Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-25 / 173. szám

1982. július 25. Kelet-Magyarország 3 Érdekes kísérlet Permetezés modellel Érdekes kísérlet kezdődött a FEFAG-nál, melynek lé­nyege, hogy a( nagyhatású nö­vényvédőszereket egy-két méter magasságból, távirá­nyított repülőgépmodell se­gítségével szeretnék a jövő­ben kipermetezni. A tervek szerint az építen­dő távirányított szerkezet mintegy 5—6 hektárt képes egy óra alatt lepermetezni, mindehhez másfél liter üzemanyag szükséges. Csak az összehasonlítás kedvéért; egy légi óra permetezési költ­sége helikopterrel 16 ezer hatszáz forint, míg a repülő­gépmodell mindennel együtt sem „eszik” többet óránként 500 forintnál. Ez az arány még akkor is rendkívül ked­vező, ha figyelembe vesszük: a modell szükségszerűen ki­sebb területet képes, leperme­tezni adott idő alatt, mint — hozzá képest — óriási roko­na. A kísérletek — mivel a gazdaság az újítók ötletét fel­karolta — már tartanak. A MÉM RSZ. és az MHSZ re­pülőmodellező klubja közre­működésével, a megfelelő méretű (4 méteres) gép pro­totípusát a nyíregyházi mű­szaki erdészet épiti meg. Nagyhalászi zsákgyár Gyorsul a beruházás Finiséhez közelednek a Kender Juta- és Textilipari Vállalat nagyhalászi zsákgyá­rának exportbővítő és re­konstrukciós beruházásai. Már csak néhány hónap és befejeződnek az együttesen 124 millió forint értéket kép­viselő munkák. , Jó ütemben halad a dupla falú zsákokat gyártó üzem létesítése, amely egymaga 85 millió forint. Az osztrák cég már jelezte a gépszállítás megkezdését. Ha minden jól megy, az el­ső gépek próbaüzeme már augusztus közepén elkezdőd­het. Ez a beruházás különö­sen fontos, mert a dupla falú zsák iránt — mint korszerű csomagolóeszköz — nagy az érdeklődés a külföldi piaco­kon is. Előrehaladott állapotban van a síkszövőüzem rekonst­rukciós beruházása is. A gé­peket a csehek szállítják, akik ezúttal is kiváló partne­reknek bizonyulnak: a még hátralevő negyven gép is út­ban van már. A tervezett szeptember 30. helyett már augusztus végén, vagy szep­tember közepén megkezdhe­tik a próbaüzemet. A re­konstrukció során beépített gepek dupla teljesítményűek es „lényegesen kisebb zajjal működnek majd. Nyíregyháza, Északi körúti lakások, előtérben a Nyírségi Nyomdával. (E. E. felv.) ÚJDONSÜLT ÉPfTŐHUNKÁSOK „Nem bániam meg!“ Szakmunkásavató ünnep­séget tartott a SZÁÉV. A 107-es és 110-es számú szak­munkásképző intézetek volt diákjai vették át a szakmun­kás-bizonyítványt. Az ünnep­ség után négy fiatalembert kérdeztünk szakmájáról, eredményeiről, terveiről. Miért választottam?" a — Eredetileg finommecha­nikai műszerésznek készül­tem — válaszol elsőként Iván Tibor. — Nyolcadikban döntöttem el végleg, hogy központifűtés-szerelő leszek. Édesapám munkahelyén is­mertem és szerettem meg azt a szakmát. Gyarkan töltöt­tem ott az iskolai szünetet. — Édesapám is asztalos — szól- Hudák Mihály. — Mel­lette nőttem fel, szerettem meg ezt a munkát. — Az 1-es gyakorlóban so­kat dolgoztunk fával — ve­szi át a szót Mazák András, szintén épületasztalos. — Gyakran hallottuk, milyen szép foglalkozás ez. Nekem is megtetszett, s így mellette döntöttem. Kálmán Károly! — Nem erre a szakmára jelentkeztem, s azt hiszem, a kőművesek nagy része, leg­alábbis akikkel együtt jár­tam, ugyanilyen helyzetben volt. Az idén már a kőmű­veseknél is túljelentkezés volt, de amikor mi kezdtük, egyáltalán nem vetélkedtek érte. Véletlenül lettem kő­műves ... Nem bántam meg! — Véleményem szerint a fiatalok leginkább a nehéz fizikai munkától riadnak vissza — vélekedik Mihály. — Ezt is meg lehet szokni — szól közbe Tibor. — Ma már különben a kőműves­iparra is jellemző a nagyfo­kú gépesítés, ami könnyíti a munkát. A fizetés pedig elég jó. — E szakmát eléggé lebe­csülik — folytatja Károly. — Nehéz fizikai munka, az igaz. Azért a pénzért, amit egy kőműves keres, nagyon meg kell dolgozni. De jól megfizetik, és ebből mindig meg lehet élni. Mennyit ér a bizonyítvány? — Letenni a szakmunkás- vizsgát, ez önmagában kevés — véli András. — Tovább kell tanulni! — Csak egy bizonyos ala­pot ad — helyesel Tibor. — S ez nem elég. Fejleszteni kell magunkat. Minden szak­ma változik, így mi sem re­kedhetünk meg egy szinten. — Ahány építkezés, annyi változat — hoz példát Mi­hály. — Az iskola pedig nem taníthat meg mindenre. Leg­többet munka közben tanul­hat az ember. — Ha valaki az elméletet remekül tudja, még nem biz­tos, hogy a gyakorlatban megállja a helyét — veszi át a szót ismét András. — Ezért jó a szakmai gyakorlat, amit a SZÁÉV-nél töltöttünk. Bi­zony, volt mit pótolni! — És ott a brigádélet is — szólal meg Tibor. — Még eggyel több, amit meg kell ázokni. ' Az élet kapujában Károly négyessel, Mihály közepesen, András és Tibor kitűnően vizsgázott, ök részt vettek a Szakma Kiváló Ta­nulója versenyen is. A házi és megyei fordulón ’ mindketten elsők lettek. Az országoson Tibor a hetedik, András a 14. helyet szerezte meg. V. O érült égből a hátba- vágás. Ránk tört a ■forróság. Legjobb ilyenkor — ami adva van — a pipi anatómia. Szinte pőre a világ. Ki bánja? Cúgos, szellős a flanc. Ez a divat. Minden ruha, ha úgy tetszik áttetsző. Végre! Végre mindenki tudhatja, láthatja, milyen alsóneműt hordanak. Van parányi, parányibb, pöttyös, csíkos, rózsás, lila és lilakék. Meg az egész hét: hétfő, kedd, szabad szombat és vasárnap. Aki nem tud­ná milyen napra ébredt, ne kérdezze, nézze meg. Nem titkolják a lányok. Zöld a csütörtök. Es eszi az embert a penész. Meghitt és nem önhitt ez a közvetlenség. Bizalmas, családias így az élet és ez egy nem átlátszó trükk, ez csak átlátszó ru­ha. Szinte tegező viszonyra irritál ez a kendőzetlen őszinteség. Mutasd a ruhád és én megmondom, milyen a fehérneműd. Te! Te meg, INTIM te, meg Ti. Jó ez a 32 fok, Celsiusban. Na ná, hogy jó, eszem a szíveteket... Es akkor két nő a buszon egymás között: — Figyeld! Vajon mit néz rajtam olyan kitartóan az a pasi? — Semmit, drágám. Sze­rintem az csak átnéz raj­tad. Nyugodtan kuksizhat, ragyogó a kondid ... Ezek után szégyellje ma­gát a kis öreg. Mert azért hogy szeme van, ne legyen szemtelen. Nézzen inkább önmagába, úgy élvezze a szitut. Ha már van. Mert van. Ne vegyük észre? ... Mi az, hogy ne vegyük észre! Könnyű azt mondani, mi­kor ez már kész nudizmus. Sőt rosszabb. Olyan, mint az étvágygerjesztés, és amikor-már enne az em­ber, elkapják előle az ételt: — Ne tedd ezt kis csi­bém! — Mit mond a bácsi? — Semmi, semmi! — Na tessék, már fennhangon motyog az ember. De még, hogy bácsi! Na és a zagyva dadogás? Vagánynak kel­lett volna lenni kisöreg és kivágni a rezet, valahogy így: — Azt látom kicsikém, hogy csütörtök, de hánya­dika és hány óra? Na, de Te csak idétlenül és zavartan motyorászol. A két nő viszont egymásra néz, összenevetnek és fe­jükre mutatva jelzik: „Flu- gos a kisöreg.” Hát csoda?! Csoda, hogy ez történik, amikor nagy a meleg. Az ember szinte már rémeket lát: cuki kis alsónadrág és rajta a fel­irat: „Ünnep, de nem ne­ked!” Csukd be a szemed öre­gem! S. E. Mind a négyen szeretné­nek leérettségizni, s utána is tanulni. S mindnyájan kitar­tanak szakmájuk mellett. — Víz-gázszerelő akartam lenni — mondja végezetül Károly. — De ha újra kezd­hetném, már nem tétováz-, nék. Kőművesnek mennék. A többiek is hasonló vé­leményen vannak. — Reméljük, megtaláljuk majd a számításunkat — fe­jezi be Mihály. A beszélgetést Tibor zárja le: — S ha nem sikerülne min­den úgy, ahol elterveztük, akkor sincs okunk csügged­ni. Elvégre jó szakmák bir­tokosai vagyunk. Orbán Judit A fogyasztóért A népfront égisze alatt e hét szerdáján a megyei fogyasztói ta­nács is megalakult. Csaknem 30 taggal, azzal a kimondott céllal, hogy a lehető legszéle­sebb társadalmi bázis alap­ján folyamatosan őrködjön a fogyasztók érdekében. Nem éppen irigylésre mél­tó azoknak a társadalmi munkásoknak a dolga, akik helyet kaptak a megyei fo­gyasztói tanácsban, illetve a mellette megalakult két szakbizottságban. Nem nehéz megjósolni, hogy bőven lesz munkájuk, a fogyasztói ér­dekvédelem olyan széles, olyan változatos, hogy már- már képtelenségnek tűnik átfogni, naprakészen ellen­őrizni, jelezni a visszaságo- kat, megrendszabályozni a szándékosan „rosszallkodó- dókat”. Csodákat aligha várhatunk a jövőben a népfront fo­gyasztói tanácsától. Ám saját érdekeink ellen vétenénk, ha kézlegyintéssel elintéznénk, mondván: alakult egy újabb társadalmi testület, amitől még lépten-nyomon megká­rosíthatnak bennünket, tag­jaik nem lehetnek ott min­den „kilométerkőnél...” Nem titok, hogy a fogyasz­tói érdekvédelem a termé­ket gyártó, majd forgalmazó munkahelyeken kezdődik. Első lépcsője a gyáron, ter­melőegységen belüli minősé­gi ellenőrzés, a minőségron­tás megelőzése, az árdrágí­tás, az árukapcsolás, a vásár­ló rovására történő árkalku­láció meggátolása. Ezen az első szűrőn kell, vagy kelle­ne fennakadni a hibás áru­cikkeknek, majdpedig a nagykereskedelem jól kidol­gozott minőségellenőrző szű­rőin. De a termékekeket kí­náló, árusító kiskereskede­lem is tehet azért, hogy a minőségileg rossz cikkek ne jussanak el a vásárlókhoz. A fogyasztói érdekvédel­met aligha szabad leegysze­rűsíteni az árdrágításra, a minőségcsökkentésre, bár ezek igen gyakori jelenségek. Idetartoznak a garanciális, a szolgáltató jellegű érdekek is, melyek rontják a kapcso­latot a vásárló és a kereske­dő között. A vesztes fél az esetek többségében a vevő, aki fordul fűhöz-fához, még­sem mindig talál orvoslást jogos sérelmére. Elég csak a tartós és drága fogyasztási cikkek egyes alkatrész-után­pótlás gondjait említeni — még a hazai gyártmányokét is —, amelyek egyoldalúsá­got, kiszolgáltatottságot ta­karnak. A fogyasztók megyei taná­csa remélhetően a legérzé­kenyebb pontok megtalásá- val segíti majd a vásárlókö­zönség jogos érdekeinek el­ismertetését, formálhatja a vásárlási szokásokat, a keres­kedelmi etika normáit, jelez­het országos típusbajokat, amelyek minisztériumi intéz­kedéseket kívánnak. Legnagyobb szerepe talán abban lesz, hogy kitartó igyekezettel formálja a szem­léletet. Annak érvényre jut­tatását, hogy a fogyasztó és a gyártó, eladó szervek ér­deke valahol mégis találko­zik. P. G. Hogy élünk 82-ben? Nagyító alatt három család költségvetése A pénzből — ki mennyiből és hogyan él — in­kább családi körben szokás szót váltani. Mégis arra kértünk három nyíregyházi asszonyt, engedjenek be­lepillantani a családi kasszába; nehezebben élünk-e 82-ben, mint a korábbi években, mire megy el a leg­több pénz, miről kell lemondaniuk, mire spórolnak, „ráhajtanak-e” a mellékesre ... — Két éve lettünk lakás­tulajdonosok — kezdi Jenei Lajosné gyors- és gépíró. A férjem a moziüzemi válla­latnál gépkocsi-előadó — munka mellett'végzi a mér­legképes könyvelőit, ö 3200 forintot, én 2900 forintot ke­resek havonta. Az idén a lar kás berendezésére költöttük a legtöbb pénzt. Egy régi használt tévénk van, újra még nem futotta. Megtanul­tam egy szabó-varró tanfo­lyamon varrni, magam ké­szítem a ruháimat, sőt a fér­jemnek nadrágot is varrtam. Ezzel is lehet takarékoskod­ni. És az étkezéssel. Nem a mennyiséggel: a szülőknek van kertjük, ahonnan a zöld­ség, a gyümölcs ingyen jön. Többletmunka, saját kert — A nagyobb kiadásokat mindig előre megbeszéljük a férjemmel. Van egy kislá­nyunk, de bizony a további családtervezésnél a jövedel­münk alakulásával is számo­lunk. A lakásfenntartás, a fűtés és más kiadások ben­nünket is érzékenyen érin­tenek, üdülésre, költségesebb külföldi útra egyelőre nem gondolunk. Nem hajszoljuk a mellékest, de a nyáron mindketten vállaltunk egy alkalmi munkát. Én helyette­sítést, a férjem pedig a sza­badtéri mozinál. Igaz, ez a nyári estéket el is veszi tő­lünk ... Szerintem a mi csa­ládunk nem él rosszabbul az idén se, mint tavaly ... Ténai Jánosné könyvkötő szakmunkás is a lakást emlí­ti elsőként. Saját lakásban élnek a Szilfa utcában, rész­letre vásárolták, a bútorokat és egyéb tárgyakat is. A fér­je tűzoltó, 4000 forintot ke­res, ő pedig a megyei könyv­tár kötészetében 3500 forin­tot. Két gyermekük van .. . — Mi az idén egy kicsit könnyebben élünk, mert le­törlesztettük a sok kölcsönt. Van egy dobozunk, abba rak­juk a tartalék pénzt. Lassan a rozsda eszi a régi mosógé­pet, szeretnénk egy automa­ta mosógépet venni. Van kertünk, a zöldség, gyümölcs megterem. Nincs mellékes jövedelmünk. A két gyermek mellett jól meg kell gondol­ni mire költjük a pénzt. Leg­utóbb ezért is szavaztuk meg a magnóvásárlást, nem újat, hanem a bizományiból, két­ezerért. Fodrászhoz csak ak­kor járok, ha le kell vágatni a hajamból, különben ma­gam csinálom a frizurát. A kozmetikushoz viszont időn­ként eljárok... Jobban meggondoljuk Kollár Ferencné közgaz­dász, a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságán dolgozik. A saját költségve­tésük alakulásán kívül a me­gye pénzforgalmát is figye­lemmel kíséri. Elmondta, hogy az év velején elsősor­ban az ipari vállalatoknál ugrottak meg a bérek. (Ügy látszik mind több munkahe­lyen az év első napjaiban el­intézik a bérfejlesztést.) Ar­ról még nincsenek pontos adataik, vajon ebben az év­ben a megyében élők többet vagy kevesebbet költöttek, de az kimutatható: valame­lyest csökkent az élelmiszer és nőtt a tartós fogyasztási cikkek forgalma. Ugyancsak csökkent a vendéglátóhelyek bevétele: az emberek jobban meggondolják, mikor ebédel­jenek étteremben. Tavaly a kiskereskedelmi árak átlago­san öt százalékkal voltak magasabbak. Nehezebben, de nem rosszul... Kollár Ferncné olykor egy kis családi számvetést is. csi­nál — egyébként a háztartá­si statisztikával foglalkozik a KSH megyei igazgatósá­gán. Nem élnek rosszabbul az idén sem, mint a korábbi években — magyarázta — de az is igaz, itt-ott egy kicsit szerényebbre fogták a ki­adásokat. Év közben egyre gyanúsabbá kezdtek válni számára az étkezésre fordí­tott kiadások. Utánaszámolt, nem történt tévedés; az ét­kezés drágult. „Igaz, nem sajnáljuk magunktól a drága primőröket sem ...” — Mindig úgy élünk, ahogy a költségeink engedik. Eddig mindig be tudtuk osztani. Amit lehet, igyekszünk áru- vásárlási kölcsönnel megol­dani. Nem vagyok nagy híve a mindennapi főzésnek, sze­rintem néha költségesebb, mint a hideg vacsora. Való­színű mi is a jobban keresők közé tartozunk, ketten úgy tízezer forint körül keresünk havonta. Bizonyára a kis­nyugdíjasok, a pályakezdők, az egy fizetésből élők job­ban megérzik, hogy drágább lett a megélhetés ... így igaz, a három család nem tükrözheti a megye, az ország átlag háztartását, nem adhat teljes képet, de annyi kiderül, ha nyitott szemmel járunk: egy kicsivel a csalá­dok egy része nehezebben él 82-ben, de ezzel együtt is jól élünk ... Páll Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom