Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-21 / 169. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. július 21. r-------------\ Kommentár Államcsíny puccsországban P uccs Bolíviában. Erre a hírre senki nem kapja föl a fejét. Megszoktuk, hogy La Pazban egyik tábornok váltja a másikat. Legföljebb időnként egy-egy polgári politikus is szeretne megkapaszkodni a hatalom csúcsán. Puccsországban — így becézik Bolíviát — a 157 esztendeje kivívott függetlenség históriája 190, illetve 211 erőszakos hatalomváltást jegyzett föl. Az adat azért bizonytalan, mert akadtak egy-két napos, sőt néhány órás junták, amelyek megítélése még a La Paz-i történészek számára sem egyértelmű. Annyi bizonyos, hogy hétfőn lezajlott a 191. vagy a 212. puccs. A hatalomváltás ezúttal is már jóideje „a levegőben lógott”. Csak azt nem tudták pontosan, ki követi majd Celso Torrelio Villa tábornokot. Végül háromtagú katonai junta állt az ország élére. A puccs indoka semmiben sem különbözik az elődök érvelésétől. Natalio Morales Mosquera tábornok, a légierő főparancsnoka közölte: az előző elnök képtelen volt megbirkózni a gazdasági gondokkal. Vagyis Torrelio Villa tábornok tehetetlennek bizonyult. Utódja, a junta megbízásából, Guido Vildoso vezérkari főnök, akit rövidesen beiktatnak az államfői tisztségbe. Jelent-e valamit a személyi változás? Talán. Ez a mostanj^rségváltás némi reménysugarat ébreszt * az iránt, hogy később a tábornokoktól végre polgári politikusok veszik át a stafétabotot. Az új junta ugyanis elkötelezte magát amellett, hogy 1983. április 24-ig általános választást rendez, és ígéretet tett, hogy a jövő augusztusban átadja a hatalmat a legtöbb szavazattal rendelkező politikai erőnek, amely polgári kormányt alakíthat. Igaz, ilyesmit ígértek már nemegyszer ... Mégis, ha a kaszárnyakapuk csakugyan bezárulnak, talán könnyebb lesz Bolívia kormányzása. Jelenleg az országban mind aggasztóbb az infláció, a munkanélküliség. Az új kormánynak a közkiadásokat le kell faragnia, hogy legalább a nélkülözhetetlen élelmiszerbehozatalra valamiből előte- ; remtse a pénzt. A betiltott bolíviai munkásközpont és a többi, illegálisan működő szakszervezet most újult erővel küzd legalitásáért. A politikai erők igyekeznek megfelelő keretet teremteni a majdani választási kampányhoz. Most abban bíznak Bolíviában, hogy a puccshin- ta lengése lelassul, s az új államfő megtartja ígéretét. Gy. D. V _________________J Lövések a sárga kocsiból Különös bűncselekmény ügyében nyomoz két hete az alső- szászországi Oldenburg rendorse- ge. A városnak ugyanabban a kerületében minden esetben délután hat óra után egy gépkocsiból rálőnek a sétáló nyolc-tizenhárom éves lányokra. Eddig hat kislányt értek a titokzatos merénylő golyói — közülük többnek .az állapota súlyos. Mivel a lövések minden esetben váratlanul csattannak el, a lányok személyleírást eddig adni nem tudtak — azt azonban egybehangzóan állítják, hogy narancs-, vagy okkersárga kocsiból lőttek rájuk. 1 A figyelem középpontjában áll az a látogatás, amelyet Abdul Halim Khaddam szír és Szaud herceg szaúd-arábiai külügyminiszter tesz Washingtonban. Képünkön: Khaddam (balra) és Szaud (jobbra) George Shultz amerikai külügyminiszter társaságában, akivel a libanoni válságról tárgyaltak. U kereskedelmi ellentétek az EGK - külügyminiszterek elölt . Hz Északi-tenger kőolaj- és földgázkészlete ^ Az EGK-országok külügyminiszterei kedden, brüsszeli tanácskozásuk második napján a Nyugat-Európa és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi ellentéteket vitatták meg és nyugtalanságukat fejezték ki a kapcsolatok határozottrosszabbodása miatt. Bírálták az Egyesült Államokat, amiért az utóbbi időben egyoldalú döntéseket hozott és hozzátették, hogy Washingtonnak számításba kell vennie, milyen következményekkel járnak döntései a vele szövetséges országok gazdaságára. Etienne Davignon, az európai közösségek bizottságának ipari ügyekben illetékes alelnöke beszámolt arról, hogy kudarcba fulladtak múlt heti washingtoni tárgyalásai, mert változatlanul merev az amerikai álláspont a nyugat-európai acélexport és az euro-szibériai gázvezetéknek szánt nyugat-európai termékekre kimondott embargó kérdésében. Colombo olasz külügyminiszter_szerdán Washingtonban tolmácsolja majd a „Tízek” nyugtalanságát a kereskedelmi kapcsolatok rosszabbodása miatt. Nyugat-Európa az Északitengerben számottevő olaj- és gáztartalékokkal rendelkezik. Az utóbbi években bekövetkezett olajpiaci tartós hanyatlás, a kereslet csökkenése azonban a fejlesztést veszélybe sodorhatja. Az év eleji becslések szerint Nyugat- Európa partjai előtt kitermelhető olajkészlet 23 milliárd barrel (1 tonna megközelítőleg 7 barrel), ami a tőkés világ 585 milliárd barrel tartalékának 3,8 százaléka. A földgáztartalék 3,4 ezer milliárd köbméter, ami a tőkés világ tartalékának 7 százaléka. 1981-ben a tengerfenék és a szárazföld olajkitermelése Nyugat-Európa olajszükségletének közel 25%-át, a földgázszükséglet szinte teljes mennyiségét fedezte. Nyugat- Európa olaj- és gázmezőinek feltárását az 1974-ben bekövetkezett olajpiaci árrobbanás kényszerítette ki. Az olajárak 400—500 százalékos megemelkedése kifizetődővé tette az olaj- és földgázkészlet feltárását. A figyelem az Északi-tenger mélyében rejlő tartalékok kiaknázására összpontosult. 1968 és 1975 között évente négy nagy olajmezőt tártak fel brit és norvég vizek alatt. Az utóbbi években a termelés komoly szintet ért el, az olajcégek a még az oly költséges beruházásaik mellett is jelentős profitra tesznek szert. A kormányok kb. a profit felét vonják el a társaságoktól, amelynek eredményeként nézeteltérések alakultak ki az olajtársaságok és a kormányok között, s ez a tény a termelés és a kutatás fejlesztését veszélyezteti. Az Európai Gazdasági Közösség közös energiapolitikát kíván kidolgozni, amely ösztönözné a hazai termelés növelését és erősítené azt a törekvést, hogy Európa függősége az OPEC-től az olaj terén megszűnjék. A nyugat-európai partok előtt kitermelhető olajtartalékok 60 százaléka, a földgáznak 32 százaléka Nagy Britannia birtoka. Norvégia az olajtartalékok 35 százalékát, a földgáztartalékok 53 százalékát birtokolja. Hollandia és Dánia 10 százalékát birtokolja a kiaknázandó területeknek, az eddigi fúrások kevés eredménnyel jártak, a leletek szinte teljes egészében földgáztartalékot jeleznek. Franciaország, az NSZK és Írország viszonylag korlátozott kitermelése csak jelentéktelen eredményeket hozott. Nagy-Britannia az elmúlt hét esztendőben önellátó lett olajból, ez komoly importmegtakarítást jelent, hiszen jelenlegi áron 18,5 milliárd dollárt fizetne, ha importálná az olajat. Az olaj- és gáztermelés manapság Norvégia nemzeti jövedelmének 15 százalékát adja. A beruházások összege becslések szerint 1966 óta 30 milliárd dollárt tett ki. Az ismeretek szerint Norvégia reményei a legnagyobbak az olaj- és gáztartalékokat illetően, jelenleg 10 nagyobb lelőhely kifejlesztése van folyamatban. Hollandia kb. 10 partmenti termelő gázmezővel rendelkezik, és komoly erőfeszítéseket tesznek további területek felkutatására. A dánok bíznak abban, hogy ha szektorukat több olajtársaság előtt megnyitják, az olyan következménnyel jár majd, hogy 1990-re gáz- és olaj- szükségleteik 50 százalékát sikerül partmenti (tengeri) mezők hozamából fedezni. Eddik 55 olajtársaság érdeklődött a licencek iránt. Az NSZK-olajtársaságok- nak az Északi-tenger csalódást okozott. 1964 óta kb. 50 kutat fúrtak, és csak négy kisebb gázleletre bukkantak. Franciaország szektora meglehetősen felkutatlan és feltáratlan. A kormány fokozott partmenti kutatási tevékenységet sürget. A kutatások fokozódtak Bretagne partjai előtt és a Földközitengeren is. Merénylet. Londonban, a Hyde parkban rendezett lovasparádén, egy autóban bomba robbant. Az első jelentés szerint két néző és a királynő egyik házi lovasgárdistája meghalt, többen megsérültek. Több ló elpusztult. A királyi lovasgárda parádéját tízezrek nézték. Szerjozsa tetszett Pelage- jának — egyszerű, egyenes lelkű —, és nem Pjotr Iva- novics, hanem Szerjozsa miatt a lelkére beszélt a fiúnak: ugyan, Szergej Petrovics, nem jól teszed, ha így felöntesz a garatra, korai még neked a fiaskóval vigasztalódni ... — Korai? — paprikázódott fel Szerjozsa, és kihívóan, akár egy megrögzött iszákos, a mellét verte. — Miért, és ha nincs jókedvem? Ha fáj a lelkem? — Ugyan miért fájna a lelked? Tanult ember vagy, mindenki tisztel, hála istennek, egészséges is vagy — mit akarsz még az élettől? — Nem érted, Pelageja!... Te ezt nem érted ... Csakugyan, Pelageja nem is értette, mi baja lehet ennek az embernek. És ha egyedül csak Szerjozsa volna, de hát a mai fiatalság folyton csak a lelkét fájlalja. Ugyan miért? Mi bajuk? Nem, Pelagejának ebben a korban nem volt ideje a leikével törődni. Csak a mindennapi kenyeret adja meg az Isten. Meg aztán velük akkor nem is kukoricáztak. Reggel valaki nem ment ki az erdőbe, este már vitték is a bíróságra — Nem ütöttél az apádra, Szerjozsa, nem ütöttél rá — mondta Pelageja. — Nincs magadhoz való eszed, mint neki... — Hála istennek! — rikácsolta Szerjozsa, akár a kakas. Mit kakaskodik? Az apja, a kevés iskolájával, lám, milyen rangot vívott ki magának. Hát ha még ennyit tanult volna, mint a fia! — Meg kell nősülnöd, Szerjozsa — tanácsolta Pelageja. — Olyan feleséget válassz, aki erősebb nálad. Meg nincs lelke... — Nem fogok megnősülni, Pelageja. Soha az életben! — jelentette ki kerek perec Szerjozsa. — Az nem járja, Szergej Petrovics, nem járja... Meg kell nősülni. Akkor a fiaskónak is hamar búcsút mondasz ... — Nem fogok! — tüzeske- dett megint Szerjozsa. — Összetörték a szívemet... Darabokra! — Ugyan, ki törte össze? — Ki? Ej! — Szerjozsa megrázta részeg fejét, aztán hirtelen talpra ugrott, végigfutott a szobán, és abból, 'amint felsóhajtva a szemben lévő falra nézett, ahol a tükör mellett Alka nagyított fényképe lógott, Pelageja megértette, kire gondolt. Persze, nem nagyon hitt a Szerjozsa sóhajtásainak, az ittasság sok mindenre ragadtat egy férfit. Mégis megírta a lányának: így meg úgy, Al- juska, igazán simán hazajöhetnél. Szergej Petrovics járt nálam, szépeket mondott rólad ... Aljuska viszont azt válaszolta rá: „Legszívesebben szembeköpném a té Szergej Petrovicsodat!” És még hozzátette: „Elegem van abból is, . hogy egész életedben Pjotr Ivanovicsot bálványozod ...” Ezután Pelageja hosszú ideig nem tudott megnyugodni. De hát mi történik itt? — gondolta magában. Mit csináljon? Bármit csinál, minden rosszul sül el, mindenben mellé fog ... De nem is az Alka levele keserítette el Pelageját. A sütöde keserítette el. Már régen kívánkozott a sütödébe. Ha meggondolja, már ősz óta, éppen amióta megbetegedett. Azt hitte: elég, ha meglátja a sütödéjét, és beszívja a kenyér illatát — máris meggyógyul, máris megköny- nyebbül a légzése. Különben is semmi és senki sem hiányzott úgy az életéből, mint a pékség. Még a tulajdon lánya, Alka sem. Először még februárban indult el a folyón túlra Pelageja, amikor egy kiadós hóvihar után a befagyott ablakokat bearanyozta a vöröslő nap. De a községi tanács melletti lejtőn nem jutott túl. Erősen fagyott. Meg aztán nagy hóbuckák voltak. Iszonyatos, mit összehordott a szél. A községi tanácsnál a hegyalján, sík területen a lovak a marjukig a hóba süppednek —, mire jutna, ő, a beteg asszony? Megvárta hát az első olvadást. Reggel még vaksötét volt, amikor felkelt. Tisztán, rendesen — előző este elment a fürdőbe, mintha zarándoklatra készülne. Kis bottal jött ki a házból — szintén akár a zarándok. Az útjába eső emberek is mintha olyan kegyesek, derűsek lettek volna. Antoha, a fuvaros éppen a folyóhoz ereszkedő úton érte utol a szánjával — ugyan, mikor állt volna meg azelőtt? Most pedig meghúzta a gyeplőt: — Te vagy az, Prokopjev- na? — De ez még semmi, leugrott a szánról, odanyújtotta a kezét: — Na, gyere, menjünk együtt. Csúszós az út lefelé. — És olyan kedvesen mosolygott. Pelageját könnyekig meghatotta Antoha szívélyessége. Megköszönte neki, de nem ült fel a szánra. Egész úton valami ismeretlen, de csodálatos muzsika zengett a lelkében — csak nem fogja ő maga félbeszakítani ? És a könnyű kis fenyőbottal, amelyet éppen neki szerzett valahol a Nagy Ma- nya, tapogatta a felpuhult utat, ajkával ízlelte a folyón túlról érkező meleg déli szél foszlányait, és csak botorkált, botorkált lassacskán, a hegyalja felé, a fenyők közé, a sárga gerendás épület felé... Hazafelé azonban szinte tántorgott, csurgóit a köny- nye, magánkívül volt... Még jó, hogy a folyón is akadt segítsége — ezúttal a szomszéd faluból jött át a brigádvezető —, különben odavész, soha többé nem ér haza... Alig ért Pelageja a sütödéhez, máris tajtékzott dühében. A moslék. Kinn a tornác mellett. Két varjú kapirgál benne... Nahát, hogy ezek a fejesek hova tették a szemüket? — háborgott. Hát az egészségügy, alszik tán? Ejnye-ejnye, azelőtt, különösen az ínséges esztendőkben, minden héten elment hozzá a felcser. Vagy már a felcserek sem járnak a sütödébe, hogy teli a hasuk? Felment a tornácra, kinyitotta a külső ajtót — ez mégiscsak sok: egy malac. Olyan visítozást csapott a lába alatt, mintha a kés elől futna. Hát ez mi? — kérdezte újra magában felháborodva Pelageja. Valaha neki majd eltört a karja, amint hazacipelte a moslékot, még azt is félősen, most meg egyenest helybe’ etetik a malacokat. És megint csak elcsodálkozott az egészségügyi hatóság hanyagságán. Csak úgy bűzlik a malac trágyája, piszka — hát hogy lehet megtűrni az ilyet a kenyér mellett? De ezek még csak a szálkák voltak, a gerendák ezután jöttek, amikor átlépte a pékség küszöbét. Uramisten! Hova került? Mocskos csűrbe? Vagy valami kivénhedt silózóba? Istállóba? Minden piszkos, mocskos, a vesszőseprű az ablakban éktelenkedik — szóval ezért nem jutott be a tavasz a helyiségbe. (Folytatjuk)
