Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-23 / 171. szám
4 1982. július 23. Kommentár Rz útipoggyász F ölgyorsultak -az események a délkeletázsiai térségben. Alig néhány hete jelentették a hírügynökségek, hogy a három kambodzsai ellenforradalmár csoport Washington és Peking támogatásával úgynevezett koalíciós kormányt alakított. Néhány napra rá érkezett a hír: Vietnam kivonja csapatainak egy részét Kambodzsából, s a másik két indokínai országgal (Kambodzsával és Laosszal) együtt ismét párbeszédet javasol a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségébe (ASEAN) tömörült öt államnak. Hogy nem csupán elméleti lehetőségről, hanem a tárgyalás és megegyezés nagyon is konkrét szándékáról van szó, azt a vietnami külügyminiszter térségbeli körútjáról érkező jelentések is bizonyítják. Nguyen Co Thach Thai- földön kezdte meg, Szingapúrban folytatta megbeszéléseit, s jelenleg Burmában tartózkodik. Úti- programjában ezután Malaysia, a későbbiekben pedig Indonézia és a Fülöp- szigetek szerepel. Felkeresi tehát az ASEAN valamennyi tagállamát, és a közvetítő szerepet betöltő Burmát. Fontos misszió ez, amit az is bizonyít, hogy a tárgyalások mindvégig zárt ajtók mögött folynak. Nem mintha a vietnami diplomácia vezetőjének bármi titkolnivalója akadna, inkább csak vendéglátóira van tekintettel, hiszen az utóbbiak tartanak attól, hogy Kína és az USA rossz szemmel nézné közeledésüket az indokínai hármakhoz. Nguyen Co Thach útipoggyászának tartalma azonban ismert. A Kambodzsából .— már meg is kezdett — csapatkivonást nehéz volna jelképesnek és propagandafogásnak minősíteni, miután ismertté vált, hogy éppen a thaiföldi határ menti övezetből távoznak a vietnamiak, s annak őrizetét ezentúl kizárólag a kambodzsai néphadsereg egységei látják el. Vietnam cserébe nem is vár többet, mint a jóakarat hasonló megnyilvánulását — mindenekelőtt azt, hogy az ASEAN-országok ne támogassák a kambodzsai ellenforradalmárok „koalíciós kormányát”. Az ASEAN tagjai e kérdésben korántsem egységesek: míg Thaiföld és Szingapúr Szihanukék katonai támogatása mellett, Indonézia, a Fülöp-szige- tek és Malaysia ezzel szemben lép fel. Felülkerekedik-e a józanság a konjunkturális megfontolások felett, erősebbnek bizonyul-e Peking és Washington nyomásánál? Korai volna még a válasz. A jövő viszont nemcsak ütközéshez, hanem a két országcsoport együttműködéséhez is elvezethet. A politikai megfontolásokon kívül ezt diktálják a gazdasági érdekek. A Mekong folyó hasznosítása csak sokoldalú alapon képzelhető el, de a kontinentális talpazatnak, illetve a tenger kincseinek a kiaknázása is csak ebben az esetben kecsegtet számottevő előnyökkel, s akkor nem szóltunk még a kereskedelmi érdekekről. V _______________> (Folytatás az 1. oldalról) rősként jöttem, hiszen régebben itt dolgoztam. Kádár János belpolitikai kérdésekről szólva elmondta: a XII. kongresszus határozatai megvalósulóban vannak, s ha gondjaink nagyok is, jelentős tény, hogy tavaly sikerült megállítanunk nemzetközi fizetési mérlegünk romlását, s a kedvező folyamatok fenntartásán munkálkodunk az idén is. Most mindenesetre egy kicsit „szűk ösvényen” járunk. Ma — köztudott — sokkal több árut kell exportálnunk ugyanannyi bevételért, mint néhány esztendeje. Sokat kell külföldön eladnunk ahhoz. hogy megvehessük mindazt, amit a folyamatos termelés kíván. Okos dolog, hogy a Pest megyeiek szerint — Cservenka elvtársnő említette — az exportban nincs kis tétel, vagy nagy tétel, minden terméküknek piacot keresnek. A nyílt beszéd hívei vagyunk — mondotta Kádár János — joggal építünk az emberek felelősségérzetére. Megőrizni, sőt gyarapítani elért eredményeinket — ez nemzeti program. Amit ennek megvalósításáért tettünk, mindenkit bizakodással tölthet el, még akkor is, ha tudjuk, akad munkánkban bőven javítanivaló. Szigetszentmiklós, a Csepel Autógyár volt Kádár János következő úticélja. Az üzem bejáratánál Novák Béla vezérigazgató és Halász József, a gyár pártbizottságának titkára köszöntötte a Központi Bizottság első titkárát. Ott volt, mint a választókerület országgyűlési képviselője, házigazdaként is Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára. A gyár vezetői a bemutatóteremben rögtönzött tájékoztatón elmondták: tudatában vannak annak, hogy a párt által megfogalmazott gazdaságpolitikai céloknak az egyre szigorodó feltételek közepette csak azok a vállalatok képesek megfelelni, amelyek új utakat keresve szervezik munkájukat, s rugalmasan alkalmazkodnak a változó körülményekhez. A Csepel Autógyárról ma elmondható : termékszerkezetüket a piaci igényeknek megfelelően alakították, kifejlesztették a már híres 750-es járműcsaládot, s a keresett merevvázas autóbuszalvázat. Kádár János kérte a gyári vezetőket: adják át a Központi Bizottság jókívánságait és az ő személyes üdvözletét valamennyi dolgozónak. Partnereik között — mon— Belezavarodik vagy nem — válaszolt újra nyugodtan Pelageja —, valahogy élni kell. Már nincs egyedül, ketten vannak. Pjotr Ivanovics megropogtatta az ujjait — jól ismert szokása: ilyenkor mindig elhatároz valamit. És máris jött a hideg zuhany: — Biztosan tudom: már nincs együtt avval a katonával ... Egyedül él... Az igazat megvallva, Pela- gejának nem volt egészen új a hír. Valahol a lelke mélyén sejtette, hogy Alka családi ügyei nincsenek rendben. De más a saját sejtése és más — hogyha az ember lányát idegenek mocskolják. Fittyet hányva rettentő gyengeségének, akár egy vadállat, sietett tulajdon gyermeke védelmére. — Na és, ha egyedül van! — mondta kihívóan Pelageja. — Az én lányom nem kallódik el. Még mindig töbKelet-Magyarorezág Papírpénzt égetni? Torpedók a gázcsőügyletre A nyugatnémet Mannesman n-cég mühlheimi csőgyára dotta — önök szinte az egész világot felsorolták. Itt tehát jó irányba mennek a dolgok, még ha némi tempókéséssel is. Komoly változások jellemzik egész gazdaságpolitikánkat, amely — ha egyben-másban késtünk is valamelyest — mindinkább megfelel a növekvő követelményeknek. örülök, ha azt hallom, hogy az emberek bizakodóak, mert tudom, hogy megalapozottan bíznak a jövőben. De arról a szintről, amelyet elértünk, már nagyon nehéz feljebb jutni! De magasabbra kell emelkednünk! Ez nagyobb teljesítményeket követel, s nagyobb felelősséget ró a vezetésre, a párt- és állami vezetőktől a művezetőkig, s növeli minden dolgozó felelősségét is. Az a jó, hogy a valóságot olyannak látjuk, amilyen, s nem amilyénnek látni szeretnénk. Ezért — nyílt politikát folytatva — teendőinket reálisan határozzuk meg. S ha keményen dolgozunk, megvalósítjuk feladatainkat. A házigazdák rövid üzem- látogatásra hívták meg Kádár Jánost. Az I. számú Járműgyár autóbusz-szekrény- vázgyártó és alvázüzemében Fekete Miklós igazgató kalauzolta a vendéget. Kádár János ezután a ráckevei Aranykalász Termelő- szövetkezet sok száz hektáros búzatábláit tekintette meg. Itt Jónás Zoltán, az MSZMP Ráckevei járási Bizottságának első titkára újságolta, hogy a járás 9600 hektárnyi gabonájából már jó hatezer hektárnyit betakarítottak, majd Nagy Sándor, a téesz főmezőgazdásza büszkélkedett hasonló számokkal: 12 napja kezdtek aratni, s bár egy kisebb vihar meg- torpantotta a gépeket, már ők is 60 százalék fölött tartanak. A tsz dolgozói hagyományos aratási búzakoszorúval ajándékozták meg Kádár Jánost, s a hírre, hogy ott jár, a málnaszedő lányok, asszonyok is kötöttek sebtében egy csokrot. Méltán van jó híre a magyar mezőgazdaságnak — összegezte benyomásait a látogatás végeztével Kádár János. Eredményeiben a munkások, a parasztok, az egész magyar dolgozó nép tudása, tehetsége, fáradozása benne van, az önöké is. Igyekezzenek úgy dolgozni, hogy jó hírét megőrizzék — mondotta búcsúzóul Kádár János. Az AEG-Telefunken vezér- igazgatói irodájában összeráncolt homlokkal olvasták a telex jelentést: az amerikai elnök újabb gazdasági korlátozást rendelt el a Szovjetunió ellen. Egyik leányvállalatuk, az AEG-Kanis 47 gázturbinára szerződést vállalt, s a szállítás elmaradása csak ronthat az amúgy is nehézségekkel küzdő nyugatnémet cég helyzetén. E bevezető után nyilván tudja már az olvasó, hogy az „évszázad üzletéről”, arról a gázcsővezeték megállapodásról van szó, amelyet a Szovjetunió és egy sor nyugateurópai vállalat kötött. A munka már javában folyik. Ám nemcsak Essenben ráncolják homlokukat. Reagan övön aluli ütésével hasonló helyzetbe került a nyugatnémet Demag, az olasz Nouvo Pignone, a francia Creosut Loire, s más gyárak. Míg a tavalyi korlátozás csak az amerikai, s az USA területén lévő vállalatoknak tiltotta meg, hogy az ötezer kilométeres, Nyugat-Szibériából Nyugat-Európába vezető gázvezetékhez műszereket, gépeket szállítsanak, most külföldi leányvállalataikra is érvényesítették a döntést. Sőt, mindazokra kiterjesztették, akik amerikai licenc alapján gyártanak valamilyen, a gázvezetékhez, illetve a kompresszorállomásokhoz szükséges berendezést. Itt azonban nem fillérekről van szó. A nyugatnémetek csaknem ötmilliárd dolláros szerződést kötöttek a szovjet kivitelezővel, a franciák 3,5, az olaszok és a hollandok egy- milliárd, a belgák 800 millió, a japánok 600 millió dolláros hitelt nyújtanak. Más szóval: ekkora megrendelést kapnak a Szovjetuniótól, amely gáz- szállítással törleszti majd adósságát. Mindkét fél számára nagy és előnyös üzletről van tehát szó, nem szólva azokról a tízezrekről, akik így munkához jutnak. Csak jellemzésül említjük: a nyugatnémet Mannesmann évekkel ezelőtt külön, kilencezer embert foglalkoztató üzemet épített a szovjet csőmegrendelés kielégítésére. Az új Reagan-rendelkezést a nyugat-európai fővárosok nem hagyták szó nélkül. Kezdettől ellenálltak az amerikai nyomásnak, most pedig szokatlanul hevesen keltek ki magukból. Még Londonban is kijelentették: készek semmibe venni az amerikai lépést. „A nemzetközi jog megsértése ez!” — hangzott itt is; ott is a Washington címére intézett szemrehányás szövetségesek között szokatlan élességgel. Mi ennek a háttere? Miért ilyen makacs mind a két fél? Miért ilyen hidegen céltudatos a* . amerikai kormány? Az amerikai indítékokat négy csoportba oszthatjuk. A torpedózási kísérlet mindenekelőtt a reagani külpolitika része: megpróbálják gyengíteni sarokba szorítani a Szov- jetúniót. Arra hivatkoznak: „a gázszállítással Nyugat-Európa függőségbe kerül a Szovjetuniótól”, „a keményvalutáért Moszkva a fegyverkezéshez használható magas színvonalú technológiát vásárol”. Másrészt az USA meg akarja szorítani gazdaságilag a nyugat-európaiakat éi a japánokat, akik bizonyos értelemben konkurrensei. A Közös Piaccal szemben intéz- kedések egész sorát dolgozták ki és léptették életbe mar. (Harmadszor: könnyű az amerikaiaknak csökkenteni keleti kereskedelmüket, hiszen mérlegükben ennek aránya elhanyagolható. Nyugat- Európa forgalma a KGST- országokkal évente mintegy 6Q milliárd dollár, az Egyesült Államoké ennek töredéké. S negyedszer: a döntő külpolitikai célok mögött ott rejjlik az amerikai export- érdek is. Az USA a szovjet gáz helyett saját szenét szeretné eladni a Közös Piac- nák. Csakhogy Európa erre nem vevő: drága és bonyolult a szállítás és a szén szintetikus fűtőanyaggá átalakítása. Amint a Washington Post írta: „Olcsóbban jönnek ki a nyugat-európaiak, ha papírpénzzel fűtenek”. Nyu- gaít-Európa egyelőre ellenáll az amerikai nyomásnak, a küzdelem azonban még nem dőít jel. A Szovjetunióban egyébként egyszerre hat gázvezeték készül, s közülük esik egy épül nyugati kölcsönnel. Szovjet közlés szerint igyekeznek ezt mindenképpen időre elkészíteni. És a nyugat-európaiak? Nyugatnémet bankok például épp a napokban írtak alá Lenin- grádban egy újabb, kb. 3 milliárd márkás hitelszerződést ... T. I. bet ér egy gyönyörű legaly- lyazott nyírfa, mint egy fiatal kiszáradt kóró ... A célzás könyörtelen volt — még a legostobább ember is rájött volna, mit akar ezzel mondani. Maga is teljesen elhűlt, még a lélegzete is elállt: feküdt, és Várta, vajon milyen fájdalmas csapást mérhet még rá Pjotr Ivanovics. De Pjotr Ivanovics hallgatott. Hosszan hallgatott. Aztán Pelageja kissé felemelte a fejét, és megdöbbent: Pjotr Ivanovics szemében könny csilogott. Nem is úgy beszélt, mint máskor: Palagyának szólította. Minha a házhoz tartozna, csak úgy falusiasán, mint ahogyan valaha az apja nevezte. — Palagya — kezdte valami tompa, idegen hangon Pjotr Ivanovics. — Segítettem-e rajtad? Nem felejtetted még el? — Segítettél Pjotr Ivano- ,vics... hogy is felejthetném el... — Hát akkor, most rajtad a sor ... Segíts rajtam ... Az Isten szerelmére, segíts ... Pelageja levegő után kapkodott a csodálkozástól. Még nem tudja, mit kérnek tőle. De ki kéri? Pjotr Ivanovics... Tőle, Pelagejától... '— Elpusztul a fiam... — nyögte ki erőlködve Pjotr Ivanovics. — Szerjozsa? Ugyan, mibe pusztul bele? Tanult ember, tisztelik ... Pjotr Ivanovics reménytelenül legyintett: — A flaska, az zsigerli ki, nahát... — Aztán hirtelen az ágyhoz lépett, reszkető kézzel megragadta az asszony kezét. — Ha írnál Alkának... Minek kóricálna ott idegenbe ... Tán lenne belőle valami... Szóval, így állunk, értette meg végre Pelageja, Alkával akarja megmenteni... Hogy Alka szedje ráncba Szerjo- zsát... Szóval, ezért jött... Alattomos bosszú fortyogott benne. A szeme sarkából elnézte a borotválatlan, reszkető, beesett arcot, a szánalmas, öreges szempárt, amelyet atyai könnyek lágyítottak meg, és csak most, ebben a szent pillanatban értette meg, mennyire gyűlöli, attól a naptól fogva, amikor az ötezer rubelt elszámolta neki. Istenem, hogy belezavarodott abba az ötezer rubelba, éjszakákon át nem aludt, a lékbe akarta ölni magát. Ez meg, ez az átkozott szörnyeteg, lám meg akarja leckéztetni a fiatal könyvelőnőt. Nehogy a fejébe szálljon a dicsőség a lánynak. Meg aztán, hogy ingyen kenyeret kapjon a sütödéből. Igen, igen, kenyeret! Friss, forró kenyeret. Fehér cipó nélkül nem ült le teázni. És miért? Miféle nagy kegyért? Azért, mert bevezette a társaságba, rendes emberekkel egy asztalhoz ültette? Hogy a fészkes fene vitte volna el a társaságát is, a rendes embereit is! Egész életében futott ezek után az emberek után, az urát is tönkretette, magát se kímélte, és mit ért veié? Mit ért? Egyedül van ... Halálos betegen ... A lánya nélkül... Az üres házban.. . Szerette volna Pjotr Ivanovics szemébe kiáltani: úgy kell neked! Most legalább a saját bőrödön tapasztalod, hogy kínlódnak a többiek ... De hangosan csak annyit mondott: — Jól van, írok. Tán hallgat is rám ... Pelageja nem nagyon emlékezett rá, hogyan ment el Pjotr Ivanovics. Köhögés fojtogatta, levegő után kapkodott. "De ugyanakkor jó érzés fogta el. Örömében sírni szeretett volna, szívet melengető érzés volt. És kiszáradt ajkával mohón szedte a szobalevegőt, és egyre nagyobb hévvel tüzelte reménységét. Azt a szivárványos reménységét, amelyet Pjotr Ivanovics sugallt neki. Nem is kételkedett — Alka hazajön. Hisz’ nem hatökör. Hogyne értené meg, ez maga a boldogság. Igaz, Szerjo- zsenyká nem az a hajde, bár mérnök, csakhogy az apja valóságos kincs. Jaj, uramisten, gondolta magában Pelageja, ilyen emberrel egy fogatban ülni... Mi mindent el nem érhet majd! Egy pillanatra elvesztette az eszméletét^ aztán, amikor magához tért, úgy tetszett neki, hogy az imádott sütödéjének a forró kemencéje előtt áll, és a tüzes láng elsárgult, kiszáradt arcát nyaldossa. Fuldoklott. Kibírhatatlan melege volt. A padlóra, a padlóra kell feküdni, gondolta a régi szo- kái szerint. A festett padló jól elszívja a test melegét. Így talált rá másnap reggel Anyiszja, az ágya mellett, a puszta földön. Udaugrott, hogy felemelje. De visszahőkölt, amint tekintete találkozott az asszony mozdulatlan, üveges szemével. Alka nem volt ott a temetésen — amióta a hajózás megindult az Északi-Dvinán, az egyik legszebb utasszállítón dolgozott mint felszolgálónő. Alka csak egy hét múlva érkezett meg, és az első dolga természetesen az volt, hogy elsiratta kedves szüleit, olyan halotti tort rendezett, amilyenről errefelé még csak nem is hallottak, de nem is láttak. Majdnem az egész falu ott volt. Aztán két napja arra ment el ^.lkának, hogy eladta a ruhaanyagokat, a szamovárokat, meg a többi holmit, amit az anyja összegyűjtött. Az ötödik napon aztán Alka beszegezte a ház ajtaját meg az Ablakait, tarka művirágból készült búcsúkoszorúkat | tett a szülei sírjára, és estére már a kerületi autóbuszon zötyögött. Nem szerette volrja elveszíteni vidám és kényelmes állását a hajón. Szoboszlai Margit fordítása — Vége —