Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-22 / 144. szám

1982. június 22. Kelet-Magyarország 3 A Nyírkémia nyírbátori üzemében a pezsdítő víz mellett 7 féle üdítő italt készítenek. Eb­ből az üzemből látják el Nyírbátort és környékét, valamint a szatmári térséget a kitűnő üdítő italokkal. Képünk: pezsdítő ital palackozása közben készült. (Elek Emil felvétele) Sok mindenre lehet kény­szeríteni az embert. Talán csak azt nem lehet soha megparancsolni, hogy kit tiszteljen, becsüljön. A vilá­gon minden csoportban, az óvodától a munkahelyig, a galeritől a kutatóintézetig vannak' népszerű, kedvelt, becsült tagjai a közösségnek. S kár lenne még állítani is, hogy egyformán jut mindnek a tekintélyből. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál legutóbb a Szől- lősi István által vezetett be­tonozó szocialista brigád lett a Vállalat Kiváló Brigádja cím birtokosa. Tőlük érdek­lődtünk: szerintük kit és mi­ért övez tekintély a brigád­ban? Ha „meghúz" a beton Napszítta, cserzett ember a vezetőjük, Szőllősi István. Ahogy hajlong a harmincfo­kos hőségben a zsaluba ágya­zott betontömbök felett, fe­lesleges mozdulatot sem tesz. Begyakorlott minden lépése, a tizenegy brigádtag közül a legtöbbjükkel már csaknem két évtizede, hogy együtt dolgoznak. — Mi ad tekintélyt? — kérdez vissza. — Hát nézze meg ezt a munkát! Ha vala­ki becsületesen betonoz, meg is van a látszatja. A mellvé­deket, válaszfalakat, lépcső­elemeket mi készítjük. Fake­retet ácsolunk a betonele­meknek, tükörsimára fénye­sítjük benn az anyagot, mert a tűző napon — ha nem vagyunk elég gondosak — „meghúz” a beton. Én úgy gondolom, itt nem lehet jól vagy rosszul, csak egyféle­képpen dolgozni. Mi azt be­csüljük. aki a munkáját a tőle telhető legtökéletesebben látja el. „Kizártuk a brigádból..." A brigádvezető pontosan fogalmaz. Nemrég saját ma­A KEMÉV jól felszerelt üzemi orvosi rendelőjében számos vizsgálatot lehet elvégezni. Szilágyi Miklósné üzemápoló egy gépkocsivezető halláskárosodását vizsgálja. (E. E. felv.) Kapcso­latok M egyénkben közismer­ten sok a gyáregység, fióküzem. Ennek ter­melési, elszámolási dolgai gyakorta szerepelnek kü­lönböző tanácskozások, a nyilvánosság előtt. A KISZ nyíregyházi városi és járá­si bizottságai most fordí­tottak egyet a kapcsolat le­hetőségein, s azt nézték . meg, vajon miként segíthe­tik a termelést az ilyen helyzetben működő KISZ- alapszervezetek. Kitűnt, hogy ez a munka alapos megjavításra szorul. Együttműködés ugyanis sok helyen van, de ez főként a kulturális gs sport- rendezvényekre vonatkozik. A fiatalok egyébként „hiva­talosan” is találkoznak: a termelési tanácskozásokat, ifjúsági parlamenteket a nagyvállalat szintjén is megrendezik. Érdemes egy pillantást vetni a névsorra, vajon mi­lyen nagyságrendű lehet az együttműködés. Vannak olyan nagy, megyei vállala­tok, mint a MEZŐGÉP, a Dohányfermentáló, a Zöl­dért, amelyeknek egész há­lózatuk működik a megyé­ben. Van néhány olyan gyár, mint a konzervgyár, gumigyár, amelyeknek csak egy-két üzemük van a me­gye más részén. Kb. 10—15 olyan munkahely, jelentő­sebb KISZ-szervezet is van, amelyek megyén kívüli köz­pontokkal működnek együtt. A KISZ most több kezde­ményezést tétt az együtt­működés javítására, hiszen a meglévőknél nagyobb le­hetőséget lát az összehan­golt ifjúsági munkában. Jó ugyanis, ha a gyáregység KISZ-szervezete tudja, mi foglalkoztatja a nagyválla­lat KISZ-fiataljait, közösen lehet mozgósítani egy-egy kiemelkedő feladat megol­dására. Szükség van az informá­ció és a tájékoztatás csatornáinak bővítésére is. A hasznosítottnál gazdagabbak a lehetőségek az érdekvédelmi munkában. A vállalati központokban működő KISZ-vezetők pél­dául sokat segíthetnek a távolabb telepített gyár­egységek fiataljainak, hogy ők is hasznosíthassák a nagyvállalati szinten termé­szetesnek látszó kedvezmé­nyeket, lehetőségeket. K oordinációs iogkör — az elnevezés újkeletű szakzsargon. Tartal­ma viszont — ha megfelelő alapossággal végzik a mun­kát — korszerű, mai kap­csolatokat tükröz, s ja­vítására, jó alkalmazá­sára valóban érdemes nagyobb figyelmet fordíta­ni. (m.) guk szolgáltattak példát er­re. Az egyik brigádtag nem­csak otthon, még a munka­helyen is gyakran jelent meg dülöngélve. Szót váltottak vele, semmi eredmény. Míg­nem felfüggesztették a bri­gádtagságát, egy évig nem részesült a szocialista brigád­nak járó kedvezményekből. — Nemcsak anyagilag bán­ta, erkölcsileg is nehéz lehe­tett számára az egy év — szól Orbán Gábor, aki a bri­gád szakszervezeti bizalmija. — Bizonyított, kétszeresen. Amennyire akkor ki kellett zárni, később annyira indo­kolt volt visszavenni. Ma már az egyik legmegbízha­tóbb tagunk. Hát, ilyen ez a tekintély. Nem hagyhattuk, hogy csorba essen egy italo­zó ember miatt a kollektíva tekintélyén. Á vizsgázó betonozó Szőllősiék már jogosan él­nek az ilyen jellegű nevelési eszközzel. Tavaly télen — még ma is pontosan emlék­szik Pataki János főépítés- vezető —, egy rendkívül gyors munkára kellett bejön­ni, ráadásul azt már nem is tudták túlórának elszámolni. A betonüzemből, az előre gyártóktól nemigen tolongtak a jelentkezők. A Szőllősi-bri- gád tagjai egymásra néztek, csináltak ők már ennél na­gyobb dolgot is, bejönnek ők. A másik két brigád — látva a lelkesedést — ugyancsak feliratkozott. A végén már válogatni kellett, nem tudtak volna mindenkinek munkát adni. A brigád egyetlen párttag­ja, Baranyi Lajos, még a KISZ-ben is tevékenykedik. A fiatalok közt imponál, ha valaki alaposan tájékozott a zene, a tánc — természe­tesen a modern irányzatok — világában. Tetszik az is, ha valaki gyors karriert csinál. S ez alatt azt értem, ha felépít egy lakást, jól ke­reső szakmát választ. De eb­ben a közösségben például nagyra becsülik Botos Ká­rolyt, Biró Miklóst, Oláh Gyulát és Varga Sándort, akik a nehéz testi munka mellett a napokban tették le a 7—8. osztály utolsó vizsgá­it. Az erőfeszítés, a saját fel­adatok legpontosabb megol­dása és a közös munka telje­sítése. Ez ad nálunk tekin­télyt. Tóth Kornélia D z egyik legutóbbi kul­turális vetélkedőn nagy feltűnést keltett újdonsült asszonykó­rus, amely nemcsak kiváló képességgel, de furcsa nevé­vel is kitűnt a többi részt­vevő közül. A Mártonhely utca lakosaiból verbuváló­dott dalárda a Gödör nevet választotta magának. Vajon honnan ered ez a szokatlan névválasztás? — kérdeztük az együttes vezetőjét. — Kórusunk története ab­ba az időbe nyúlik vissza, amikor utcánk lakói még szinte meg sem ismerték egymást, ha találkoztak va­lahol. Akkortájt bontottak fel egy csatornát az utcában, s a munkálatok után elfelej­tették betömni a jókora üre­get. Mondanom sem kell, nagyon bosszantott bennün­ket a dolog. Panaszkodtunk fűnek-fának, de a gödröt csak nem akarták betemet­ni. Az utóval rendelkező lakó­társak például csak úgy tud­tak átkelni a mélyedésen, hogy kis segédszárnyat erő­sítettek a kocsihoz, és pár métert repültek. A férjem így lett aranykoszorús vi­torlázó repülő. Sajnos az egyik ugrása nagyobbra si­került a kelleténél, és átre­pülte az Alpokat. Azóta Münchenben várakozik a Trabantunkkal, mert kifo­gyott a benzin. A fiam is kétszer kitörte a bal lábát a gödörugró versenyen, igaz harmadjára megjavította az ifjúsági távolugró csúcsot. Aztán a harmadik szom­széd megtudta, hogy új rend­szerű aluljárót építenek az utcában, amelynek csak egy lejárata lesz, így felére csökkenthetők a költségek, örültünk, hogy a népgazda- ságilag nagy hasznot hajtó újításnak a mi utcánk adhat otthont. A hír azonban va­lótlannak bizonyult, mert ki­derült, hogy olajat találtak. Mondanom sem kell, hogy kollektívánk olajra . állíttat­ta át a fűtést. Ezúttal is ba­kot lőttünk, mert azok az arab egyetemisták, akiket olajfúróknak hittünk, haza­mentek nyári szünetre, és feléje se néztek többet a gödörnek. — Mással nem is próbál­koztak? — Dehogynem. Megren­deztük a Gödör Napokat, hogy felhívjuk az illetékesek figyelmét a tarthatatlan ál­lapotokra. A különböző tár­sadalmi szervek is megígér­ték támogatásukat, ha pozi­tív mondandójú műsort ál­lítunk össze. Így kerültek a programba a „Buktatók azért vannak, hogy kikerül­jük őket”, és a „Gödör mint negatív domb” című tudo­mányos előadások. A helyi búvárok bemutató lemerülé­seket tartottak, a meteoro­lógusok mély légköri méré­seket végeztek. Meghívott vendégeink vé­gül is nagyon elégedetten távoztak a Gödör Napokról, és tervbe vették, hogy a vá­ros más utcáiban is fúratnak kisebb lyukakat, amelyeket társadalmi összefogással göd­Hunka vagy karrier? II tekintély titka Fehérgyarmaton, Nagyecseden, Nyírbélteken Újabb iparfejlesztési tervek Tárgyalások, előkészüle­tek folynak három település, illetve környéke foglalkozta­tása gondjának enyhítésére, újabb iparfejlesztéssel. A MEDICOR Művek és a GANZ Műszer Művek a me­gyei egységük továbbfejlesz­tését tervezi, az Ipari Mű­szergyár Tklad pedig üzemet kíván telepíteni Fehérgyar- im aitra. A MEDICOR Művek nagy- ecsedi telephelyén 200 fős nö­velést tervez, amellyel a svéd licenc alapján gyártott gőz- sterilizátor eddigi nyugati import alkatrészeinek kivál­tását oldja meg. A fejlesztést 1982 II. félévben indítanák, az üzembehelyezésre és tel­jes létszám felfutásra 1984 IV. negyedévben kerülne sor. A foglalkoztatott gépiforgá­csoló, lakatos és hegesztő szakmunkások betanításáról a MEDICOR gondoskodik. A GANZ Műszer Művek nyírbélteki üzemében mint­egy 25 millió forint értékű beruházást terveznek, amely­ből 1000 négyzetméter alap- területű üzemcsarnokot léte­sítenek és gépeket szereznek be. 1985 végére ezzel mintegy 190 fős létszámnövelést való­sítanak meg. Amennyiben a fejlesztés megvalósul, a Nyír­bélteken gyártott alkatrészek felületkikészítési munkálatait is a megyében végzik el, er­re megállapodtak az ELEK- TERFÉM Ipari Szövetkezet­tel. A termelésnövekedéssel jelentősen fejlesztenék ex­portjukat. Az Ipari Műszer­gyár Iklad vezetői Fehér- gvarmaton a mintegy 400— 500 fős munkahelyfejlesztést három ütemben tervezik megvalósítani. 1983 első fél­évében már 100—120 fő ré­szére teremtenek munkaal­kalmat. 1984-ben hasonló lét­számot állítanak munkába, a harmadik fejlesztési ütemet pedig a Ví. ötéves terv vé­géig valósítják meg. Mind a három üzem részé­re a tervezett létszámnöve­kedés az érintett települések­ről és vonzáskörzetükből biz­tosítható. A megyei tanács végrehajtó bizottsága leg­utóbbi ülésén javasolta a MEDICOR Művek, a GANZ Műszer Művek, és az Ipari Műszergyár Iklad központi területfejlesztési alapból tör­ténő támogatását. Az Ipari Műszergyár részére az ipar- telepítéssel kapcsolatos inf­rastruktúra kialakítására kü­lön 6 millió forint támoga­tást nyújt a megyei tanács 1982-ben. Papírból külföldön A Népi Ellenőrzési Bizott­ság egy országos érvényű megállapításából idézem: „Sok helyütt kifogásolható az üzletek és az üzletek raktár­terének belső rendje, tiszta­sága. Vonatkozik ez a külső, szabad ég alatt lévő raktár­terekre is, ahol különféle göngyölegeket tárolnak . ..” Jó néhányszor láttam már ilyen szabad ég alatti raktá­rakat, olyant is sokat, ame­lyekre a megállapítás betű- szerint igaz. Tény, hogy ezek a külső terek is zsúfoltak, de a rendetlenség és az elha­nyagoltság benyomását első­sorban a szertehagyott papír­rökké lehetne bővíteni, a mű­velődés fellendítése érdeké­ben. Ekkor határoztuk el, hogy világgá kürtöljük ba­junkat. összegyűltünk a gö­dör mellett, és elkezdtünk kiabálni. — Gondolom, ezt már az illetékesek is meghallották? — Nem, de nem is hibáz­tatom őket. Felőlük fújt a szél, és úgy látszik, a másik irányba vitte el a hangot. Egyébként sem bántuk már a gödröt, mert rájöttünk, hogy egész szépen tudunk énekelni. így alakítottuk meg a Gödör kórust, amely sikert sikerre halmozott a kerületi kulturális vetélkedő­kön. — Akkor végül is elége­dettek lehetnek. — Nem egészen. Három fahangú lakótársunk ugyan­is, akiket sorozatos félre- éneklés miatt kizártunk a kórusból, panaszos levelet írt az újságnak. A lap pén­tek reggeli száma közölte le­velüket, délre két nyugdíjas kútásó már be is temette próbahelyiségünket. Nem te­hettünk mást, feloszlattuk magunkat, és átalakultunk kertbarátegyletté. — Hogyhogy? — Az utcánkat teljes szé­lességben kitűnő termőtalaj borítja. Az autók úgysem tudnak átvergődni rajta, ideje, hogy más módon hasz­nosítsuk. A szakemberek szerint ezen a homokon a borszőlő terem meg legin­kább. — Nem félnek attól, hogy megint valami hiba csúszik a számításukba? — Mitől félnénk? A bort mindnyájan szeretjük. T. Szűcs József hulladék, zsákdarab, szét- bomlott doboz, letépett cím­kék tömege kelti. Persze nem mindenütt kerget szétdobált papírokat a szél, így hát alig­ha fogadható az a mentege­tőzés, hogy még az üzlet bel­ső terének takarítására sincs ember. Vásárosnaményban az ABC áruház udvarán pél­dául — jóllehet takarítójuk erre nekik sincs — rend van. Nem takarítás utáni feltűnő, hanem folyamatos rend. Elmondták: az áruházban dolgozó „Tisza” szocialista brigád tagjai elhatározták, hogy munkaidő után össze­szedik és elszállítják a papír- hulladékot. Egy idő után már nem volt szükség a „munkaidőn túli” takarítás­ra. Megszokták, hogy a hulla­dékot mindenki, mindig egy helyre teszi. Ezt a közben odakerült tanulók is így szok­ták meg. Nincs ördöngösség, zseniális főnöki ötlet, szerve­zés mindebben. Egyszerűen ez így természetes. A nyereség a bolt raktárá­ban és a bolt körül a rend. Az összegyűjtött papírt a bolt dolgozói, rendszeresen el is szállítják és eladják a MÉH-nek. Papír lehet hát újra a papírból és ez a nép­gazdaság nyeresége. Nem el­hanyagolható szempont, hi­szen a másként kidobott pa­pír többsége beszennyeződik és értékesíthetetlen. A brigád szabályos könyve­lést vezet a papírért kapott összegek felhasználásáról. Hogy nem kevésről van szó azt bizonyítja: havonta 1500—2000 forint gyűlik így össze. Ebből vesznek ajándé­kot a betegeknek, ebből fe­dezik a közösségi élet sokfé­le apróbb kiadását. Ebből az összegből szerveztek mátrai kirándulást, ebből utaztak nemrég Csehszlovákiába egy hétvégen úgy, hogy a brigád­tagok csak kisösszegű hoz­zájárulást fizettek az úthoz. Az áfész vezetői mondták a brigádról, hogy még egy előnye van ennek a vállalko­zásnak. összeforrottabb, jobb szellemű lesz a sokféle közös örömben a brigád. Példáju­kat így hát mindenüvé jó­szívvel ajánlom, már csak azért is, mert valamennyiünk nyeresége a — különben elő­írásokkal is megkövetelhető — rend. Bartha Gábor A gödör

Next

/
Oldalképek
Tartalom