Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-07 / 105. szám
4 Kelet-M agyarország 1982. május 7. Kommentár (Mr í __ mimudu B izakodó hangulatú nyilatkozatot adott Kínába érkeztekor az amerikai alelnök. Nyilvánvaló célja, hogy bizonyos enyhülést hozzon a némiképp megromlott kínai—amerikai kapcsolatokban. Peking és Washington viszonyát ugyanis alaposan elmérgesítette az az ügylet, amelynek keretében az Egyesült Államok hatvan millió dollár értékű katonai felszerelést szállít Tajvannak. Ezt a lépést a kínai vezetés az ország szuverenitása ellen ■ irányuló tettként ítélte el. Reagan viszonyát Kínához már elnökjelölt korában is eléggé kétértelműnek ítélték. Nem kevesebbet ígért választói tehetős csoportjának, minthogy ismét diplomáciai kapcsolatot, létesít a kuomin- tangista rezsimmel. Erre Kínában felháborodott rendreutasítás volt a válasz, s Reagan arra kényszerült, hogy még a választási kampány idején Pekingbe küldje alel- nökjelöltjét Busht, aki korábbi pekingi diplomáciai múltja miatt különben is Kína-szak- értőnek számít. Bush alelnök misszióját mindenesetre megnehezíti, hogy a kínai vezetés hatalmi viszonyai korántsem tűnnek tisztázottnak, s az alkotmányreform, a kormányátalakítás és gazdasági megújulás körülötti viták meglehet, újabb erőpróba kezdetét jelzik a kínai párt és állam vezetésében részt vevő különböző csoportok között. Bush Üj-Zélandról érkezett Pekingbe. Itt és Ausztráliában az amerikai katonai (nukleáris) jelenlét erősítéséről tárgyalt. Hasonló célja volt dél-koreái ‘megállójának is. Érzékeltette': Washington a végletekig támogatja Csőn generális véres diktatúráját. Japánban elsősorban gazdasági kérdések szerepeltek a napirenden, ám nem titok: Reagan elnök minden alkalmat megragad, hogy Japánt nagyobb katonai szerepvállalásra késztesse a Csendesóceán térségében. Az út utolsó állomása Kína. Bush megbeszéléseinek eredményei pedig minden bizonnyal némi bepillantást engednek majd a pekingi vezetés belső erőviszonyaiba. M. G. Bárány Tamás: A fészek melege 40. A szintúgy hagyományos feszengés vezeti be a beszélgetést; nyirkos tenyerű kézfogások, érthetetlenül, tehát értetlenül elmotyogott nevek, kínos vigyorú egymásra bámulások, köhécselések, krágogások.'.. A leginkább talán Lali van zavarban, a máskor oly magabiztos, oly talpraesett, oly fölényes Lali. Széke szélén ül, a horgolt terítő rojtjaival játszik, kínlódva nyeli a nyálát, s feszélyezve lesi a beszélgetés csurranni csak nem cseppenő, lassú indulga- tását és közben reszket, hogy Katáék véletlenül- se szólják el magukat, ki ne bökjék, hogyan is került ő ide annak idején „hibaforrást behatárolni” ... Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter (balról) hivatalos látogatásra Bécsbe érkezett. A képen vendéglátója, dr. Willibald Pahr osztrák külügyminiszter társaságában. (Kelet-Magyarország telefotó) Az Argentin KP főtitkára a Falkland-válságról „A Falkland- (Malvin) szigetek kérdését békés úton kell megoldani. Ebben a vonatkozásban a haladó argentin társadalom támogatja az ország kormányát” — jelentette ki Athos Fava, az Argentin Kommunista Párt főtitkára, a Szovjetszkaja Rosz- szija című lapnak adott nyilatkozatában. Athos Fava az elmúlt napokban az SZKP vezetőivel folytatott megbeszéléseket, és egyebek között ismertette az Argentin KP álláspontját a válságról. „A Falkland- (Malvin) szigetek kérdése mára túlnőtt Argentina és Nagy-Britannia konfliktusának keretein, és ma már az egész világ haladó közvéleményét nyugtalanítja. Argentina népe határozottan elítéli London politikáját és kész megvédeni országa szuverenitását. Ez a harc imperialistaellenes, gyarmatosításellenes jellegű. Arra törekszünk, hogy meggátoljuk idegen katonai támaszpontok létrehozását Argentina területén, s véget vessünk az ország természeti kincsei kirablásának” — mondotta nyilatkozatában a főtitkár. Athos Fava az Egyesült Államok magatartásáról szólva kijelentette: nem meglepő, hogy Washington nyíltan London pártjára áll. Közös céljuk az, hogy a multinacionális monopóliumok számára biztosítsák az amerikai kontinens déli részén a természeti kincsek, köztük a kontinentális talapzaton és a tengerfenéken lévő nyersanyagok kiaknázását. Az argentin flotta elsüllyesztett „Belgrano tábornok” nevű cirkálójáról megmentett legénység tagjai a Bahia Blanca-i flottatámaszponton. A hájón tartózkodó mintegy ezer ember közül 300 vált a támadás áldozatává. (Kelet-Magyarország telefotó) Máriának viszont határozott sikere van, Kata rokonszenvesnek találja, szolidabb- nak a mai átlagnál és Tibor is megállapítja magában, hogy nem volna érdektelen néhány víkendet eltölteni vele, mondjuk Siófokon vagy Sikondán... Nem is hitte volna erről a Lali gyerekről, hogy végül egy ilyen helyes kis cicánál fok kikötni... Ez okos, értékes emberi lény, csak bele kell nézni a szemébe — ugyanakkor remek kis macska, ha az ember szeme a szeme után testének egyéb tájain is elkalandoz... A háziasszony vermutot bont, cukrászsüteményt kínál. — A kávét mikor, mami- kám? — kérdi Mária, de az asszony .rávillantja szemét, hogy hallgasson; ne árulja el jövendő sógornője előtt, hogy fogalma sincs a vendéglátás finamabb szabályairól. — Parancsoljatok, kedvesem — mutat a süteményestálra. Nem saját készítmény, de hát ki ér rá arra a mai világban? — Ugyan, drágám — mosolyog Kata, akinek hirtelen támadt nagylelküségi rohamában most még a mama is tetszik. — Én is mindig hozatom a süteményt. A dolgozó nő örül, ha a napi bevásárlást el tudja intézni, arra már igazán nincs energiája, hogy maga főzőcskézzen! — Nono — int cinkos hu- nyorítással a háziasszony. — Én másképp vagyok informálva ... Csütörtökönkint például ki látja el a vendégeidet? Kata szeme az öccsén; hangja szemrehányó. — Te fecsegtél, bátyókám? — Nincs abban semmi! — siet Mária Lali védelmére. — Őszintén csodállak Katám, hogy futja az energiádból, hiszen, ha jól tudom, fontos beosztásban dolgozol a munkahelyeden ... — Jut is, marad is — legyint Kata. — Az ember azért vigyáz arra, hogy ne nyújtson többet munkában, mint amennyit a munkaadója nyújt pénzben... Esznek. Húznak a vermutból, csipegetik a süteményt. Tibor egy idő múltán megszólal. — Hát, ha szabad javasolnom ... akkor talán beszéljük meg a menetrendet... — Igazi férfi! — nevet fel a ház asszonya. — Hallod, Marikám? „A menetrendet!” Mária mosolyogva bólogat. — Apám is mindig menetrendet csinál. Kis fecnikre írja föl a teendőit. — Érthető — kap a szón Lali, végre bekapcsolódhat a beszélgetésbe. — Hisz mindig néhány napig van csak itthon és olyankor sok az elintéznivalója. Másképp ez nem megy szivem. — Végigsimít a leány kezén. — Majd te is megtanulod, ha neked is sok lesz a gondod! — Most hol van a kedves Megnyílt az Akadémia közgyűlése (Folytatás az 1. oldalról) célkitűző és feladatmeghatározó, a tömegeket szervező és nevelő tevékenysége e körülmények között is folyamatosan fejlődjön. A párt nem kerüli meg a konfliktusokat, napirendre tűzi a döntésre érett kérdéseket és a körülményeket mérlegelve igyekszik megoldani azokat. A kritikus és önkritikus magatartás, a megújulásra, a reformokra irányuló készség, a realitások figyelembevétele volt eddig is sikereinek egyik záloga. — Az utóbbi években megnőtt a politika és a gazdaság kapcsolatának súlya a társadalom életében. Nem véletlen, hogy a párt és a kormány szinte naponta foglalkozik a gazdasági építőmunka soronlévő feladataival. Ha kissé megkésve is, a magyar gazdaságpolitika és gazdaságirányítás választ talált a gazdasági fejlődés'kül- sö és belső feltételeiben bekövetkezett változásokra. A gazdasági fejlődés folyamatosságában, a lakosság életkörülményeinek védelmében a nagyobb megrázkódtatásokat valóban sikerült elkerülni. — A Központi Bizottság 1978. decemberi határozata alapján átfogó változásokra került sor a gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási gyakorlatban. Az elmúlt három év eredményei és tapasztalatai azt bizonyítják, hogy helyesen jelöltük ki a fő célokat, a külgazdasági egyensúly javításának és az életszínvonal megőrzésének követelményét. Helyes volt ennek a két célnak alárendelni minden más gazdasági feladatot a termelési, a fejlesztési és az elosztási politikában. Úgy ítéljük meg, hogy gazdálkodásunk — bár nem maradéktalanul — egyre jobban alkalmazkodik a gazdaságii fejlődés szigorúbb külső és belső követelményeihez. — Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek problémáink vagy azok nagy részét már megoldottuk. Gazdaságunk alkalmazkodó képessége ma még kisebb a szükségesnél. Nem kielégítő a hatékonyság és a minőség javulása. Nem eléggé korszerű a termelési szerkezet. Még csak az első lépéseket tettük meg az új fejlődési pályán, az intenzív fejlődés kibontakoztatásában. Az azonban bebizonyosodott, hogy a mennyiségileg kevesebb lehet minőségileg több, értékesebb. — Az elért eredményekhez nagymértékben hozzájárult, hogy a változó követelmépapa? — kérdi Tibor mohón, boldogan csapván le a pompás új téma mentődeszkájára. — Törökországban — feleli az asszony. — Két hete már, hogy úton van. — Annyira sajnáljuk, hogy nem tudtunk személyesen is találkozni vele... — csicsergi Kata. — így szinte mintha a háta mögött... Mária fejét ingatja. — Ó, ne féljetek, apám tud mindent! Gyakran beszélünk telefonon. — És mikor lesz itthon? — Kata ezt a leánytól kérdi, de aztán az asszonyhoz fordul. — Az eljegyzés miatt, tudod, drágám ... Ugyanis — talán Lali már említette is — én szeretném megrendezni. Tudod, mi mégis valamivel tágasabban vagyunk, mint ti itt és illik majd meghívnunk jó néhány kollégát a férjem üzeméből... — A szentháromságot? — kérdi cinkos mosollyal a háziasszony. — Őket, ha már mindent tudsz! — bólogat Kata. — No, és ezt már végképp nem kívánhatjuk tőletek. Ugye, megértesz, kedvesem? Az asszony sóhajt. — Hát nézd... Nem így képzeltem éppen, ha a lányunk egyszer eljegyzi magát — de azt hiszem, végeredményben igazad van. Hiszen hát ez a lakás ... (Folytatjuk) nyékhez igazodva az elmúlt években több változtatásra került sor a gazdasági szabályozásban, a tervezésben és a szervezeti rendszerben egyaránt. Az új ár- és módosított gazdasági szabályozó- rendszer lényeges vonása, hogy a gazdálkodó szervezetek fokozottabban és folyamatosabban érzékelik a gazdálkodás külső és belső feltételeiben végbemenő változásokat. — A szervezeti rendszer korszerűsítésének keretében sor került a tudománypolitikai bizottság, valamint az Állami Tervbizottság mun-, kájának továbbfejlesztésére, a kormány gazdasági bizottságának létrehozására, az ipar- irányítás egységesítésére, a piaci felügyelet szerveinek, megerősítésére, a kereskedelmi kamara szerepének növelésére. Megkezdődött a vállalati szervezeti rendszer korszerűsítése, amely üzemmérettől függetlenül nagyobb teret biztosít az önálló kezdeményezés és az ésszerű kockázatvállalás kibontakozásához, a műszaki-tudományos kutatás és fejlesztés, a termelőtevékenység és a piaci munka hatékonyabb szervezeti összehangolásához. A gazdaságpolitikai és a gazdaságirányítási gyakorlatban erősödnek azok a vonások, amelyek a gazdálkodó szervezeteket a termelés és a fel- használás szerkezetének javítására ösztönzik és késztetik. A korszerűsített irányítás és szabályozás már ma alkalmasabb a valóságos viszonyok, követelmények közvetítésére, ami természetszerűleg élénkebb és konstruktívabb fogadókészséget igényel a gazdaság valamennyi egységétől. — Gazdasági fejlődésünk külső feltételeinek alakulását illetően a következő években is jelentős további változásokkal, nehézségekkel kell szembenézni. Ezt felismerve sincs lehetőségünk a világ- gazdaságtól való függetlenedésre, a befelé fordulásra. A gazdaság intenzív fejlődésének biztosítása csak a népgazdaság alkalmazkodó képességének javításával, külgazdasági aktivitásának növelésével érhető el. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a gazdaságirányítási rendszert, annak minden fontos elemét folyamatosan továbbfejlesszük. — Fejleszteni kell a tervezést. Napjainkban tovább nő a terv szerepe, amely a gazdasági tevékenység irányát, ütemét, eszközeit és lehetőségeit a legátfogóbban határozza meg. A terv és a szabályozórendszer kapcsolatát úgy kívánjuk továbbfejleszteni, hogy a fő folyamatokra vonatkozó stratégiai elgondolások kialakítását é§, megvalósítását erősítse. Gazdasági döntéseink jobb megalapozása elképzelhetetlen a tényleges hatékonysági, jövedelmezőségi viszonyok ismerete nélkül. Ez pedig alapvetően attól függ, hogy az árrendszer mennyire tudja értékmérő, ellenőrző szerepét betölteni. Az árrendszert ezért olyan irányban kell továbbfejleszteni, hogy a gazdálkodók jövedelempozíciói egyre inkább a valós hatékonysági különbségeket jelenítsék meg. — Folyamatban van a szervezeti és a vállalatirányítási rendszer korszerűsítése. E munka azon a felismerésen alapul, hogy iparunk szerkezetében egyaránt helye van a nagyobb méretű "és összetettebb szervezetű gazdálkodó egységeknek, a kis- és közepes vállalatoknak. A szervezeti változások hatásáról még nem lehet teljes képet alkotni. Ezután kitért a Központi Bizottság titkára arra, hogy a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának erősítése érdekében megkezdődött a kutatóintézeti hálózat átszervezése is. Majd arról beszélt, hogy javítani kell az irányítószervek és a vállalatok kapcsolatát, s aktuális feladatként említette a vállalati belső mechanizmus fejlesztését is. Szólt a szocialista kisvállalkozások fejlesztését elősegítő, a közelmúltban nyilvánosságra került jogszabályokról, s arról, hogy az új vállalkozások az indulás szakaszában vannak; az érdeklődés differenciált, általában akisszövetkezetek, illetve a gazdasági munkaközösségek létrehozása iránt a legerősebb. Kiemelte: gazdaságpolitikai céljaink, irányítási-szervezési feladataink megvalósításában egyre nagyobb szerepe van a társadalmi, emberi tényezőknek, a reális szemléletnek, a kezdeményező magatartásnak, az alkotó cselekvésnek, a felelősségvállalásnak, a szervezettségnek és a fegyelemnek. Az emberi tényezőkről szólva külön is hangsúlyozta a képzés és továbbképzés szemléletet és cselekvést formáló szerepét. — Üj utakat kell keresnünk, új eszközökkel és új módszerekkel kell operálnunk. Jól tudjuk, hogy a jelen megítélése és a feltételezett jövő mindig is szenvedélyes viták forrása volt és marad. Álláspontunk ezért továbbra is az, hogy minden indítványt, amelyet a jobbító szándék szül, tárgyilagosan meg kell vitatni. Ugyanis csak sokoldalú vitával, tudományos elemzéssel, a bátor megoldások keresésével, a várható eredmények és kockázatok együttes mérlegelésével juthatunk megalapozott döntésekhez. Ezért ösztönözzük és segítjük az elmélet és a gyakorlat megújítását elősegítő tudományos kutatásokat és vitákat, ugyanakkor nem látjuk értelmét az olyan — hellyel-közzel jelentkező — kezdeményezéseknek, amelyek megalapozatlan kísérletezgetések színterének tekintik a népgazdaságot. Napjainkban a társadalmi-gazdasági előrehaladás nem annyira mennyiségileg, inkább minőségileg meghatározott. A következő években csak olyan ütemű fejlődést irányozhatunk elő a társadalmi és gazdasági élet valamennyi területén, amely összhangban van az egyensúlyi követelményekkel, a gazdasági hatékonyságnak a termelés szerkezeti változásain alapuló növekedésével, az életszínvonal megőrzésével és az életkörülmények javításával. A következőkben arról szólt, hogy a VI. ötéves nép- gazdasági terv a gazdasági hatékonyság növekedését szolgáló tényezők között az első helyen említi a tudományos vívmányok gyors és hatékony gyakorlati alkalmazását. A tudományos kutatás és műszaki fejlesztés céljaira — a korábbiakhoz hasonlóan — a jelenlegi középtávú tervidőszakban is a belföldön felhasználható nemzeti jövedelem három százaléka fordítható, ami nemzetközi ösz- szehasonlításban is elfogadható arány. A közvetlen gazdasági, műszaki fejlesztési célú kutatások mellett nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a társadalmi folyamatokat és a gazdasági fejlődés emberi vonatkozásait vizsgáló és alakító társadalomtudományok is gyorsabb ütemben fejlődjenek. Végezetül Havasi Ferenc hangsúlyozta: pártunk — amelynek elmúlt negyedszázados politikája a társadalmigazdasági élet valamennyi területén a reformok és a megújulási készségünk legfőbb ihletője volt — a jövőben is számít arra, hogy a tudomány, a Magyar Tudományos Akadémia még aktívabban járul hozzá közös céljaink megvalósításához. ★ Havasi Ferenc beszédét követően hangzott el Bognár József akadémikus vitaindító előadása gazdaságpolitikánkról, az utóbbi 25 évben elért eredményekről, népgazdaságunk és a világgazdaság ösz- szefüggéseiről. Az elqadást követő vitában elemezték az elmúlt 25 év gazdaságpolitikai folyamatait, megfogalmazták az iránymutató alternatívákat. A felszólalások után Bognár József válaszolt az elhangzót, takra, összefoglalta a vita tanulságait. A közgyűlés első munkanapja Szentágothai János zárszavával ért véget. Pénteken zárt üléssel folytatódik a közgyűlés.
