Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-12 / 109. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. május 12. Napi külpolitikai kommentár Két nap Portugáliában P ortugáliára két okból is a szokottnál jobban figyel Európa. Az egyik ok: keddre általános sztrájkot hirdetett a baloldali szakszervezeti központ, az Intersindical. A másik: szerdán Lisszabonba érkezik a római katolikus egyházfő. A két esemény között nincs ösz- szefüggés. Május elsején a portugál jobboldali kormány szolgálatában álló rohamrendőrök két munkást meggyilkoltak, több mint hatvan békés felvonulót megsebesítettek. A keddi munkabeszüntetést a brutális akció elleni tiltakozás jegyében hirdették meg. Azon sem lehet csodálkozni, hogy a felhíváshoz csatlakozó tömegek a transzparenseken és a sűrűn ismételt jelszavaikban a kabinet távozását követelték. Ami a pápa portugáliai látogatását illeti, a vatikáni diplomácia utazási naptárában már jó ideje bejegyzett dátumról van szó, II. János Pál ezúttal az egyik legkato- likusabb európai államban keresi fel híveit. Minden bizonnyal nagy pompával és tisztességgel fogadják majd az egyházfőt Lisszabonban, s a keddi sztrájk — az Intersindical törekvésének megfelelően — nem zavarja meg a magas rangú vendég látogatását. Azt azonban aligha tudja meg nem történtté tenni a hivatalos Lisszabon, hogy a pápa érkezésének szinte a küszöbén munkásvért ontottak Portugáliában. A katolikus hitét híven őrző Portugáliára az idei májusi ünnepen ez a dráma irányította a figyelmet. Bizony, az áprilisi forradalom vörös szegfűi már rég elhervadtak. A fasizmus megdöntését követő lelkes, forradalmi hangulat kifulladt a meddő vitákban, a pártközi viszályok közepette. Lisszabonban a jobboldali kormányzat lépésről lépésre meghátrálásra készteti a vívmányait védelmező baloldalt, a szervezett munkásságot. Az államosítások fokozatos megszüntetése, a földes- urak birtokainak visszaadása, a munkás-önkormányzat felszámolása, az alkotmány módosítására tett fokozatos lépések maguk helyett beszélnek. Kedd: a dolgozók általános sztrájkja, szerda: a pápa látogatása — két nap Portugáliában. Gyapay Dénes Lengyel helyzetkép Lengyelországban az utóbbi napokban ismét feszültté vált a helyzet. Előkészületek folynak különféle államellenes tüntetésekre, az országban röpcédulákat terjesztenek, amelyeken általános sztrájkra uszítják a lakosságot. A nyugati rádiók még a megmozdulások időpontját és forgatókönyvét is tudni vélik: ezeket lengyel nyelvű adásaikban közük, és ezzel is fokozzák a nyugtalanságot. Minderről a Trybuna Lu- du, a LEMP központi lapja számolt be keddi vezércikkében. Mint írta, egyes híresztelések szerint „komoly ösz- szetűzésekkel” is számolni kell, jelzések vannak arról is, hogy egyesek benzint halmoznak fel, rohamcsapatokat szerveznek, sőt megkísérlik megbontani a munkarendet az üzemekben. Ezek a csoportok támogatást kapnak a nyugati kommunistaellenes felforgató központoktól, mégpedig nem egyszer néhány, Varsóban akkreditált nyugati tudósító közreműködésével. Koordinált, jól összehangolt és megtervezett politikai kampányról van szó, amelynek értelmi szerzői a szükségállapot bevezetése előtti zűrzavart próbálják mindenáron visszaállítani Lengyelországban — hangsúlyozza a LEMP központi lapja. Meghalt Peter Weiss Hétfőn Stockholmban 65 éves korában elhunyt Peter Weiss író — jelentette be kedden a majna-frankfurti Suhrkamp kiadó. Peter Weiss 1934-ben hagyta el a náci Németországot, s előbb Csehszlovákiában és Svájcban élt, majd 1939-ben véglegesen Svédországban telepedett le. Regényei és színdarabjai mellett a nemzetközi hírnevet a „Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása” című színdarabja hozta meg számára. Az 1964-ben bemutatott színdarabot Magyarországon is nagy sikerrel játszották. Bárány Tamás: A fészek melege 43. „Gyilkos műholdak" Lépéshátrányban a diplomácia? Az amerikai légierő egyik korszerű, F—14-es harci repülőgépe — a törzs alatt jól látszanak az indulásra kész rakéták. (Fotó — AP — MTI — KS) A Reagan-kormányzat — sajátos, feje tetejére állított logikával — azt a nézetet vallja, hogy amíg a 80-as években nem fejezik be az amerikai hadászati rakétanukleáris csapásmérő erő minőségi átépítését, vagyis amíg nem lesznek ismét fölényben a Szovjetunióval szemben, nem lehet szó a fegyverkezési versenyt korlátozó érdemi megállapodásról. Szélesedő szakadék Dehát mit érhet el a washingtoni adminisztráció azzal, ha mostani ötéves programjában mintegy 1500 milliárd (másfél billió!) dollárt költ el a legkorszerűbb hagyományos és nem hagyományos harceszközök rendszeresítésére? Az úgynevezett hadászati „triád” — a szárazföldi telepítésű MX rakéták, a Trident-atomtengeralattjá- rók és a legújabb B—1-es bombázók — nagyarányú fejlesztése semmi esetre sem lesz képes tartósan megváltoztatni a hosszú idő alatt kialakult, megközelítően egyenlő hadászati erőviszonyokat. Azt a veszélyt azonban felidézheti -— és ennek mind több jelét látjuk —, hogy a Pentagon által kezdeményezett fegyverkezési verseny új formájával szélesedik a Gitta — aki önkiszolgáló szívélyességgel mustrálgatta a sarokban az italok ütegeit — most idesiet. — Hozta isten, Emőke! Nagyon vártuk már! Réz ránéz; arcán fancsali vigyor. — Röpültem! — mondja kényszeredetten. Újabb nevetés; Tibor a térdét veri, úgy mulat. Aztán sógorára téved a pillantása, aki komor arccal áll ott; az imént sem nevetett, k most sem nyílik mosolyra a szája. — No, Lalikám! — ver a vállára. — De csöndes vagy! — Az! mondja Kata is. — Alig hallani a hangod! — Talán treníroz... — dünnyögi Tibor. — Mire? — csodálkozik rá Mária. Tibor Katára sandít. — Mintaférj akar lenni... Minél némább vagy, annál tökéletesebb a házasság! Bocsánat! — s indul kifelé, mert csengettek. ★ Fülöp Gézával jön vissza. — Végre! — lép oda hozzájuk Kata. — Már azt hittük, nem is jön, kedves Géza. Fülöpnél szintúgy hatalmas csokor; a pohárszékre teszi, szertartásosan a háziasszony kezére hajol, majd a csokor után nyúl, s azzal együtt odalép a menyasszonyhoz. Átnyújtja a virágot Máriának, sok boldogságot kíván, aztán gratulál a szülőknek, a sógo- réknak, Szász igazgatónak, Gittának, és közben mint a tárgyalási mechanizmus és a reális 'megegyezés közti szakadék. Frontáttörés és „fékrendszer" A fő problémát voltaképpen az jelenti, hogy a hadi- ditechnikai „frontáttörés” általában előbb következik be, mint ahogy azt a gyakran évekig elhúzódó két- és több oldalú tárgyalás követni tudná. Ennek során mind nehezebben áttekinthető és ellenőrizhető a fegyverzetfejlesztés mindenféle „fékrendszere”. Vegyük szemügyre például az utóbbi időben lelassult, majd pedig stagnáló SALT-folyamatot. Noha már 1979 nyarán aláírták a SALT—2 szerződést, a washingtoni ratifikálás elmaradt, a hozzácsatolt, és egyes támadó harceszközfajták fejlesztésének tilalmát kimondó jegyzőkönyv érvényességi hatálya a múlt év decemberének végén lejárt. Azóta a Pentagon tábornokai és a mögöttük álló „héják” úgy érzik, szabad kezet kaptak. Az óceánon túl már mind többször hallani a 70-es éyek elején megkötött SALT—1. — a rakétaelhárító rendszereket korlátozó előírás — mellőzéséről. Ha majd ugyanis — érvelnek Amerikában — szolgálatba állítják az MXvízcsapból, folyik belőle a szó. — Gyerekek, óriási siker! Szervusz, Szász elvtárs! Kettőkor végződött az értekezlet a minisztériumban. Diadal! Szervusz, Emőkém! Expozémnak még az életben riem volt ilyen sikere. Végigtapsolták ! — Éljen! — tapsol Réz Ernő. — Háromszoros hurrá a vállalat díszoszlopának! Fülöp ránéz; ajkán fanyar mosoly. — Emőkém, megkérhetnélek, hogy ezt az oszlop-dolgot ne említsd többé? Még félreérthetik! Különösen egy főkönyvelő szájából!— Miért?.— néz rá Réz. — Tudod, kiket hívnak másutt oszlopnak? — Nem én! — Akik keveslik a fizetést, osz’lopnak! Réz harsányan fölnevet. — Ez jó! Hahá! Ez nagyon jó! — Hirtelen elkomorul. — Ez nagyon hülye szójáték, öregem! Gitta kikattintja a kézitáskáját, előveszi az összehajtott papírlapot. — Főmérnök úr, az ünnepi beszéde! A férfi arcán elragadtatott mosoly. — 'Nahát! Hogy maga milyen figyelmes, Gittácska! Nézze, csakugyan odabent felejtetem volna? De a maga mindenre kiterjedő figyelme ... Régóa mondom, hogy maga a titkárnők gyöngye! (Folytatjuk) eket, silóik védelméről gondoskodni kell. A fegyverkezés lépéselőnyét a diplomáciával szemben, más tények is igazolják. A Nyugat-Európába szánt, rendkívül pontos amerikai Pershing—2-es rakéta és a robotrepülőgép (cirkáló rakéta) kipróbálása és tömeg- gyártásának előkészítése ugyancsak megelőzte a múlt év végén Genfben kezdett szovjet—amerikai eszmecserét. Sőt, a NATO-tanács több mint egy évvel a tárgyalás előtt — 1979 decemberében — már döntött az „euroha- dászati harceszközökről”. Ha — mint mondják — 1983 őszéig nem sikerül kompromisszumot kötni a közepes hatótávolságú európai rakéta-atomfegyverek számának csökkentéséről, a határozatot a NATO előreláthatóan végrehajtja. S itt következik a diplomácia újabb dilemmája. A tapasztalat egyértelműen bizonyítja: ha bármilyen új fegyver egyszer már rendszerbe kerül — ide sorolható a neutronfegyver is —, sokkal nehezebb elérni a kivonását, mint alkalmazásának eltiltását. „Kisajtó" a világűrbe Az Egyesült Államok egyelőre nem akar semmiféle, a leszerelést előmozdító lépést tenni. Ellenkezőleg. A fegyverkezési hajszát igyekszik a világűrre kiterjeszteni. A kozmoszba telepítendő irányítási rendszer kikísérletezésére az űrrepülőgépek fedélzetén elhelyezett lézer és más fegyverek — például a „gyilkos műholdak” — kifejlesztésére irányuló igyekezet jól érzékelteti a Pentagon célját. Egy régebbi nemzetközi megállapodás tiltja ugyanis a nukleáris eszközök űrbéli elhelyezését, ez a tilalom azonban nem vonatkozik az egyéb, merőben új típusú fegyverek Föld körüli pályára állítására. A példa egyértelműen szemlélteti, hogy a fegyverkezéskorlátozási tárgyalások és szerződések politikai gépezetének fordulatszámát az adott szférában messze meghaladja a hadi- technikai forradalom rendkívüli felgyorsulása. A zöld asztalnál ülő diplomaták és katonai szakértők ma már tehát új helyzetben vannak. Komplikálja dolgukat, hogy az új tényezők gyakran fel sem mérhetők tudományos pontossággal. A diplomácia lépéshátránya, s nyomában a bizalmatlanság, kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Ilyen bonyolult helyzetben mindennél inkább szükség van az érintett hatalmak nagyfokú önmér$éklésére, az érdekek kölcsönös figyelembe vételére, a katonai-hadászati egyensúly fenntartására. Serfőző László ny. alezredes. Pest megyében vételt könyvelhettek el, nyereségük meghaladta a 194 millió forintot. Losonczi Pál ezután megtekintette a Buda- tej üzemet, amelyet a Sasad Tsz tíz gazdasággal közösen hozott létre, hogy a főváros melléki budai járást ellássák tejtermékekkel. A látogatás következő állomása a közös gazdaság műszer- és elektronikai részlege volt, az itt dolgozók évente mintegy százmillió forint értékű műszert, berendezést készítenek a mezőgazdaság számára, a különböző kutató- intézeteknek. Losonczi Pál Pest megyei programjának első napján végezetül a Sasad Tsz központi dísznövénytermesztési telepén folyó munkával ismerkedett. Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, : a Népköztársaság Elnöki Ta- : nácsának elnöke kedden két- i napos látogatásra Pest megyébe érkezett. A megyei 1 pártbizottság székházában Cservenka Ferencné első : titkár, Mondok Pál, a Pest Megyei Tanács elnöke és a megyei pártbizottság titkárai fogadták. ■ A VI. ötéves terv és a XII. pártkongresszus határozatainak eddigi megvalósításáról a megye politikai, gazdasági és kulturális életéről, szociá- , lis helyzetéről Cservenka Ferencné tájékoztatta az Elnöki Tanács elnökét. Egyebek között elmondta: a megye ipari és mezőgazdasági üzemeinek többsége az elmúlt esztendőben jövedelmezően és nyereséggel gazdálkodott. Az ipar termelési értéke a tervezett tíz százalékhoz képest egy-két százalékkal gyorsabb ütemben növekedett. A nagyüzemi gazdaságok termelési értéke tizenkét százalékkal haladta meg 1981-ben az előző évit, ezen belül a hústermelés három százalékkal, a tejtermelés pedig mintegy tíz százalékkal növekedett. 1982-ben tovább folytatják a megye ipari üzemeiben a termékszerkezet korszerűsítését, támogatják az export növelését, a takarékosabb termelést szolgáló kezdeményezéseket. A mezőgazdaságban a gazdálkodás feltételei, a szakember-ellátottság és a fejlesztési források lehetővé teszik, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok termelési értéke tíz százalékkal, az árutermelés négy-öt százalékkal növekedjen az idén. Az eredményes munkát tükrözi, hogy tavalyi teljesítménye alapján negyvenhat ipari és mezőgazdasági egység kapott kiváló címet. A megyei pártbizottság első titkára szólt a megye agglomerációs településeinek gondjairól, s azok megszüntetésére tett intézkedésekről is. Az Elnöki Tanács elnöke a tájékoztató után — a megye vezetőinek kíséretében Budaörsre látogatott, ahol megtekintette az új lakótelepet, majd felkereste a Sasad Termelőszövetkezetet, ahol Czin- czok György, a közös gazdaság elnöke fogadta, s számolt be a szövetkezet munkájáról. Elmondta, hogy tavaly csaknem kétmilliárd forint árbesett; egy selyempapírba burkolt palackot emel ki az aktatáskából, a táskát bekat- tintja, fölegyertesedik. — Tudod, az úgy volt — kezd hozzá ravaszkás mosollyal —, hogy csütörtök a ti napotok, ugye... Igen ám, de amilyen feledékeny vagyok újabban, mindent ösz- szecserélek ... És nem mertem időpontot adni neki, mert mi van, ha csütörtököt mondok ? Tibor — dolgozik már benne a sok kóstoló! — teli szájjal hahotázik. — Nem vagy te elveszett ember, öregem! Réz szerényen meghajol. — Ezt még a népi ellenőrök sem mondhatják! Odabent az új vendég Máriához lép, szertartásosan meghajol. — Réz Ernő vagyok, szeretettel üdvözlöm. — Szotyori Mária — nyújtja kezét Mária. Az új vendég gyöngéden megfosztja papírbörtönétől az üveget, amelyet eddig bal kezében szorongatott, s átnyújtja a menyasszonynak. — Helyettem, kis virág! Illetve: helyetted, kis virág! Melegen gratulálok! — Igen köszönjük — nézi meglepve Mária a szokatlan virágcsokrot: egy üveg francia konyakot. — Az illata miatt vettem — humorizál Réz Ernő. — Ennek a szagát szeretem legjobban az összes virágillat közt! A vendégkoszorú nevet. Odakint kopogtak, Tibor csak úgy hallja meg a szerény jelzést, hogy éppen kint van a konyhában jégkockákért. — Megint csak torkában dobog a szíve, amint ajtót nyit, de — háüstennek! — megint nem az apja. Réz Ernő liheg a küszöb túloldalán, kezében aktatáska. — Nagyon elkéstem, Tibikéin? — Ó — nyújtja kezét amaz. — Még nincs is itt mindenki. — Megnyugtattál! — sóhajt boldogan Réz, és az aktatáskáját kezdi bontogatni. Tibor közelebb hajol hozzá. — Mi van Gittával, Emőkém? A másik ránéz. — Mi volna? Szépen őszül. Tibor kacsint. — Volt aztán fent nálad? Réz megtalálta, amit kere-
