Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-17 / 140. szám

1982. június 17. Kelet-Magyarország 3 Szabolcsi juhászok Münchenben ÉRDEKES ÉS TANUL­SÁGOS utazásokon vesz­nek részt a nyáron Sza­bolcs megye termelőszö­vetkezeti szakemberei, amelyeket a COOPTO- URIST szervezett. Június 20-án Szabolcsból juhte- nyésztők kelnek útra és 26-ig Münchenben és a bajor tartományi Grub- ban tanulmányozzák a merinói juhtenyésztést és megtekintenek állatte­nyésztő telepet is. Brunnt- halban az intenzív bá­rány- és tenyészkoste­nyésztés eredményeivel ismerkednek meg, elláto­gatnak egy korszerű gyap­júfeldolgozó üzembe is. Rottenburgban a fekete­fejű húsbáránytenyész- tő telep munkáját tanul­mányozzák majd. Salz­burg mellett az érdekes hegyibárány-tenyésztő te­lepre látogatnak el a sza­bolcsi szakemberek. Ezen a szakmai túrán Szabolcs-Szatmár megyé­ből 40 szakember vesz részt. Porcsalmáról a Szatmár Tsz-ből, Tornyos­pálcáról a Rákóczi Tsz- ből, Tiszakerecsenyről a Dózsa Tsz-ből a főállatte­nyésztők, Kálmánházáról a Rákóczi Tsz-ből a ju­hász, Tiszavasváriból a Vasvári Pál közös gazda­ságból az állatorvos, Nyír­kárászról a Béke Tsz-ből pedig a juhászati ágazat­vezető vesz részt a min­den bizonnyal hasznos ta­nulmányúton. Június 9. és 13. között a Felső-szabolcsi Vízgazdál­kodási Társulatnak mint­egy 40 dolgozója ismerke­dik Gráz nevezetessége­ivel. Június 12—16 között 43 szabolcsi dohányter­mesztő szakember látogat el Jugoszláviába, Viroriti- cán a dohánytermelő gaz­daságban a termesztés­technológiát tanulmá­nyozzák, felkeresik a ku­tatóintézetet, és megis­merkednek Zágráb neve­zetességeivel is. Július 31- én a Szatmárkert 35 fő­kertésze kel útra, hogy Jugoszláviában és Olasz­országban tegyen tanul­mányutat. BIZONYARA ha­sonlóan HASZNOS ta­nulmányútnak ígérkezik az ausztriai is, amelyre augusztus 15—19 között kerül sor. Résztvevői sza­bolcsi szarvasmarha- és sertéstenyésztők. Har­mincötén tanulmányozzák majd Steiermarkban a híres szarvasmarha-te­nyésztést, megtekintik a grázi vágóhidat, ellátogat­nak szakiskolába és egy állattenyésztési telep munkáját is tanulmányoz­zák. (f.) Az ötnapos — munka és szabad idő tükrében 11 szabad szombat ára; 79500 óra Kísérleti üzemnek számí­tott Kisvárdán a VSZM fékbetétgyára, minthogy itt másoknál hamarabb, már tavaly félévkor beve­zették az ötnapos munkahe­tet. Egyévesek tehát a ta­pasztalatok, amelyekről a közelmúltban adott tájé­koztatást a városi-járási párt-vb előtt a gyár igaz­gatója. — Valóban kísérlet volt a miénk, hiszen még a köz­ponti intézkedések mind­egyike sem jelent meg tavaly július 15-ig, amikortól mi bevezettük az ötnapos mun­kahetet — mondja Mezősi Dezső gyárigazgató. — Az előkészítéshez a nagyválla­lat előnye is hozzátartozott, ami most egy ígéretet jelen­tett: ha mégis visszaesés kö­vetkezne be a kisvárdai gyár termelésében, azt a VSZM másik két gyára pótolni tud­ja. Szerencsére erre nem volt szükség... Fegyelem és fejlesztés Az aggodalom és a körül­tekintő előkészítés indokolt volt, mert az „ötnapos” éves szinten 79 500 munkaóra ki­esését jelenti a termelésben. Ennek pótlására műszaki, szervezési intézkedések szü­lettek. A 22 pontból, amelyek a legfontosabb tennivalókat foglalták össze, az első há­rom így szólt: „A vezetési színvonal javí­tásával, a munkafegyelem szigorításával, a munkaidő­megszakítások csökkentésé­vel az egész- és törtnapi veszteségidő csökkentését irányozzuk elő, s ezzel a ki­eső munkaórák 16 százalékát pótoljuk.” (Az elgondolás reális volt, mert kiderült: az egy-két órás, félnapos távol­léteket, amelyek átlagosan, egy főre 6,1 órát tettek ki az előző félévben, 1,1 órára csökkentették. A dolgozók hozzászoktak, hogy különbö­ző hivatalos ügyeket az ügy­félszolgálaton, munkaidő után, vagy szombaton intézik. A gyárban jobb tájékoztatást is megszerveztek, mikor, mit lehet intézni a hivatalos szerveknél, tanácsoknál, pénzintézeteknél stb.) Készül a lékbelét, (ill.) „A technológiák korszerű­sítésével, szervezési intézke­désekkel, normarendezések­kel, a termelőeszközök fej­lesztésével a kieső munkaidő 71 százalékát pótoljuk” — szólt a második pont. (Tavaly a legnagyobb munkák ehhez kapcsolódtak a gyárban. Ez a teljes technológiai sor fe­lülvizsgálatát jelentette. Az alapanyaggyártásban például speciális gépeket állítottak be, módosítottak a technoló­gián, s egyebek között ezek alapján együttesen 44 száza­lékkal növelték az üzemrész termelékenységét. A prés­üzemben, a kikészítő üzem­ben is számottevő termelé­kenységjavulást értek el.) Közlekedés, óvoda, iskola „Korszerű munkahely-ki­alakítással, műszaki fejlesz­téssel a kieső idő 13 százalé­kát pótoljuk.” — írta el<^ az intézkedési terv. (Jelentős beruházások zajlanak a gyárban — ezek hatása szá­mottevően érződik.) — Az ötnapos munkahét bevezetésének során a kü­lönböző intézkedések mel­lett volt egy különösen fon­tos célunk, amiből kiindul­tunk — folytatja az igazga­tó — a keresetek nem csök­kenhetnek. Ezt teljesítettük: az óra- és kategóriabérek megemelésével a munkaidő csökkentéséből származó ke­resetveszteséget teljes egé­szében pótoltuk, ezenkívül a bérek 5,7 szépiákkal emel­kedtek. Termelési és nyere­ségtervünket is túlteljesítet­Mennyország mjm ondják, nem annyiszor több a gond Iwl a gyerekkel, mint amennyivel több ricsajoz otthon, mint másutt. Nem vagyok hivatott eldönteni a vitát, hadd hí­vom inkább segítségül Nagy Károlynét, aki­vel az ugornyai híd vásárosnaményi hídfő­jénél hozott össze a sors. Pontosabban az ott álló épületben, ahol ő főzi a kávét a hí­don dolgozóknak, s tartja őket szóval, míg a forró italt hörpintik. Mert a mondanivalóból — röpke látoga­tásom tapasztalata ez — aligha fogyhat ki. Először a nevét sem akarta megmondani. Aztán sok mindent tudtam meg róla. Először is azt, hogy valaha ebben a ház­ban lakott. — Nagyon jó emlékek fűznek a házhoz. Itt nőttek fel a pulyák. Azóta Ugornyán lakunk már, van egy kis házunk a strand mellett. Aztán, hogy a gyerekekről is szó essék: — Pulyából van bőven. Négy. Két uno­kám is van. És nem vagyok még negyven­éves. Aztán kiderül, ez mind semmi. Ok tizen­kilencen voltak testvérek. Apai nagyanyjá- ék huszonheten. — Az én anyám azt mondta, inkább szül egy gyereket, minthogy egy vödör vízért lemenjen. A Tiszából hordtuk akkor, és mély volt a part. Amikor valamelyik gye­rek sírt, anyám csak azt kérdezte: melyik sír? őszi, vagy tavaszi? Nekünk elég ez a négy. Mi már leálltunk. Pedig nekem el­hiheti, a sok gyerek nem sokszoros gond. Csak ma, ilyen a világ. Ha gyerek, túl sok ne legyen. Támasztjuk az asztalt, élvezzük a hűvös­séget. Az asszony a múltra gondol. — Nagyon szép idők voltak azok — for­dítja a szót a boldog évekre. — Mikor férj­hez mentem, 16 éves voltam. Sokat mond­tam az uramnak, röpülünk a mennyország­ba. Most, huszonkét év után kérdem az uramat: sosem érünk a mennyországba? — Elmosolyodik. — Ez csak tréfa. A gyerekek a mennyország. Baj, hogy már csak egy van otthon. A legkisebb ... S. Z. tűk — tehát azt mondhatjuk; az ötnapos munkahétre tör­ténő átállás sikeres volt. Természetesen sok más do­log nehezítette a nagy fel­adat megoldását. A közleke­dés szervezése jelentett sok pluszfeladatot, főként a há­rom műszakos termelésnél, a bejáróknál. Az óvodák, böl­csődék, napközi otthonok nyitvatartása szintén befo­lyásolta az átállást (pl. jól szervezik-e meg reggelenként a gyermekek fogadását, fel­ügyeletét.) Nehezebb helyzetbe kerül­tek a társadalmi szervezetek is, mivel a feszítettebb mun­ka nem teszi lehetővé a hosz- szabb távollétet. Itt a műsza­kokhoz jobban alkalmazkodó alapszervezetek alakításával segítettek — a politikai'mun­ka lehetősége így nem csök­kent, sőt célszerűbbé vált. Ajánlat a szabadnapra A szervezés után a hétvégi két szabadnap eltöltése a má­sik kérdés. Lényegesen meg­növelték a vállalati könyv­tár kínálatát — némi növe­kedés a forgalomban is ta­pasztalható. Több kirándu­lást szerveztek a gyár dolgo­zóinak. A gyár későbbi bő­vítésére tartalékolt területet — amíg tényleges építkezé­sek nem indulnak — 300 négyszögöles parcellákra osz­tották, s például az idén 50 családnak adták oda, jelké­pes — évi 50 forintos — bér­leti díj fejében. A közeli Töl­gyesszögön vállalati pihenőt építettek, amely később sza­badidő-központ lesz, ahol kul­turált környezetben tarthat­ják majd a társadalmi szer­vezetek, brigádok összejöve­teleit. Bővítették a KISZ- klubot, az MHSZ számára lő- pavilont építettek, gazdagít­ják a vállalati sporttelep lé­tesítményeit. Nem csupán egyetlen in­tézkedés kérdése tehát az „ötnapos”. A VSZM példája mutatja: csak gyárkapun be­lül megoldani nem is lehet, s különösen fontos, hogy a megnövekedett szabad idő hasznos eltöltésére mihama­rabb ajánlatot tegyenek — a kívánt cél, az életmód válto­zása csak így érhető el. M. S. Küzdés, vagy pálya? ELŐTTED A KÜZDÉS, előtted a pálya, az erőtlen csügged, az erős megállja. — Az Arany-idézetet folytatni még tudnám, de megvallom, arra már nem emlékszem, vajon a ballagási meghívót, vagy az érettségi tablót éke- sítette-e? Akkor persze még minden olyan természetes volt, küzdés és pálya körülbe­lül egyazon fogalmakat jelöl­ték a legtöbbünk számára. Sokat beszélgetve viszont a most érettségiző fiatalokkal, annak lehetünk tanúi: ők már alapfogalmi szinten sok­szorosan több ismeretet sa­játítottak el, így például a küzdés és a pálya is teljesen különböző értelmezést kap­nak náluk. Alkalmat ad az idézet egy olyanfajta meditációra, amely most, a pályaválasztás — pá­lyairányítás — elutasítás — pályamódosítás — újrakezdés körülményeire is rávilágít. Elegendő talán csak azt az egyetlen kérdést föltenni: ön, kedves Olvasóm, aki jelenleg X munkakörben Y munka­helyen dolgozik, vajon mikor döntötte el, hogy életcélja ez és csakis ez lesz? Vajon mi végérvényesen mikor hatá­roztunk leendő pályánk, sor­sunk felől? Félő, hogy na­gyon kevesen volnánk, akik 13—14—15 éves korunkban tudtuk; mik leszünk, ha na­gyok leszünk? De hogyan válasszunk pá­lyát? Kiknek a segítsége szükséges ahhoz, hogy reális önismeretre tegyünk szert, hogy a választható pályák köréből a számunkra leg­megfelelőbb mellett dönt- hessünk? Sőt, a kérdés fölte­véséhez egészen az alapokig kell visszamennünk: hány szakmát, hivatást tudnánk egyáltalán felsorolni? Százat, ezret, vagy többet? S abból mennyi az, amire alkatunk, fizikai teljeítőképességünk, a szakma követelményei, egész­ségi állapotunk miatt akal- masak lehetünk? Ismerheti-e megfelelően rátermettségét, képességeit és a választható szakmák, foglalkozások körét egy most végző fiatal, kik se­gítik ebben, kik határozzák meg az elkövetkező évekre sorsát, szüksége lesz-e pálya- módosításra, milyen lesz a munkahelyi közérzete, ho­gyan illeszkedik majd be tel­jes jogú állampolgárként a dolgozók társadalmába? Mindezek a kérdések ma több szinten jelennek meg; a családban, a pedagógusok körében és a pályaválasztási intézetekben. Több év ta­pasztalatából következtetve a színterek között fellelhető el­lentmondások nehezen oldód­nak, vagyis a pályairányítás kérdőjeleire legfeljebb bo­nyolult válaszokat kaphatunk. Mert mit akar a család? A szülő a lehető legszebb, leg­jobb, az álmai netovábbját jelentő pályát, melyek érték­mérője általában a tiszta munkahely, jó fizetés, kevés strapa, A kiforrott értékíté­lettel rendelkező gyefmek --------------»-----­olykor ellentmond ennek, s beírja a jelentkezési lapra azt, amit a szíve diktál. De ilyen nagyon kevés van. Ma­rad általában a szülői dön­tés. S ez sajnos nagyon sok­szor nem reális. Természete­sen inkább a gyermek túlbe­csülése a jellemzőbb, s olyan iskolatípusba, olyan szakmá­ra kérik a jelentkezést, ahon­nan szinte biztos az elutasítás. A tapasztalatok szerint a pe­dagógusok előtt világosabb a gyermek képessége, de jel­lemző, hogy nem ütköznek a szülők véleményével, vagy ha igen, akkor is gyakran a szülői döntés kerül a jelent­kezési lapra. Ezek után a pá­lyaválasztási intézet már csak azt regisztrálhatja: hány száz gyermek kezdi életútját pá­lyamódosítással, ak első, vagy a második helyről is elutasít­va, rátermettség hiányában, s ilyenkor kezdődik el a har­madik küzdelem: mégis csak kerüljön be a gyerek valami­lyen iskolába. Tavaly 600-zal több volt a végzősök száma az előző évi­nél. Most ez az arány még tovább emelkedik, a demog­ráfiai hullám miatt. Az el­múlt évben ezerrel többen je­lentkeztek a szakmunkáskép­ző iskolákba a felvehető lét­számnál, a szakközépiskolák­ba az óvónői és a kereskedel­mi szakon négyszeres, az egészségügyin több mint két­szeres volt a túljelentkezés. Gimnáziumba viszont a je­lentkezőkön felül még ötszáz tanulót tudtak fogadni. És még egy jellemző szám: a megyén belüli képzési lehető­ségeket több mint 1500-zal haladta meg a végzősök szá­ma. Amióta a megyei pályavá­lasztási intézetek elemző mun­kája révén több éve lehető­ségünk nyílt a pályairányítá­si munka, az elutasítások, az átirányítások nyomán az ere­deti szándéktól teljesen elté­rő iskolatípusba kerültek pá­lyaelhagyását megfigyelni, azóta láthatjuk: évről évre gondot okoz a pályaválasztási munka fogyatékossága. Sé­rültjei maguk a gyerekek, s ez a legszomorúbb. MÉG TÖBBET KELL TENNÜNK az általános is­kolában a pályák körének szélesebb megismertetéséért. Annak tudatosításáért, hogy nemcsak fodrászokra, keres­kedelmi eladókra, autószere­lőkre van szükség. Jobban ki kell használni az üzemlátoga­tások adta lehetőségeket új szakmák megismertetésére, melyek megyénkben is meg­honosodnak. Nagyobb propa­gandát kell kifejteni azokból a szakmákból, melyek a kör­nyezetben — például egy ki­sebb faluban — nem ismer­hetők meg. A pedagógusok­tól összefogottabb pályairá­nyítási munkára van szük­ség, hogy ez ne csak a pálya- választási felelős feladata le­gyen. Hogy a pálya ne küzdés legyen! Baraksó Erzsébet A MEZŐGÉP fehérgyarmati üzeme dolgozóinak is nagy gon­dot jelentett a Perkins-gyártmányú targonca motorjának hi­bája. Alkatrészt lehetetlen volt szerezni. A szervizüzem dol­gozói egy hazánkban pótalkatrésszel is ellátott gépkocsi­motort építettek az emelőtargoncába. Ezzel nagymértékben hozzájárultak a szállítási feladatok megoldásához, s mintegy 100 ezer forintnyi megtakarítást tettek lehetővé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom