Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-07 / 105. szám

1982. május 7. Kelet-Magyarország 3 ■ ■ Önállóság EGYETLEN KÖTELEZŐ napirendet sem írt elő az üzemi pártbizotttság a hat alapszervezetnek a Volán 5-ös számú Vállalatnál. Üj az alapszervezetek vezeté­sében is az önállóságot nö­velő kezdeményezés. Ám, nem lehet azt mondani, hogy általános a politikai gyakorlatban. “ Berencsi Gyula, a Volán 5-ös Vállalat pártbizottsá­gának titkára elmondta: „Annak ellenére, hogy nem írtunk elő kötelező napiren­det, a pártszervezetek veze­tőségei tudták, mi a leg­fontosabb teendőjük. Hat alapszervezetünkben csak­nem 500 kommunista vitat­ta meg, mit kell tenni pél­dául az energiacsökkentés érdekében. Ennek a közös elmélkedésnek lett az ered­ménye, hogy tavaly 3 milli­ós megtakarítást értünk el a folyékony üzemanyagok­ból.” Elismeréssel szóltak a kommunisták kezdeménye­zéséről a pártonkívüliek is. A siker mindenképpen kö­zös, s elsősorban a gépko­csivezetők, az irányítók és a műszaki szakszolgálat érde­me. Párthatározat figyelmeztet arra, hogy a pártmunká­ban is csökkenteni kell a kötelezően előírt napirende­ket, növelni az alapszerve­zetek önállóságát, az élet­hez, a követelményekhez igazítani a politikai tömeg­munkát. Ez alakíthat ki he­lyes lenini munkastílust a pártvezetésben. Felbuzdult a sikeren a Volán pártbi­zottsága is. Éves munkater­vüket már az alapszerveze­tekben elhangzott javasla­tok észrevételek, kritikai megjegyzésekre alapozva és a vb. ötletei, kezdeménye­zései alapján állították ösz- sze, s fogadták el. Ez sem merev, mert ha a helyzet úgy kívánja, változtatnak. PANASZOK NYOMÁN tárgyalta például pártfórum az autóbuszok késésének okait a két személyforga­lom területén dolgozó párt- szervezetben. Parázs viták voltak. Sok észrevétel, ja­vaslat hangzott el. Fejmo­sás is! így született határo­zat, melynek eredménye­ként Nyíregyháza tömeg­közlekedésében érzékelhe­tő javulás tapasztalható. Noha van gond is. A pártirányító munkában is kísértenek a megszokások és sok esetben a beidegzett módszerek tartanak vissza attól pártbizottságokat, fel­sőbb pártszerveket, hogy megadják az alsóbb párt- szervezeteknek a nagyobb önállóságot. Pedig valójában ott látják és tudják igazán, milyen gondok a szorítóak, s a gyógyirt, a módszert is helyben lelhetik meg rájuk. Bonyolult világunkban, a növekvő követelmények kö­zött szinte képtelenség köz­pontilag meghatározni, hogy mi az aktuális teendő mondjuk a Zöldért Vállalat Nyíregyházi Almatárolójá­ban, az Universil-ben, a VSZM kisvárdai gyárában vagy a nyíregyházi Vörös Csillag Tsz-ben. Még akkor sem, ha vannak azonos vo­nások is! Lehet, hogy a Vá­rosmajorban a környezetvé­delem a fontos munka, a 2- es körzet pártszervezetében az öregkről való gondosko­dás, az egyik üzemben a termékszerkezet váltást kell segíteni a pártszervezetnek, a másikban a munkafegyel­met, megint máshol az ex­porttervek teljesítésében ta­pasztalható elmaradás fel­számolását segíteni. PARTSZERVEZETEINK csak úgy kaphatnak lehető­séget a megújuláshoz, ha nagyobb önállóságot bizto­sítanak részükre. Ezzel nö­vekszik meg igazán felelős­ségük, cselekvőképességük, s válhatnak gazdáivá az üzem, a vállalat, intézmény pártpolitikai munkájának. Farkas Kálmán « Adottságok és lehetőségek A magyar marhahús a nyugati piacok szeszélyes váltó- magas szintű tenyésztői mun- - —• ka. Kemény számok zásai ellenére is a legkedveltebbek egyike. A tej pedig egész­séges táplálkozásunk alapköve. Sorozatunk befejező részében vizsgáljuk meg, hogy e két fontos állati termék előállításá­nak növelésére milyenek a megyében az adottságok és a lehetőségek. Versenyfutás az idővel Ha azt mondjuk: van elég és mégsincs, furcsán hang­zik, de a takarmányozással pontosan ez a helyzet. Csak­nem 59 ezer hektár gyepte­rületünkön, és a szántó ne- gyedén-ötödén tömegtakar­mányt termelünk. Az utób­biból a tizede is elég lenne, de sajnos amire a szilázs, a széna az állatok elé kerül, Precízen fogalmazva csak a tizenéves fiatalt nevezhetjük tinédzsernek, de önkéntelenül is ez jut az eszembe, amikor a jól ápolt, divatos frizurái ú, mosolygós fiatalasszonyok kilépnek a konyha ajtón. Csinos fehér kötény fe­szül rajtuk. Nagymamák — nehéz ezt mondani rá­juk, mert ehhez a képhez ősz hajú, tipegő, jóságos nénike illik, de mint any- nyi minden, ez is másképp van manapság. □ A Zöldért mátészalkai almatárolójában már 11 éve jelentkezett felvétel­re Krivánik Ferencné. Addig három fiút és egy lányt szült, kellett a kere­set. Pedig óvta az anyja, amikor 17 évesen hozzá­ment a nála két évvel idő­sebb segédmunkáshoz, hogy nézze meg őt, négy gyermeket nevel özvegyen. S mintha a sors kedvét lel­né benne, megismételte ön­magát: Krivánikné 34 éves korában vesztette el fér­jét, rászakadt a homok­bánya. Neki is négy gyer­meke született addig, ép­pen a családi fészket épí­tették, amikor áz egyik fu­varból soha sem tért visz- sza az ura. Krivánikné a rokonság, a gyerekek, a szomszédok, a barátok se­gítségével fejezte be a 3 szoba összkomfortos la­kást őrben. — Ügy hozta a sors, hogy Feri mechanikai mű­szerész lett, Kerepestar- csán, Pest alatt laknak. Tinédzser­nagymamák Erzsi kereskedő, s húzódott ő is a bátyjáékhoz. Pista kőművesnek, Sándor hi­degburkolónak tanult, ők is elmentek a testvéreik közelébe. Minden második héten utazom hozzájuk, hiányzik a nyolchónapos kisunokám is. Amikor be­ülök a kádba, órákig el­merengek; milyen jó len­ne odamenni hozzájuk Pestre. De mi lesz a ház­zal? Ráment az uram éle­te, a mi fáradtságunk, s az unokák is biztosan boldo­gan nyaralnának itt. Jól érzem magam itthon, pe­dig egy konyhalánynak nem leányálom az élete. Négy éve lettem párttag, tartozom a közösséghez, család nélkül azonban kong a ház. Azért, ha arra jár, ne kerülje el Őrben a Vö­rösmarty út 23. alatti há­zat ... □ Kiss Sándorné sose teszi le a főzőkanalat. Sza­kács, és otthon is csak úgy ízlik a családnak az étel, ha ő tálalja fel a főztjét. A környékbeli tanyákról Hodászra telepedtek. Két gyereket szült, s Marika révén két hónapja ízlelge­ti a „nagyi” szerepét. — Tudja. 38 évesen még nem éli át igazán a nő ezt a változást. Mintha csak újabb kisgyermekkel gya­rapodott volna a család. Bár minket is nyomaszt a gond, a férjem rokkant- nyugdíjas, a szállítóknál megroppant a dereka. .Nap mint nap egyedül van otthon, segít a csirkék, bi­kák etetésében. Talán . ő inkább érzi magát nagy­apának ... — Úgy érzem, hogy még nem vagyok tökéletes na­gyi. Talán ha majd több unokám lesz és idősebb leszek, és én vigyázok a kicsikre, míg a fiatalok ki­kapcsolódnak. Addig azon­ban úgy izgulok a piciért is, mintha a sajátom lenne. □ Semmivel nem téveszt­hető össze ez az érzés — vallja Fekete Miklósné eladó a Nyíregyházi ÁFÉSZ ABC-jében. — 41 múltam, amikor nagyma­mának mondhattam ma­gam, s utána évenként jöt­tek az unokák. Idegesebb vagyok, amikor lázasak, mint annak idején a négy gyerekemnél. A férjem is kereskedő, s alig volt időnk a gyerekekké! foglalkozni. Hajnalban dagasztottam, a család a friss kenyér illa­tára ébredt. Észrevétlenül lettem fiatalasszonyból nagymama. Most már az unokáknak kényezteté­sére is jut idő, pénz is. Ál. lítom, jobb most nagyinak lenni, mint 20 évvel ezelőtt anyának. Tóth Kornélia beltartalmi értékének egy- harmadát elveszti. Verseny- futás az idővel: szénát készí­teni aratás előtt, gyors siló­zás, behordás, kazalrakás. Vagy legalábbis gyorsabb mint eddig. Nagy előrehala­dást jelentenek ebben a ter­melési rendszerek új nagytel­jesítményű gépei, szoros szisztémái. A fehérjetakar­mányok közül a lucernater­mesztés színvonala érthetet­lenül gyenge. . Hamar ki kell szántani, mert gyors a gyo- mosodás. Itt aztán tényleg nem szabadna az esőt meg­várni, még a kazalban is to­vább romlik a széna, és érté­kének akár a felét is elveszí­ti. A részesművelést minél jobban szélesítve lényegesen jobb és több lucernaszénához jutnánk. Hatalmasak a tartalékok a melléktermék-hasznosítás­ban. Félmillió tonna kukori­caszárat alászántunk évente. Az ötvenezer tonna leveles répafej 20 százalékát már megetetjük, de még ez is ke­vés. Hét léüzemünk almatör­kölyének tápértéke a takar­mányrépával azonos. Nem lenne szabad ezek mellett a lehetőségek mellett elmenni. Utódellenőrzés Fejér megyében ugyanaz a magyar tarka ezer literrel többet ad mint nálunk, tehát a mienk 'genetikai alapjában is benne van ilyen, vagy akár magasabb hozam is. Példa erre a már említett beregda- róci állomány. Vannak ezer- háromszáz literes tehenésze­teink is, ezeknél égetően hi­ányzik a gondos tenyésztői munka. Az országban átlago­san 85 százalékig használják ki a genetikai potenciált, ná­lunk csak hetvenig. Egyedüli a rendszeres utódellenőrzés két százalék termelésemelke­dést jelent. Az évenkénti szi­gorú selejtezés erre további ötöt rátehetne. Elengedhetet­len lenne a teljesítmény, és a takarmányhasznosítás folya­matos regisztrálása, és érté­kelése, telepi szinten is a Akár a takarmányozást, akár a tenyésztést, vagy a tartást boncolgattuk, beszél­hettünk eredményekről és gondokról, mindig a szakmai munkáig jutottunk el. Ez az, amiből sokkal több, és jobb kell, mert ha belepillantunk a folyó ötéves tervbe, igen kemény számokkal találko­zunk. A jelenleg még* stag­náló, csökkenő tehénlétszám­nak 1985-ig négy százalékkal kell emelkedni. A háztáji te­hénlétszám csökkenését an­nak ellenére is meg kell állí­tani, hogy megyénkben az ál­lomány csaknem fele van a kisüzemekben. Az ország más részeiben egyharmad-két- harmad az arány. A nagy­üzemek még jobban koordi­nálhatják a háztáji tartást. Ha megoldanák a tömegta- karmány-ellátást is, sokan kötnének újra tehenet a most üres istállóba. Még a tsz-ét is, bérbe. A tejtermelés is nyolc százalékkal lesz több a terv szerint. Ez várható is a létszámemelkedés után, de nem elég a Dombrádon, Nagyecseden, és Nyírcsaholy- ban épülő három új szakte­lep, a meglévő -harmincban is népesebbé lehetne tenni az istállókat korszerűbb tartási módokkal. Legalább az átlagot Ami nem igényel beruhá­zást, a magasabb színvonalú tenyésztői munka. Ennek kell elmozdítani a mai 3200 lite­res tejtermelést, legalább az országos átlagot tűzve ki cé­lul. Az utóbbi években me­gyénk tej- és hústermelésé­nek növekedése nagyobb üte­met vett fel, de nem feled­kezhetünk meg arról, hogy nem volt túl magas a bázis. Adottságaink, és lehetősége­ink módot kínálnak ennek az elég erős mostani ötéves tervnek a megvalósítására. Az emberen a sor. (VÉGE) Esik Sándor Nyomda Szálkán tíj helyre költözött Má­tészalkán a Nyírségi Nyomda üzeme. A bútor­gyár volt kárpitos üzemét kapták meg, ahol a terme­lés kiesése nélkül beren­dezkedtek. Kísérlet kép- pen nyíregyházi szakem­berek segítségével üzemi lapot is nyomtak ebben a nyomdában. Képünk: a magasnyomó gépekről ké­szült, ahol nyomtatványo­kat készítenek. (E. E. felv.) Jövőt alapoznak A közelmúltban ad­tunk hírt, arról, hogy 15 gazdálkodó összefogásával gázvezeték épül Nyíregyházán. E nagyszerű vállalkozás ki­tűnően reprezentálja: a vállalatok megértik, mind­inkább a helyi, illetve a saját, valamint a közös erőből történő beruházá­sokkal léphetünk előre, s (ez esetben) segíthetjük az energiaracionalizálási program sikeres megvaló­sítását, a korszerű, gazda­ságos fűtési módra való áttérést. A cégek nemcsak ma­gukra gondoltak. A városi tanács koordinálásával olyan gázvezetéket tervez­tettek, építtetnek, amely nemcsak a szerződő 15 vállalat földgázigényeit, hanem másokét, sőt a vá­ros bizonyos térségében (például: a déli ipartelep, valamint Borbánya) lakó­két is évtizedekig képes lesz “kielégíteni. A munkák gesztora a VAGÉP Vállalat, mely igen sokat tett azért, hogy hamarosan megkezdődhet a kivitelezés. A VAGÉP- nek nem ez az első, a város, sőt a népgazdaság érdekeit is messzemenően figyelembe vevő, ha úgy tetszik közhasznú vállal­kozása. Hasonlóképpen működött közre a Lujza utca és környékének csa­padékvíz-elvezetési mun­kálataiban, de így tesz az útépítési feladatokban is. Mindez arra utal, hogy a VAGÉP-nél és a többi vállalatnál nemcsak a ke­rítésig látnak. Tettekkel támasztják alá: közös erő- vele mindannyiunkért, s abban természtesen ön­magukért is sokat tehet­nek. Bár még csak az 1982. évi naptár illik a falra, gondolataikban, ter­veikben, s ami a legfőbb, cselekedeteikben is évtize­dekkel előbbre járnak, jö­vőt alapoznak. • Azonban szó sincs ar­ról, hogy az állam magá­ra hagyja a vállalatokat, szövetkezeteket. Mint azt az egyik társuló, a nyír­egyházi Ságvári Termelő- szövetkezet példája is bi­zonyítja : precíz, megala­pozott pályázatot készítet­tek —* melynek kidolgozá­sában az Állami Fejlesztési Bank is rengeteget segített —, s annak révén több millió forint vissza nem térítendő támogatást kap­tak. i (cselényi) FÓKUSZBAN A SZARVASMARHA (3.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom