Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
1982. „Bakjukon az ember ült.” |it életre hívott egykor a szükség, hogy szolgáljon, útja végére ért, sorsa betelt. Készítették mesterek, munkások, gépek. Használtak alumíniumot, vasat, fát, páncélt, kaucsukot. Adtak hozzá tudást, leleményt, kezek ügyességét, tapasztalatot. Vegyítették verítékkel, küzdelemmel, szeretettel, izomerővel. A tárgyaknak is megvan a sorsuk. Szállítottak zsákban búzát, húztak ekét, mesz- szi földre katonát, nászútra szeretőt, felhők fölé vakmerőt, vittek árut, húztak vagont, védtek békét, országúton futkorásztak, sínpályákon szikrát hánytak. Bakjukon az ember ült. Mondta: gyí te Ráró! Volánjuknál ember ült Mondta: indulj. Botkormánynál ember ült. Mondta: repülj! Nyergébe az ember pattant. Mondta: szánts! Vasdobozába ember ült. Mondta: harcolj! Tűzterét ember fűtötte. Mondta: robogj! Benzin, gázolaj, kerozin, szén, zab, emberi szó-ostor- pattintásra lóerővé lett, s vont, húzott, repített, szántott, nyargalt nyihogva, dudálva, köhögve, pöfékelve, sípolva, berregve, suhogva földön, égen, sínen úton. Mind szép volt egykoron. Fényes, ápolt, gondozott. Rongy fényesítette, olaj ékesítette, gazda simogatta, szerelő ápolta, masiniszta szido- lozta, kiskatoria átvizsgálta, vasutaskalapács kopogtatta, foltját mester ragasztotta. Megvolt hát a becsülete. Fedte ponyva, védte szín, meleg garázs volt otthona, hangárt húztak néki mezőn, fűtőházban melegedett, védték hótól, sártól, készült fészer csak neki, kerék alá raktak betont. Sorsa jó volt, hisz az ember, kinek szolgált, szolgája volt. Vagy csak társa? Élt öt évet, vagy tán tizet. Van, akinek hamar kitelt, másik mögött több évtized. Üjabb jött: őt ellökték. Ki- íáradt: fürgébb akadt. Ósdi maradt: modem kellett. Nagyon zörgött: csendes készült. Lassúvá vált: száguldó jött. Van, akiből játékszer lett. Másnak jutott szoborállvány. Az egyiket elfeledték. Másikat eldobták. Cégtábla lett a pótkerék. Harmadikat eltemették. Mást belep a feledés. Helyettük az újak futnak. Büszkék, gyorsak, szépek. Őket hajtják gép-kocsisok, volán-bakról, sebesen. És akiknek sorsa betelt, útvé- gekről nézik mindezt, sóhajtva, ha tud a gép; hej, mikor még mi száguldtunk... .. gazda simogatta, szerelő ápolta .. ” Császár Csaba képriportja „Cégtábla lett a pótkerék.” „Helyettük az újak futnak” „.. .messzi földre katonát, nászútra szeretőt, felhők fölé vak merőt...” tÍTVÉG] KUK HÉTVÉGI MELLÉKLET „Van amiből játékszer lett.” m
