ben. A mennyiségi mutatók sok esetben csak formálisak, semmitmondóak, óm segítségükkel mélyebb összefüggések világíthatok meg. A múzeumi adatoknál maradva kitapintható, hogy a fővárosi múzeumoknál a vidékiek vonzóbbak, legalábbis az utóbbiak látogatottsága dinamikusabban emelkedik. Hat megye fogad évente egymilliónál több múzeumlátogatót, és félszáz olyan múzeum volt tavaly, melyekben százezernél több érdeklődő fordult meg. Utóbbiak között egy szabolcsi is akad. A nyírbátori Bátori István Múzeum, amelyik 157 ezer látogatóval maga mögé utasította többek között a debreceni Déri Múzeumot. Megyei „pályán” a számoknál maradva még annyit, hogy tavaly tizennégy szabolcsi múzeum, emlékház, emlékszoba 92 kiállítással várta a múzeumbarátokat. A nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményére -közel 65 ezren voltak kíváncsiak. A városi múzeumok között — mélyen leszakadva — a sor végén kullog a kisvárdai Vármúzeum. 9 ezer látogatójával figyelmeztet a tárgyi feltételek jelenlegi, áldatlan voltára. Napjainkban a „lehet egy látogatóval több” kérdésre igennel felelhetünk. A legkevesebb tartalékot ilyen szempontból az iskola rejti. A csoportos látogatók többsége eddig is a tanulóifjúság köréből került ki. A felnőtteket a munkahely, a szocialista brigádok révén lehet leginkább becsalogatni a „múzsák kertjébe”, és ha jól sikerül az első találkozás a letűnt korok emlékeivel, egy-egy jeles képzőművész alkotásaival, akkor minden bizonnyal gyarapodott az egyéni látogatók, a vissza-visszaté- rő törzsközönség száma. A belföldi turizmus is segíthet a statisztika „szépítésében”. Múzeumaink új, vonzó témájú és kivitelű kiállításokkal, meg- nyerőbb propagandával mehetnek a látnivalóra, élményre váró turisták elé. Ebben az eddiginél is johb,partner lehet a megyei utazási iroda, amelyik a megyejáró programok összeállításánál szervesebben épít a múzeumi kiállítóhelyekre. A HATÁR A CSILLAGOS ÉG? A múzeumlátogatottságnál nem. Ezt a számhatárt közelebb kell keresni, hiszen hosszabb, rövidebb idő után megszületik majd a bűvös statisztikai szám, ami tovább már nem növelhető. A múzeológusok utána csak arra törekedhetnek, hogy azt a nézőtábort állandósítsák, megtartsák. Ez a pillanat természetesen még nem az idén, nem is jövőre jön el. Ennek ellenére a mennyiségi mutatók túlzott hajszolása helyett a múzeumok patinás falai között mind'jobban előtérbe kerül a közművelődési munka minősége. Reszler Gábor Készletek Cserélünk? Csökkent volna a vásárlóerő? Aligha, hiszen most a takarékbetétek összege változatlanul magas és most is folyamatosan nő. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az átlagos magyar háztartás „megtelt” már a kínált árukkal. Mosógépet, centrifugát, rádiót, magnetofont, televíziót nem úgy veszünk, ahogy régen. Nem gyűjtünk rá, nem várjuk a napot, apaikor Fentebb írtam, hogy ebben a helyzetben elég egy átmeneti akadály ahhoz, hogy a vállalat, szövetkezet a korábbi szinten sem tud megmaradni. Mátészalkán, Bak- talórántházán például a bútorboltok érzik, hogy az áfész és a Szatmár Bútorgyár üzletet, bútorházat nyitott Nyírbátorban. És ennek az új boltnak vannak debreceni, nyíregyházi vásárlói is, ahogy Nyírbátorból is járnak Mátészalkára, Nyíregyházára, vagy éppen Debrecenbe vásárolni. Ha a boltokat nem kötné az, hogy az árukészlet után súlyosan adózniok kell, akkor talán nagyobb lehetne a .választék, feltéve persze, hogy az áru raktározására is lenne terük. Miről van szó lényegében? Azt hiszem arról, hogy a vásárló ma türelmesebb, ráérő- sebb, mint korábban és ugyanakkor gyorsabban alAs aládúcolt lépcsőház Nem elég a „tanulópénz“ Kidőlt a dúcolás, majdnem agyoncsapott egy gyereket, kiverte a lépcsőház üvegét. Mindez nagy riadalmat keltett május végén Nyíregyházán, a Szántó Kovács János utca 26. szám alatt. Azóta viszont — a gyorsan eltüntetett gerendák helyet — esztétikus kivitelű, a környezethez illő fém ducolás tartja a lépcsőt, nehogy leszakadjon, ami egy alig két éve átadott háznál meglehetősen szokatlan lenne. Gyorsan le kell szögeznünk, hogy a tervezői szakvélemény szerint semmi okuk a félelemre a lakóknak, mert a lépcsőházban látszó vékony repedések egyáltalán nem teszik valószínűvé, hogy valaha is leszakad a lépcső. Az épület „mozgása”, az egymáshoz illeszkedő részek elcsúszása adta a repedést, amely nem nő tovább. Tulajdonképpen igen szép, jó beosztású lakásokat adtak át a Szántó Kovács János utcában az Ibrányi Építőipari Szövetkezet dolgozói. Az is igaz viszont, hogy a no-fi- nes technológia tunulópénzét, a belső szervezettség hiányosságait ezen a házon lehet a legjobban megismerni. Bőven akad hiánypótlási munka, vannak rejtett hibák, ameA szemre tetszetős új ház. lyek most tűnnek elő. Mert a homlokzatról hulló tenyérnyi vakolatdarabok már-már életveszélyt is sejtetnek. Haragszunk az érdekvédelmi szervünkre, a nyíregyházi lakásszövetkezetre is — említik az érintett lakók, amikor sorolják a hibákat. — Ahelyett, hogy az építőket a kijavításra szorítanák, inkább megegyeznek velük. Tény, hogy az egyes szakipari munkák minősége — elsősorban kivitelezési hibák miatt — gyengére sikerült. Mindezt az építőipart szövetkezet árengedményben fizette ki — s többek között éppen ez az oka, hogy tavaly veszteséges lett, új vezetőséget kellett választani. — A lakásokban a hibák részben javíthatók, mi azt követeljük tőlük — tájékoztat Diczkó József a lakásszövetkezet elnöke. Az akarat többnyire megvan az építőknél, bár a másutt is késedelmes átadások szorítják őket, kevés a szakemberük. — A garanciális javításokat, a hiánypótlást természetesen elvégezzük — mondja Berecz András, a szövetkezet új elnöke. — Akadály viszont, hogy nehezen tudunk bejutni a lakásokba. S közben arról is beszámol, hogy az építők pereskednek a lakásszövetkezettel. Nem véletlenül, hiszen késedelmi kötbérről, számlázásról van szó, ami tízezreket jelent. Persze ezt tudják a lakók is, akik arról szemérmesen hallgatnak, hogy két évvel ezelőtt négyzetméterenként hat és fél ezer forintért kapták a lakásokat, jóval olcsóbban, mint bármilyen építési módnál. Annyi biztos, hogy a hibákat ki kell javítani, s ahol balesetveszély van, ott sürgősen intézkedni kell. Mindezt egyaránt látják az építők, a lakásszövetkezet, s joggal várják a lakók. Ám első á munka, csak utána jöhet a pereskedés, hogy mit, kinek a költségére kell elvégezni. L. B.
