Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-17 / 114. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. május 18. Kommentár Kilcsszó és kulcskérdés Elég egy pillantást vetnünk a tarkán gomolygó közel-keleti kaleidoszkópra, hogy megállapíthassuk: bizonyos értelemben igazuk volt azoknak, akik szerint Izrael kivonulása a Sínai-félszigetről mindenképpen új szakasz kezdetét jelenti a térség történetében. A kulcsszó a „mindenképpen”. A megállapítás ugyanis nem abban az értelemben igaz, hogy a Camp David-i különalku — Sinai révén — elvezet valamiféle stabilizációig. Ügy tűnik, erről a jövőben sem lesz szó. Az okokat ismerjük. A Sínai-kivo- nulás viszont olyan értelemben valóban hatékony, hogy a térségben érdekelt felek a fejlemény nyomán rendezik — egy-két viszonylatban talán átrendezik — soraikat. Kairó, azzal a felkiáltással, hogy Egyiptom, íme mégiscsak visszaszerezte a megszállt félszigetet, most már szeretne kitörni arabközi elszigeteltségéből. Bár kevesebb szó esik róla, de Tel Aviv is dédelget ilyen álmokat. Milyen alapon? Azon, hogy Izrael „ígéretéhez híven visszaadta” Sínait Kairónak. Beginék azt remélik, hogy ' e visszaadásra hivatkozva, plusz komoly katonai-anyagi segítséget megcsillantva a szakember- és pénzhiánnyal küszködő fekete-afrikai államoknak, az izraeli diplomáciának sikerül visszaszivárognia a Camp David után ellene fordult afrikai államokba. Zaire esetében ez mér megtörtént. Tel Avivban igyekeznek ezt aféle „front- áttörésnek’- kikiáltani. Ennek fényében egészen logikus, hogy a Camp Dávidét legjobban ellenző csoport, a ' Szilárdság ’Frontja résztvevői most legfőbb feladatúknak azt tartják, hogy megakadályozzák Kairó kitörését a majd- nem-bojkott korlátái közül, mindaddig, amíg nem szakít az egész különalkukoncepció- val. H. E. Béketüntetés Bécsben Nagyméretű béketüntetés színhelye volt a hét végén az osztrák főváros. Képünkön: a sok tíz ezer bécsi felvonuló a fegyverkezési politika folytatása, különösen a nukleáris fenyegetés növekedése ellen tiltakozott. (Kelet-Magyarország telefotó) Brit—’francia csúcstalálkozó Mitterrand Londonban Hétfőn rövid látogatásra Tekintettel azonban arra, Londonba érkezett Francois hogy a Közös Piac válsága Mitterrand francia köztársa- csak a brit—francia költség- sági elnök. A konzultáció, vetési és mezőgazdasági ár- amelyet Margaret Thatcher- rendszerbeli nézeteltérések rel tart, forma szerint a ve- elsimításával hárítható ei, zető tőkés hatalmak nyári, Londonban arra számítanak, versailles-i csúcstértekezleté- hogy ez lesz a két vezető esznek előkészítését szolgálja, mecseréjének fő témája. n falklandl válság a NflTOtanács előtt A NATO-tanácsülésen a fő téma a falklandi válság volt. Pym brit külügyminiszter tájékoztatta minisztertársait, milyen utasításokkal utazott vissza Sir Anthony Pagsons JSNSZ-nagykövet New Yorkba, hogy folytassa a ENSZ- főtitkár közvetítésével indult tárgyalásokat. A NATO-országok támogatják Nagy-Britanniát a falklandi konfliktusban, de előnyben részesítenék — még az Egyesült Államok is — a diplomáciai úton kialakítandó megegyezést — derült ki a vitából. A falklandi válság ismét előtérbe állította, hogy a NATO-országok esetenként „létérdekeiket” látják veszélyben a szövetség földrajzi határain kívül is. E „létérdekeket” együttműködve kívánják megvédeni — hangoztatták, vagyis egyetértettek a NATO illetékességi körének kiterjesztésével a szerződés megváltoztatása, vagy szervezeti változtatások nélkül. II szovjet—kínai párbeszéd alapja Leonyid Brezsnyev nemrég, taskenti beszédében a kapcsolatok normalizálását Kínával a békeszerető szovjet politika elsőrendű feladatai közé sorolta. A két ország kapcsolata már hosszú ideje olyan szinten merevedett meg, amely messze áll a jószomszédi viszonytól. Nehezítette a helyzetet a két ország között a hét és fél ezer kilométeres közös határ, amely a veszély potenciális forrása. Hozzá kell vennünk, hogy az ázsiai földrészen a helyzet jelentős mértékben függ a szovjet—kínai kapcsolatok fejlődésének irányától. — Mi sohasem tartottuk normális jelenségnek az országaink közötti ellenségeskedés és elidegenedés állapotát — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. — Az emlékezetből nem lehet kitörölni a barátság, az elvtársi együttműködés éveit. Bizonyára Kínában is emlékeznek erre, és ezt figyelembe kell vennie annak, aki most megpróbálja befeketíteni és a feledésnek átadni a szovjet—kínai kapcsolatok gyümölcsöző szakaszát. A Szovjetunió álláspontja változatlan: Kínával a tárgyalások ajtaja mindig nyitva áll. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, a Szovjetunió kész arra, hogy minden előzetes feltétel nélkül megállapodjon a mindkét ország számára elfogadható intézkedésekről. Vonatkozik ez a gazdasági, a tudományos, a kulturális, a politikai kapcsolatokra — természetesen, harmadik országok károsítása nélkül. A taskenti beszéd a határkérdésben elfoglalt szovjet álláspontot ismertette. A Szovjetuniónak nem volt és nincs semmiféle területi igénye a Kínai Népköztársasággal szemben. Sőt, a Szovjetunió kész arra, hogy megvitassa a szovjet—kínai határtérségre vonatkozó, kölcsönös bizalomnövelő intézkedések lehetőségét. A Szovjetunió tehát várja Kína ellenjavaslatait, amelyek a határkérdésben a tárgyalás folytatásához vezethetnek. A Szovjetuniónak Kínához fűződő kapcsolatában nincsenek olyan problémák, amelyeket az egyenjogúság alapján és a kölcsönös megértés szellemében meg ne lehetne oldani. A konkrét lépésekhez a két félnek természetesen találkoznia kell a tárgyalóasztalnál. A választ Pekinghek kell megadnia. Hiba lenne azonban szem elől téveszteni, hogy Peking- ben egyesek szemmel láthatóan elégedettek a két ország közötti jelenlegi viszonnyal. Ha nem így volna, miképp lehetne értelmezni a kínai külügyminisztérium válaszát a Szovjetunió legutóbbi javaslataira? A pekingi válasz kétségbe vonja a Szovjetunió jóakaratát és őszinteségét. A szovjet—kínai kapcsolatok normalizálásában — természetesen — vannak olyan realitások, amelyeket nem szabad kihagyni a számításból. Moszkvában illúziók nélkül tekintenek ezekre. A Szovjetunióban nyíltan bírálták és bírálják a kínai vezetés külpolitikai irányvonalát, amely összeegyeztethetetlen a szocialista elvekkel. Leonyid Brezsnyev mégis kijelentette: „Sohasem törekedtünk arra, hogy beavatkozzunk a Kínai Népköztársaság belső életébe.” . Azoknak, akiknek nem közömbös a szocializmus sorsa Kínában — továbbá magának az országnak és népének a sorsa —, jól meg kell érteniük a Szovjetuniónak ezt az álláspontját, és nem szabad kétségbe vonniok, hogy jó szándék vezeti. A Szovjetunióban elismerik, hogy Kínában szocialista társadalmi rend van, de nem titkolják, hogy mélyen érdekeltek a szocializmus alapjainak megóvásában és megszilárdításában. A kínai vezetők a nemzetközi politikában az imperialisták politikájához kapcsolódva, feláldozták a világszocializmus, a nemzetközi kommunista és a nemzeti felszabadító mozgalom. érdekeit. Az imperialisták azonban többet követelnek. Jó példa erre az Egyesült Államok politikája a tajvani kérdésben, amelyben tisztán látható az imperializmussal kialakított „baráti” kapcsolatok ára. Leonyid Brezsnyev ezzel kapcsolatban ismételten hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió teljes mértékben elismeri a Kínai Népköztársaság szuverenitását Tajvan szigete fölött. A taskenti beszédben a Szovjetunió kimondta a döntő szót. E szó mögött az áll, hogy a szovjet—kínai kapcsolat normalizálása mindenkinek, főleg az ázsiai népeknek előnyére szolgálna. GIBRALTAR Lehullnak a lakatok Gibraltárt látkép — a Szikla jövője még sokáig szerepel majd a politikai bírek között... A képünkön látható ágyúóriás több mint fél évszázadon keresztül őrizte a gibraltári szorost. A ma már inkább látványával ijesztő fegyver a Szikláról egy brit hadimúzeumba került A tervek szerint rövid időn belül lekerülnek a vaskos lakatok azokról a jókora vaskapukról, amelyek több mint 12 éve zárták el Spanyolországtól az aprócska, brit fennhatóság alatt álló Gibraltárt. Az év elején létrejött brit— spanyol megállapodás szerint Madrid április 20-án megnyitotta a határvonalat. London pedig cserében beleegyezett a mindössze hat négyzetkilométeres, mintegy 25 ezres lakosságú félszigeten dolgozó spanyolok jogainak bővítésébe. Ä Thatcher asszony és Salvo Sotelo kormányfő találkozója nyomán született másik döntés, hogy ugyanekkor tárgyalás kezdődik Lisszabonban a „Szikla” jövőjéről. A szárazföldi közlekedés (s egyben a postai és távíróforgalom) beszüntetését még Franco rendelte el 1969-ben, abban a reményben, hogy Angliát utolsó európai gyarmata visszaadására késztetheti. Madrid követelése persze nem a hatvanas évektől áll fenn, hanem szinte azóta, hogy a spanyol örökösödési háború idején — 1704-ben az egyesült brit—holland flotta elfoglalta Gibraltárt, amely az 1713-as utrechti békével „örök időkre” a brit koronához került. A Szikla stratégiai fontossága, ^különösen a Szuezi- csatorna megnyitása után nőtt meg. Gibraltár a Málta—Ciprus—Aden támaszpontlánc végpontjává vált a Földközitenger nyugati csücskében, s jelentős szerepet játszott az első, de még a II. világháború idején is. A brit hadiflotta egyik hadműveleti bázisa volt és elzárta egymástól az_Atlanti-óceánon és a Földközitengeren operáló német flottát. Napjainkra katonai fontossága csökkent, de ma sem elhanyagolható: NATO-támaszpont színhelye, s 429 méter magas sziklacsúcsa alatt állítólag 25 ezer személyes atombiztos óvóhelyrendszert építettek ki. Amint Madrid csatlakozik a NATO-hoz, az Atlanti Szövetség megfontolásai némileg háttérbe szorulnak, mégsem valószínű, hogy a mostani lisszaboni tárgyaláson gyors siker születhetne. 1980-ban a két külügyminiszter már megegyezett a határok megnyitásában — a probléma bonyolultságát jelzi azonban, hogy majd két év kellett a továbblépéshez. London fő érve, hogy önhatalmúlag nem dönthet a Szikla átadásáról, mivel . $ az 1967-es népszavazáson a gibraltáriak elsöprő többsége — 96 százaléka — a brit fennhatóság mellett voksolt. Azúía persze sok minden-változott: 1969 óta Gibraltár ön- kormányzattal rendelkezik, Franco halála után megindult a spanyol demokratizálódási folyamat, s folyik a tárgyalás Madrid közös piaci belépéséről. A gibraltáriak életszínvonala azonban — jórészt a londoni segélyek révén — ma is magasabb, mint a spanyolországi, s a Szikla lakói tavaly elnyerték a brit állampolgárságot. Gibraltár térképe Mi várható az újabb próbálkozásoktól? Calvo Sotelo miniszterelnök többször határozottan legszögezte: ..A gibraltári probléma végleges megoldásának a spanyol területi integritás helyreállításának kell lennie.” A spanyol remények szerint az ügyet az Atlanti Szövetség keretében most már könnyebben lehet majd intézni. A legtöbb brit értékelés azonban rámutat, hogy bármilyen megegyezésben — a spanyol jogok esetleges elismerése mellett — le kell szögezni azt, hogy London a jövőben is tiszteletben fogja tartani a gibraltáriak akaratát. Ez a kikötés pedig enyhén szólva bizonytalanná teszi a Szikla sorsáról folyó tárgyalás kimenetelét. Valószínűleg még sokáig mutogathatják tehát az idegenvezetők a híres gibraltári majmokat a turistáknak. A legenda szerint ugyanis amíg a szabadon hancúrozó állatok ki nem pusztulnak, addig a brit zászló is fennmarad. Tegyük hozzá rögtön: az angolok hosszú évek óta rendszeresen hoznak Afrikából utánpótlást a majomkolóniának. Hiába, biztos, ami biztos. . . Sz. G. Most bő bútorválasztékból nagy kedvezménnyel vásárolhat, a Tiszavasvári és Vidéke ÁFÉSZ tiszavasvári és tiszalöki szaküzleteiben. 15 000,— Ft feletti vásárlás esetén EZER FORINT KEDVEZMÉNY. további 10 000,— Ft-os vásárlásnál EZER FORINTOS KEDVEZMÉNYT NYÚJTUNK! ^ Gazdag árukészlettel várjuk kedves vásárlóinkat a tiszavasvári és tiszalöki VAS-MÜSZAKI SZAKÜZLETEINKBEN CSEMPEVALASZTÉKBÓL, VÍZVEZETÉK-SZERELVÉNYEKBŐL, HÁROMFÁZISÚ MOTOROKBÖL. KERESSE FEL ÖN IS SZAKÜZLETEINKET! i
