Kelet-Magyarország, 1982. június (42. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-15 / 138. szám

1982. június 15. Kelet-Magyarország 3 Szabadságon vagyunk □ kár ki is tehet­nénk a táblát az ország, a megye határán: „szabadságon va­gyunk”. Tíz- és százezrek töltik szabadságukat ezek­ben a napokban. De az élet nem állhat meg, a gyárak, intézmények, hi­vatalok aligha írhatják ki a bejárat fölé: „elnézést kérünk, a munka szüne­tel, vagy akadozik, mert dolgozóink közül sokan szabadságon vannak ...” Ahol általában jó a munkaszervezés, ott keve­sebb a súrlódás a szabad-' ságok miatt. Két érdeket kell összeegyeztetni: a munkahelyit és az egyénit. A tapasztalatok szerint egyiket sem lehet eltúloz­ni, mert rossz hangulatot, igazságtalanságot szülhet. Nem jár helyes úton az a munkahelyi vezető, aki csak a munkahely érdeke­it hangsúlyozza, védi, de az sem, aki a hamis nép­szerűség kedvéért a sza­badságolásoknál nem tud, vagy nem akar rendet tar­tani, mégha a munkahely szinte megbénul is a sok hiányzó ember miatt. Hol hát az „arany középút”? Az emberek többségével meg lehet értetni, hogy mindenki nem veheti ki egyszerre a szabadságát, pontosabban nem tartható az a gyakorlat, hogy van­nak, akik minden évben a legideálisabb időpontban kapják meg a pihenőna­pokat — netán kész té­nyek elé állítják a mun­kahelyi vezetőket, külföl­di útra, üdülőjegyre hi­vatkozva — míg mások rendre szezon után, vagy télen mehetnek szabad­ságra. Sokszor a vita, a konfliktus nem is abból van, hogy nem mindig a kívánt időpontban kapja meg a szabadságát a dol­gozó, hanem a kivételezés, a sumákság borzolja a ke­délyeket. Ahol jó a mun­kahelyi légkör, a vezetők a szabadságolások etiká­jára is vigyáznak, ott nincs vagy igen kevés a súrlódás és a munkahelyi gépezet se érzi meg túlsá­gosan a hiányzókat. Néhol ilyenkor hajlamo­sak a lezserséget, az ügyek tologatását azzal magyarázni, hogy akinek éppen intézkedni kellene, az szabadságon van. Ez nem elfogadható és mé­lyen k' zérdekeket sértő szemlélet, hisz rég tudjuk, nincs pótolhatatlan em­ber. Kevés kivételtől elte­kintve az ügyek nem egy ember jelenlétén múlnak. Tény viszont, hogy a munkában maradókra ál­talában ilyenkor több te­her jut, amit megértéssel és türelemmel kell fogad­ni. Csínján kell bánni a szemrehányásokkal is — „amíg én itt húzom az igát, a másik gondtalanul pihen” —, mert a szerepek cserélődnek. A ma pihenő embere holnap már dol­gozik ... S zabadságolási szo­kásaink igényeink, lehetőségeink, egyé­ni gondjaink szerint igen sokfélék. Sajnos, ma még — és talán soha — nem jut mindenkinek üdülő­jegy, s van, aki ha tehet­né sem menne el üdülni, mert építkezik, valamire gyűjt, hét végi telkén töl­ti napjait. Netán a több pénz után lohol, mellékes munkát vállal és szabad­sága után fáradtan áll munkába, ök azok, akik a munkahelyükön pihenik ki magukat. P. G. A Csepel Művek nyírbátori fúrógépgyárában készülő RF fúrógépekbe nagypontosságú alkatrészek szükségesek. Jakab András ikerfogaskerék ütését műszerrel ellenőrzi. (Jávor L. felv.) A MEZŐGÉP nagykállói gyáregységében NDK-exportra ne­hézfelépítményeket készítenek. Kovács Sándor az alkatré­szeket alapozó festéssel látja el. (J. L.) Példásan kampány idején AZ IDŐJÁRÁS OKOZTA KÁROK a mezőgazdaság­ban csökkenthetők emberi leleményességgel, jó szervezés­sel. Az éppen optimális időjárás, a rekordtermés is plusz erőfeszítéseket kíván. Mondhatnánk, megyénk mezőgaz­daságában így is, úgy is szükség van a kampánymunkák idején a példamutatásra. Mezőgazdasági pártszervezeteink ezért is adnak szép számmal ideiglenes pártmegbízatáso­kat. Ezek a megbízatások csak néhány hétre, olykor csak néhány napra szólnak, de anyagi és politikai hasznuk szem­betűnő, mérhető. A Nyírmadai Állami Gazdaság pártszervezete egy sző­kébb kollektívának, a traktorosok pártcsoportjának, adott ideiglenes megbízatást. Azt várják a traktorosoktól, kom- bájnosoktól, hogy nyújtott műszakban, megfeszített erővel a legkedvezőbb időben hamar végezzenek a fontos mun­kákkal. Ugyanakkor ésszerű, taktikus vezetéssel üzemanya­got próbáljanak megtakarítani. Az állami gazdaságba most is több szakmunkástanuló megy nyári gyakorlatra. Né­hány párttagnak az az ideiglenes megbízatása, hogy hasz­nosan foglalkoztassák a tanulókat, igyekezzenek velük megszerettetni a mezőgazdasági munkát, ősszel sok ven­dégmunkás érkezik Nyírmadára. A mátészalkai Szamos menti Állami Tangazdaságban a traktorosok nyár végéig az almáskertnek ugyanazt a részét permetezik. Megbízatás, hogy munkájuk mellé ad­ják a nevüket. A termésbecslésnél és a betakarításnál is meglátszik munkájuk minősége. A tangazdaság almater­mésének jó részét megyén kívüli Volán-vállalatok szállít­ják el. A kertészetben és a szállításban dolgozó néhány párttagnak azt a megbízatást adják: kövessenek el min­dent, hogy az „idegen” gépjárművek maximálisan ki le­gyenek használva. A NYÍREGYHÁZI SÁGVÁRI TSZ-BEN a pártvezető­ség arra hívja fel a traktorosok, kombájnosok figyelmét: úgy alkalmazkodjanak az időjáráshoz, hogy minél keve­sebb legyen a szemveszteség, ősszel pedig az érdekelt párt­tagok megbízatásul kapják: fokozott figyelemmel dolgoz­zanak, agitáljanak a tulajdonosi szemlélet kialakítására, hogy több exportképes alma kerüljön a ládákba. A komolyan vett és teljesített ideiglenes pártmegbí­zatások ezreket, százezreket hozhatnak a közösségek kasz- szájába. N. L. a kiscsoportos Bátran újítanak a mátészalkai bérezés előnyei Kraszna menti Tsz-ben A mezőgazdasági szövetkezetek legutóbbi megyei kül­döttközgyűlésén mindenki odafigyelt Szilágyi Jánosnak, a mátészalkai Kraszna menti Termelőszövetkezet fiatal elnö­kének felszólalására. A náluk kísérletként bevezetett, több­letnyereségre ösztönző kiscsoportos bérezésről adott tájékoz­tatót. A szövetkezet elnökétől, főkönyvelőjétől azóta bőveb­ben tájékozódtunk, amelynek lényegéi itt közreadjuk. pesítési ágazatban a kiscso­portos bérezést. Az ágazatban három cso­portot hoztak létre. Ezek: a szállítás, második a kis telje­sítményű traktorok, munka­gépek és a harmadik cso­porthoz a nagy teljesítményű gépek, kombájnok, a közpon­ti műhely tartozik. Megszer­vezésükhöz alapot jelentett az 1981. évi havonkénti (nem utólagos év végi) költség- elemzés, az egységek önel­számolása. Erre lehetett épí­teni a kiscsoportos bérezést. A szállítási csoporthoz tar­tozik a tizenegy teherautó ve­zetője, hat fő rakodó és két szerelő. Kaptak egy külön műhelyt és raktárt. Az egyik szerelő ellátja a szállításve"- zető-helyettesi, raktárosi és üzemanyagkútkezelői felada­tot, sőt ha szükséges, gépko­csira is ül. Már ez is jelzi a racionalizálást, példázza, Ha értelme van... A Kraszna menti Tsz 1974 és 81 között állandóan vesz­teséges volt, csak a múlt év­ben értek el szerény nyere­séget. A gyorsan iparosodó Mátészalka a rosszul gazdál­kodó tsz-ből a szakemberek többségét elszippantotta. Az új vezetőség a gazdálkodás­ban végrehajtott szerkezet- változással és a szigorú költ­ségelemzéssel érte el a múlt évi eredményeket. Ezt azon­ban kevésnek tartják. A to­vábblépés lehetőségét első­sorban a megfelelő kvalifi- káltságú munkaerő vissza­szerzésében, megtartásában, s nyereségérdekeltségű bére­zésében látják. Ezért alakí­tották ki a nagy értékű esz­közzel, anyaggal működő gé­O rvosok javasolták az édesanyának, Vári Zsigmondnénak: „Ha azt akarja, hogy Péter egész­ségi állapota valamelyest ja­vuljon, szereltessen jel laká­sukba bordásfalat.” összeku- porgatta rá a pénzt. Falatot vont meg a családtól. A gyógytornáztatáshoz szüksé­ges bordásfal most ott van Nyíregyházán, a Kórház ut­ca 11. számú bérház föld­szinti lakásának egyik piciny szobájában. Ez Peti lakosztálya. Éva asszony, három gyermek édesanyja. Hat évig volt gye­sen. Kisfia, Péter most har­madikos az általánosban. Ta­nítása, gondozása időt rabol szülőktől, testvéreitől. De áldoznak rá! Fokozott törő­dést, szeretetet igényel a nyi­tott gerinccel született kisfiú. És sok-sok tapintatot érzé­keny lelkülete. Kis szobájá­ban édesanyja tornáztatja. Péterért tanulta meg a gyógytornát. Gondoskodásá­nak eredménye, hogy Peti egészségi állapota szemláto­mást javul! „Jó lenne, ha Péter meg­tanulna kerékpározni” — ja­vasolták az orvosok. Édes­apja a fizikai munkás, fá­radhatatlanságig tanítja kis­ni. Ö viszi-hozza Pétert. Úszni tanítja. Péter átformálta, átrendez­te a család életritmusát, egész rendjét. Hozzá igazod­nak. Édesanyja jobb keze a 13 éves Gabriella. Ha a ma­ma már fáradt, ő látja el Pé­Bordásfal fiát. Péter azonban egyik év­ről a másikra elfelejt kerék­pározni. Az apa újra kezdi. Negyedik éve! Ott áll a kis szobájában az ablak előtt a kondicionáló kerékpár. Péter télen is gyakorol, hogy el ne felejtse nyárig. „Erősödnie kellene Péter tüdejének, gerincének, egész szervezetének. Hasznára vál­na, ha megtanulna úszni” — vélekedtek az újabb vizsgá­latokon az orvosok. Édes­anyja ezért tanult meg úsz­tert. Iskolába kíséri, eléje megy, tanítja. Tünde meg olyan, mint egy kis nyíló ró­zsa. Akkor született, amikor Péter hároméves volt. Egész­séges. Szülésével szívizom gyulladást kapott az édes­anya. Váriné; Sipos Éva a •kiskereskedelemben dolgo­zott. Egyik üzletben évekig állt a pult mögött. Most csak négyórás munkát vállalhat. Egy és fél keresetet kell beosztani az édesanyának. Ű igazán tudja, hogy az álla­mi segítség mellett mennyit emészt fel Péter talpraállítá- tása, gondozása, egészséges emberré nevelése. Ez a szük­ségkörülmény késztette az édesanyát, hogy olyan szabad foglalkozás • után nézzen, amellyel pótolni tudja kere­setüket. Ezért tanult meg festeni. Ki gondolta volna, hogy saját mitával festett tá­nyérjai, a népművészeti kor­sók, rokkák sikert hoznak majd Várinénak? Felfedez­ték, s így jutottak el az éj­szakákon festett tányérjai, korsói, rokkája Amerikába, Hollandiába. Ő nem tartja magát művésznek, bár részt- vett a KIOSZ 25 éves jubi­leumán rendezett kiállításon. Kapott meghívást Váriné Pécsre, Dunaújvárosba, kiál­lításokra, népművészeti vá­sárokra. Péter mellől nem lehet elmozdulni hosszabb időre. Hivatalosan bejegyzett kézifestő. Farkas Kálmán hogy egy ember mennyi fel­adatra képes, ha látja értel­mét. Helyi tapasztalatok alapján megállapították, a szállítási csoport átlag tonnakilométer költségét. A teljesítmény után havonta egy összegben kapja meg a csoport a bértömeget. A kapott pénzt az egyéni tel­jesítmények alapján a cso­port tagjai 51 százalékának egyetértésével osztják szét. A többség egyetértésével úgy is rendelkezhetnek, hogy jobb hónapokban a bértö­meg egy részét tartalékolják kisebb forgalmú időszakra. Természetesen a későbbi ki­fizetéskor az összeget a meg­szerzett hónap teljesítménye alapján osztják el. A cso­portnak jelentős érdeke fű­ződik a többletnyereség el­éréséhez. A tervezett nyere­ségen felüli összegből év vé­gén 30 százalék illeti meg a csoportot. A termelőszövetke­zet olyan jogot fenntart ma­gának, hogy év végén meg­vizsgálja a gépek állapotát és aki a szállítással nem ará­nyosan koptatta el a gépét, az átlagnál jobban elnyütte, annak nyereségéből levon­nak. Másrészt a kifizetést az érvényes szabályozók keretei között végzik. Pénzosztás többségi egyetértéssel Az üzemgazdasági csoport állandóan méri a költség­szintet, a termelőszövetkezet minden ágazatában. A cso­port érdekelt, hogy ne legyen holt munka, szervezetlenség­ből álló tehergépkocsi. Pél­dául a korábbi években, ha a növénytermesztési ágazat va­lamilyen szállítása megren­delt egy teherautót és nem volt rakodó, a gépkocsiveze­tő akár fél napot is elálldo­gált. Most a csoport ilyen esetben is a növénytermesz­tési ágazatot annyi költség­gel terheli, mintha a gépko­csi végig üzemelte volna a tíz órát. Ez fordítva is így van. Ha a szállítási csoport meny- nyiségben és minőségben nem teljesíti a megrendelt munkát, akkor ezt ráterhe­lik. Ezt a tsz-ben így mond­ják: sikerült ütköztetni az érdekeket. Megfizette a vagonállást Az ágazatok szigorúan el­lenőrzik a megrendelt mun­ka elvégzését. Ezen olykor vitatkoznak is, de a lényeg az, hogy jelentősen javult a minőségi és az időben való teljesítés. A szállítási cso­port a gépek kihasználása, a nyereség fokozása érdekében idegeneknek is végezhet szállítást, de első a termelő- szövetkezet, mégpedig a tech­nológiai fegyelem maximális megtartása mellett. A kiscsoportos bérezés alapján dolgozó egységnek saját fegyelmi jogköre is van. Előfordult, hogy a szállítási csoport egyik dolgozójának mulasztása miatt megkéstek a vagonkirakodással. A MÁV 2800 forint vagonállási pénzt számolt fel a termelőszövet­kezetnek. A csoport tagjai úgy döntöttek: büntetésként a mulasztóval fizettetik meg a 2800 forintot. Ennek fegyel­mező hatása más munkahe­lyekre is kihatott. Vázlatosan — nem teljes részletességgel — a szállítá­si csoportot mutattuk be. Ha­sonló elvek alapján működik a másik két csoport is. A szövetkezet vezetői hangsú­lyozzák, a januártól beveze­tett bérezési forma kísérleti jellegű. Néhány hónap után úgy ítélik meg, van értelme, haszna az egységek önelszá­molásának, a kiscsoportos ösztönző bérezésnek. Reális megítélést, végleges ered­ményt az év végén mondhat­nak. De már eddig is érez­hetően javult a tulajdonosi szemlélet, a közösségi gon­dolkodás. Nem pontos számítások alapján, csak becsült megálla­pításokra alapozva elmondták: az év első öt bónapjában a teljesítményérték a tervezettnél 5—6 százalékkal magasabb és kisebb arányban, de nőttek a bérek is. Csikós Balázs

Next

/
Oldalképek
Tartalom