Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-13 / 110. szám
1982. május 13. Kelet-Magyarország 3 Megyék tárlata ? A közelmúltban Syő- rött, majd ezt követően Szolnokon töltöttem pár napot, ismerkedési szándékkal. Az eredmény meglepő volt. Az ember szinte nem is sejti, mennyi szépet, számunkra is okulnivalót, okosat vagy éppen az ösz- szehasonlítás révén tanulságosat talál a figyelő ember. Nem olyan régen öt megye újságírói hasonlóan fogalmazták meg nyíregyházi, illetve megyei tartózkodásuk fő tanulságát. Lépten-nyomon mondjuk is: a hazát csak ismerve szerethetjük, s ha lassan, de ráébredünk arra is: mielőtt a nagyvilágba szá- guldanánk, érdemes itthon is körülnézni. A látott dolgok után akár az idelátogató, akár az innen útnak eredt szívesen fogalmaz így: ide vissza fogok jönni! Ki nyaralási szándékot, ki csak egyszerű kirándulást hoz fel okként. Mindez érthető, hiszen más tájak, emberek, néprajz, művészet, városrendezés, pihenési alkalom, műemlék, uram bocsá’ üzlet — vagyis megannyi érdekesség kínálja magát. Az ismerkedések serkentése persze nem maradhat el. Ha az ember figyeli a híreket, akkor azt hallja: megyék mennek a fővárosba bemutatkozni. Most éppen Szabolcs készül bemutatkozni a Politikai Főiskolán. Nem hallunk arról, hogy ez a jó kezdet valami széles, nagy mozgalommá válna. Márpedig válhatna. Képzeljük el, hogy a 19 megye művelődési szakemberei, akik össze szoktak találkozni, egyszer felvetnék: minden megye csinálja meg a saját kiállítását, összefogottan, de mégis gazdagon. A néprajztól az ipari termékig, a turizmus lehetőségeitől a település- fejlesztésig vonuljon fel minden, ami bemutatásra alkalmas. A kiállítások ezt követően elindulhatnak vándorútra. Pontosan másfél év kellene ahhoz, hogy az egész országban körbe- menjen a megyék tárlata. Érdeklődést keltve, a bemutatkozást jelentve, ismeretet adva, csábítva a vendéget, szolgálván a haza bemutatásának szép misszióját. Ma már a legtöbb megyeszékhelyen alkalmas művelődési központok, kiállítótermek adhatnának helyet egy ilyen kiállításnak. O ** römmel hallani, hogy Magyarország egyre több külföldi országban igyekszik képet adni magáról. Nem vitás, ez kell, jó, s talán megerősíthet abban is: jó ha ismernek minket, de az sem baj, ha mi is megismerjük magunkat. (bürget) Kérdések és válaszok a városról Építkezés, boltbővítés, gyógyszer Számos közérdekű kérdés hangzott el Nyíregyházán a múlt havi pártfórumokon. A kérdésekből és az illetékesek válaszaiból készítettük alábbi összeállításunkat. A Kótaji úton lakókra 3000 forintos rendkívüli közműfejlesztési hozzájárulást vetettek ki, holott közműfejlesztés nem volt. Miért kell akkor fizetni? — kérdezték a KEMEv pártfórumán. — A Kótaji úton gázvezeték épült és a közműfejlesztési hozzájárulást azokra az ingatlanokra vetették ki, amelyek a gázvezetékre rákapcsolhatok. Az Oszoló utcának a Garibaldi utca és a Kodály Zoltán utca kö- zötti szakasza hosszú idő óta rendezetlen, mikorra várhatQ kiépítése? — kérdették a Zöldértnél^ , — Még az idén. A városban olyan szóbeszéd terjed, hogy a Korányi Frigyes utcán többszintes, 5—6 szobás luxuslakások építését tervezik. Valóban vannak ilyen tervek? — kérdezték a tanárképző főiskola pártfórumán. — A Korányi Frigyes utcán a lakásszövetkezet tervez további építkezéseket. Jelenleg az építőközösség szervezése tart. és valóban lehetőség nyílik nagyobb lakások építésére is — az építtetők igényei és anyagi lehetőségei alapján. A Szamuely lakótelepen élők kérdezik, hogy milyen szolgáltatási ellátást teremtenek szűkebb lakóhelyükön a VI. ötéves tervben? — A Szamuely tér környékén a VI. ötéves tervidőszakban a tanács az Áfész-szel közösen építtet egy ABC-t, 1984—85-ben pedig a Petőfi téren a Csemegével közös beruházásban egy kétezer négyzetméteres Csemege Áruházát. Ezenkívül különböző szolgáltatási létesítmények épülnek: cipőjavító, szabóság, fodrászat, háztartási gépjavító, Patyolat, valamint orvosi rendelő is létesül. A Fészek utcai lakosok kifogásolják, hogy építési telküket közművesített áron vásárolták, ők is hasonló utak kiépítését kérik, mint ami a Ságvári-telepen már megvalósult — hangzott el a TI- TASZ-nál. — A Fészek utca Tiszavas- vári út felőli szakasza nem szervezett akcióban épült, mint a Ságvári-telepi új negyed, s ezért a tanács a közművek kiépítését nem tudja átvállalni. A tervezett AUTÖKER áruház és a lakberendezési áruház megépítése mikorra várható? — kérdezték a TIGAz töltőállomás pártfórumán. — Az AUTÓKER szakbolt várhatóan a VI. ötéves tervidőszakban megépül, a Tünde utcán. A lakberendezési áruház tervezési munkái folyamatban vannak, megvalósítás leghamarabb a VII. ötéves tervidőszakban várható. Nyíregyházán az év elején kb. 300 kész, beköltözhető OTP. és szövetkezeti lakás volt kiutalva, de a beköltözés hónapokig elhúzódott: Miért nem szervezik jobban a munkát? — kérdezték a MEZÖGÉP-nél és a SZAEV-nél. — Az OTP-lakások egy ré- slíe azért állf!->lüfésen az év elején, mert az építők az év végén egyszerre rendkívül nagy számban' adták át a lakásokat, s az értékesítést ilyen ütemben nem lehetett megszervezni. Az ütemes átadások idején ilyen gond nincs, egy-egy átadási hajrá < után azonban óhatatlanul bekövetkezik. A Debreceni úton lakók kérik a KÖJÁL megfelelő intézkedését, mert — szerintük — fertőzött vizet isznak az Er patak miatt — hangzott el a MÁV pártfórumán. — A KÖJÁL vizsgálatokat folytatott a víz szennyezettségének megállapítására, bár a körzetben lakók nem erősítették meg az elhangzott aggodalmat. Ettől függetlenül néhány laborvizsgálat után megnyugtató választ tudnak adni — fefltehetőleg időközben az érintettek már meg is kapták a tájékoztatást. A Bocskai utcai gyógyszertár leltározásakor a csak ott beszerezhető külföldi gyógyszerekhez nem lehet hozzájutni. Helyesnek tartják-e az illetékesek ezt a módszert? — kérdezték a kereskedelmi pártbizottság rendezvényén. — Valóban, minden megyében egy gyógyszertárat jelölnek ki a külföldi gyógyszerkülönlegességek forgalmazására. Megyénkben ez a Bocskai utcai gyógyszertár, mely ügyeletes gyógyszertár is. Az átmeneti bezárásra azonban érvényes intézkedés van: a kijelölt másik ügyeletes gyógyszertár forgalmazza a külföldi gyógyszereket. Leégett motor Szovjet exportra 60 ezer darab hímzett kardigánt készítenek a HÖDIKÖT fe. hérgyarmati gyárának dolgozói. Kovács Éva automata gépével naponta 350 kardigán gomblyukait varrja ki. (Császár Csaba felvétele) FELVÉTELI IRODA A MOM-BAN Kilépettek ne jöjjenek Műszakváltás hetenként Hivatalosan ‘reggel fél 8- tól déli 12 óráig várják a jelentkezőket a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyáregységében. Itt nem szokás elküldeni azokat sem, akik délután kopogtatnak a felvételi iroda ajtaján. Az iroda vezetője: Török Lajos- né elégedetten rendezgeti asztalán az iratokat: Voks a bizonytalanra — Ma egy új munkatárssal gazdagodtunk. Egy régi dolgozónk hozta be felvételre a fiát. Akár máris kezdheti a munkát — mosolyog ügyfelére a fiatalasszony. A villanyszerelő zavartan támasztja az ajtófélfát, majd nagy megdöbbenésre bejelenti: — Meggondoltam. Tessék visszaadni a munkakönyvemet ... Baráth Lajos Ököritófül- pösön, a leánynevelő intézetben volt karbantartó. Mint elmondta, nem jószántából hagyta ott az állását. — December óta autóbuszvezetői tanfolyamra járok. Nem nézték jó szemmel, hogy hetenként kétszer emiatt távol voltam a munkahelyemről. Igaz, néha elfelejtettem elkérezkedni az oktatásra. Azf mondták, jobb ha új munkahelyet keresek. Így kerültem ide. Hogy most miért gondolta meg a felvételt, arról homályos történetet ad elő: — Évek óta nem dolgoztam a szakmámban. Három műszakra vettek fel, ráadásul be kell járnom. Hamarosan katonának visznek. Annyi időre meg nem érdemes itt maradnom. Kocsordon, vagy otthon Ököritófülpösön keresek helyet a tsz-ben. Törökné hiába is biztatta, a villanyszerelő hajthatatlan maradt. Érthetetlen, miért tette voksát a bizonytalanra, a biztos kenyér helyett. Nem dolgozott egy napot sem, s máris kilépett bejegyzés kerül a munkakönyvébe. Ez pedig nem túl jó ajánlólevél... Szerencsére a többség komolyan gondolja az elhelyezkedést. Mint Herdon István üzemmérnök is. Mikor a MOM-ban jártunk, első munkanapját töltötte a gyáregységben. Áz első nap — A főiskola befejezése után Debrecenben helyezkedtem el. Hamarosan behívtak katonának. Leszerelés után visszatértem régi munkahelyemre, ahol új területre akartak helyezni. A végzettségemtől eltérő munkakörben, ráadásul albérletben nem volt érdemes ott maradnom. Hazajöttem a megyébe, közelebb a szüléimhez. Korai még azt kérdezni a fiatalembertől, hogy érzi magát a MOM-ban. Az első benyomások kedvezőek: — Egy műszakban dolgozom, a saját szakmámban. A fizetésem is megfelelő. Egyelőre bejárok Nagyecsedről. Idővel Mátészalkán szeretnék letelepedni. — Nálunk állandóan van felvétel, de azért nem alkalmazunk válogatás nélkül mindenkit — tájékoztat Zá- gonyi Lászlóné munkaügyi előadó. — Tavaly 380 új dolgozót véttünk fel, de legalább másfélszer ennyien jöttek. Akik előző állásukból kiléptek, valamint a vándormadarak hiába kopogtatnak nálunk. Főleg képesítés nélküliek jelentkeznek, akiket betanított munkásként tudunk alkalmazni. Pedig elsősorban marósokra, esztergályosokra, köszörűsökre lenne szükségünk. Felmondás — kényszerből Jelenleg több, mint 1300-an dolgoznak a MOM-ban. Az összetétel folyton változik. Hiszen nemcsak jönnek, hanem vannak akik elmennek. Tavaly 345-en'hagyták ott a gyáregységet. Gergely Sándor betanított munkás például kényszerűségből adta be nemrég a felmondását: — Öcsémékkel élek együtt, szabad időnkben nutriákat tenyésztünk. Most, hogy a sógornőm is munkába állt, az állatok gondozását nem tudjuk megodani. Ugyanis itt nálunk kéthetenként van műszakváltás.-t- Csak volt — szól közbe Zágonyiné. *- Május 10-től itt is hetenként váltják egymást a műszakok. Gergely Sándor arca felderül: ha így áll a dolog, akkor nem kell új munkahelyet keresnie. Felmondását visszamondta a betanított munkás. Zágonyiné szerint többnyire azok mondanak fel, akik eleve csak azért jönnek, mert valahol dolgozni kell. — Ez abból derül ki, ha a jelentkezőnek az sem fontos, hogy konkrétan mi lesz a feladata. A kilépők elsősorban a jobb kereset reményében, vagy a három műszak miatt mennek el, illetve családi okokra hivatkoznak. Pedig a MOM vonzó munkahelynek számít Mátészalkán és környékén. Törökné szerint azért, mert érdekes a munka, jók a munkakörülmények, s a keresetre sem lehet panasz. Házi Zsuzsa HATALMAS MONSTRUM a Rába Steiger és a rákapcsolt tárcsa. Aki közúton, személygépkocsiban ülve találkozik a gépsorral, megretten: „nem lenhe jó összeütközni vele”. Természetesen ez az érzés csak pillanatnyi. Követi mindjárt az a gondolat: nagy szolgálatára van az embernek minden ilyen munkaeszköz. Látva a mai mezőgazdasági technikát, technológiát, kitűnik: nagy utat tettünk meg a kis teljesítményű, egyszerű körmös traktoroktól, a mai nagy munkára képes gépóriásokig. Amennyire lenyűgöző mindez, oly mértékben okoznak gondot is. Nem csak milliókat érnek, de üzemben tartásuk, az üzemanyag, a karbantartás, nagyjavítás a költ-, ségvetésben ugyancsak milliós tétel. Igazában viszont nem ez a legfőbb gond. Beregi termelőszövetkezet elnöke közölte aggodalmát: a technika sok vonatkozásban ma előbbre jár, mint az ember. Példát is mondott'. A frissen javított traktorral kiment a földre egyik emberük és mert nem figyelt eléggé, egy óra alatt félmillió forintos kárt Okozott. Leégett a motor. Félmillió forint, valóban nagy kár. A traktorosnak ez közel tízévi fizetése, a gazdálkodásban viszont negyven hektár búza termésének a bruttó bevétele. Elég egy-két ilyen eset és a növénytermesztés már veszteségessé válik. De vajon csak a traktoros az oka mindennek? Helyesebb azt mondani: a felelősség megoszlik. Igazolja ezt a tiszavasvári Munka Tsz példája. Ott az értékes gépeket a legképzettebb emberre bízzák. Nem csupán kiválasztják, de nevelik, oktatják a gépek kezelőit. Ilyen alapon joggal mondhatta a párttitkár: náluk az emberek megtanulták a technikát, technológiát alkalmazni, becsülni. Szinte megkopott már a szó, annyiszor mondtuk: a mezőgazdaságban a tudomány és technika forradalmát éljük. De vajon elég-e, hogy ma már szép számmal vannak agrár szakemberek, és minden valamire való gazdaságban 100—150 millió forintot ér az eszközállomány? Ez bizony kevés a boldoguláshoz, ha nem járul hozzá az általános, a műszaki műveltség. Ma már egy traktorosnak, növényvédő szakmunkásnak is többet kell tudni, mint hajdan egy gazdatisztnek. Ehhez viszont tanulásra és tanításra van szükség. Ne sajnáljunk se időt, se pénzt, mert ha úgy sajátítjuk el a korszerű technikát, hogy néhány gépet ősz. szetörünk, az nagyon drága mulatság. Erre rámegy mindenünk, főként az a szerény nyereség, amit a gyenge termőképességű földünk adni képes. (seres) j z USA-kormányzat magas állású A hivatalnokainak állandó bizonykodásai sem magában az Egyesült Államokban, sem Nyugat-Európában nem csökkentették a szkeptikusok számát, akik nem tartják meggyőzőnek az arra vonatkozó érveket, hogy feltétlenül szükségünk van a neutronbomba gyártására. Valójában pedig ez tényleg annyira kell ez Egyesült Államoknak, hogy egyszerűen nehéz elképzelni, hogyan voltunk meg eddig nélküle. A neutronbomba a legnagyobb felfedezés azóta, hogy a fehér kenyér megjelent. Robbanásakor óriási sugárzás keletkezik, amely elpusztítja az embereket, de sértetlenül hagyja az ipari létesítményeket és a lakóépületeket. Eltérően a már meglévő atomfegyvertől, amely főleg a légnyomás és a hősugárzás következtében pusztít. „Minek nekünk a neutronbomba" — ezt a kérdést persze csak olyan emberek teszik fel, akik mindig akadályokat gördítenek a fejlődés elé. Ezért a kérdés figyelmet se érdemel, de én mégis válaszolok rá. Kell a neutronbomba, amennyiben totális háborút akarunk viselni idegen területeken. A neutronbomba biztosítja az egyensúlyt, amely arra kell, hogy visszatartsuk az oroszokat a Nyugat megtámadásától. Art Buchwald: Az értetlen nyugat-európaiak Azt várná az ember, hogy az európaiak végtelenül boldogok lesznek amiatt, hogy egy korszerűbb bomba gyártására térünk át, amely megölheti őket, de megőrzi valamennyi gyönyörű palotájukat és templomukat. Ám ahelyett, hogy azt mondták volna: „Köszönjük, Uncle Sam”, váratlanul azt tanácsolták nekünk, hogy minél mélyebbre ássuk el a neutronbombáinkat. Én így is tennék, s Utah államban hagynám a bombákat, de megnézném magamnak, hogyan fognak nélkülük ezek a hálátlan európaiak háborút viselni. Ha az a szándékuk, hogy megelégszenek a hagyományos atomfegyverrel, akkor nem tehetünk mást, mint hogy sikereket kívánjunk nekik. Ha azonban hirtelen valami erősebbre lesz szükségük, mindig lesz rá módunk, hogy emlékeztessük őket arra a hűhóra, amit akkor csaptak, amikor azt javasoltuk nekik, hogy neutronfegyverünket a földjükön helyezzük el. Ellenfeleink figyelmen kívül hagyják a legfontosabbat: mi nem azért gyártunk bombát, hogy háborút kezdjünk, hanem azért, hogy elhárítsuk. Ha az oroszok megtudják, hogy van neutron- bombánk, és készek vagyunk a bevetésére, nem fognak terveket szőni a Nyugat megtámadására. Persze ők is létrehozzák a saját neutronbombájukat... Addigra azonban minden valószínűség szerint mi már lézerfegyvert fogunk gyártani. Az a fontos, hogy egy lépéssel mindig megelőzzük az ellenséget. Nem akarom, hogy bárki is azt gondolja, hogy miután megfelelő mennyiségű neutronbombát halmoztunk fel, nyugodtan fogunk ülni a babérjainkon. Ez a fegyver, annak ellenére, hogy olyan heves vitákat váltott ki, nem egyéb, mint egy nehéz helyzetbe került közönséges gyalogsági parancsnok rendelkezésére álló kényelmes eszköz. Nem szabad, hogy zavarjanak a kiadások. Ha a bomba segítségével meg tudjuk óvni értékes ingatlanainkat a pusztulástól, a ráfordított költségek nyomban megtérülnek. (Zahemszky László fordítása) M. S.
