Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-03 / 128. szám
1982. június 3. Kelet-Magyarország 3 Politizálóbb diák, pedagógus Beszámoló taggyűlésen _ a Vasvári Pál Gimnáziumban EGY VIRÁGCSOKORRAL, színes gerberákkal lépett a' taggyűlés kellős közepén Görög Jánosnéhoz Pataki Jánosné, az alapszervezet szervező titkára. A beszámolóban — a pártmegbizatások értékelése során — éppen most ért Görögnéhez Horváth Judit- párttitkár. Elismerő szavakkal szólt patronáló munkájáról, az ifjúsági vitakörvezetői eredményekről, majd így folytatta: „megköszönöm mindazt, amit a mozgalomban tett, harcos, következetes kiállást a tiszta eszmék mellett, elvi irányítását a pártcsoport élén, emberi segítségét a. mozgalomban még járatlanoknak. Kívánjuk, hogy megérdemelt pihenését jó kedvvel, kiegyensúlyozottan, jó egészségben töltse...” Harmincnégy évi párttagság, pedagógusmunka után a mostani beszámoló taggyűlés az utolsó az iskolában, amelyen a nyugdíjba vonuló Görög Jánosné részt vesz. S talán véletlen az egybeesés, de éppen ezen a taggyűlésen vették fel a párt tagjainak sorába fiatal kolleganőjét, Joó Etelkát, aki egy évtizede éppen ebben az iskolában érettségizett, s most itt KISZ- tanácsadó tanár. Az iskolákhoz talán hozzá is tartozik a búcsúzás és az újak köszöntése — hiszen minden évben új évfolyamok lépnek a végzősök helyébe. S ez a május végi, június elejei időszak mindig a számadásoké; érettségi, bizonyítványosztás szól arról: mit végeztek az idén. S ebben a cseppet sem könnyű időszakban tartják beszámoló taggyűléseiket a pedagógus pártszervezetek. A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban is a napokban volt a beszámoló taggyűlés, amelynek eseményeit idéztük. A személyes élethez kapcsolódó ünnepélyes pillanatok mellett azonban természetesen sok szó esett a pártszervezet fő munkájáról; miként segítették a nevelést, oktatást, a politikai, ideológiai munkát a kommunista pedagógusok. Egy tanévről szólt ugyan a beszámoló, de — természetesen — a hosszabb távon is érvényes feladatokból indult ki: „A középfokú oktatás eredményesebben feleljen meg a korszerű szakmunkás- és szakemberképzés igényeinek.” A XII. kongresszus határozatának egyik mondata hangzott így, amelynek aktualitást adott az 1961 82-es. most záruló tanév. Most volt ugyanis a fakultációs rendszer premierje a harmadik osztályokban, s — mint Horváth Judit a vezetőség beszámolójában fogalmazott — az első esztendő pedagógust és diákot egyaránt próbára tett. A FELADAT NEM KISEBB VOLT, mint egy közepes átszervezés lebonyolítása. A fakultációs rendszer ugyanis azt jelenti, hogy a diák a harmadik osztálytól az általa választott tárgyakból — például matematika, biológia, magyar, történelem — akár hét órát is vehet hetenként, majdnem kétszeresét az alapóraszámnak. Erre azért van szükség, hogy majdani választott pályájához, a felvételi vizsgákhoz az eddigieknél alaposabban felkészülhessen. A gyakorlati lebonyolítás azonban cseppet sem köny- nvű, akár három, négy vagy még több részre is bomlanak az osztályok a pluszórákra, s újak is alakulnak. Ez az a nagy munka, amelyről a beszámoló elismeréssel szólt. A fakultációs rendszer első éve. az oktatás, nevelés sokrétű tennivalója nem akármilyen körülmények között osztotta a feladatokat az iskolai és alapszervezeti vezetőknek. Ehhez a pártszervezethez ugyanis a Vasvári gimnáziumon kívül a Kossuth gimnázium és a Bessenyei kollégium párttag pedagógusai is tartoznak. Próbatétellel is feiert a Vasvári és a Kossuth rekonstrukciója, amelynek számos feladata erre a tanévre is áthúzódott. Jubilál, most 175. éves a Kossuth a Vasvárit pedig a honvédelmi miniszter avatta — mivel gimnáziumi tanulmányaikat itt végzik a katonai kollégium diákjai, s a HM jelentős összeggel segítette az iskola bővítését. Nem volt parázs vita a beszámoló felett, hiszen közös munkával készült a mérleg, a hozzászólók inkább hangsúlyozták valamelyik tennivaló fontosságát. Kiss János mindjárt a feladatokra irányította a figyelmet; ha az idén a fakultáció, jövőre az ötnapos munkahét bevezetése ugyancsak felboríthatja a még éppen csak kialakított órarendet, beosztást, s mihamarabb hozzá kell látni az előkészítéshez. Héczei József azt feszegette, hogyan segíthet még többet a párt- szervezet az új tantervek megvalósításában. Bánfalvi Miklós azt emelte ki; a párt- szervezet ossza meg jól az információkat a párttagsággal és minél több feladatot közösen végezzenek. Szedlák Richárd a mai harmadikosok, jövő évi negyedikeskénti gondjait vetítette előre, a fakultáció már két évfolyamot érint. Katona Miklós a Kossuthban működő pedagógus KISZ-szervezet első évének tapasztalatait osztotta meg a párttagsággal. A BESZÁMOLÓ, a felsőbb pártszerv minősítése, a hozzászólások nyomán egyre kerekedett a feladatsor, amely a következő év tennivalóit alapozta meg. Üjabb feladatok lesznek az oktatáspolitikai párthatározat megvalósításában; még több segítséget kell adni a KlSZ-szerveze- teknek; gazdagítani szükséges a vitaköröket, egyenletesebben kell szétosztani a feladatokat; s a tehetséges, rátermett fiatalok közül többet ajánlanak a párttagok soraiba. Előzetes program ez, most az értékelés időszakában. Jó alap az időben készülő tervekhez. M. S. Az ajaki Búzakalász Termelőszövetkezetben hatodszor permetezi a gyümölcsfákat Vasas Dezső gombaölő és rovarirtó szerrel. (Jávor L. felv.) Akik adják és akik kapják a fegyelmit „Kétnapos igazolatlan távolléte miatt fegyelmileg alapbér-csökkentésre büntetjük. Órabére három hónapig két forinttal lesz kevesebb. Tudomásul veszi? — Igen, tessék ideadni a határozatot, aláírom.” — Miért nem fellebbez? — kérdezem. — Minek. Igazuk volt^De nekem így is megérte. Ha otthon maradok, s nem pa- lántálom el a dohányt, az 25 ezer forint veszteség. így ezerkétszázzal megúsztam. Az ötven felé közeledő férfi a nyíregyházi gyár telephelyén elégedetten távozik. A másik színhely: B. nagyközségben egy vasas üzem. A vállalati jogász magyarázza a gyáregységvezetőnek: a három ittas férfit el lehet bocsátani, teljesen jogszerű lesz. — És jó ez nekünk? — kérdez némileg rezignáltan visz- sza a gyárvezető. — Honnan szerzek helyettük három lakatost? Megszületik a kompromisszum. Az ítélet szigorú, de a három ember marad. A liberalizmus vegorai Nyíregyháza legnagyobb üzemében Kiss Sándor üzemvezető sok éve gyakorolja már a fegyelmi jogkört. Mondom neki példáimat. — Tény, az ember nem esztelenül osztogatja a fegyelmiket. Mérlegelni kell, sok emberi szempont is latba esik. De nem hiszem, hogy a liberalizmusnak helye lenne. Ha precedenst teremtünk, mások is vérszemet kapnak. Sajnos, elég sok fegyelmit osztok ki, de hozzáteszem: mindnek van előzménye. Az ember figyelmeztet, szóban, írásban, az első mulasztás indokát még el is hiszi, ha hihető. De végül is csak egy szempont győzhet: a közösség érdeke. Eszembe jut a történet, amit egy - nyírségi villamosipari gyárrészlegről hallottam. A fiatal, új igazgató gyorsan; rendet akart tenni. Egy év alatt kiosztott egy tucatnyi fegyelmit. Három állt meg közülük, a többit vissza kellett vonni. Ekkor kezdett rádöbbenni. a munkássá válás időszakában lévő emberek csak lassan tanulják a zárt üzem keménységét. Dr. Bakonyi Géza jogász, számos fegyelmi ügy kiváló ismerője, vállalati jogügyi előadó. Ő erről így beszél: — Ha a fegyelmi ügyeket nézzük. a következő nagyobb csoportokat találjuk: ittasság, igazolatlan távoliét és egyéb, amibe beletartozik az önbíráskodástól a verekedésig, a társadafmi tulajdon megkárosításától a technológiai fegyelem megsértéséig sok minden. Szinte pontosan nyomon lehet követni: fizetés utáni napokon, bizonyos mezőgazdasági kampánymunkák idején, több napos ünnepek után jelentkezik a legtöbb gond. Nehezen szokják sokan a fegyelmet. Persze vannak, akik nem is akarják. Ez a keringő réteg. Mármint az üzemek közt keringők csapata. Hogy visszatartson... — Ezek nevelése — folytatja a jogász — szinte reménytelen. A legtöbben el is mennek onnan, ahol komolyan veszik a fegyelmet. A komoly munkás — legyen nő vagy férfi, idősebb vagy fiatal — igenis odafigyel, hisz’ sokat veszíthet. — Reggel kimentem otthon kapálni — mondja a fiatalember —, bekaptunk a sógorral két-deci pálinkát. Úgyis délutánra jövök, gondoltam, addigra elmegy. Kiszúrtak a kapunál, hazaküldtek. Alapbérmegvonás lett belőle, óránként 1,60. Mit szólhattam? Kizártak a brigádból, s amit otthon az asszonytól kaptam, az volt a fegyelmi! A zömök, szőke legényt úgy mutatják be, mint akire mindig lehet számítani. A gyárban volt tanuló, egy sor társadalmi munkát végez, tisztelettudó, Éz a sok jó sem mentette meg két fegyelmitől. — Az első nem volt teljesen jogos — mondja — családi ok miatt nem jöttem be. De hát egyszer már jók voltak hozzám, így tudomásul kellett venni. Másodszor már elismerem, nagyon hibás voltam. Kettő ötvennel csökkent fél évre az órabérem. Pedig csak késtem. Jogos, és nem is a pénz bánt. Kiestem a brigádból, a munkatársaim sem dicsértek meg, apám, aki szintén munkás, nagyon lehordott. Azt hiszem, egy életre tanultam ebből. Mert tudja, csinálhat az ember minden jót, szinte észre sem veszik. De ha botlik ... Nos, ez kísérni fog egy darabig. A fürge fiatalasszony a Rétköz egyik falujából jár Nyíregyházára. Egy szombati A ragyogó tiszta lakás hűvösében 4 hónapos kisbaba szendereg. Veres Endréné aranyosapáti védőnő elégedetten nyugtázza: a csöpp Évi szépen fejlődik. Az asztalon Benjamin Spock: Csecsemőgondozás, gyermeknevelés című kötete hever. Látszik, hogy forgatják, pedig a ház asz- szonyának aligha van szüksége tanácsokra. Nemrég még bölcsődei gondozónő volt. — Ingáztam Aranyosapátiból Vásárosnamény- ba. Mikor megszületett az első két gyerek: .Zsuzsa, majd egy év múlva Péter, nem vállalhattam tovább az utazgatást. A gyes alatt óvónői képesítést szereztem. Azóta itthon dolgozom. Most három évre újra búcsút mond munkahelyének Szabó Józsefné. Gyesen marad Évikével is. — Sok fiatalasszony panaszkodik. hogy unja magát otthon. Én azt sem bánnám, ha 48 órából állna egy nap. Ellátom a gyerekeket, naponta főzök, vár a mosás, takarítás, meg a kert. Piros Babettán A védőnő elmondta: Szabóné akár mintaanya is lehetne a községben. Mindig derűs, nagyon tiszta és a vérében van a gyereknevelés. Sokan nem így élnek ... Pár lépéssel odébb, egy tágas családi házban igazolódnak Veresné szavai. A sivár kisszobában ha- lomnyi vasalatlan ruhán mosolygós kisbaba nézeget. A kiságy mellett két fekvőhely, négy szék, asztal, rajta szétszóródott kristálycukor. A tenyérnyi helyiség három gyermek és a szülők otthona. — Nem akarok még beköltözni a másik szobába. Sajnálom — magyarázza Kazsuk^Károlyné. — Amilyen eleven a két nagyobb gyerek, még tönkretennék a bútort. A védőnő bosszankodva látja, hogy még nem vettek Rugi nadrágot a kis Ildikónak. — Ö, nem jó az! — felel az asszony. — összegyűrődik. , Veresné hiába magyarázza, hogy csípőficamgyanús a baba, s Rugi nadrággal korrigálni lehetne a rendellenességet. Egy pár forintos apróságon múlik, hogyha járni kezd, ne bicegjen a kislány. — Sajnos vannak, akik nem fogadják meg a tanácsaimat — panaszolja Giziké néni, aki 22 éve teljesít szolgálatot a faluban. Azóta jár ki nap mint nap Vásárosnaményból — jó időben piros mopeddel. Nemigen van olyan család, ahol munkája révén meg ne fordult volna. Évente 32—35 gyermek születik Aranyosapátiban. A házaspárok többsége már tervezi a családot. Általában két gyermeket vállalnak. A nők eljárnak terhestanácsadásra, így az újszülöttek többsége egészséges. Gondot jelent, hogy a községben sok az alkoholista, s elterjedt a dohányzás — a nők körében is. Ugye tudja, anyuka, mi volt a baj? — kérdezi Veresné Kazsuk Józsefnét, egy koraszülött csecsemő édesanyját. — Túl sok cigarettafüstöt szívott.. . A házaspár kocsmáros, s a feleség terhessége alatt végig dolgozott a füstös italboltban. Nagy árat fizetett ezért. Kislánya idő előtt született, hetekig küzdöttek az életéért. Enikő azóta túl van a veszélyen. Kazsukéktól a Vöröshadsereg utcába igyekszünk, ahol cigánycsaládok laknak. A védőnő itt is gyakori vendég, hiszen a csecsemők közel fele cigány, — Annyit már elértem, hogy rendszeresen eljárnak tanácsadásra. Sőt! Tisztán hozzák az egészségházba a gyerekeket. H amarosan új védőnő veszi át Veres- nétől a stafétabotot. Gizi néni jövő májusban nyugdíjba megy. Házi Zsuzsa napon nem jött, hétfőn megkapta a fegyelmit. Akár stoppal is bejövök! — Az első busz eljött. A második nyolckor, indult Nyíregyre. Gondoltam: ezzel már minek menjek be? Pedig ha bejövök, a késést még megértették volna. Legközelebb, ha kell, stoppal jövök, de ilyen szégyent még egyszer nem akarok. Bánt a pénz is, mert csökkent az órabérem, de még jobban, hogy hanyag voltam. — Aki fegyelmit oszt — magyarázza Kiss Sándor üzemvezető —, annak legyen*- kiadós munkajogi ismerete. És emberismerete is. Aki vét, az mindig megtalálja a felmentést tettére. Az egésznek akkor van nevelő hatása," ha a büntetés rá is ébreszti: nemcsak a tett, de annak az egész következménye, egy gyártási folyamat rendje, annak felborulása is az ügyéhez tartozik. — Tudja — panaszkodott egy vidéki városka ipari üzemének segédmunkása — engem nem is az izgat, hogy fegyelmit kaptam, mert megérdemeltem. Igaz, súlyos volt, fél évre ugrott a prémium. Csak azt nem értem, hogy ugyanolyan hibáért mondjuk á tmk-sok sokkal- enyhébbet kapnak. A szakmunkásnak többet lehet? Nem cél, eszköz! Több vállalatnál tucatnyi fegyelmi ügyet lapoztam végig, egy sor olyan emberrel beszéltem, akik fegyelmit kaptak, vagy ügyüket ezekben a napokban tárgyalják. Nem ritka az olyan gyár, gyáregység, ahol az évi fegyelmik száma a munkavállalók létszámának 10 százalékát teszi ki. Hogy ez sok vagy kévés, arra egy nagyvállalat munkaügyi főosztályvezetőjétől kértem szakvéleményt. — Feltétlenül sok, de azt is meg kell mondani, általában a fegyelmik száma nem gyarapodik jelentősen. Gyakran vagyunk kénytelen ehhez az eszközhöz folyamodni, hiszen a keményebb piac, az igényesebb termelés, a pontosság, minőség nem engedi meg, hogy lazán kezeljük a fegyelmei. Nem lehet sehol ma már a termelési folyamatot attól függővé tenni, hogy valaki bejön vagy nem. Jobb az, ha egy vállalat megszabadul a megrendszabályozhatatlanok- tól. De még jobb, ha a munkaerő-gazdálkodással is tud fegyelmezni. Ahol bértömeggazdálkodás van. s az elmentek helyére nem vesznek fel egyre-másra másokat, ott a belső rend javul, s föltétlenül csökken az egyébként is eszköznek használt fegyelmi büntetés. A jogszabályalkotók aligha tudják, milyen színes az élet. Az alkalmazók annál jobban. Mérlegelésük azonban sosem jelentheti az elvtelen megbocsátást. Döntésüknek egy mércéje lehet: a társadalom haszna, amiben az egyén érdeke is benne foglaltatik. Bürget Lajos
