Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 1982. május 1. Régi május elsejék Szabolcsban I fjegannyi egyéni tragédiát, országok gazda- ||fal sági életének összeomlását hozta magával a két világháború közötti nagy gazdasági világválság. 1929—1933 között megyénkben is ezrek voltak munka nélkül, s közadakozásra, segélyakciókra utalva tengették életüket. Nem véletlen, hogy a gazdasági pangás éveiben fellendült az elnyomottak mozgalma, har- ciasább követelések hangzottak el a május elsejei felvonulásokon. Természetes, az elégedetlenség megnyilvánulásai nem korlátozódtak a munkásosztály nemzetközi ünnepére. A nehéz hitel- és értékesítési viszonyok, a termények alacsony árai miatt válságos napokat élt át Szabolcs mezőgazdasága. „Mindenütt csak a panasz hallatszik” — írta 1929. évi jelentésében az alispán. „ ... a munkásság hangulata nyomott, tele van a falu panasszal, s a munkásság részére munkaalkalom... feltétlen sürgős ...” A válság nem kímélte a kisbirtokosokat sem. Sok gazda ment tönkre, a birtok árverésre került. Eladó föld volt akkoriban elég, annál kevesebb vevő. Egy- egy nagyobb, több holdas adásvétel szenzációszámba ment. „... a kisgazdák egy része 1931. év őszén vetőmag nélkül, áz 1932. év tavaszán pedig kenyérmagvak nélkül van, s az általános elszegényedést igazolja, hogy az 1—5 holdas kisgazdáknál kórházi ápolási költség, s más behajtási eljárások során lefoglalható ingóságok hiányában az eljárás túlnyomó részben nem vezet eredményre.” Olvashatjuk a kisvárdai főszolgabíró 1932. április 1-én kelt jelentésében. Csökkentek a napszámbérek. Míg 1930 nyarán az átlagos férfi napszámbér 268 fillér volt, úgy két év múlva csak 172 fillért fizettek ugyanazon munkáért. Kezdetben kirívónak számító esetek általánossá váltak. Egyes községekben a lakosság nagy része répával és tökkel tartotta fenn magát. Más helyekről arról érkeztek hírek, hogy sem petróleum, sem gyufa és sem más — aránylag olcsó cikk — nem volt a háztartásokban. Szükséget szenvedtek tüzelőből is. A gyerekek hiányos ruházatban „télen a kunyhókba összebújva, egymást így melegítve nőnek fel.” Terjedt a kivándorlási mozgalom. 1929 januárja és decembere között 1055 szabolcsi kért útlevelet Kanadába, az Egyesült Államokba, Dél-Amerikába és más külföldi államokba. A következő év tavaszán a kérelmezők száma megközelítette a négyszázat. A nyomorgók kérelmei özönével árasztották el a hatóságokat. 1931 novemberében 118 nyíregyházi kisiparos a polgármesternek írt: „Méltóztasson bennünket, iparosokat élelmezéshez és tűzifához juttatni, lakbértartozásunkat pedig segélyezéssel kiegyenlíteni!” A messzebbre látó, szervezett munkások nem érték be ennyivel. Elégedetlenségüknek más módon is jelét adták. A munkanélküliek felvonulására 1929—30 telén az ország több városában, így januárban Nyíregyházán is sor került. 1930 tavaszán pedig viharos hangulatú népgyűlés miatt ülhettek ráncok a városatyák arcára. A kedvezőtlen jelek miatt a belügyminiszter május 1-re különlegesen szigorú „közbiztonsági” intézkedéseket foganatosított. Mindenfajta felvonulást, gyűlést megtiltott. A tilalmi idő április 27-től május 4-ig tartott, és készenlétbe helyezték a katonaságot is. Állandó távbeszélő szolgálat volt, a helyi hatóságok vezetői nem hagyhatták el hatóságuk területét, május elsején pedig az egész napol hivatalukban töltötték. A gyűléseket május 4. után sem engedélyezték. Erre utal a szigorúan bizalmas körlevél részlete is: „gyűlések tartására a mai súlyos gondterhes időkben csak a legindokoltabb esetekben adassék engedély.” 1930. szeptember 1-én Nyíregyházán is tömegtüntetés volt. Fellendült a szociáldemokrata párt vidéki szervezkedése. A megyeszékhely közvetlen közelében, Borbányán feltűnő szocialista agitátorokból már az 1930-as alispáni jelentés is említést tesz. „Természetesen intézkedés történt — tette hozzá az alispán — a hasonló kísérletek megakadályozására, s hiszem, hogy vármegyénk lakosságának józansága magábavéve is elég lesz az ilyen kísérletek meghiúsítására.” A szervezett megmozdulások 1932 tavaszán érték el a tetőpontot. Február 5-én Szabolcs megyéből a csendőrök azt jelentették, hogy az aratómunkások Ibrány és Paszab községekben, a herceg Odescalchi-urada- lomban megtagadták az aratószerződések aláírását, mondván: „Szerződést aláírni felesleges: nyáron jön a szovjet és közösen aratnak.” Ugyanazon év április 7-re a szociáldemokrata párt országos küldöttségjárást szervezett. A küldöttségek, amelyek Budapesten a miniszterelnökhöz,, helyileg a főszolgabíróhoz, illetve a főjegyzőhöz fordultak, követelték a statárium eltörlését, az általános titkos választójogot, új választásokat. A küldöttek több helyen a hatóság ellenállásába ütköztek. Balmazújvároson és Nyírturán fegyverek is dördültek. nép elszántsága tehát túlment a megalkuvó pártvezetőség elképzelésén. Az illegális kommunista sajtó Nyírturát és Balmazújvárost, mint a magyar falu ösztönös forradalma- sodásának új szakaszát köszöntötte. A ’ kommunistákon múlik, * hogy „a falu munkanélküli proletárjai, maréknyi földjükről, viskójukból kiűzött szegényparasztjai, s a súlyos adóterhek alatt nyögő középparasztság alapvető rétegei megtalálják a válságból kivezető forradalmi utat.” A tetőpontot azonban nem követte, gyors, látványos eredményeket hozó folytatás. Peyerék, megijedve a következményektől, május elsejével kapcsolatban leszerelő hangú levelet küldtek szét a pártszervezetekhez. Csak majálist javasoltak, azt is hatósági engedéllyel. Az ettől balra álló szervezetekre erős hatósági nyomás, üldözés várt, amivel szemben gyengének bizonyultak. A fél évszázaddal ezelőtti tavasz mégnem válthatta valóra az elnyomottak reményeit. Reszler Gábor v • • ■ J jtr m m M W m f •• m ■■ _ _ ran fiicv qszgkgqgk fölött... Beszélgetés dr. Eckhardt Sándor professzorral „A modern daganatterápia sok betegen tud segíteni, de eszközeit időben kell alkalmazni és igénybe venni. Ilyenkor a daganatos betegek mintegy 30—40 százalékát véglegesen meg tudjuk gyógyítani és a betegek 60—70 százaléka tartós remisszióba [a kórtünetek ideiglenes megszűnése, vagy csökkenése, átmeneti javulás] hozható.” (Dr. Eckhardt Sándor: Modern daganatterápia című könyvéből) A közelmúltban a megye onkológiai ellátásáról tájékozódott, a gondokkal, feladatokkal ismerkedett Nyíregyházán dr. Eckhardt Sándor, az orvostudományok kandidátusa, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója, a Nemzetközi Rákellenes Unió, számos nemzetközi onkológiai folyóirat szerkesztő bizottságának tagja, akinek rendszeresen jelennek meg tanulmányai a nemzetközi szaklapokban, a daganatos megbetegedésekkel foglalkozó nemzetközi tudományos tanácskozások állandó résztvevője. A hazai és nemzetközi rákellenes küzdelem élvonalában dolgozó orvos, tudós, professzor, több szakkönyv szerzője válaszolt munkatársunk kérdéseire. Mindennapi félelmeink között az első helyek egyikén áll a rák, amelytől — kimondva vagy kimondatlanul — rettegünk. Mennyire megalapozott ez a félelmünk? Hol áll ma a rák más betegségekhez vi- szonytíva a halálozások sorrendjében? — Hazánkban, mint Európa más országaiban is, ahol hasonló a civilizáció, illetve a technikai fejlettség szintje, a rák a második helyen áll a halálozások sorrendjében. Ez a tendencia, a tapasztalatok szerint, a civilizáció előrehaladásával tovább erősödik. Külön figyelemre méltó, hogy a halálokokat illetően a 30—50 év közötti nőknél az első helyet foglalja el, ami önmagában is jelzi a nők veszélyeztetettségét és a tennivalókat', .. — Hol áll ma a világban a rákkutatás, milyen irányú ez hazánkban, hogyan vesz részt Magyarország a KGST-n belüli kutatómunkában? — Közismert, hogy világszerte nagy összegeket és kutatási energiákat fordítanak a rákellenes kutatásokra. Hazánk 1975-ben kötött együttműködési egyezményt a KGST-országokkal, a kutatásokat tíz területre osztották fel. Hazánk feladatul kapta a rákellenes gyógyszerek kutatását, melynek a koordináló szerve az Országos Onkológiai Intézet. — A világon a kutatásokat három nagy csoportra lehet osztani. Az első az elméleti kutatások területe, amely a rákkeltő hatásokat, főként a környezeti és egyéb ártalmakat vizsgálja. A második a klinikai kutatások területe, ahol a munka a diagnosztikára, a betegség felismerésére és az azt megelőző állapotok felkutatására irányul. Idetartozik a terápiás kutatómunka is, amely a gyógyítás lehetőségeit» módszereit, eszközeit igyekszik feltárni. A harmadik nagy téma annak a kutatása, vajon az adott területen, milyen rendszerességgel fordulnak elő a daganatos betegségek. — Hazánkban ezek közül a terápiái kutatások emelhetők ki. Elsősorban a rákellenes gyógyszerek kutatását kell említeni, amely a magyar gyógyszeripar hagyományaival, fejlettségével és elért eredményeivel függ össze. De a rákkutatás elméleti kérdéseinek tisztázásában is értünk el eredményeket — Megvannak-e a korai felismerés lehetőségei, amikor a rákszűrés nem kötelező, az orvosok túlterheltek? — Miután a rák hosszú évek során fejlődik ki, így elegendő idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy korán a tünetmentes időszakban felismerjük. Ez a szűrési tevékenység lényege. Erről röviden annyit: ma még a megA megyei onkológiai gondozó laboratóriumában Huszár Ilona és Takács Etelka citológiai asszisztensek sejtet vizsgáinak. lévő szűrőkapacitást sem használják ki a leginkább érdekeltek, a nők. Ennek ellenére mind több, úgynevezett előszűrő asszisztenst képezünk ki, akiknek száma jelenleg 200, a hatodik ötéves tervben viszont eléri számuk a 400-at. így lehetővé válik valamennyi nő szűrése, illetve a szűréseket kötelezővé is tehetjük. — Megfelelőnek tartja-e az orvosok onkológiai felkészültségét, szemléletét? Milyennek ítéli meg a gondozó- hálózat személyi és tárgyi feltételeit? A 600 ezer lakosú Szabolcsban egyetlen főhivatású onkológus szakorvos van. Milyen benyomásokat, tapasztalatokat szerzett mostani látogatása során? — Az onkológus orvosok felkészültségét Jónak ítélem meg. Biztató jelenség, hogy a fiatal orvosok körében mind jobban sikerül népszerűsíteni a szakmát. Rendszeresek egyébként a továbbképzéseink, melyekben Szabolcs- Szatmár megye vezető szerepet tölt be, éppen a közelmúlt napokban rendezték meg a nyolcadik onkológiai napokat, amelynek témája a hasnyálmirigyrák volt. — Hogy kevesen vannak, ez országos jelenség, nem csak Szabolcs-Szatmárban, hanem például Pest megyében is hasonló gondokkal küzdenek. Mindezek mellett sajnálatos, hogy egy 600 ezer lakosú területnek nincs több onkológus szakorvosa. Megismerve azonban a megye vezetőinek elképzeléseit, örömmel mondhatom, hogye hiányosságok kiküszöbölésére megfelelő tervek készültek. A jövő elképzelése, hogy Kisvárdán és Mátészalkán onkológiai gondozó létesül, s így biztosítható lesz a két terület ellátása, amely eddig egy rendelés terheként jelentkezett. — A távlati elképzelés a megyében egy onkológiai utókezelő osztály felállítása is. A megye vezetőivel folytatott személyes megbeszélések során — Tisza László megyei tanácselnök, Magyar János megyei főorvos, Vágvölgyi János megyei kórházi főigazgató és Juhász Lajos megyei onkológus főorvos — az a meggyőződésem alakult ki, hogy a megyében nagyon pozitív elképzelésekkel rendelkeznek a daganatos betegségek ellátásának javítására. — Hogyan nézzünk szembe a mindnyájunkat fenyegető betegséggel, hogy ne féljünk annyira tőle, de ne is becsüljük le? — A közvélemény tudatáéban a rákbetegség - torzult képben tükröződik vissza. A rákos halálozás gyakorlatilag megegyezik az ismertetett szívinfarktus halálozási arányával. A különbség az, hogy a rákban elhalálozókról tud a közvélemény, a gyógyulásról már nem, míg a szívbetegségeknél ez fordítva van. Ezért a rák a közvélemény szemében feketébb tónusokkal jelentkezik, mint más betegségek. Ezért is nem lehet erről eleget szólni. — Igaz, hogy gyakori beszédtéma a rák, de kisebb a veszély, hogy néhány hi- pochondert nevelünk, sokkal nagyobb a kockázata annak, hogy egy időben felismerhető és gyógyítható daganatos betegség felderítését elmulasztjuk. Véleményem szerint a neurotikusok egy törpe csoportja miatt a nagy többségtől nem szabad megvonni a gyógyulás esélyeit... — Ezért is kell hangsúlyozni, hogy a daganatos betegségek elleni küzdelem nem csak orvosi, hatósági feladat, hanem mindenki kötelessége, beleértve a különböző társadalmi szervezeteket, melynek tagjai sokat tehetnek környezetükben, személyes példamutatásukkal a szűrésekre való mozgósítással, a daganatos betegségek kifejlődését elősegítő életmód — alkohol, dohányzás, stb. — fokozatos megváltoztatásával. — Lehetségesnek tartja-e, hogy az ezredfordulóig sikerül érdemi eredményeket elérni a rák elleni küzdelemben? — Nemrég ilyen jellegű nemzetközi értekezleten vettem részt az NDK-ban, ahol a rákgyógyítás kétezerig történő prognózisának kidolgozása volt a napirend. A résztvevők arra a megállapításra jutottak; valószínű még az évezred végéig mintegy másfél, két százalékkal emelkedni fog a meggyógyított betegek száma. Nem látszik utópiának az a megállapítás, hogy az ezredfordulóig a daganatos betegségek kétharmadát teljesen meg tudjuk gyógyítani. Ez csak nemzetközi összefogással, a tapasztalatok összehangolásával érhető el. Mivel a rák létrejöttében nem egy, hanem több tényező játszik szerepet, és egyénenként más és más a betegség megjelenése, a különböző tényezők együttesen válthatnak ki mai tudásunk szerint rákos megbetegedést. Ezért nem várható, hogy egy zseniális feltaláló egyik napról a másikra megtalálja a nagy titkot. — ön sohasem érzett félelmet? Pszichésen milyen védettséget szerezhet az emberi hogy' ne gyötörje a .féle- ., lem? — Nem állíthatom, hogy soha nem volt, vagy nincs bennem félelem. Munkatársaimmal naponta szembetaláljuk magunkat e betegséggel. Valójában úgy érezheti magát az ember, mint amikor át kell menni egy hídon a szakadék felett, de tudja, a hídnak csak az egyik oldalán van korlát. — De mivel az egyik oldalon mégis van korlát, bízni kell, hogy átjut... — Bárhogyan is van, az ember akkor tud, véleményem szerint, együttélni a veszéllyel, ami létezik, ha tudja, hogy mindent megtett annak elhárítására. Éppen ezért nem szűnünk meg felhívni a.figyelmet; kerüljük a veszélyt, az olyan életmódot, amelynek káros hatásai közrejátszhatnak létrejöttében. a betegség Páll Géza MÁJUS. (Németh Endre grafikája) KM
