Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-06 / 104. szám
1982. május 6. Kelet-Magyarország 3 Otthonülők ? OTTHONÜLŐBBEK, KÉNYELMESEBBEK lettünk, ezért az otthoni tévénézés, olvasgatás, zenehallgatás, hobbi művelés nyugalmából csak az igazán színvonalas, érdekes kulturális rendezvények zökkenthetnek ki bennünket De elegendő „csábításnak” vagyunk-e kitéve a megye- székhelyen, ahol ezekben a hetekben, hónapokban tanuljuk meg birtokba venni a szép, új megyei-városi művelődési házat, a színházat — miközben a lakónegyedekben alig van, vagy egyáltalán nincs művelődési lehetősé-1 günk. Élünk-e a meglévő lehetőségekkel, életünk természetes elemévé vált-e az önművelődés? A százezer lakoson felüli megyeszékhely kulturális életét elemezte a közelmúltban a nyíregyházi városi pártbizottság. A napirend közelebbről azzal foglalkozott: milyen a kulturális élet pártirányítása Nyíregyházán és melyek a feladatok. E témakörben azonban mindenképpen tükröződni kellett az átlag városlakó ember művelődési, szórakozási szokásainak, lehetőségeinek, a fehér foltoknak, s mindannak a sok tennivalónak, amelyek a közeljövőben és később is ránk várnak. Joggal állapította meg a városi pártbizottság, hogy egységes művelődéspolitikai szemlélet van kialakulóban. „Ismertté és egyre inkább elfogadottá válik, hogy a kultúra szorosan kötődik a társadalmi-politikai fejlődéshez, s az intenzív gazdálkodás megköveteli a dolgozók általános, politikai és szakmai műveltségének növelését.” TÉNYEKRE ALAPOZOTT és figyelmeztető viszont az a megállapítás is, hogy a fejlődés mellett sem vált még a pártmunka szerves részévé a művelődéssel, a kulturális neveléssel való törődés. Előfordul a kulturális élet kérdéseinek leegyszerűsítése is, mondjuk egy-egy rendezvényre, sikeres vetélkedőre, látványos, tömegméretű, ám nagyon is időszakos rendezvényekre. Ezek a szemléletbeli torzulások ma még elterelik olykor a figyelmet a lényegről, arról, milyen hatásfokkal is valósulnak meg a művelődési célok, mit kap az egyes ember, mennyire alapoznak igényeire, illetve hogyan .igyekeznek az újabb és tartalmasabb igényeket felkelteni és kielégíteni. A sok évig mostoha tárgyi és személyi körülmények között munkálkodó megyeszékhelyi művelődési intézmények végül, sok erőfeszítés, anyagi és szellemi áldozat, összefogás’ árán meghozták eredményeiket. Van a városközpontban megfelelő hajléka a művelődésnek — könyvtár, művelődési ház, színház, mozi, múzeum, kiállítóhelyiség és így tovább. Most már a lakónegyedekben kell javítani a helyzeten, ahol a párt- és művelődési házak életképessé vált közös intézményei nagy hiányt pótolnak, de nem tudják teljesen megoldani a lakóhelyi közösségi művelődés gondjait. A művelődés pártirányításának elemzéséből az is élesen kirajzolódik, hogy a megjavult tárgyi és személyi adottságok önmagukban nem képesek gyökeresen megváltoztatni az egyes emberek művelődéshez való viszonyát. Sokféle szemléletbeli tennivaló van, a művelődéspolitika irányítását, koordinálását ellátó pártszervek továbbra is szorgalmazzák, hogy a művelődési intézmények jobban töltsék be nevelő funkciójukat. Javuljon a munkások művelődését tervszerűen segítő műsorpolitika és szervezés, váljék közüggyé a sajátos nyíregyházi kulturális értékek ápolása, a hagyományteremtő rendezvények, események tartalmi gazdagítása. S tegyen többet a közművelődés azért is, hogy a városlakók kapcsolatai váljanak nyíltabbá, közelítőbbé... EZEK MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ nélkülözhetetlen a megyeszékhelyen élő és dolgozó értelmiség tevékeny részvétele a kulturális életben, a műveltség terjesztésében. S miközben — nagyon helyesen — a magas művészetek — irodalom, képzőművészet, színház, film stb. — értelmes befogadására teremtünk mind több lehetőséget, nem szabad elfeledkezni olyan alapvető kulturális tennivalókról, mint a magatartás, környezet, beszédkultúra fejlesztése. Valójában igen nehéz mérni a művelődés pártirányításának szintjét. Mégis van egy fogódzó: a városlakók gondolkodása, igényessége, cselekvő művelődése és azok változásai — mindig jelzik majd az előbbrejutást. Még az otthonülőknél is... Páll Géza HÉTFŐ — Rémes, hogy már megint borul. Tudod, drágám, én ezt már az este érezni kezdtem, amikor a tévében a „Kapcsoltam" ment. Nekem már akkor szúrni kezdett a tarkómnál, éreztem, hogy jön ez a hideg esőzóna. Persze, akkor hirtelen még nem kapcsoltam, miért lehet ez a különös érzés, csak most, hogy reggel kilenc felé jött a sötét felhő, hogy fúj a hideg szél. KEDD — Te hogy vagy az időjárással, szívem? Na ugye, neked is szúr a halántékodnál! Mondtam is otthon a férjemnek, hogy igenis, én nem kényeskedem, a fél hivatal megszenvedi ezt a frontot. Dehát tudod, milyen szívtelen az én uram! Merthogy ő fel sem veszi az egészet, az ő szervezete nem is húsból, hanem acélból van. Szerinte én csak kényeskedem, szimulálok, hisztizek. Mit szólsz te mindehhez, drágám? A beteg ember, az már persze csak nyűg, az már útban van. Mondd, van egy Valeriánád? Koszi. SZERDA. Hát itt meg kell zavarodni! Nem elég ez a lehűlés, a reggeli dér, hanem még jön a főnök és dühöng, hogy szerinte már a múlt héten készen kellett volna lenni az állományon kívüliek NAPI BAJOK bérjegyzékének, s mert mi csak ma kezdtünk hozzá, fegyelmivel fenyegetőzik. Na én aztán jól megmondtam neki a magamét. Megkértem, ha nem tudja elviselni a légköri nyomást, akkor szedjen nyugtatót, menjen a fürdőbe vagy a sörözőbe, csak éppen a dolgozókat hagyja békén. Méghogy főnök létére engedi magát befolyásoltatni a frontnak! Hogy jön ő ahhoz? Milyen vezető az ilyen? Jaj, majd szétszakad a fejem. Légyszíves egy antikát... CSÜTÖRTÖK. Azt hittem, menten elájulok, amikor az este felcsengetett telefonon a varrónő és mondja, ne haragudjak, legyek elnézéssel, de iszonyatos migrénje lett, ágynak dőlt s így nem lesz kész a kisestélyim mára. Most miben menjek a színházba? Egy valamire való rongyom nincs, azt az anyagot csomagból vettem, isteni volna és tessék. Már még a varrónők is migrént kapnak, pedig csak ülnek. És nem átallotta azt mondani a varrónő, hogy biztosan valaA mátészalkai Szatmár Bútorgyár kárpitosüzemében ülégarnitúrát készít Parag Margit és Gnrzó Mihály. FÓKUSZBAN A SZARVASMARHA (2.) Fizet vagy ráfizet? Rutin ellen Képesek-e pártszervezeteink a megújulásra? Partnerei tudnak-e lenni a párttitkárok a gazdasági, állami, hivatali vezetőknek? Tudja-e megfelelően érzékelni a változásokat, s befolyásolni azokat a pártvezetőség, ha nem tart lépést a fejlődéssel? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatták az elmúlt hetekben- hónapokban a vásárosnamé- nyi városi-járási pártbizottságot Néhány negatív tapasztalat tanulságát összegezve jutottak a következtetésre: a pártmunka stílusának és módszereinek a megújulása is szükséges ahhoz, hogy a pártszervezetek a járásban jó irányítói legyenek a gazdasági, társadalmi-politikai folyamatoknak. Ha az eredmények forrását, és a kudarcok okát keressük, akárhonnan indulunk is el, egy helyre jutunk: a jól vagy rosszul tervező, gazdálkodó emberhez. Bizonyításul ismerkedjünk meg egy kiemelkedően, és egy enyhén szólva gyengén tevékenykedő gazdasággal. Így megtudhatjuk hogyan érdemes, és hogyan nem szabad? Utolérte a szomorú sors tavaly a tunyogmatolcsi Zalka Máté Termelőszövetkezetet. Veszteségei miatt szanálni kellett, és ennek okozója nem kis részben fejetlen állattenyésztésük volt. Szó szerint fejetlen, hiszen a két nagy tehenészeti telepet, a juhá- szatot és a baromfiágazatot egyetlen felsőfokú végzettségű vezető irányítja. Még egy éve sincs ott, de nem csoda, hogy már nem is sokáig marad. Beosztottja alig van, és azok sem megfelelő képzettségűek. Gyenge borjak A gyenge borjakból rossz küllemű, gyengén, és drágán termelő tehenek váltak, amelyek nehezen ellettek, és az állomány egyre romlott. Nem volt náluk sem írásos technológia, sem ösztönző bérezés, mentek a dolgok, ahogy mentek. Még egyedi nyilvánmilyen időjárásváltozás közeleg, mert azö migrénje akkor szokott előjönni, ez a legbiztosabb jel. Nagyon köszönöm, rendkívül boldog vagyok! Pedig az én fejem is majd szétpattan. Akkor lehet, hogy jön a melegfront? PÉNTEK. Na tessék, tegnap még nyolc fok, ma pedig húsz. Ezt nem lehet idegekkel kibírni. Mit? Hogy a kimutatás? Ilyen fülledt melegben az embernek élni sincs kedve, nemhogy kimutatást gyártani. Ugye, te is zavarban voltál az öltözéssel reggel? Az ember totózik, hogy hideg vagy meleg lesz, s biztos, hogy fordítva sikerül az öltözködés. Most is majd meggyűlök. • SZOMBAT. Ki főz egy kávét? Ferikém, légy tekintettel arra, hogy engemet menynyire megviselt az elmúlt hét, legalább a szabad szombaton hadd pihenjek. Hogy mi lesz a mosással? Hiszen értesz az automatához! Jaj, hogy most pihenek, máris szűnik egy kicsit a hasogatásom. A kávét két cukorral légy szíves és sűrített tejjel kérném. Mit? hogy ne nézzelek szobainasnak? Most miért vagy ilyen ideges? Talán megint jön a front? A. S. tartása sem volt a teheneknek, ami nélkül a tenyésztői munka elképzelhetetlen, a takarmánygazdálkodásról nem is beszélve. így érthető a 3000 liter alatti tej hozam és hogy 62 deka abrak kellett egy liter tejhez az elvárható 42 helyett. Az „aranyborjút” azonban meglátták a tej prémiumban. Vásároltak teheneket, nőtt is a tejtermelés, de az egészségüggyel annyira nem törődtek, hogy a hatóság állította le ezt az ügyletet. Vágóhídon végezték az egyébként még tovább tenyészthető tehenek. Mindez egy olyan faluban, ahol nagy hagyományai vannak az állattenyésztésnek. Á másik véglet Nem messze Tunyogma- tolcstól van egy termelőszövetkezet, a nyírcsaholyi Vörös Csillag, amellyel kapcsolatban ugyancsak használható a gyenge jelző, de csak adottságaikat illetően. Érdemes összehasonlítani az előzővel. Háromszáz tehenük szállásait járva nem éppen a szakosított telepek jutnak a látogató eszébe. A „legmodernebb” egy régi 96 férőhelyes magtár.padlásos istálló, aztán egy volt kötött tartásé hízószállás. Az itt kérődző állatok azonban jó kondíciójú, szép magyar tarkák, és egyedül küllemük hiteti el: négyezer liter a teljesítményük. Amikor 1975-ben leáldozott a főkönyvelői teheneknek, vagyis nem a darabszámot dotálták, hanem az értékesített tejet, azonnal váltottak a nyírcsaholyiak. Minden évben megfogták a 30 százalék tejprémiumot, amikor saját istállóik „túlnépe- sedtek”, kiadták az új üszőket a tagokhoz bértartásra. Akkor száz volt, ma háromszáz. Hat éve ezerhatszáz liter volt az átlagteljesítmény, ma négyezer. Az ilyen kampányok másfelé is lezajlottak, de nem mindenütt figyeltek az állomány minőségére, magyarul: sok tehén, sok tej volt az elv. A Kraszna-parti faluban azonban megnézték ‘honnan vesznek üszőket, akár Békésbe is elmentek érte, és a szép állatokért nem sajnálták a pénzt. És azt már csak gondozni kellett. Volt kinek, a faluban nagy hagyománya van a tehéntartásnak. Több vau a háztájiban, mint a közösben, és a jó gazda gondossága nem múlik el, ha kilép a portája kapuján. Ez különben szembeötlő az állatokon ránézésre is. Ám hiába lenne minden, ha nincs céltudatos tenyésztői munka. Az eredményeiknek legalább felét tudják be ennek. Beszédes számok: könnyen mondják ma már, hogy minden évben egy borjú, fél évtizeddel ezelőtt még négyszáz nap is élteit két ellés között. Tervszerű termékenyítés, minden üsző minősítése legalább egy eléssel, szigorú selejtezés, takarmányozás a teljesítmény alapján; áll a recepten. A takarmányozást az első helyen is említhettük volna, hiszen ha két zárra járna titkuk, a tenyésztés mellett ez lenne a másik kulcs. Van 1600 hektár olyan területük, amelyen áru- növényt nem érdemes termelni. Nem véletlen tehát a hagyomány. Kérdezhetné bárki: mit csinálnak most, hiszen oda a tejprémium. Egy négyezres tehenészet tejprémium nélkül is jövedelmező — válaszolják. Tartani valójuk semmi• tői sincs, hiszen évente hét- nyolcszáz hízott bikát adnak el. A hústermelést ösztönző szabályozókat tehát azonnal ki tudják használni. Külterjes viszonyaikra, a majdnem omladozó istállókra nem büszkék, de nem is szégyellik. Mostmár telik jobbra is. A megye kevés újonnan létesülő szakosított telepe közül ők építik az egyiket. Pusztán ettől ötszáz literrel többet várnak tehenenként. Lehetőség: üzemi összhang Ki a hibás Tunyogmatol- cson, és kit kell megdicsérni Nyírcsaholyban ? Elhamarkodott dolog lenne rögtön a két főállattenyésztőre gondolni, mert ha hirtelen helyet cserélnének, szinte biztos, hogy egyik helyen sem változna semmi. Eggyel feljebb keld lépni. Az egymáshoz jól illeszkedő növénytermesztés, gépészet, sőt melléküzemág adja a lehetőséget a jó állat- tenyésztésnek. Ésik Sándor Következik: Adottságok és lehetőségek Illés Elemér, a városi-járási pártbizottság első titkára mondta a következőket: „Tapasztaltuk, több pártszervezetünk vezetésében a sematizmust, a rutint. Sokszor nem az élet, a követelmények diktálta normákhoz igazítják a pártmunkát. Megvizsgáltuk az alapszervezetekben a tervező munkát. Néhol felületes. Elővették az egy évvel korábbi terveket, és egyszerűen lemásolták azokat.” Valljuk: a jó munka alapja a jól megalapozott, sokoldalú terv, amely számol a község, üzem, vállalat adottságaival, igazodik hozzá, és figyelembe veszi a párttagság képességeit, felkészültségét, a gazdasági célokat, s erre igyekszik alapozni. így próbálja a mozgalmi munka sajátos eszközeivel segíteni a termelési. Ez követeli, hogy a párt határozatait az adott helyen konkrétan alkalmazzák a gyakorlatra. Bizonyos ismeretek rendszeres felújításra, korrigálásra szorulnak. Minden tudás megkopik egy bizonyos idő után. Ezért szükség van pótlására, felfrissítésére, karbantartására. Nos, ezeket tartotta szem előtt o vásá- rosnaményi városi-járási pártbizottság, amikor több napos „fejtágítót” szervezett. Ezen 79 alapszervezeti, 11 pártvezetőségi és 3 községi pártbizottsági titkár vett részt. Nem maradtak ki a képzésiből a ? pártvezetoségék tagjai, a reszortfelelősök sem. A járásban négy helyen: Vá- sárosnaményban, Tarpán, Ti- szaszalkán és Nyírmadán rendezték meg a több napos továbbképzést. A megyei és a városi-járási pártbizottság vezetőivel, illetve vezető munkatársaival együtt közösen gondolták újra a XII. kongresszus, a megyei és a városi-járási pártértekezlet határozatainak végrehajtását. Megvizsgálták egyebek között, milyen teendők vannak e határozatok tükrében az agitáció és propagandamunkában? Milyen teendők vannak napjainkban a pártszervezetek belső életének fejlesztésében. Beható eszmecserék voltak a káder- munkáról, a határozat gyakorlati alkalmazásáról, az elkövetett hibákról, a tömegszervezetek pártirányításáról, valamint a termelés pártellenőrzésének kérdéseiről. A „fejtágítók” hasznát hosszabb távon lehet csak mérni. Elsősorban abban: sikerül-e munkastílusban és módszerben is megújulniuk a pártszervezeteknek. ¥. K.
