Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-04 / 129. szám
1982. június 4. Kelet-Magyarország 3 Két aratás MÉG EGY BÖ HÓNAP és megkezdődik a kalászosok betakarítása, az aratás. A felkészülés már a finiséhez érkezett. Rövidesen felsorakoznak a kombájnok, a szemszállító járművek, megtartják a gépszemléket, aztán teljes gőzzel megindul a részletekig előre kidolgozott kampány. Ünnep ez a mezőgazdaságban, a munkákon ott az egész ország szeme. Aztán jön az új kenyér ünnepe, és lassan feledésbe merül az izzasztó nyári munka, folynak tovább a dolgos hétköznapok. Előtte, utána, és ha jut rá energia, közben is zajlik egy másik aratás, a takarmánybetakarítás. Igen nem túlzás itt is ugyanazt a szót használni, hiszen legalább olyan fontos, az állatok egész éves takarmánybázisát megteremtőm, mint mindennap kenyeret tenni az ember asztalára. Sajnos, még a szakemberek egy része sem tulajdonít akkora jelentőséget ennek a mostanában napirenden lévő munkának. A pillangósok, és a gyepek lekaszálása ma már nem jelent gondot, mert megvan rá az elegendő számú gép, de a problémák már a rendkezelésnél elkezdődnek. A petrencézés, és a behordás pedig valahogy mindig sokadik a napi munkák fontossági sorrendjében. Nem beszélve a kajla kazlakról, ami jelzi, hogy fogyóban vannak a kazalrakáshoz értő emberek. Az „eredmény” a takarmányok tápértékének megdöbbentő mértékű csökkenése. A MUNKA NAGYSÁGÁT érzékelteti, hogy a megyében több mint 110 ezer hektáron termelnek szálas takarmányt, és ennek nyolcvan százalékából széna lesz. Az első nö- vedék, amelynek a kaszálása a végéhez közeledik, és folyik a behordása, több mint felét teszi ki az egész éves termésnek, gyepről, és szántóról ösz- szesen 62 ezer tonnát. Hatalmas mennyiség, és ráadásul terjedelmes. Van hát mit szállítani. A meglévő gépparkkal hat nap alatt lehet behordani a szénát. Ez hosszú idő, jobb munkaszervezéssel rövidíteni lehetne. Még hosz- szabb a kazlazás, jobban kellene gépesíteni. Amikor aztán vége az „első menetnek”, elfordul a figyelem a tarlóról, pedig a sarjú mennyisége nagyobb lenne, ha megfelelően gondját viselnék. Érthetetlen, hogy egy sor tsz-ben egyáltalán nem műtrágyázzák a gyepeket. Az összes nagyüzemi területnek alig több mint fele részesül rendszeresen talajerő-visszapótlásban. A talajvédő gyepek pedig sohasem látnak műtrágyát. Ugyanilyen szűkmarkúak az öntözéssel is, pedig hamarább válna ismét üdévé a kaszáló, több lenne a termés. TÖBB FIGYELEM, NAGYOBB GONDOSSÁG, szakszerűbb munka, valahogy úgy, mint a bevezetőben említett aratásnál. Ha ez megvalósul, annak első jele az lesz — többek között —, hogy nem kell meghirdetni az „aki bírja marja”, akciót a kintmaradt szálasok lekaszálására. Az már csak a veszett fejsze nyele, mert elvénűl a fű. Gondoljunk ismét az aratásra. Ki mer— ne kinthagyni a határban akár csak egy négyzetméternyi búzát? Abból kenyér lesz — mondanák. Nos' a fűből meg hús. Esik Sándor SZOVJET VENDÉGEINKKEL NYÍRBÁTORBAN mm Önállóan, felelősen A városi-járási pártbizottságra a reggeli órákban érkezett a küldöttség, s elsőként Kovács László a pb titkára tájékoztatta a vendégeket a fejlődő város és a járás életéről, a párt- és tömegszervezetek munkájáról, azok pártirányításáról. Munkahelyre, a Csepel Művek fúrógépgyárába vezetett ezután a szovjet delegáció útja, hogy a helyszínen szerezzenek tapasztalatokat. Nótin János pártvezetőségi titkár szólt a gyárban működő öt pártalapszervezet munkájáról, amelyekben 131 párttag tevékenykedik, köztük a munkások aránya meghaladja a 75 százalékot. 230 KISZ- tag is részt vesz a mozgalmi munkában, a teljes létszámnak pedig 97 százaléka tagja a szakszervezetnek. Rajtuk kívül jól működő nőbizottság és két tudományos egyesületi csoport (szervezési és vezetési, valamint gépipari) jelenti a társadalmi szervezetek fő tevékenységi terét. A szovjet vendégek élénken érdeklődtek a szocialista brigádok munkája iránt. A pártvezetőség titkára elmondta: 40 szocialista brigádjukban 520-an dolgoznák; s munkájuk meghatározó az üzem életében. Az üzemlátogatás előtt Tisza István főmérnök, megbízott gyárigazgató ismertette a fúrógépgyárat jellemző főbb adatokat. A 750 körüli létszám alig néhány fős változásával 14 százalékos termelési értéknövekedést terveztek erre az évre, s számottevő mértékben növelik az értékesítést és a nyereséget is. Már az üzemcsarnokokban jártak a vendégek, amikor a megmunkáló- és szerelőüzemekben újra szóbakerültek az értékesítés adatai. Tavaly 30 radiálfúrógépet valamint jelentős tartozékokat, összesen több, mint 13 millió forint értékű terméket szállíK éssel ették a birkapörköltet. Villát nem kaptak. Nem baj — mondta — az ötvennyolc éves, világoskék szemű tehenész. Ügy intézze az ember a dolgát, ahogyan tudja. Megesett, hogy kimentek kaszálni és a tarisznyából a kenyér és szalonna mellől kifelejtődött a kés. Szalonnáztak, kenyeret szegtek a kaszává}. Segít magán, aki tud. Nagykanállal ettek aznap Ecseden. A csigatésztás tyúkhúsleves és a birkapörkölt előzménye, hogy szép megtiszteltetés érte a 24 tagú Petőfi Sándor tehenész szocialista brigádot. Megkapták a szakma kiváló brigádja címet. Kiváló tehenész brigád, nincs még több a megyében. Az ünnepi asztalnál — miként is lehetne másképpen — leginkább a munkáról esett szó. A nyolcvanas évet kiváltképpen emlegették. Akkor vízben állt a búza. A tehenészek reggel ellátták a jószágot, nappal kézzel arattak, este újra etettek, fejtek. Hulla fáradtra dolgozták magukat. Végigtekintve a terített asztal során, látszik mind- anyian keménnyé érett, kidolgozott férfiak a tehenészek. No, de hát miért is kapták a szakmai kiválóságot? Király András főállattenyésztő tényként rengeteg adatot, számot sorol. Csak a legfontosabbakat; — Négyszázfríz a tehénlétszám. Tavaly egy tehéntől átlagban 4730 liter tejet fejtünk. Az állomány 60 százaléka keresztezett, F—1-es fajta. A tejtermelési verseny F—1-es kategóriájában harmadikok lettünk. És amit még Tehenészek fehér asztalnál meg kell említenem, egy liter tej termeléséhez csak 38 dekagramm abrakot etettünk: a borjúelhullás 2,7 százalék volt, 100 tehén után a szaporulat 103. így fogalmaz a szakvezető. A tehenész viszont másként szövi a szót. Érthetőbben, ízletesebben. Hallgassuk,csak Sarkadi Lajos tehenészt, brigádvezetőt : — Azért kaptuk mi ezt a címet, mert jó a hozzáállás. A jószág a mindenünk. A tsz-ben és otthon is. Mert mindenkinek van otthon néhány tehene. Nekem most öt. Kaptam én már kiváló kistermelői címet is. ítélje meg. Ha én otthon kiváló vagyok, lehetek-e a tsz-ben ilyen vagy amolyan. Nem lehet kétféleképpen viszonyulni a jószághoz, csak tisztességesen, rendesen. A brigád meg nagyon régen együtt van, összetart, becsüljük egymást, egymás munkáját. Mennyire régi és tapasztalt szakemberek az ecsediek, példázza Szűcs Dániel 55 éves fejő. Ö külön elismerésben is részesült, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának plakettjét kapta. így beszélt magáról: — Tizenhét éve vagyok fejő tehenész. Amíg tsz-tag nem lettem, a községi állatorvos mellett segédkeztem 8 évig. Csinálhattam volna mást is a tsz-ben, de én már csak a jószághoz vonzódom. így vagyunk ezzel sokan. Pedig hát kemény és nehéz munka. Hajnali négykor kelünk, késő este fekszünk. Egyébként a jó tehenész sok olyan szakmai fogást ismer, amit ha alkalmaz, több a tej', egészségesebbek az állatok. Nem igazság, hogy nem lehet 24 ember véleményét, példáját, emberséges emberi magatartását leírni. Hosszú lenne az írás. Sajnos. Annál is inkább érdekes volna a mindenkit bemutató dolgozat, mert az elfogultságig szerények a tehenészek. Vélelenül sem mondják azt, hogy csak nekik, a tehenészeti telep munkásainak érdeme a kiválóság. Dicsérik ehelyett az egyre jobb szakirányítást, a feladatához felnövő takarmánytermesztőket, egyszóval mindazt, ami Nagyecsedre jellemző. Még azt sem mondják, hogy legtöbbjüknek mester- vizsgája van. R itkán van együtt fehér asztalnál, hűvösen gyöngyöző sör mellett 24 tehenész. De nem is maradnak sokáig. Egyre forróbb alattuk a szék, mert várja őket a munka. Innen is' onnan is feláll egy-egy ember, megy, igyekszik ki a telepre. Nem szólt nekik senki. Minek is szólnának. Ki-ki tudja és érzi, mi az, hogy kötelesség. Seres Ernő NYÍRBÁTORBAN FOLYTATÓDOTT TEGNAP A SZOVJET PÁRTKÜLDÖTTSÉG PROGRAMJA; A KÁRPÁTONTÜLI TERÜLETI PÁRTBIZOTTSÁG NÉGYTAGÚ DELEGÁCIÓJA — AMELY FŐKÉNT A TÁRSADALMI SZERVEK PÁRTIRÁNYI- TÁSÁT TANULMÁNYOZZA — A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG MEGHÍVÁSÁRA SZERDÁN ÉRKEZETT MEGYÉNKBE. A szovjet küldöttség gyárlátogatáson a Csepel fúrógépgyárában. (Jávor László felvétele) tott a Szovjetunióba a nyírbátori üzem. Az idei tervek a szovjet export további növelését írják elő. A munkahelyeken járva a szovjet vendégek megjegyezték, milyen sok ä gyárban a fiatal. A főmérnök elmondta: az átlagéletkor 30—31 év között van, és még további fi- atalodás várható, hiszen a gyárban 224 szakmunkástanuló képzését is ellátják, s ezek jelentős része itt helyezkedhet majd el. Szükség is van a szaktudásra, mert a korábbi években, amikor vastömegcikkeket, motorkerékpár-alkatrészeket gyártottak, a dolgozóknak mindössze 30 százaléka volt szakmunkás, mára az arány megfordult, s 70 százalék a szakképzett. Az üzemlátogatás után arra kértük a delegáció vezetőjét. Ivan Ivanovics Lutákot, a kárpátontúli területi párt- bizottság osztályvezetőjét, foglalja össze látogatásuk eddigi tapasztalatait. — Két feladattal érkeztünk Szabolcs-Szatmár megyébe — mondta a delegáció vezetője. Arról szeretnénk tá- jékózódni, hogyan dolgoznak a megyében a pártbizottságok és különösen az alapszervezetek, miként irányítják a tömegszervezeteket. Természetesen megragadjuk az alkalmat arra is, hogy gazdaságpolitikai kérdések iránt érdeklődjünk — főképpen a nálunk most előtérben lévő élelmiszer-gazdaságról, amely számos jó, magyar tapasztalatot is hasznosítani szándékozik a közeli években. — Küldöttségünk programja még csak félidőben van, azonban már eddig is számos hasznos információt kaptunk a megyei, városi, járási tapasztalatokról és a mai napi programjaink során már alapszervezetekről is. Mély benyomást tett ránk, hogy a vezetők mindenütt nyíltan beszélnek nemcsak az eredményekről, hanem a gondokról is, megosztják azokat a munkáskollektívákkal — mondta befejezésül a szovjet delegáció vezetője. A vendégek délután Nyír- béltekre látogattak, ma pedig a nyíregyházi járásban folytatódik a program. M. S. Kevesebb fegyelmi az építőiparban Június 3-án Nyíregyházán ülést tartott az építők szak- szervezetének megyei bizottsága. Megvitatták a szakmai szakszervezethez tartozó vállalatok fegyelmi helyzetét, ismertették a tömegpolitikai oktatás tervét, majd a műszaki értelmiség élet- és munkakörülménye került napirendre. A megyei bizottsághoz kis híján 12 ezer dolgozó tartozik. Fegyelmi helyzetük az elmúlt két évben kedvezően alakult. A munkahelyeken a fegyelmi jogkört gyakorlók 1980-ban 368 fegyelmi határozatot hoztak, s 532 dolgozót köteleztek kártérítésre. Tavaly a fegyelmi határozatok száma 343-ra, a kártérítések száma 438-ra csökkent. A munkaügyi döntőbizottságok 1980-ban 170 fegyelmi ügyben intézkedtek. Száznegyven előterjesztett kérelemnek részben, vagy egészben helyt adtak, 31 kérelmet elutasították. A megyei bizottság tapasztalatai szerint a vállalatoknál működő döntőbizottságok jól, jogszerűen látják el feladataikat. A megyei bizottság intézkedési tervet fogadott el az 1982—83-as tömegpolitikai oktatási évre. A terv szerint a szeptembertől kezdődő oktatási évben ismertetni kell a legfontosabb párt- és szak- szervezeti határozatokat, oktatni szükséges a szakszervezet termelést segítő tevékenységét, az oktatási témák közt szerepel a szakszervezet politikai tömegbefolyásának növelése. Az oktatáshoz szükséges propagandisták kiválasztására a párt- és KISZ- szervezetekkel együttműködve július 31-ig kerül sor. Jövő májusban, a tanfolyamok végén a legaktívabb hallgatók ünnepélyes keretek között jutalomban részesülnek. Á tét E gyre gyakoribb jelenség manapság, hogy a talajt vagy vizet szennyezőket ért bírálat után a gazdálkodó szervek felhördülnek. Miután a két fél az esetek többségében azonos, a végeredmény is elképzelhető: elhangzanak a magyarázatok. Az elutasító érvek. A régi, rossz tervezés, a kevés pénz, a pillanatnyi népgazdasági érdek, a szakember hiánya, a téma viszonylag új volta — hogy ne is soroljam tovább. A magyarázatok többnyire tetszetősek, sok-sok olyannyira, hogy a bíráló már-már hajlandó lenne kapitulálni. Már-már — mondom —, de azért mégse. Egyrészt van egy sor jó példa, amely azt bizonyítja, hogy pénzszűkös világunkban is vannak módszerek, melyek jók; postgraduális képzéssel számos szakembert munkába állítottak megyénkben is; a környezetvédelem nem is olyan új téma, s nem attól lett fontos, hogy törvényt hoztak rá, hanem azért hozták a törvényt, mert fontos volt korábban is. Marad hát a mai érdek, ami felmentőnek hathat. De ez sem teljesen igaz. . Nézzünk csupán egy példát. Nyíregyháza, mint közismert, nem számít a legfertőzöttebb területnek. Mégis, a szemünk előtt vált; holt vízzé' á'z Ér. Míg 15 évvel ezelőtt a város talajvizében literenként csupán 20 milligramm volt a nitráttartalom, ez ma már 600—800-ra nőtt, ami azt jelenti: ásott kútból vizet inni veszélyes. De szennyezettek a folyók, folyások. patakok, milyenek is lehetnének, amikor ilyentájt a folyó menti szövetkezetek a vízbe ürítik a permetezőtartályokat, itt mossák a gépet, más szóval: mérgeznek. Tehát már a mai veszélyük is eléggé figyelmezlc- tőek. De még szigorúbbaknak kell lennünk, ha mindehhez hozzávesszük:. mi lesz a jövőben? Ha nem állítjuk meg a hígtrágyafolyamokat, ha nem fékezzük meg a talajt s vizet szennyező üzemeket, ha nem tudunk kellő eréllyel fellépni a növényvédők hanyagsága ellen, tíz-húsz esztendő múlva súlyos milliárdok sem lesz- nem elegendőek a károk helyrehozására. M árpedig nem hiszem, hogy a ma élő ember száméra a jövő érdektelen. Nem is a pénz miatt. Gyermekeink és unokáink fogják számon- kérni, hogyan és miként pazaroltuk el vizeinket, hol volt tudományunk és lelkiismeretünk a mostani években. Nem véletlen, hogy a környezettel kapcsolatos írások, felszólalások egyre indulatosabbak, ingerültebbek lesznek. A szakközvélemény pontosan tudja, mi a tét. Talán nem lenne oktalan dolog, ha kifogások, érvek, mentségek kitalálása helyett mentenénk a menthetőt, s helyrehoznánk az általunk tönkretettet. (bürget)
