Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-09 / 107. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. május 9. Harckészültségben A Falkland- (Malvin)-szigetekkel kapcsolatos válság ügyében a jelek azt mutatják, hogy a hallgatólagos tűzszünet után ismét kiújulnak a harci cselekmények. (Kelet-Magyarország telefotó) Események címszavakban HÉTFŐ: Az első tengeri csata a Falkland (Malvin)-szigetek körül: egy brit atomtengeralattjáró elsüllyeszti a Belg- rano tábornok nevű argentin cirkálót, a későbbi vissza­vágás a Sheffield romboló elpusztítását jelenti — Rendzavarási kísérletek több lengyel városban KEDD: Magas szintű szovjet—nicaraguai tárgyalások Moszkvá­ban — Amerikai és szovjet nyilatkozatok a lehetséges csúcsértekezletről — Az izraeli parlament határozata a települések változatlan fenntartásáról SZERDA: Az indonéziai választások megerősítik a Golkar kormánypárt helyzetét — Nagyarányú kormányátalakí­tás Kínában — Írország a Biztonsági Tanács összehívá­sát sürgeti a falklandi válság ügyében CSÜTÖRTÖK: A NATO hadügyminiszter! csoportjának brüsz- szeli ülésén a fegyverkezési kiadások emelését java­solják — Az olasz kereszténydemokraták kongresszu­sán De Mitát választják meg új főtitkárként PÉNTEK: A csehszlovák külügyminiszter Bécsben, a francia külügyminiszter Szófiában folytat megbeszéléseket — Spadolini olasz kormányfő bonni látogatása — Husszein jordániai király Egyiptom visszatérését sürgeti az arab táborba — Bush amerikai alelnök Pekingben SZOMBAT: Eltemetik a rejtélyes körülmények között repülő­szerencsétlenség áldozatává lett algériai külügyminisz- * tért — Az ENSZ-főtitkár közvetítési kísérletei, London fenyegető katonai lépései Falkland-ügyben Á hét három kérdése O Milyen új fejlemények történtek a Falkland (Malvin) -szigetek egyre mé­lyülő válságában? Ügy lát­szik kis szigetek is okozhat­nak nagy válságokat. Ami­kor a brit sajtó néhány hete feltette a kérdést a címolda­lakon: „meghalni a Falklan- dokért?...” — kevesen vet­ték komolyan ezt a monda­tot. Pedig bekövetkezett, s a héten fellángolt ellenséges­kedések két hajó, valamint számos repülőgép pusztulá­sát, mintegy háromszáz em­ber halálát eredményezték. (A veszteséglisták, akárcsak az iraki—iráni háború front­jairól érkező hadijelentések, meglehetősen ellentmondóak, nehéz kihámozni a hiteles adatokat.) A harci cselekmények egy­szerre jelentettek mindkét kormánynak siker- és ku­darcélményt. Nyilván ez a magyarázata annak, hogy a hét második felében nem ér­kezett jelentés újabb össze­csapásról, viszont a diplomá­ciában is nagy volt a hul­lámzás. Kedvező jelnek te­kinthető, hogy a kizárólagos amerikai közvetítés, majd egy amerikai—perui kísérlet nyomán nagyobb szerepet kapott az ENSZ, a főtitkár kompromisszumos javasla­tait általában mindkét érde­kelt fővárosban tárgyalási alapnak tekintik. Ugyanak­kor De Cullear terve meg­kerüli a legtöbb vitát kivál­tó szuverenitás kérdését, s ez a hiány egyelőre óvatos­ságra int. A tárgyalási kísérletekkel egyidőben azonban újabb brit fenyegetőzés történt, a blokádövezet kiterjesztésé­nek formájában. Brit értel­mezés szerint, ha az argen­tin hadihajók elhagynák a parti vizeket, akkor ez jogot formálna megtámadásukra. Angol lapok olyan kombiná­ciókat közöltek, hogy a flotta a Május 25. nevet viselő egyetlen argentin repülőgép- anyahajó kilövését tervezhe­ti, mivel ez megváltoztatná az erőviszonyokat a légtér­ben. (A sors iróniája, hogy a repülőgép-anyahajó eredeti­leg angol volt, Argentína úgy vásárolta meg.) A katonai szakértők esetleges ellenlé­pésként a brit tartályhajók megsemmisítésének lehető­ségét vetik fel, hiszen ez megbénítaná a flottatevé­kenységet. Hangsúlyozzuk mégegyszer: latolgatásról van szó, s remélhetőleg nem kö­vetkezik el a háború eszka­lációja. Mindenesetre jel­lemző lehet, hogy a diplomá­ciai erőfeszítések a súlyos katonai fenyegetések árnyé­kában folynak ... © Milyen nyilatkozatok hangzottak el a lehet­séges csúcstalálkozó ügyé­ben? A lecke változatlanul fel van adva és sportnyelven szólva a labda az amerikai térfélen található: Moszkva és Washington tervezett csúcstalálkozójáról van szó. Reagan elnök a héten ismét nyilatkozott, ezúttal nem tért ki egy őszi, októberi magas szintű párbeszéd elől, az eu­rópai színhelyet sem vetette el. (Leonyid Brezsnyev ko­rábbi Pravda-nyilatkozatá- ban Finnországot és Svájcot, Ronald Reagan most Auszt­riát vagy Írországot említet­te, a jelek szerint a találkozó helye nem fog áthidalhatat­lan problémát okozni.) Az amerikai kijelentések­ben azonban változatlanul kevés szó esik a legfontosabb tartalmi követelményről: egy esetleges találkozót gondosan és alaposan elő kell készíte­ni, nem lehet szó rögtönzé­sekről. A nemzetközi helyzet mai állapotában egy magas szintű összejövetel eredmény­telensége- csak fokozná a bi­zalmatlanságot és rontaná a kelet—nyugati viszonyokat. Ezért is él gyanúperrel a vi­lág, hogy az amerikai elnök változatlanul felveti egy jú­niusi New York-i, ENSZ-beli összetalálkozás szükségessé­gét. Arról azonban soha nem történt bejelentés, hogy a szovjet államfő New Yorkba szándékozna utazni, s ezt a kérdést érintve, Jurij Zsu- kov, a Pravda ismert publi­cistája a héten megjegyezte: sokkal komolyabb dologról van szó, semmint a két veze­tő félórás összefutásáról az ENSZ-palota első emeleti ká­vézójában ... Mindenekelőtt Washing­tonban kell tisztázni: alibi­javaslatokra van-e szüksé­gük, amelyek eleve nem va­lósulhatnak meg, vagy kény­telenek voltak valóban felis­merni, hogy megfelelő körül­mények között tárgyalásokra van szükség. Ha az Egyesült Államok részéről igazi tár­gyalási szándék mutatkozik — mivel az építő jellegű szovjet hozzáállás közismert —, megnyílhat az út egy esetleges csúcstalálkozó irá­nyába. O Mi jellemezte a len­gyelországi helyzet ala­kulását? A május elsejei ün­nepségeken, a városokban és falvakban, mintegy hatmillió lengyel dolgozó vett részt, az ünnepet követő munkana­pokon zavartalan termelő te­vékenység folyt minden üzemben, enyhítettek a szük­ségállapot több előírásán, s hétfőn, az első lengyel alkot­mány meghirdetésének év­fordulóján a parlament, a Szejm egységfelhívással for­dult az ország lakosságához. A konszolidációval biztató tények mellett azonban súlyos rendzavarásokról is hír érke­zett. Hétfőn és kedden több lengyel városban utcai tün­tetések zajlottak, főként kö­zépiskolások és főiskolai hall­gatók részvételével, akiket el­lenforradalmi erők és nyuga­ti hírközpontok fel tudtak használni saját céljaik érde­kében. A következményekkel nem törődve, szerettek volna olyan látszatot kelteni, hogy a konszolidáció nem halad előre s egyúttal újabb ürü­gyeket kívántak szolgáltatni a lengyel belügyekbe való külső beavatkozásra. A zavargásokat megfékez­ték, a zűrzavart nem sikerült általánossá tenni s külön hangsúlyozni érdemes, hogy egyetlen üzemben sem történt sztrájkmegmozdulás. A kor­mány képviselői bejelentet­ték: nem hagyják letéríteni Lengyelországot a határozott szocialista megújulás útjáról, folytatják a szükséges re­formintézkedések megvaló­sítását, ugyanakkor átmeneti­leg elkerülhetetlenné vált a szükségállapot néhány terüle­ten történő megszigorítása, például az elrendelt enyhíté­sek egynémelyikének vissza­vonása. (Nem általánosan, hanem azokban a helységek­ben, ahol a zavargások tör­téntek.) A rendteremtés sike­res folyamatában fel kellett lépni a rendbontók utóvéd­harcaival szemben is ... Réti Ervin A Győzelem Napján M ájus 9-e a Győzelem Napja. A szovjet naptárak­ban ezt a dátumot piros színnel írják. A sok- nemzetiségű Szovjetunióban nincs egyetlen olyan család, ahol ne emlékeznének meg róla— büszkeséggel, bánattal. A háború, amelyet a hitleri Németország a Szov­jetunióra kényszeritett, a szovjetek országának egyik legnehezebb megpróbáltatása volt. A fasiszta Németor­szág meg akarta semmisíteni a világ első szocialista ál­lamát. Hitler ide irányította a Wermacht szárazföldi csapatainak több mint 80, a légierők 90 százalékát, ve­lük több ezer páncélost és löveget. A támadás ereje iszonyú volt, a szovjet nép azon­ban hitt a szocialista rend erejében, a kommunista pártban. A Szovjetuniónak kellő anyagi tartaléka volt. A párt központi bizottsága, a legfelső tanács és a nép­biztosok tanácsa megalakította az Állami Honvédelmi Bizottságot. E rendkívüli szerv kezében összpontosult a teljes hatalom. Az országot egységes katonai táborrá ko­vácsolták. A szovjet hadiipar 1942 második felétől több harckocsit, repülőgépet, löveget és más fegyvert gyár­tott, mint Németország. 1941 decemberében, a moszkvai csatában, a szovjet katonák eltemették a hitlerista villámháború tervét és szétoszlatták a német fasiszta hadigépezet legyőzhetet­lenségének mítoszát. Egy év múlva a sztálingrádi csata, majd 1943 nyarán a kurszki ütközet után a hadászati kezdeményezés a szovjet katonai vezetés kezébe került. A szovjet csapatok 1944-ben az ellenséges csapatokat kiűzték az ország területéről és megalapozták más euró­pai országok felszabadítását. A fasizmus ellen folytatott harcban nem voltunk egyedül. Emlékszünk rettenthetetlen küzdőtársainkra, a megszállt országokban szervezett ellenállás hőseire. Nem felejtjük el szövetségeseink katonáit. De tudjuk, hogy a háború terhének zömét a szovjet katona viselte. A Szovjetunió az elmúlt háborúban 20 millió fiát és leá­nyát veszítette el. „1945 felejthetetlen, győztes tavaszán — mondotta Leonyid Iljics Brezsnyev egy alkalommal —, mi front­katonák hittünk abban, hogy ez a világháború az utolsó. Hittük, hogy gyermekeink soha többé nem hallják meg a robbanások zaját, a légiriadó szirénáját, nem látják hogyan ömlik az emberi vér, hogyan pusztul el szülő­házuk lángok között... Embermilliók gondolták ugyan­ezt valamennyi kontinensen. Nem lehet, nem szabad, hogy reményük meghiúsuljon .. Mihail Poreckij, a Nagy Honvédő Háború veteránja Csehszlovákia ünnepe Harminchét esztendeje szabadult fel Csehszlovákia. Az év­forduló alkalmából a magyar vezetők: Kádár János, Loson- czi Pál és Lázár György táviratban köszöntötték a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság vezetőit, Gustáv Husákot és Lu- bomir Strougalt. „Nagyra értékeljük azokat az erőfeszítése­ket, amelyeket Csehszlovákia a szocialista közösség szilárd tagjaként a béke, a nemzetközi biztonság és a társadalmi ha­ladás érdekében kifejt. Mély megelégedéssel állapítjuk meg, hogy pártjaink, országaink és népeink sokoldalú együttmű­ködése minden területen eredményesen fejlődik a marxiz­mus—leninizmus szellemében, a szocializmus, a béke és né­peink boldogulása javára” — írják egyebek között a táv­iratban. E rdekes történelmi adat, amely ritkán kerül szóba: Hitler hadigé­pezete 1938-ban Csehszlová­kiában nyitott tüzet először, s 1945-ben — öt nappal a né­met fegyverletétel után — szintén Csehszlovákiában ad­ta le az utolsó lövéseket. A történelmi emlékezés azon­ban ennél sokkal többet idéz. A többi között azt, hogy a Harmadik Birodalomba „véd­nökségként” bekebelezett (Folytatás az 1. oldalról) Hat évvel ezelőtt, amikor a nyírturai és sényői termelő- szövetkezetek egyesültek, nem sok kilátás volt arra, hogy a gyenge termőhelyi adottságú, rossz eszköze llá- tottságú gazdaság rövid idő alatt magas termelési szintet ér el. 1977-ben még több mint 3 millió forint volt a mérleg­hiány, az 1981. évi gazdálko­dás nyeresége viszont tíz és fél millió forint volt. Az ered­mény titka: megszüntették a gazdaságtalan ágazatokat, új alapokra helyezték az állat- tenyésztést, növelték a terme­lés műszaki színvonalát, és nem utolsósorban jelentős melléküzemi tevékenységet folytattak. A gazdálkodás színvonalával együtt nőtt a tagok jövedelme, javultak a munka- és életkörülmények. A személyi jövedelmek éves átlagban három év alatt 6 ezer forinttal növekedtek. Nagy eredményként köny­velte el az elnöki beszámoló, hogy 1979-től sikerült megol­dani a teljeskörű foglalkoz­tatást. A termelőszövetkezeti tagok száma növekedett, az átlagos életkor pedig fiatalo­dott. Hozzájárult az eredmé­nyekhez, hogy az aktív tag­ság 93 százaléka szocialista brigádokban dolgozik, s a brigádok kivétel nélkül telje­sítették munkavállalásaikat. Az eredmények számszerű ismertetéséből kitűnt, hogy a termelési érték egy év alatt 50 millió forinttal nőtt. Az alaptevékenység és az ipari termelés egymással kölcsön­hatásban fejlődött. Különösen jó eredményt értek el az al­matermesztésben és a háztáji gazdálkodásban. Az 1982. évi feladatokról szólva a terme­lőszövetkezet elnöke hangsú­lyozta, továbbra is fontosnak tartják a tervszerű, arányos fejlesztést, a minőségi mun­kavégzést, a termelés gazda­ságosságát. Az elnöki beszámolót köve­tően több küldött kért szót, majd Soós Gábor köszöntöt­te a termelőszövetkezet tag­ságát, vezetőségét, gratulált a jó eredményekhez. Felszóla­lásában kiemelte: Magyaror­szágon az élelmiszertermelés nem általában jelentős, ha­nem mint ágazat fontos. Népgazdaságunk alapvető ér­deke, hogy a mezőgazdaság minél többet, és minél ma­gasabb színvonalon termel­jen. Pártunk és kormányunk számos alkalommal minősí­tette jelesre az élelmiszergaz­daság munkáját. Beszélt az államtitkár ar­ról, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar nemcsak a hazai ellátásban, hanem az exportban is fontos szerepet tölt be. Hangsúlyozta: a je­lenlegi gazdasági helyzetben, különösen nagy jelentőségű, hogy _ országunk milyen mennyiségű mezőgazdasági, élelmiszeripari terméket ex­portál. Pozíciónk jó, ennek megtartására kell törekedni, ehhez viszont szükséges a mi­nőség, a gazdaságosság javí­tása, a versenyképesség fenn­tartása. A beszéd további ré­szében az államtitkár a sé­nyői termelőszövetkezet gaz­dálkodásával, sikéreivel fog­lalkozott. Kijelentette: ahol a szövetkezeti vezetés és tagság együttes akarata jól érvénye­sül, ott a tervek és elhatáro­zások teljesülnek. A sényőiek jól értelmezték a párt- és kormányhatározatokat, jól éltek a helyi lehetőségekkel a gazdálkodás fellendítése ér­dekében. Fontos, hogy a termelőszö­vetkezetek — mint ahogyan az Sényőn is történt —, össz­hangban fejlesszék alap- és melléküzemi tevékenységü­ket, legyen meg a kellő arány. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ipari tevékenység, az alaptevé­kenység érdekében történik, hozzájárul az alaptevékeny­ség fejlesztéséhez a biztonsá­gos munka megteremtéséhez. A felszólalásokat követően az államtitkár a termelőszö­vetkezet elnökének átadta a minisztériumi oklevelet, Tóth Jánosnénak § MÉM Kiváló Dolgozója kitüntetést és Nyitrai Józsefnek a TOT em­lékplakettjét. Az ünnepség befejezéseként a termelőszö­vetkezet elnöke ismertette a szocialista brigádok eredmé­nyeit, átadta a helyezésekkel járó plaketteket, majd tíz ter­melőszövetkezeti tag vette át a Kiváló termelőszövetkezeti tag kitüntetést. Cseh- és Morvaország népe kezdettől egységben szállt szembe a német megszállók­kal, egészen az 1945 májusi, prágai felkelésig. A fasiszta Tiso-kormány által meggyö­tört Szlovákia népe pedig 1944-ben, példátlan méretű, nemzeti felkeléssel mutatta ki igazi érzelmét. És a históriá­ból még valami, ami rendkí- kxvül fontos: a felszabadító szovjet csapatok és a kötelé­kükben harcoló csehszlovák ezredek Európa egyik fejlett ipari országából űzték ki a Wehrmachtot. Amiből egye­nesen következett, hogy 1948 februárjában, a győzelmes februárban, a nép egy ma­gas színvonalú ipari ország­ban vette át a hatalmat, hogy hozzálásson a fejlett szocia­lizmus építéséhez. Most, a felszabadulás 37. évfordulóján visszapillant­va: a változás vitathatatlan. A 80-as évek elején, 1948-hoz képest, a már akkor is óriási ipari termelés tizenegyszere­sére, benne a gépiparé 28- szorosra nőtt. Csehszlovákia egy főre eső ipari termelése ma a világátlag négyszerese, acélipara pedig — Japán és Belgium mellett — a világ- ranglista 2—3. helyén áll. A mai világ komor politi­kai és gazdasági helyzetében Csehszlovákia igyekszik meg­felelni a kor parancsának. Két-három éve napirendre tűzte az ország gazdasági irányításának korszerűsítését. Az első lépéseket e nehéz úton már megtette. Ennek je­gyéhen fordul Csehszlovákia az eddiginél nagyobb érdek­lődéssel a KGST-országok, köztük a Magyarországgal való kooperáció felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom