Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-18 / 167. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. július 18. Svéd, norvég, dán, finn és szovjet harcosokat tömörít magába az a békemenet, amely a napokban indult el Stockholmból a belorusz Hatinyig. A képen: július 16-án Helsinki utcáin a békeharcosok. Események címszavakban HÉTFŐ: Elnökválasztás Indiában, Zail Szingh az új államfő — Hivatalosan véget ér a dél-atlanti háború, szabadon bacsátják a hadifoglyokat KEDD: A Biztonsági Tanács a harcok beszüntetésére szólítja fel Iránt és Irakot — Tokióban újabb tiltakozás hangzik ei az amerikai szankciók bevezetése ellen, az NSZK-ban négy; milliárd márkás hitelkeretet hagynak jóvá a földgáz-cső üzlet finanszírozására SZERDA: Magyar—román kormányfői tárgyalások Bukarestben — Mind nagyobb méreteket ölt a brit vasutassztrájk — Tárgyalások New Yorkban Namíbia függetlenségéről — Az osztrák külügyminiszter Indokínában CSÜTÖRTÖK: A LEMP Központi Bizottsága a lengyel ifjúság helyzetéről tanácskozik — Szovjet—Szíriái párttárgyalások — Befejeződik a bécsi haderőcsökkentési értekezlet 27. fordulója — Portugáliában jobboldali szocialista összefogással feloszlatják a Forradalmi Tanácsot FENTEK: Leteszi a hivatali esküt Shultz új amerikai külügyminiszter — Az ENSZ főtitkárának európai körútja — A Szomáliái lázadók térnyerése, a TASZSZ visszautasítja Mogadisu szovjetellenes rágalmait SZOMBAT: Szórványos tűzpárbajok, diplomáciai erőfeszítések, idegháború és ellentmondó nyilatkozatok jellemzik a héten végighúzódó libanoni válságot, új elemként jelentős területeket foglalnak el az Izraellel szövetséges Haddad őrnagy csapatai — Hondurasi ellenforradalmi támadás Nicaragua ellen A hét három kérdése O Hogyan alakul Irán és Irak háborúja? Hatodik napja tart a Ramadán- hadművelet, az új iráni of- fenzíva a mohamedánok böjti hónapját választotta fedőnévként. A fronthelyzetet nehéz áttekinteni, mert a hadijelentések — nem először és nyilván nem utoljára ennek a háborúnak történetében — teljességgel ellentmondanak egymásnak. Teherán és Bagdad egyaránt saját sikereiről ad hírt s harmadik országbeli tudósító eddig nem juthatott el a harcok térségébe. A katonai kezdeményezés már jó ideje átcsúszott az irániak kezébe, 150 napon belül ez a negyedik nagyméretű támadás. Irak már előzőleg bejelentette, hogy visszavonta erőit a korábban elfoglalt iráni területekről, s a csata a másfél milliós Basrába, az Irak második városába vezető úton folyik. Amerikai lapok becslései szerint — felderítési adatokra is hivatkoznak — Irán kétszázezer katonát csoportosított át erre a szakaszra s ez kétségtelen számbeli túlerőt jelent. Üj tényező viszont, hogy ezúttal már nem Irán, hanem Irak védi saját földjét, ami erősítheti a harci elszántságot. Ez több ellen- támadásban is kifejezésre jutott. A Biztonsági Tanács formális ülésen és nemhivatalos konzultációkon foglalkozott a háború eseményeivel és egyhangú tűzszüneti felhívást bocsátott ki. A harcok folytatása károsan érinti mindkét országot, fokozza a veszélyeket a robbanékony Közép-Keleten s további bonyodalmakat okozhat. Az egyedül járható út, ha elhallgatnak a fegyverek és megkezdődnek a tárgyalások a vitás problémák rendezése érdekében."A szorongatottabb helyzetbe került Irak elfogadná a tűzszünetet, Irán azonban mindezidáig visszautasította a felhívást. Teherán kemény feltételeket szabott, többek között 150 milliárd dolláros kártérítés fizetését és annak a Szaddam Husszein elnöknek távozását, akit csak néhány napja választottak újra a bagdadi vezetés élére. A teheráni nyilatkozatok egyébként nem mindenben egységesek, egyes iráni vezetők lényegében iraki iszlám köztársaság kikiáltását követelik, mások óvatosabbak. © Milyen új elemek jelentkeznek a libanoni válságban? Nyugat-Bejrút körül a héten csak szórványos tűzpárbajokra került sor (jóllehet előfordulhat, mire az olvasó kézbe veszi e kommentárt, ismét veszélyben forog a hatodik tűzszünet), annál erőteljesebb idegháború dúl. Szinte egymást követik a nyilatkozatok: megkeményednek az álláspontok, majd újra felcsillan a tárgyalások reménye. Az alapképlet ugyanis meglehetősen bonyolult. Izrael katonailag kézben tartja a helyzetet, a libanoni főváros nyugati része körül még szorosabbra vonta az ostromgyűrűt. Egy támadás, amely mérhetetlenül nagy veszteségeket okozna a hat-hétszázezer lakosú Nyugat-Bejrút- nák azonban súlyos politikai és erkölcsi tehertételt jelentene Izrael számára is. A Neue Zürcher Zeitung egyenesen úgy fogalmazott, hogy a katonai vereséggel együtt jelentős politikai győzelmet érhetnek el a palesztinok. Ezért fokozzák a PFSZ-re és Nyugat-Bejrútra nehezedő nyomást, a palesztinok viszont az időt visszavonulásuk megfelelő feltételeinek biztosítására akarják kihasználni. Tovább árnyalja a kusza frontvonalakat, hogy nehéz lenne bárhol is egységről beszélni. Az arab csúcsértekezletet még ebben a válság- helyzetben sem lehetett ösz- szehívni; a palesztinok nehezen tudnak, sőt egyelőre nem tudnak új, befogadó országot találni fegyveres osztagaiknak; a vita a PFSZ sorain belül is folyik. De a sorozatos tüntetések Izrael belső megoszlottságát is mutatják. Az izraeli próbálkozások új eleme volt a héten, hogy igyekeztek mozgósítani segédcsapataikat. Felduzzasz- tották Haddad őrnagy erőit. © Miért oszlatták fel Portugáliában a legfelsőbb forradalmi tanácsot? Hova tűnt a sok virág, s hova tűntek a katonák? — idézhetnénk Marlene Dietrich ismert dalát, a legújabb portugáliai eseményekkel kapcsolatban. Hosszas vita után a lisszaboni parlament ugyanis feloszlatta a legfelsőbb forradalmi tanácsot. 1974 áprilisa a piros szegfűk mozgalma hívta életre e sajátos intézményt, amely kifejezte azt a szerepet, amelyet sok katonai vezető játszott a fasizmus megdöntésében. Portugália azóta jobbra tolódott, s a parlament jobboldali többségének valóságos szálka volt szemében ez a forradalmi tanács. Igaz, az évek múlásával, személyi összetétele változott és sok következetesen haladó katoElnökválasztást tartottak Indiában. Képünkön: Indira Gandhi kormányfő adja le szavazatát Üj- Delhiben. natiszt kiesett; igaz, jogkörét korlátozták, mégis az alkotmányosság őreként tevékenykedett. S Portugáliában, a fordulat után, a tőkés Európa legprogresszívebb alkotmányát iktatták törvényibe. Feloszlatásához nem volt elegendő az egyszerű parlamenti többség, s Eanes államfő sem helyeselte a lépést. Csakis úgy lehetett keresztülvinni, hogy a Soares vezette szocialisták lecsatlakoztak a jobboldalhoz s biztosították a kívánt szavazatszámot. (A kommunisták ellene szavaztak.) A tanács kiesése újabb lépésekre, kedvezőtlen alkotmánymódosításokra bátoríthatja a reakciót — ugyanakkor törést idézhet fel a szocialisták soraiban és cselekvésre sürgeti az elnököt, egyes lapok még rendkívüli választások kiírását sem tartják lehetetlennek. A tanácsot feloszlatták, de Portugália belső gondjai és problémái változatlanul jelen vannak... Réti Ervin George Shultz portréja (Jj külügyminiszter — új vonal? Az új amerikai külügyminiszter, George Shultz, aki Haig tábornok szobájába költözik a State Department hetedik emeletén, egyelőre bölcs hallgatásba burkolódzik. Reagan elnök viszont határozottan hirdeti: „nem lesz változás a külpolitikában”. Ez valószínűleg így igaz — amennyiben az amerikai külpolitika alapvonalaira gondolunk. Shultz azonban az amerikai politikai élet és a washingtoni labirintus egyik veteránja, így — múltja alapján — kiszámítható néhány politikai állásfoglalása. A leglényegesebb eltérés Haig tábornokkal szemben az, hogy Shultz nem becsvágyó partizán, hanem a lojális csapatmunka embere. Az esetleg felbukkanó nézetkülönbségeket tehát inkább zárt körben próbálja megoldani. A második, igen lényeges eltérés az, hogy Shultz, aki Nixon kormányában előbb munkaügyi, majd pénzügyminiszter volt, része a Reagant körülvevő „kaliforniai körnek”. Nem idegen test tehát az amerikai hatalom csúcsán, mint elődje. Emlékezetes, hogy Shultz fontos szerepet játszott Reagan választási hadjáratának megszervezésében és eredetileg neki szánták a külügyminiszteri posztot. Mostani kinevezése során felmerül a kérdés: akkor miért nem kapta meg? Shultz a Bechtel Corporation néven ismert hatalmas beruházási vállalkozás alel- nöke, míg Weinberger hadügyminiszter ugyanennek a vállalatnak a főtanácsadója volt. (A Bechtel szoros kapcsolatokkal rendelkezik az arab világban, különösen Szaúd-Arábiában.) Állítólag Weinberger volt az, aki a kabinet összeállításakor meggyőzte Reagant: egészségtelen politikai visszhangot keltene, ha egyetlen mammutvállal- kozás két vezetője helyet kapna a kormányban. Ezekből a régi manőverekből a jelenre két következtetést lehet levonni. Az első az, hogy Haig bukása nem feltétlenül jelenti Weinberger győzelmét. A második, hogy Clark, a nemzetbiztonsági tanács igen befolyásos vezetője, Shultz személyében nehezebb partnert kap, mint amilyen Haig volt, hiszen az új külügyminiszter sokkal inkább élvezi Reagan bizalmát, mint elődje, összefoglalva mindez azt jelenti, hogy — ha más stílusban is — tovább folyik majd az amerikai külpolitikában a véleménykülönbségek csatája. Ami ezekután az alapvető nemzetközi kérdéseket illeti, csak Shultz korábbi állásfoglalásaira lehet támaszkodni. Ezekből az alábbi következtetések adódnak. 1. Shultz nagyvonalú partner volt 1973-ban a szovjet—amerikai kereskedelmi tárgyalásokon és elvileg nem híve a gazdasági kapcsolatokat egyszer ösztönző, másszor befagyasztó politikának. Ugyanakkor azok közé tartozott, akik nem támogatták a SALT-szerző- dést és jelenleg Reagan mögött áll a Nyugat-Európába vezető szovjet gázvezeték építése ellen hozott bojkottintézkedésekben. 2. Shultznak kiterjedt nyugat-európai kapcsolatai vannak és különösen szoros baráti viszonyt épített ki pénzügyminiszter korában Schmidt nyugatnémet kancellárral. Feltételezhető tehát, hogy jelentős erőfeszítést tesz majd az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei közötti feszültség feloldására. 3. A pillanatnyilag talán legforróbb válság- terület, a Közel-Kelet vonatkozásában Shultz minden jel szerint kevésbé egyoldalúan áll majd Izrael oldalán, mint azt Haig tette. Korábbi nyilatkozatai szerint ugyanis meggyőződése, hogy az amerikai hatalmi érdekek megkövetelik az úgynevezett „mérsékelt arab országokkal” fenntartott harmonikus, sőt szövetségi kapcsolatokat. Ezeknek az elveknek az értékét és súlyát a gyakorlat mérlegén lehet majd lemérni. Az viszont semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül, hogy a „csapatmunkára” oly alkalmas Shultzot viszonylag későn nevezték ki külügyminiszterré —, hiszen alig másfél év múlva már új elnökválasztási kampány kezdődik az USA-ban. Kérdés, hogy lesz-e idő egy új, átgondoltabb külpolitikai vonalvezetés érvényesítésére? — i — e. A libanoni főváros körzetében változatlanul igen súlyos a helyzet. Képünkön: Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője palesztin harcosok között a bejruti nemzetközi repülőtér közelében. Az utcán hideg volt, igazi északi hideg, csípős szél fújt, az asszony mégis frissen, könnyedén futott, mint mikor régen elszaladt a boltba. Szeretett az üzletbe járni. Igazi ünnep volt neki. A színek és a szagok orgiája, egyszerűen megrészegült tőle. Ami pedig a szövetes polcot illeti, képes volt órákig állni előtte. A boltban senki sem volt, Okszja azonnal, sietve elé- dobta a bársonymellényt. A pult alól. Úgyhogy Pelageja rögtön látta, milyen szívességet tesz neki Okszja. A mellény éppen jó volt, talán egy icipicit vállbán bő, de most igazán nem lehetett kukacoskodni, ha egyszer ilyen kapós portékáról van szó. — Hát Alkának nem veszel? — kérdezte Okszja. — Nahát, akkor isten veled, ha ilyen garasos vagy, várnak a vevők. Pelageja rövid töprengés után Alkának is vett. Ezek a cicomák nagyon érdeklik Al- kát. És jó is lesz neki ez a mellény. — Köszönöm, köszönöm, Okszenya Ivanovna! Én igazán megbecsülöm, meghálálom — köszönte meg szívből Pelageja, és egy nagy kendőbe kötötte a két mellényt (mégse hozhatja hírbe azt, aki jót tett vele), és hazaindult. Visszafelé menet a klubbal szemben futott össze Anto- nyida Petrovnával. Jön, divatos csizmája csikorog, arcát szőrmegallérjába rejti — az anyja szerint száz rubelt fizettek érte —, elgondolkozott, se nem lát, sem nem hall. Pelageja, mint mindig, elsőnek köszönt, amivel szörnyen zavarba hozta Antonyi- da Petrovnát, s aztán — kibújt belőle az ördög! —nem bírta megállni, kibontotta a kendőt. Nézd csak, nézd csak, Antonyida Petrovna. De igazán ne vedd zokon. Akadnak még egyesek, akik gondolnak ránk. Antonyida Petrovnának tetszett a mellény. — Csinos... — motyogta. — Hát ti vettetek? Nem? — kérdezte Pelageja. — Nem... Azt hiszem, nem... — jött zavarba Antonyida Petrovna, és félrenézett. Hát persze, télen biztosan semmit sem lát, amikor a szemüvege bepárásodik, csak vaktában megy, gondolta Pelageja, es most megint, mint akkor nyáron a folyóparton, hirtelen megsajnálta Pjotr Ivanovics lányát. Pelageja szinte jóságrohamot kapott: habozás nélkül kiragadta a mellényt — olyan szépen mutatott a fekete bársony a fehér havon, akár a szőrme. — Nesze, tedd el, Antonyida Petrovna. Én már öregasszony vagyok, elleszek bársony nélkül is. Minek az nekem? — Nem, nem, köszönöm, hogy képzeli... — Ugyan, csak ne köszön- gesd! Mit gondolsz, Antonyida Petrovna ... Azt hiszed, elfelejtettem, ha valaki jót tesz velem? Hát nincs nekem szívem? Hányszor kihúzott a bajból Pjotr Ivanovics ... Nem, nem, Antonyida Petrovna, fogadd csak el! És hallani se akarom ... Antonyida Petrovna azt sem tudta, mit mondjon. To- porgott a csizmája sarkával, fintorgatta az orrát, aztán valamit motyogott, hogy a bársony már nem divatos. — Hogyhogy nem divatos? — csodálkozott Pelageja. — Évek óta pillanatok alatt szétkapkodják ... (Folytatjuk)
