Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-01 / 126. szám

1982.június 1 7 Keiet-.Magyarorszag HORGÁSZOKNAK Ifi versenyzők Budapesten w Áfonya Oroson Ha kérdezték, mi az ebéd, a kolléga mindig afct mondta: „nyúlgerinc áfonyával...” Ez volt a szavajárása. Ezen senki sem derült, mert ez egy kimon­dottan nagy badarság. Aztán jött a meglepetés. Közölte a főagro- nómus, hogy áfonyát termeszte­nek. Mutatta is az egy hektáros, kísérleti telepet — a csenevész bokrocskákat —, amely idővel kincsesbánya lesz. Ez néhány mondatban belekerült a riport­ba. Ezek után kaptam egy levelet „Mit tudok az áfonyáról? írjak róla bővebben.” Szerencsére ott, Oroson kör­bejártuk a témát. Az áf nya vi­tamin. Szibériában az áfonya fe­kete és vadon terem. Vadon ter­mő áfonya Magyarországon is van. Egyébként a kislexikon er­ről csak annyit ír: „Áfonya; a hangafélék nemzetsége, a fekete és vörös bogyói ehetők, s ezeket ezért termesztik.” Nyugaton az áfonyának kultu­sza van. Mint minden vadon ter­mő ehető gyümölcsnek, növény­nek. Az emberek egészséget, erőt remélnek tőle, aki beteg, az gyó­gyulásban bízik. Lett légyen a remény forrása bármi, van ab­ban igazság, hogy „fűben, fában orvosság”, de az áfonya ételíze­sítőnek, köretnek sem rossz. De hogy mit tudok még az áfonyá­ról? Szerencsére az NSZK-ban jelent meg szakcikk. Annak tar­talmi kivonata hozzám is eljutott. Az egyik termesztő elmondja: ültetvényében nemcsak a magas cserjéjű fekete áfonya található meg, de a tőzeg áfonya, piros áfonya és földi szeder is. Áfo­nyatermesztéssel már több mint húsz éve foglalkozik. Az első idő­ben 27 fajtával kísérletezett, vé­gül is rátalált azokra, amelyek bő termőek, jói értékesíthetőek, jövedelmezőek. A héthektáros te­rületen termesztett négy fajta a Waymonth, korán érő, a Collius bogyója kellemes illatú, szép vi­lágoskék színű, a Berkeley elő­nye, hogy a bogyók rendkívülien nagyok, sokat terem a cserje és végül a Bluecrop, állja a kora­tavaszi fagyot, három-négy év múlva termőre fordul. Az áfonya kedveli a mészsze- gény talajokat, műtrágyát, trá­gyát keveset igényel. A területet gyomtalanítani kell, ez gyomirtó- szerrel is végezhető. A talajmű- velés (kapálás) ettől függetlenül szükséges. Talajtakarásra (és egyben trágyázásra) fűrészport, vagy tőzeget használnak. A £ü- részpor jobb, mert olcsóbb, álta­la a talaj lazább, porózusabb. Az áfonyabokrokat metszik, részint, hogy a beteg ágakat eltávolítsák, másrészt, hogy a termő felületet átalakítsák, fiatalítsák. Mit ér az áfonya a piacon? Er­ről nem szól a nyugatnémet ter­melő, de a szedésért fizetett mun­kabér sok mindenre enged követ­keztetni. Egy szedőmunkás óra­béra 5 márka és ezért 6 kilo­gramm bogyót szed le. Ez az egy költségtényező is utal arra, hogy az áfonya kilogrammjáért nagy árat adnak .. . Ennyit az áfonyáról, amelynek termesztése Magyarországon és itt a megyében még csak a böl­csőnél tart, de meglehet, néhány év múlva jelentős ültetvények lesznek. És mert a nagyüzemi termelést általában követi a ház­táji, a kisárutermelés, lesznek majd háztáji áfonyások. Nem le­pődök meg hát, ha eljön az idő, bogy egy gazda, ha ebédre invi­tál: nyúlgerincet szolgál fel áfo­nyával. Jó lenne már tudni, mi­lyen is az. S. E. Törődjünk többet a talajjal! Bizonyára sokan ismerik a ré­gi közmondást, amely szerint: Nincs rossz föld, csak rossz gaz­da! Sajnos, a valóság ez esetben rácáfolt a közmondások igazságá­ra, mert — bizony van rossz föld is. Sőt, a jó földön is csak a hozzáértő, jó gazda tud ered­ményt elérni. Igaz, hogy viszont a jó gazda hozzáértéssel és szak­értelemmel a rossz földet is ter­mővé tudja varázsolni. Nagyon találóan ír erről Széchenyi István Hitel című tanulmányában: „Ne­hezebb sovány földön, silány ég­hajlat alatt, s messze jó vásártul gazdálkodni, mint' hol a termé­szet pazarolva jutalmaz minden fáradozást.” A kertészek legnagyobb kincse a termőföld! És mégis viszony­lag keveset törődünk a föld szer­kezetének fenntartásával, megja­vításával, megművelésével, táp­anyagokkal való ellátásával. A továbbiakban az okszerű talaj­ápolással kapcsolatban olvassa­nak el néhány ajánlást. TALAJVIZSGÁLAT Nemcsak nagyüzemekben, de a kiskertekben is ajánlatos a ta­lajt időnként megvizsgáltatni. Or­szágunkban most már jói kiépí­tett laboratóriumi hálózat műkö­dik, amely a kistermelők talajait is megvizsgálja, és tanácsot ad a szakszerű művelésre, trágyázás­ra, szükség esetén javítására. A legtöbb termelőszövetkezet­nek, állami gazdaságnak van már talajlaboratóriuma, ahol ellen­szolgáltatás mellett a talajvizsgá­latokat elvégzik. Két laboratóri­um pedig kifejezetten a kister­melők talajvizsgálatai céljából jött létre. TALAJJAVÍTÁS A talajjavítást a legcélszerűbb a kert telepítése előtt megkezde­ni, mert ezzel sok későbbi bosz- szúságot kerülhetünk eL Ahol összefüggő területeket vesznek birtokba a kertkedvelők, ott a legkedvezőbb a helyzet, mert a kertparcellák kimérése előtt meg lehet az egész terüle­tet géppel forgatni. Ennek nem csupán az az előnye, hogy a fel­ső, gyomos, kiélt talajréteg alul­ra, az alsó, tápanyaggal jobban ellátott talajréteg pedig felülre kerül, hanem az is. hogy a fel­lazult talajból a forgatás után akadálytalanul' eltávolíthatjuk az oda nem való anyagokat. Kiszed­hetjük a kivágott fák és öreg szőlőtőkék gyökereit, a terméskö­veket, tégladarabokat, építési törmeléket. Ezután kerülhet sor a talajvizsgálat javaslatainak fel- használásával a szerves és mű­trágyázásra. HARMONIKUS TRÁGYÁZÁST A kiskert egymás közvetlen kö­zelében tenyésző növényeinek igen eltérő a tápanyagigényük. Ezért valamennyi növény követe­lését nem is lehet optimálisan ki­elégíteni. Arra kell tehát töreked­nünk, hogy olyan talajállapotot hozzunk létre, amely a legtöbb termelt növénynek megfelel. A növények tízféle elem kü­lönböző összetételű vegyületeit veszik fel a talajból. Ezek közül három elemet kell feltétlenül és rendszeresen visszapótolni: ezek a nitrogén, a kálium és a fosz­for. A több elemből a növények csak igen csekély mennyiséget vesznek-fel, és a talajban rend­szerint bőségesen van belőlük, vagy ha nincs, akkor lombtrá­gyázással is pótolhatók. Nagy hiba volna bármelyik tápanyagot előnyben részesíteni a többivel szemben. A termés mennyisége és minősége ugyanis mindig a legkisebb mennyiség­ben jelenlévő tápanyaghoz igazo­dik. Ezért merő pazarlás, ha az egyik tápanyagból (például nit­rogénből) túl sokat adagolunk, míg a többi tápanyag pótlását el­mulasztjuk. A talajvizsgálat a felhasználandó műtrágyák meny- nyiségére is ajánlást tartalmaz. FONTOS A SZERVES ANYAG Nemcsak a tápelemekről kell a talaj számára gondoskodni, de szerves anyagokról is, hiszen ezek hozzák létre a talaj kedve­ző, morzsás szerkezetét, és ezek teszik lehetővé, hogy a tápanya­gokat a növények gyökerei fel tudják venni, illetve a növény hasznosítani képes legyen. A szerves trágyák egyre nehe­zebben hozzáférhetőek. Istálló- trágya viszonylag kevés van, a tőzeges fekáltrágyák pedig meg­lehetősen költségesek. Rendelke­zésünkre áll viszont egy nagysze­rű szervesanyagforrás, amelyet nem hasznosítunk érdemei sze­rint. És ez a kom posztkészítés le­hetősége. Nagy hibát követ el az a ker­tész, aki a kertben összegyűjt­hető szerves hulladékot (lekaszált fű, zöldségek szára, egészséges falomb, konyhai hulladék stb.) elégeti. A helyes eljárás az, ha ezekből a szerves anyagokból komposztot erjesztünk. Az alap­anyagot a kert egyik árnyékos sarkában halomba rakjuk össze, szórjuk meg kevés pétisóval a bomlás meggyorsítása céljából, és fedjük le vékony földréteggel. Két-három hónap múlva az anya­got keverjük meg, majd újra rakjuk halomba. Egy év alatt a szerves anyagok elbomlanak, és laza, morzsalékos, sötétbarna, földszerű, teljesen szagtalan és jól kezelhető anyaggá, komposzt- tá érnek. A komposztföld a kert legtermészetesebb és legeredmé­nyesebben használható szerves trágyája. Dr. Bálint György Szőlőszaporítás zöldoltással A kertbarátoknak sokszor nagy gondjuk, hogy miként juthatná­nak hozzá a hiába keresett új szőlőfajtákhoz. Bárki ezen köny- nyen segíthet, ha nem sajnálja a fáradtságot és saját maga fog hozzá a szaporításhoz. A zöldoltásra legmegfelelőbb a napfényes, meleg idő, mert ek­kor gyorsabb a hajtásnövekedés és jobban megered az oltás. Az oltást akkor kezdhetjük, ha az alanytőke hajtásai a ceruza- vastagságot elérik. Az oltást az alany meghagyott, két-három jól fejlett, erős hajtásán 90—100 cm •magasan készítsük, vagy magas- kordonművelés esetén 120—140 cm magasan a kar kialakításának magasságában. Alacsony tőke- művelés esetén az oltást végez­hetjük a talaj közelében, a má­sodik vagy a harmadik szárcso­mó felett is és akkor később nem kell döntenünk az oltást. Ugyan­is ebben a magasságban az alany hajtása még nem fás, hanem haj­lékony, könnyen ered. Először az alanyhajtásról, az ol­tás helye alatti szárcsomóról vág­juk le a leveleket, a kacsokat, és a rügyeket. Majd az említett magasságban 4—5 cm-re a szár­csomó felett visszavágjuk az alanyt, és a rügy és a kacs sík­jában bevágjuk a szárcsomóig. Ezután a hajtás vastagsága sze­rinti oltócsapot vágjunk. Az ol­tócsapot egyrügyes, 1—2 leveles hónalj hajtású, egészséges hajtás­részből készítsük. Majd a nemes hajtásról a leveleket vigyázva vágjuk le és az ízköz alatt a haj­tás szélességének másfél-kétszere­sét kitevő hosszúságú metszla- pokkal olyan kétoldalas éket vágjunk, amelyeknek éle a háti és a hasi oldal irányában áll, vagyis a rügy és a kacs síkjára merőleges. Az alany hasítékába a nemes hajtást úgy toljuk be, hogy vas­tagsága az alany szárcsomójáéval megegyezzen. Az oltási hely bekötözésére a legalkalmasabb a 0,1 mm vastag, 8 mm széles ét kb. 30 cm hosszú műanyagfólia csík. Az oltószalag­gal úgy dolgozzunk, hogy először kissé meghúzzuk, (ugyanis így ráfeszül az oltásra), az oltási hely alatti részhez szorítjuk, lefogjuk az egyik szárát, majd a másikat úgy tekerjük alulról felfelé, hogy a szélei fedjék egymást. Az alany hajtásrészeit és az oltócsap he­lyét körültekintően bekötözve a szalagot felülről lefelé haladva vezetjük, végül alul elkötjük. Az eredést úgy is segíthetjük, ha a nemes oltócsap felső részét is be­kötözzük, és csak a rügyet hagy­juk szabadon. A megeredést az jelzi, hogy a negyedik, ötödik napon a nemes oltócsapról a levélnyél csonkja leválik és egy-másfél hét eltelté­vel a nemes részen a hónaljhaj­tás is fakadni kezd. A szaporítás másik elterjedt módja a szemzés. Ennek Előnye, hogy kevésbé érzékeny az időjá­rásra, jobban megered, s hosz- szabb ideig, július közepéig vé­gezhető, s jól pótolható vele a meg nem eredt zöldoltás. A zöldoltás magasságában ké­szített szemzés esetén a hasítékos ékoltáshoz hasonlóan az alanytő­ke 2—3 erős hajtását használjuk fel. Az alany hajtásait az oltásra kiválasztott ízköz felső részénél, a szárcsomó alatt vágjuk el. A le_ velet, a rügyet, a hónaljhajtást és a kacsot a legfelső csomóról egy­aránt levágjuk. A csonkot a rügy felőli részén T-alakban éles kés­sel a farészig bevágjuk, mert ez­által az alanyhajtás héját jól el tudjuk majd választani. A nemes szempajzsot bőtermő, egészséges tőke 4—5 mm átmérő­jű kissé fásodott hajtásából vág­juk. Erre a célra majd megfelelő méretű hónalj hajtást is felhasz­nálhatunk, ami főleg akkor nagy jelentőségű, ha nincs elegendő szemzőhajtásunk. A szemzőhajtás­ról a leveleket kis, fél-, egycenti- méteres levélnyélrész meghagyá­sával, a kacsokat pedig tőből tá- volítjuk el. Ezt követően a rügy mögötti oldalon a szárcsomón át olyan ferde másfél-két és fél cen­timéter hosszú metszlapot vágunk, amelynek egyharmada a szár­csomó fölé, kétharmada a bélre­kesz alá kerül, s a szemzőcsap rügye alatti része hegyesedik ki. A szakszerű kötözés céljából a szárcsomó felett fél centis, kissé ferde, a rügy felé lejtő csonkot hagyunk. Ezután az alanyhajtáson, a T- alakú bevágásnál a szemzőkés fo­kával a héjat óvatosan kát oldalt megemeljük és vigyázva betoljuk az előbb elkészített pajzs formá­jú nemesrészt. Kötözésre műanyagfólia csíkot használjunk. Ügyeljünk arra. hogy a kötözés hézagmentes le­gyen, és a sebzett részt teljesen fedje. Vigyázzunk, nehogy a rü­gyet akár részben is bekössük, mert nem tud majd kihajtani! Május 22-én megkezdődött az 1982. évi horgászverseny-szezon. Ez alkalommal a megye ifjúsági versenyzői mérték össze tudásu­kat. A Császárszálláson megren­dezett versenyen az elődöntők után rögtön sor került a döntők­re is. A versenyen nem képvisel­tette magát a megye valamennyi egyesülete, ezért a versenyzők száma mindössze 35 yolt. Eredményt első és második ka­tegóriában hirdettek. Az első kor- csoportos fiatalok közül Temp­lom Balázs, a Tisza-Szamosközi he tagja lett az első 18 ponttal. A második helyet Tömöri Leven­te, a Szatmár-vidéki HE tagja szerezte meg 9 ponttal. A 3. hely tulajdonosa Szilágyi László lett, a Tisza-Szamosközi HE-ből. A Hortobágyi Állami Gazdaság tógazdaságából újabb halszállít­mányok érkeztek megyénk hor­gászegyesületeibe. Az intéző bi­zottság császárszállási horgászvi­zébe újabb 4 mázsa compó és 3 mázsa amur került. A Nyíregyhá­A második korcsoportos fiata­lok közül Kovács Tibor szerezte meg az első helyet. 14 pontot ért el. a második helyen a Kraszna HE-ből (Kocsord) Rádi László végzett. 13 pontot gyűjtött. Sza­lonna József, a Nyíregyházi Sporthorgász Egyesület tagja lett a harmadik. Pontjainak száma 12. A fiatalok halfogásban és do­básban mérték össze erejüket. Az evezésre a vasárnap délutánra zivatarossá vált idő miatt nem kerülhetett sor. A megyét ők képviselték a május 30-án Buda­pesten (a csepeli Duna-ágon) megrendezett ifjúsági horgász- versenyen. A megyebizottság szá­mít részvételükre az augusztus­ban megrendezésre kerülő ibrá- nyi horgásztáborban is. (sigér) zi Vasutas HE nagyvadasi hor­gászvizébe 17 mázsa, zömében ho­rogérett pontyot telepítettek. A záhonyi vasutasok 200 kg ponttyal gazdagították vizüket. A tógazda­ság ezzel befejezte a tavaszi hal­szállításokat. Császári csánakok Nyíregyházi KE.VEV-es horgászok szorgoskodnak a császárszállás! to partján. Üj stégük mellett csónakokat bocsátanak vízre. (Sí felv.) Halasítás a horgászvizeken Négyen a vízparton Leveleki beszélgetés egy orvos-házaspárral (Leveleki tározó, ’82. május 23., szombat.) Reggeli záporban mosdott a fes­tői környék. A befolyó kőgátjá­nál üldögélő mezőőr újságolja, hogy tegnap valóban valami pik­torok jártak erre és a látvány igézete mindjárt itt marasztalta őket. A harsogó tavaszban pom­pázó tájat igaz hűséggel talán a nagy mesterek ecsetje sem tudná megmutatni. A párákon átszűrődő opálos fényben némán áll az em­ber, szinte magába szívja a lát­ványt, hogy soha ne feledje. A leveleki dűlők végén akácerdők fehér virágruhája pompázik. A dűlők közt nyújtózó, frissen mun­kált barna földtáblákon ezer és ezer káposztapalánta sorjáz. Az­tán a tavi gátnál kezdődik a buja vízparti világ. A töltésoldalakon derékig érő fű simogat, réti per- je virágseprői csiklandozzák a ke­zet. A laposon vastag lóhere­szőnyeg harmatos zöldjét pöttyözi millió sárga boglárkavirág, az el­virított pitypang fehér vattagömb­jei. A vízben tocsogó sásrengeteg méregzöld hátterében mocsári kosbor, borzas füzike lilája rikít, réti kakukkszegfű rózsaszínje gyönyörködtet. A tó víztükrét egymást követő hullámok ráncol­ják. Az apagyi túlpartról enyhe ívű dombok hátán parti erdők sejtelmes szürkészöldje ködlik át. A vízparton tanyázó ember bir­tokosa mindennek a szépségnek, a szél zúgásának, a hullámok csobbanó morajának, a vízi mada­rak vijjogásának. Horgászbotjai a víz felé merednek a ; "iirti fű­ből, egyesül a tájjal, a csenddel és az elmúlt hét minden gondja, fáradtsága eltűnik valahol a pá­rás messzeségben. Gazdag erre a föld és halban gazdag a víz a paradicsomi táj­ban. Termetes csukák, süllők űzik a halak aprónépét, nagyra nőtt amurok tépik a zsinórt, sok a ponty és még több a tenyérnyi­nél nagyobb ezüstkárász. Most, a ponty tilalmi idejében ők adják a zsákmány zömét. Húsz-harminc is ficánkol egy-egy horgász hal­tartójában. A tavat tápláló csatorna befo­lyásától nem messze beszéltünk meg találkozót dr. Bálint László sebész orvossal és a feleségével, dr. Nagy Olga gyermekgyógyász- szal. És természetesen a 13 éves Marcival és a 10 éves Lacival — a Bálint-gyerekekkel, akik — ugyancsak természetesen szenve­délyes horgászok és természet­imádók, mint szüleik. — Mindannyian a Gávavencsel- lői Tisza-parti Horgászegyesület tagjai vagyunk — mondja Bálint doktor. — A fiaim az idén első., éves engedélyes horgászok. Ne­kem különben négyes tagságom van, mert a gávai mellett tagja vagyok a tokaji, a székelyi és az itteni, leveleki horgászegyesület­nek is. Vízparti randevúnk előtt már ta­lálkoztam Bálint doktorral. A nyíregyházi kórház Sóstói úti ket­tes sebészetén. Láttam a műtő­ben, láttam a kórtermekben be­tegei között ás láttam 48 órás szolgálat és sokórás műtétek után fáradtan, a kezeit dörzsölgetve végigmenni a sebészeti osztály fo­lyosóján. Tudom, hogy a felesége is milyen keményen dolgozik a Sóstói üti gyermek pulmonológi- án. A gyógyítás, az emberi éle­tek megmentéséért végzett mun­ka hatalmas felelőssége, a sok ügyelet, a munka minden feszült­sége után — tudom, anélkül, hogy ők kimondanák: mennyi mindent jelent nekik ez a vízparti kikap­csolódás. Pihenést, családi együtt- létet, újra felkészülést szép élet­hivatásuk további munkanapjai­ra. — El sem tudnánk képzelni, hogy kora tavasztól késő őszig másként töltsük el a szabad időn­ket. Igaz, nagyon nehéz egyeztet­ni a szabadnapokat. Hol én ügye­lek, hol a feleségem. De azért minden hónapban sikerül egy- szer-kétszer, hogy — mint most is — együtt tudunk lenni és két napon át hódolhatunk kedves szenvedély inknek — mondja Bá­lint doktor. — Tudja. szép. ha valaki a kis­kertjében tölti a szabad idejét. De sokan már túlzásba viszik. A hétvégeken agyonhajszolják ma­gukat a „kisgazdaságban” és hét­főn fáradtabban mennek dolgoz­ni, mint az előző hét végén — fejti ki véleményét a feleség. — Mi a saját módszerünkre eskü­szünk. Ha szabadságunk van,ak­kor sem tart vissza bennünket a hosszabb túráktól semmiféle kis­kert. — Tavaly például Erdőtelken töltöttünk két feledhetetlen hetet. Az idén augusztusban a pécsi ta­vakhoz készülünk. Közben pedig a szabadnapokon itt járjuk a me­gyét. A gávavencsellői „Kacsató” nevű víz a kedvencünk. De sze­retjük a székelyi tavat és ezt az itteni, valódi paradicsomi környe­zetet — teízi hozzá Bálint doktor. És a felesége — aki nyilván­valóan a kirándulások ellátási, gazdasági „főnöke” — már so­rolja is: — Van egy sátrunk, amibe ép­pen négy gumimatrac fér. Ehhez jön négy hálózsák, takarók, egy magyar gázpalackos, két főzőla­pos tábori tűzhely, termoszok, hű­tőtáska, no meg a kis Junoszty tévé — és megvan az összkomfort. Csak bírja hű társunk, a Polski 1500-as — mutat nevetve a távo­labb parkoló piros gépkocsira. Beszélgetünk, de közben egyre- másra „jönnek” kifelé a tóból a szép tenyérnyi ezüstkárászok. Szakszerű félszavak pattognak és a két „horgászinas” (sértődés ne essék: Marci igazi, vizsgázott hor­gász!) — már rakja is a haltartóba a zsákmányt. — Mikor kezdtek el horgászni a család felnőtt tagjai? — Mi marosvásárhelyiek va­gyunk, öt éve onnan települtünk át Magyarországra. Én már hét­éves koromban pecáztam a Ma­roson. De régen is volt! Immár 33 éve — mondja a családfő. — Akkor persze még mogyoróvesz- szővel. Milyen szakszerűség kel­lett ám a mogyorópálca kivá­lasztásához, szárításához is! Az udvarunkban lakott egy öreg horgász, az vezetett be minden „műhelytitokba” . . . — És a feleség? — Tudja, érdekes, hogy mi a férjemmel egy hónapban, egy napon születtünk — csak persze én egy évvel később. És az is érdekes, hogy Marosvásárhelyen én is még lánykoromban kezd­tem horgászni. 15 évvel ezelőtt. És — ugyancsak egy évvel ké­sőbb — Bálintné lettem. Azóta együtt horgászunk . . . — És milyen, a horgászszeren­cse? Természetesen a kifogott halakra értem . . . — Elégedettek vagyunk. Ta­valy például fogtunk vagy 30 kilónyi szép halat. A kárász, meg a keszeg is kitett 40—50 kilót. A nagyját tekintve nekem egy há­rom és feles ponty és egy há­rom kilós csuka volt a legszebb halam. De a feleségem sem ma­radt el. ö is akasztott már há­rom kilós pontyot. A tavalyi „családi bajnok” azt hiszem, ő volt. Sok szép pontyot fogott a gávai holtágban. — És szeretik is a halat? — Igen, mindannyian és min­den formában, csak pucolni ne kellene ... A feleségem édesany­ja, szegény, sokszor sopánkodott, mikor meglátta a rengeteg haza­vitt kisebb halat. De viszont a pácolt, meg olajos halak elké­szítésének ő a mestere. Én ma­gam is szeretek főzni. Kedves ételem a bajai csukapörkölt, amit mindig én készítek el. — Persze a kirándulásokon én vagyok a szakácsnő, mert a fér­jem nem szívesen mozdul a hor­gászbotok mellől. Van úgy, hogy otthonról hozunk meleg ételt, vagy hűtőtáskában más elemó­zsiát. Attól függ, hogy milyen idő várható. Mert tudja, vannak ne­künk saját házi meteorológusa­ink is. Megfigyeltük például, hogy ha a feketerigók a földön szaladgálnak, vagy a cinkék be­jönnek a Sóstói úti orvoslakás erkélyére, akkor másnapra bi­zony esős idő várható . . . Lám, így élnek együtt nagy sze­relmükkel, a természettel —* a madarakkal, a vizekkel, a vízi berek minden növényével — hogy aztán szembeszegüljenek; vele. ha gyilkos szándékú kórt hoz az emberekre. Mert az élet, az ember a legfontosabb ... Pristyák József KISTERMELŐK- KISKERTEK a Bálint-család a leveleki tározó partján. (A szerző felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom