Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-16 / 165. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. július 16. A közel-keleti helyzet állt a nyugatnémet külügyminiszter egyiptomi tárgyalásainak középpontjában. Képünkön: Genscher (balra) Mubarak egyiptomi elnök társaságában. Az ifjúságról tanácskozik a LEMP KB Kommentár Levél Híjadba Nyugat-Bejrutot ugyan változatlanul izraeli ostromgyűrű veszi körül, de az elmúlt napokban megszaporodtak a diplomáciai kezdeményezések is a libanoni válság rendezésére. Annyi már bizonyos, hogy a legégetőbb probléma a Nyugat-Bejrutban körülzárt 6—8 ezer palesztin harcos sorsa és általában a palesztin mozgalom jövője. Feltűnést keltett az a levél, amelyet erről a témáról Reagan elnök intézett Fahd királyhoz, közvetítésre kérve Szaúd-Arábiát. Ríjad közismerten egyetértett az amerikai rendezési elképzelésekkel, azaz a palesztinok evakuálásával. A bökkenő csupán az, hogy egyelőre nincs arab ország, amely befogadná őket, noha Szaúd-Arábia állítólag jelentős anyagi áldozatokra is kész lenne, ha például Szíria beengedné a nyugat-bejruti palesztin erőket. Egyre fontosabbá válik az időtényező is. Izrael ugyan szemmel láthatóan hosszú időre berendezkedik Bejrutnál és a többi megszállt libanoni területen, ennek ellenére Begin és kormányának „héjái” mind sűrűbben hangoztatják, hogy türelmük a rendezési tárgyalások tekintetében véges. A libanoni kormány döntése valamennyi idegen erő kivonását sürgette, beleértve az izraeli megszállókat, a szíriai és a palesztin alakulatokat. Egyszersmind nemzetközi békefenntartó alakulatok átmeneti libanoni állomásoztatását javasolták, legalább is addig, amíg a palesztinok el nem hagyják az országot. Két fontos tényező közben tovább bonyolítja a libanoni helyzetet. Az egyik az amerikaiak álláspontja: az USA változatlanul nem hajlandó tárgyalni a PFSZ-szel. Másik gond az arab államok körében tapasztalható megosztottság. Ez pedig a mostani tragikus körülmények közepette azoknak kedvez, akik a közel-keleti rendezést, a libanoni kibontakozást a maguk hasznára kívánják fordítani. A legfontosabb ifjúságpolitikai kérdésekről kezdett tanácskozást csütörtökön a LEMP Központi Bizottsága. Az ülésen jelen vannak a szövetséges pártok és a szocialista ifjúsági szövetségek vezetői is. Megnyitó beszédében Woj- ciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára hangsúlyozta, hogy az éppen egy évvel ezelőtt tartott rendkívüli kongresszus határozatai telHonduras Nicaraguával határos területein mintegy két és félezer nicaraguai ellenforradalmár áll készen arra, hogy bármikor bevessék őket a nicaraguai sandinista rendszer elleni harcba — jelentette hétfőn az AIP Közép-amerikai Független Hír- ügynökség. A nicaraguai ellenforradalmárok részére mintegy 15 kiképzőtábort hoztak létre ebben a térségben. Az ellenforradalmárok katonai kiképzését amerikai katonai jes mértékben megőrizték időszerűségüket. A kongresz- szus megerősítette, hogy a LEMP hű a szocialista alapelvekhez és a Lengyelország létét szavatoló szocialista szövetséghez, síkraszállt a reformokért, a szocializmus ellenségeivel szembeni harcért, a megújulásért. A mostani KB-ülésnek is ebben az irányban kell fontos lépést tennie —, jelentette ki Woj- ciech Jaruzelski. tanácsadók irányítják. A kiképzéssel és a felfegyverzéssel kapcsolatos minden kiadást az Egyesült Államok fedez. Az AIP hírügynökség arról is beszámol, hogy az elmúlt hét végén négy amerikai hadihajó érkezett Honduras Puerto Cortes haditengerészetitámaszpontjára: az amerikai hadihajók feladata az, hogy részt vegyenek a Salvador és Nicaragua körül létrehozott katonai blokád biztosításában. TELEX SZENÁTUSI JÓVÁHAGYÁS Az amerikai szenátus külügyi bizottsága, kétnapos vita után, egyhangúlag jóváhagyta George Shultz kinevezését az Egyesül Államok külügyminiszteri posztjára, és a végleges döntés meghozatala végett az ügyet átutalta a szenátusnak. Ezzel gyakorlatilag elhárult minden akadály Shultz kinevezése előtt, mert hírügynökségi kommentátorok szerint a szenátus „igen” szavazata bizonyosra vehető. A szenátus várhatólag ma délután foglalkozik Shultz kinevezésével. REPÜLŐGÉPKATASZTRÓFA A dél-afrikai légierő egyik gépe a levegőben összeütközött egy könnyű polgári repülőgéppel. Az eset Pretoria közelében történt. A tábornokokat és kormánytisztviselőket szállító katonai gépen heten, a polgári gépen öten tartózkodtak. A szerencsétlenség következtében mind a tizen- ketten életüket vesztették. ÁRADÁSOK MEXIKÓBAN Heves esőzések okozta áradások pusztítanak Mexikó nyugati részén. A Mexikóvárostól 320 kilométerre fekvő 96 ezer lakosú La Piedadaban víz alá kerültek a házak. Eddig öten fulladtak meg és húszán tűntek el a természeti katasztrófa sújtotta területen. A GANGESZ ÁLDOZATAI Indiában az ország északi részén fekvő Himachal Pradesh szövetségi államban egy távolsági busz ötven utasával egy megáradt hegyi folyóba zuhant. A szerencsétlenséget senki sem élte túl. A hinduk szent folyóján, a Gangeszen egy hajó borult fel, a negyven utas közül legalább húszán megfulladtak. Calcuttától délnyugatra egy motoros halászbárka tizenöt utasa lelte halálát a habok között. Ellenforradalmár csapatok Nicaragua határán — A jegy oda-vissza tizenhét ötven. Igaz? Enni-inni is kell, ugye? Meg a kvártély meg a napidíj, ugye? Igaz, nem az Északi-sarkra megyek — de hát, ugye, egy ilyen öregasszony fázós — vihogott Manya. Kis huzavona után harmincöt rubelban maradtak, nem számítva persze az út- ravalót, amit Pelageja készít. Manya kilenc nap alatt fordult meg a városból — három álló nappal több idő alatt, mint ahogyan megállapodtak — Pelageja ez alatt a három nap alatt szinte alig aludt. Minden megfordult a fejében. Már a legrosszabba- kat gondolta Alkáról. Ráadásul beállt az irtózatos hideg —, vajon hol az öregasszony? Könnyedén, vászoncsizmában ment el —, csak nem ment szét az úton? Végre aztán megjött Manya. Bejött — szakasztott olyan volt, mint egy madárijesztő: ellenzős katonai tányérsapká- ka a nagykendőjére nyomva kétujjas kesztyűje — valami szép szál férfié lehe- lett — a könyökéig ért, valamiféle bunda, szőrivel kifelé ... Egyszóval, gondolta Pelageja, mindent magára húzott, amit a jószívű emberektől kapott. Pelageja. egy pillanat alatt újjávarázsolta az öregasz- szonyt: a lábára meleg nemezt a kemencéről, a saját lélekmelegítőjét, amit szintén előre melegített a kemencén, aztán töltött neki egy pohár fehéret. Mint a legkedvesebb, várva várt vendégnek. — Na, mi van vele? — kérdezte türelemetlenül, amikor asztalhoz ültek. (A szamovár már duruzsolt — harmadik napja, hogy reggeltől estig gőzölgött.) — Jól megy neki. Nagy lábon él — szipogott átfagyott orrával Manya, és a hihetőség kedvéért még az agyonfüstölt ujját is felemelte. — Pimecér. — Micsoda, micsoda? — Pinecér, mondom. Szép csillogó tálcával szaladgál. Pelageja elkomorodott. — Jaj, Alka, Alka! Semmi örömünk nincs belőled. Mi jó van abban — tálcával szaladgálni ... — De mi rossz lenne? Nem úgy van az ott, mint miná- lunk — hoci-nesze, és kész. Zeneszóra falnak ... — Zeneszóra? — Hajaj. Esznek, esznek, táncolnak egyet, hogy lerázzák a pocakjukat, aztán visz- sza az asztalhoz ... — Csak nem olyan ... vendéglőbe van, ahol férfiak isznak? Manya biccentett: — Vendéglőbe. — Na és, hogy van az a lány? Hogy néz ki? — folytatta a kérdezősködést Pelageja. — Hogy nézne ki.. . Nem piszkos munka ... És hogy az mi pénzt zsebre vág ... — Ne zagy válj már... Ki vóna ott olyan bőkezű? — Hát sokan vannak a városba’. Hátha még a férfiember felönt a garatra, és valaki riszálja magát előtte... — Riszálja magát? És Alka is riszálja? Hogyhogy, mi ütött belé? — Vendéglő — magyarázta hozzáértő képpel Manya. — Ott az a módi. Szóval, hogy az emberek minden földi jót megkapjanak a pénzükért... — Hát ez biz’ nem munka, nem ám — mondta birálón Pelageja, és nem is annyira az örögasszonyhoz, mint önmagához intézte a kérdést: — De hát Vlagyik hová tette a szemét? Hogyhogy megengedi? Ekkor aztán Pelagejára csak úgy záporoztak a váratlan hírek: Manya Vlagyikot nem is látta... Az Alka lakásán nem járt... Hogy’ élnek a fiatalok — nem tudja ... — Hát akkor, mi a fenét tudsz? — háborodott fel Pelageja. — Minek küldtelek oda? Vagy tán nem is voltál a városban? Dehogyisnem volt a városban, bizonygatta Manya. A „vendéglőbe” is volt. De ha egyszer Alka nem hívta meg, tán az ujjúból szopja? — Fiatalok... — magyarázta a maga módján Manya az Alka udvariatlan viselkedését. — Törődnek is ezek az öregekkel... Hát igen, isten tudná, menynyit tud Manya Alkáról meg a városi életről (tulajdonképpen még a terhességéről se tudott semmi komolyat mondani), de hát az anyai szív már csak ilyen — kicsit megnyugodott, és Pelageja lassan újraéledt. Első dolga az volt, hogy mindent lemosott, kitisztított — a szamovárokat, a réz kézmosót, a lavórt (szerette, ha minden csillogott, villogott a házban) —, aztán a ruhákat tette rendbe. A ruhafélét — a karton meg a selyemanyagokat, a nyári meg a téli sálakat, kendőket, ruhákat, szoknyákat Pelageja ládákba, meg vesszőkosarakban tartotta, és nem is volt nagyobb boldogsága, mint nyáron, egy-egy verőfényes napon, kiaggatni ezt a sok világos, virágos kincset az udvarán. Azelőtt a Pavel betegsége miatt nem „szellőztették” a ruhát. És most a legzordabb időben kell csinálnia, mert nem lehet kivárni, amíg meleg lesz — egyszerűen tönkremegy az egész. (Folytatjuk) Harc a magányosság ellen „Kapcsolat“ klub Plovdivban Mint mindenütt a világon, Bulgáriában is vannak magányos emberek. Mi az oka társtalanságuknak? Talán zárkózottabbak, nehezebben barátkozók mint mások. Munkájukban legtöbbször jól megállják helyüket, munkahelyükön magabiztosak, a magánéletben, a személyes problémák felbukkanásakor viszont félénkeknek, bizonytalanoknak, a közeledésre alkalmatlanoknak mutatkoznak. tanácsa szárnya alá vette, anyagi eszközöket, helyiségeket biztosított a klub tevékenységéhez. És a példa követőkre talált. Nemrégiben megalakult a „Kapcsolat” klub szófiai változatban is. Hosszú időn át ugyanis néhányan a fővárosból is Plovdivba utazgattak. A magányosság hajtotta, a remény fűtötte őket. Amikor már néhányszor megtették a 200 km-es utat, elfáradtak. De a reményt Az érintettek, a magányosak érzik, hogy valamit tenniük kellene. Ezt cselekedték két évvel ezelőtt a dél-bulgáriai nagyvárosban, Plovdivban. összegyűltek és megalakították a „Kapcsolat” klu- bot. Céljuk, hogy ne legyenek egyedül. Ök maguk határozták meg a klub teendőit, programját. Maguk gyűjtötték össze a tagdíjakat, maguk gondolták ki, hogyan töltsék el az együtt töltött időt. Tapasztalataiknak a hangja eljutott Bulgária minden vidékére, és a magányos emberek Plovdivba kezdtek utazni. Egyszerűen elmentek a „Kapcsolat” klub legközelebbi összejövetelére: a remény remény marad — nem tudhatja az ember, hol találkozik majd talán éppen az egy életre szóló társsal... Az öntevékeny klubra felfigyelt a társadalom. A Hazafias Front, a legnagyobb társadalompolitikai tömegszervezet, Plovdiv városi Már nem társtalanok nem adták fel, s elhatározták, hogy maguk is megpróbálkoznak valami hasonlóval. Találtak egy negyven férőhelyes termet, a bérletet a tagdíjakból fizették, összegyűltek, hogy zenét hallgassanak, beszélgessenek, csakhogy ne legyenek egyedül. S a terem nagyon hamar — hirdetések és reklámok nélkül is szűknek bizonyult. Találtak egy nagyobb termet (a „Nadezsda” lakótelepen lévő „Liljának Karasztojáno- va” Ifjúsági Ház fogadta be • őket). Ott találkoznak most is minden pénteken, 19 óra után — 25 éven felüli nők és 30 éven felüli férfiak. Felső korhatár nincs! így épül ki lassan országossá egy fontos szociális tevékenység bolgár változata az olyannyira emberi és szomorú jelenség, a magányosság elleni harcban ... g. L „Isten óvd a királynőt!“ L ondonban folytatódik a vizsgálat a „Buckingham- botrány” ügyében, annak kiderítésére: hogyan juthatott el észrevétlenül egy betolakodó a királynő hálószobájába? A vizsgálatot egyéb körülmények mellett példa nélkül állóvá teszi az is, hogy meg kellene hallgatni II. Erzsébetet — aki ez esetben szó szerint és kétszeresen is „koronatanú”. Hírek szerint a királynő — amilyen lenyűgöző nyugalommal viselkedett az incidens idején —olyannyira nyugtalanítónak találja a kormányzati szervek reagálásait: a magyarázkodást, a felelősség áthárításának számtalan jelét. „Londonban van belügyminiszter, palotaőrség, rendőrfőnök — mindannyian azért töltenek be magas tisztséget, hogy a közrendet, a közbizton- I ságot szolgálják. Ez feltehetően vonatkozik a királynő személyi biztonságára is — írja a Daily Express. — Mindazonáltal eddig egyetlen embert helyeztek el posztjáról: egy rendőrőrmestert.” Az ügy apró részleteinek kiszivárogtatásai és találgatások mellett a londoni sajtó mind nagyobb súlyt helyez a politikai következmények kérdéseire. A Daily Express feltehetően joggal állapítja meg: munkáspárti belügyminiszter 24 órára sem tarthatta volna meg posztját egy ilyen példátlan botrány után, s egy munkáspárti miniszterelnök sem vitte volna el szárazon. William Whitelaw belügyminiszternek azonban a homályos magyarázkodások és az eső után kö- penyeg jellegű fogadkozások mellett, amelyek a jövőbeni biztonsági intézkedéseket vázolták fel, eszébe se jutott benyújtani lemondását. Pedig az alsóházi vita során többen felvetették ezt a lehetőséget. Londonban mindenesetre új vicc forog közszájon. A jelmondat: „Isten óvd a királynőt!”. S a válasz: „Hát ilyen belügyminiszter mellett erre igencsak szüksége van”.
