Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-16 / 113. szám

4

Kelet-Magyarország

1982. május 16.

A Törökországból Görögországba készülő Alexander Haig amerikai külügyminiszter pénteken még Ankarában tárgyalt, amikor Athénban húszezres tömeg tüntetett ellene, lllletve azért, hogy az amerikai rakétatelepitésre ne kerüljön sor az országban.

Áz események címszavakban

HÉTFŐ: Élénk visszhangot váltott ki világszerte Reagan elnöknek a stratégiai fegyverek csökkentéséről folytatandó amerikai —szovjet tárgyalásokra tett javaslata — Pekingben kinai és thaiföldi külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek — Haig amerikai külügyminiszter fogadta a Washingtonban tartózkodó Marjai József miniszterelnök-helyettest.

KEDD: Ellentmondó jelentések a Khorramshahr körzetében folyó heves harcokról — Púja Frigyes Cipruson tárgyalt — Kreisky osztrák kancellár fogadta Bécsben Rakowski lengyel miniszterelnök-helyettest.

SZERDA: Az ENSZ-főtitkár bizakodóan nyilatkozott a Falkland- válság ügyében folytatott tárgyalásairól — Guatemalában meggyilkoltak egy ENSZ-diplomatát — Merényletet kíséreltek meg a pápa ellen Fatimában.

CSÜTÖRTÖK: Haig amerikai külügyminiszter Ankarában tárgyalt — Bécsben megnyílt a haderőcsökkentési tárgyalások 27. fordulója — Magyar—bolgár külügyminiszteri tárgyalások Szófiában.

PÉNTEK: Rea-an elnök saltóértekezletén elutasította a SALT—II ratifikálását, ezzel szemben a START-tárgyalások megindítását szorgalmazta — A Brazília guatemalai nagykövetségét megszálló gerillák követeléseinek eleget tettek a guatemalai hatóságok.

SZOMBAT: Belgrádban az új szövetségi parlament megválasztotta Jugoszlávia új vezetőit — Véget ért Hamburgban a Schmidt —Mitterrand-találkozó — Haig Athénban tárgyalt.

Á hét három kérdése

O Hogyan reagált a világ Reagan amerikai elnök új javaslatára?

Katonai szakértők és publicisták Keleten és Nyugaton egyaránt számíthattak arra, hogy első nagy, nyugat-európai körútja előtt Ronald Reagan „a tárgyalások emberének” kíván majd mutatkozni. Egyébként is már hónapok óta ismert volt, hogy a SALT helyett egy új rövidítést fognak emlegetni Amerikában: a START-ot. Ez a betűszó a hadászati, tehát a legnagyobb hatótávolságú ballisztikai fegyverek („st” és „a”) csökkentését („r”) célzó tárgyalások („t”) megjelölésére szolgálna.

Reagan vasárnap az Illinois állambeli egykori iskolájában, Eureka College-ben elmondott beszédében, majd a hét folyamán egy sajtókonferencián részletezte a főleg a szárazföldi indítású interkontinentális rakéták csökkentését célzó javaslatát. A Szovjetunióban súlyos kifogásaikat hangoztatták az első hírmagyarázatok, mondván, hogy az amerikai javaslat egyoldalú és nem vonatkozik a levegőből és a tengerről indítható rakétákra, amelyeknél köztudomás szerint amerikai fölény mutatható ki. Az elnök sajtókonferenciáján már valamelyest módosított álláspontján, mondván, hogy semmi sincs kizárva az általa javasolt START során megtárgyalható témák közül.

Mint várható volt, az USA szövetségesei siettek üdvözölni a washingtoni kezdeményezést. Az NSZK külügyminisztere, Genscher azt hangoztatta, hogy ez a javaslat megmutatja az Egyesült Államok készségét az enyhülési politikára... A római kormány biztosítékot lát abban, hogy Washington „új lendületet akar adni a kelet—nyugati párbeszédnek”. Brüsszeli hivatalos körökben pedig úgy nyilatkoztak, hogy helye van az új amerikai javaslatnak még a genfi „eurostraté- giai rakétatárgyaíásokra” is. A svájci városban a jövő héten folytatódnak a tárgyalások a középhatótávolságú nukleáris rakétákról, Bécsben viszont már most csütörtökön ültek össze újra az európai haderőcsökkentésről

tárgyaló küldöttségek. Ők a 304. ülésnél tartanak, a 27. fordulónál — 1973 októbere óta. (Fordulónak neveznek egy-egy tárgyalássorozatot, amely után hosszabb-rövi- debb szünet áll be.) A genfi szovjet—amerikai rakétatárgyalásnál így most a harmadik forduló kezdődik, de a szovjet sajtó úgy tudja, hogy tavaly, november óta még túl messzire kerültek az amerikai részről konkrét javaslatok.

A START akkor vehet júniusban eredményes startot, ha az USA szép szavak helyett részletes és tényleges tárgyalási javaslatokat terjeszt elő.

©

Hogyan alakulnak az angol és az argentin követelések a Falkland (Malvin) szigetek dolgában?

Amíg a világközvélemény a hadijelentéseket várja és

arra figyel, vajon melyik fél közöl híreket bombázásokról, hadihajók elleni támadásokról, repülőgépek és helikopterek lelövéséről, addig a diplomáciai alkudozás több színhelyen is folyik a Falk- land-válságban. Mindenekelőtt New Yorkban, az ENSZ székhelyén, a főtitkár, Perez de Cuellar irodájában, ahol angol és argentin diplomaták egymásnak adják a kilincset.

A két fél már elmozdult eredeti álláspontjáról. A londoni kormány például kezdetben egyforma erővel követelte: 1. minden argentin erő haladéktalan kivonását a szigetekről; 2. ott a brit közigazgatás helyreállítását; 3. a szigetek jövőjének az 1800 brit szigetlakó akarata szerinti biztosítását. Most már csak a 9000 főnyire becsült argentin katonaság kivonását sürgetik Londonban, azt sem egyszerre és azonnal.

Argentina változatlan

igényt tart a szigetekre — a jövőben. Buenos Aires egyre nagyobb nyomatékkai hangsúlyozza a Malvin-szigetek argentin jövőjét, de úgy, hogy Anglia számára is „méltányos megoldást” keressenek. A tárgyalások „nem húzódhatnak el további 149 évig” * — mondta Galtieri argentin elnök, arra célozva, hogy amióta az argentinoktól az angolok elragadták a szigeteket, mindig voltak alkudozások azok hovatartozásáról. Az utolsó „forduló” 17 évvel (!) ezelőtt kezdődött, a legutóbbi angol—argentin „eszmecsere” az áprilisi „Malvin- akció” előtt öt héttel volt. Akkor vesztette el türelmét a Buenos Aires-i katonai vezetés.

Kérdés, hogy egy tűzszünet után az újabb tárgyalásokhoz kinek és meddig lesz türelme.

(Folytatás az 1. oldalról)

ség, közömbösség ellen. Álljanak melléjük, bátorítsák őket a szakszervezeti szervezetek, a munkahelyi vezetők.

A továbbiakban hangoztatta: a szakszervezeteknek következetesebben kell segíteniük szervező és propaganda- munkával a tapasztalatcseréket, a jó alkotások, módszerek terjesztését, jobban harcolni a mozgalomban részt vevők megbecsüléséért, anyagi elismeréséért.

A vitában felszólalt Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese. Rámutatott: gazdaságpolitikánknak határozott törekvése olyan légkört, közgazdasági környezetet íétrehozni, erősíteni, amely fegyelmezett, gondos alkotó munkára ösztönöz, sőt kényszerít. Be kell azonban ismernünk — mondotta —, hogy a szorító körülmények ellenére sem sikerült még ezt a környezetet kielégítő mértékben megteremteni.

Még mindig sok olyan vállalat működik az országban, látszólag zavartalanul, amelynek gazdálkodása, vezetésének színvonala nemcsak a mai, hanem a tegnapi követelményeknek sem felel meg. A változáshoz feltétlenül szükséges az emberek alkotó energiájának hatékonyabb

felhasználása.

A vállalatok többsége már felismerte, hogy előrejutni, boldogulni csak az összes rendelkezésre álló szellemi erőforrás hasznosításával lehet. A puszta felismerés és jó szándék azonban önmagában kevés. Olyan feltételeket kell teremteni a vállalatokon belül, a vállalatok közötti együttműködésben és az irányításban egyaránt, amely lehetővé teszi, hogy a kollektívák valamennyi tagja erejének és képességének megfelelő munkát végezhessen. Csak olyan célokat szabad kitűzni, amelyekhez a feltételek is megteremthetők.

A továbiakban arról szólt, hogy a vállalatoknál az újítások és a találmányok kezelése ma még hosszadalmas. Azért természetesen egyetlen újító vagy feltaláló sem neheztelhet, ha a vállalat alaposan megnézi, hogy az újítás elfogadásával mire vállalkozik. Ez mindannyiunk érdeke. Az újító, a feltaláló érdekeit védi, ha alkotását alapos iparjogvédelmi eljárásnak vetik alá.

A kormányzat szükségesnek tartja az iparjogvédelem és a szabadalmi eljárás feltételeinek javítását, a legtöbbet azonban a vállalatok tehetik. Ezért fontos, hogy mindenütt jól felkészült em©

Mi magyarázza az újabb megmozdulásokat Lengyelországban?

Minden hónap 13. napját a külföldi reakció és a lengyel belső ellenzék maradványa láthatóan fel akarja használni egyfajta „hónapforduló” megrendezésére: tiltakozó

akciókra, tüntetésekre, sztrájkok szervezésére. így volt ez ezen a héten is, de — amint a PAP lengyel hírszolgálati iroda jelentéseiből kitűnik — a december 13-án meghirdetett szükségállapot „ötödik hónapfordulóján” csak kisebb csoportok hagyták abba egy negyedórára a munkát és csupán Varsó egy-egy utcakereszteződésében próbálták meg-megzavarni a forgalmat.

A lengyel hírügynökség úg» értékelte, hogy a társadalom kifejezésre juttatta érettségét és nem hagyta magát belevinni újabb provokációkba.

Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a külföldi rádióadók és az országban működtetett illegális, helyi rádióállomások főként a lengyel ifjúságot próbálják a kormány és a párt ellen uszítani. Viszont még Józef Glemp, a lengyel katolikus egyház prímása is azt hangsúlyozta Krakkóban, hogy az ifjúságnak bölcsnek kell lennie és hazafiságában a távolabbi jövőt, a lengyel hazát és benne helyét, szerepét kell figyelembe vennie. Ellenkező esetben csak játékszer lehet olyan manipulációban, amelyet nagyon felelőtlen emberek kezdeményezhetnek.

A lengyel ügyekbe való beavatkozás címén két lengyelországi amerikai diplomatát kiutasítottak, az USA hatóságai megtorlásként két lengyel diplomatát szólítottak fel távozásra.

Pálfy József

berek foglalkozzanak az újításokkal, akik ösztönözve is vannak arra, hogy felkutassák és felkarolják a kezdeményezőkész embereket és — a vállalat jól felfogott érdekében is — megrövidítsék a hasznos alkotások bevezetésének útját.

Végül rámutatott: a kormány fokozott figyelemmel kíséri az újítók és a feltalálók munkáját, nagyra értékeli azt, és mindent megtesz azért, hogy a mai nqhéz gazdasági helyzetben biztosítsa az alkotás feltételeit. Az újítók problémáit megoldani azonban, csak együttesen képesek az újítók, a vállalatok és a kormány, ahogyan az újítások és a találmányok hasznán is maguk az alkotók, a vállalat és az ország egésze osztozik. A párt 25 éves következetes politikája olyan légkört teremtett — s ezt elhatározott szándékunk tovább fejleszteni —, amely inspirálja az alkotó munkát, tisztelettel veszi körül az alkotó embert, és a gazdaság és a társadalom fejlődésében alapvető szerepet szán az emberi tényezőnek, legnagyobb kincsünknek.

Marjai József a párt Központi Bizottsága és a kormány nevében sok sikert kívánt az újítók és feltalálók munkásságához.

Pszichológiai háború

Lev Tolkunovnak, az APN szovjet sajtóügynökség elnökének a Kommunyiszt márciusi számában megjelent tanulmánya érdekesen elemzi azt a jobbratolódást, ami az imperialista nagyhatalmak uralkodó köreinek a 80-as évek fordulóján folytatott politikájában bekövetkezet. Az imperializmus stratégiájának elválaszthatatlan eleme ez a „pszichológiai háború”, amely arra irányul, hogy megpróbáljon politikai-érzelmi nyomást gyakorolni a Szovjetunióra és a szocialista közösségre. Ai. alábbiakban rövidítve közöljük írását.

H nyugati tömegpropaganda és információs eszközök igyekeznek meggyőzni országaik közvéleményét, hogy „jogosak” a Washington által megvalósítandó stratégiai koncepciók az új típusú tömegpusztító fegyverek telepítésére, az első atomcsapás mérésének lehetőségére, a „korlátozott” nukleáris háború elvének hirdetésére. E propaganda minden eszközt felhasznál, hogy meghazudtolja a Szovjetunió békeszerető külpolitikáját. Rágalomkampányt indítottak, hogy kompromittálják a háborúellenes mozgalmat, amelynek résztvevőit azzal vádolják, hogy „a kommunizmus hívei”, vagy azzal, hogy „talajtalan pacifisták”. Változatlanul kitartanak a „szovjet fenyegetés” mítosza mellett is.

Korántsem új az a nyugati tömegtájékoztató eszközök által terjesztett szovjetellenes vád sem, ami szerint a Szovjetuniónak „köze van” a „nemzetközi terrorizmus” felkészítéséhez és pénzügyi támogatásához. Ám az amerikai kormány eddig még nem volt képes a világ közvéleménye elé tárni ennek valamennyire is meggyőző bizonyítékát. A kampány szervezői el akarták terelni a figyelmet arról a tényről, hogy épp az imperializmusé a végső felelősség a számtalan nemzetközi terrorista akcióért, amelyeket egyébként nemcsak társadalmi, politikai mozgalmak és közéleti személyiségek, hanem egész népek ellen is elkövettek.

Az USA uralkodó köreinek jelenlegi álláspontját jellemezve G. Kennan, az USA volt moszkvai nagykövete is aggódva írt a „szovjet—amerikai viszonnyal kapcsolatos gondolkodás és nyilatkozatok csaknem teljes militarizáló- dásáról, amellyel áthatott a jelenlegi washingtoni légkör és tömeghírközlő eszközeink jelentős része”. Az „intellektuális primitivizmus jegyeinek” nevezi ezen körök olyan tevékenységét, mint „a torzítások és túlzott leegyszerűsítések végtelen sorozata”, „Moszkva katonai erejének és feltételezett rossz szándékának szokásos felnagyítása”.-A szocialista országok elleni „pszichológiai háborút” a legszélesebb fronton, az eszközök változatos fegyvertárának felhasználásával folytatják. A szovjet- és szocialistaellenes propagandában jelentékeny helyet foglal el a „nem katonai” problémákkal való spekuláció, többek között a . szocialista gazdasági élet gondjainak felnagyítása. Fontos ideológiai „fronttá” vált így napjainkra például Lengyel- ország. A „Szabad Európa” és az „Amerika Hangja” rádióadók lengyel nyelvű adásidejét csaknem 24 órára nö- vélték. Fokozott erőfeszítéseket tettek és tesznek a lengyel értelmiség képviselőinek megnyeréséért.

összegezve tehát: a „pszichológiai háború” jelenlegi fordulóját az a törekvés jellemzi, hogy mélyebben és sokoldalúbban hatoljanak be a szocialista országok gazdasági és társadalmi életébe. Ennek érdekében a „pszichológiai háború” intenzívebbé tételére hivatott amerikai intézményrendszerben az utóbbi időben számos új intézkedést hoztak. Átszervezték például az USA Nemzetközi Kapcsolatok Intézetét, amelynek kb. 200 képviselete működik a világ 126 országában, s több mint hétezer munkatársa van. Az újjászervezés valódi célja az, hogy még szorosabban kapcsolják össze a külföldön folytatott fellazító tevékenységet a hivatalos Washington politikai-stratégiai számításaival.

Igen aktívan tevékenykednek a különböző rádióállomások. A CIA annak idején nyilvánosan lemondott ugyan a „Szabadság” és a „Szabad Európa” adók ellenőrzéséről, ám továbbra is irányítja tevékenységüket az 1973-ban létrehozott Nemzetközi Rádióhírközlési Tanácson keresztül, amely teli van a CIA „volt” munkatársaival. Az amerikai adminisztráció jelenleg nemcsak e rádióállomásoknak nyújtott anyagi támogatást hajandó növelni, de meg kívánja változtatni munkaformájukat és stílusukat is. Az Amerika Hangja új igazgatóhelyettese, F. Nicolaides például arra hív fel, hogy a továbbiakban mondjanak le a „szentimentális zagyvaságok” sugárzásáról és „hatékony” propagandával foglalkozzanak. „Igyekeznünk kell destabilizálni a Szovjetuniót és szövetségeseit, elősegítve a népek és a vezetők közötti egyet nem értést...” — hirdette elképzeléseit. S valóban: az USA és bizonyos mértékben egyes nyugat-európai NATO-országok külpolitikai propagandaszervei felhagytak az enyhülés éveire jellemző polemikus visszafogottsággal, s eluralkodott a „kemény hangvétel”.

A burzsoá politikusok a fellazító politikát úgy tekintik, mint a tömeges ráhatás olyan sajátos fegyverét, amelyhez hatékony és nagyerejű tömeghírközlő eszközök szükségesek. Nem sajnálják tehát a pénzt ezekre az eszközökre. Az amerikai adminisztráció propagandacélokra fordított kiadásai évente 2.5 milliárd dollárt tesznek ki. 10 évvel ezelőtt a „Szabadság’ és a , Szabad Európa” rádióállomások költségvetése például 35 millió dollár volt, jelenleg a tevékenységükre fordított összeg ennek háromszorosa. A Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének költségvetése 1973- ban 200 millió dollár volt; ma 561 millió dollár.

m mondhatjuk persze, hogy ne volna különbség a militarista propaganda között az USA-ban és Nyu- gat-Európában. A két régió külpolitikai irányvonalában a „pszichológiai háború” másként aránylik az enyhülés megítéléséhez. Míg Washingtonban nyíltan az enyhülés elutasítása és „felszámolása” mellett foglaltak állást, addig a nyugat-európai fővárosokban nyilvánvaló az a törekvés, hogy megőrizzék a kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködésnek az enyhülés által elért vívmányait, mindenekelőtt gazdasági téren.

Azoknak a propagandafogásoknak a rendszere, amelyet napjainkban az amerikai imperializmus használ, másodlagosnak tűnhet a katonai fölényszerzés próbálkozásaihoz képest, veszélye mégsem elhanyagolható. Céljainak, formáinak, módszereinek, ideológiai vagy „intellektuális” fegyvertárának elemzése és — ami a legfontosabb — a Fehér Ház katonapolitikai döntéseire gyakorolt hatása azt mutatja, hogy a „pszichológiai háború” az enyhülés alá- ásásának önálló tényezőjévé, a feszültség fokozójává válhat. A Szovjetunió és a szocialista közösség más országai ellen irányuló éle veszélyes az egész világra, képes kárt okozni valamennyi kontinensen, ezért különösen éberen kell figyelni rá valamennyi népnek.

L. Ny. Tolkunov