Kelet-Magyarország, 1982. május (42. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

Jövőnk fo rrása I ájus elseje. Ez az ünnep része már életünknek. *1. ‘ *t Megmerülünk jókedvében, örülünk színeinek, I erőt merítünk a proletárszolidaritás, az együvé tartozás, az összefogás tudatától. Május elsejét mind többen ünnepük világszerte. Ez elsősorban a nemzetközi munkásosztály politikai befo­lyásának növekedéséből ered, amely ma már a társa­dalmi haladás hatalmas mozgató ereje, vezetője, s a történelmi események középpontjában áll. A munkásosztály politikai, erkölcsi értékeit egyre nagyobb tömegek vallj ák magukénak, amelyeket a kom­munista és munkáspártok, vagy a most folyó szakszer­vezeti kongresszusok tudatos, elkötelezett állásfoglalásai is jeleznek. A nemzetközi szolidaritás eszméje — e po­litikai és erkölcsi értékek egyike —, sem mint gondo­lat, sem mint gyakorlat nem kopott meg a csaknem száz esztendő folyamán, hanem inkább újabb és újabb elemekkel gyarapodott, s ma egyik záloga, talpköve a világ békéjének, a különböző gazdasági és társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésé­nek, amely lehetőséget ad a nyugodt építőmunkára. Mi, magyarok és mi, szabolcsi, szatmári emberek is annak tudatában élünk, dolgozunk, hogy a szocializmus minden dolgozni, alkotni vágyó embernek lehetőséget ad az érvényesüléshez, mert a munka a forrása ha­zánk, az egyén boldogulásának. Mindannyiunk előtt ismertek múlt évi munkánk ered­ményei. Szorgalmas munkásaink, parasztságunk, értel­miségünk munkája nyomán mind anyagiakban, mind erkölcsiekben tovább gyarapodtunk. Bármerre járunk a megyénkben, mindenütt megtalálhatók a munkáshata­lom több mint három és fél évtizedes tevékenységének eredményei. Űj házak sora, iskolák, óvodák, kórházak, új gyárak, üzemek, kulturális, szociális intézmények épültek fel. A legfontosabb, hogy egyre tartalmasabban élő, biza­kodó munkás, paraszt és értelmiségi emberekkel talál­kozunk itt, Szabolcs-Szatmárban is. Ma már az ipari munkásság csaknem fele szakmunkás és közel 15 ezer értelmiségi él és dolgozik megyénkben. A legjobban dolgozó kollektívák a munka ünnepe alkalmából átve­hették a megérdemelt kitüntetéseket. Megyénkben 34 vállalat, szövetkezet, gyáregység kapta meg a „Kiváló” címet, 10 oklevelet kapott, míg két munkahelyet „Él­üzem” címmel tüntettek ki. Több ezren érdemelték ki a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést. H ejlett szocializmust építő társadalmunkban több nemzedék dolgozik együtt. Azok is közöttünk vannak még, akik forradalmi hittel, akarással, nagy áldozatokkal alapozták meg mai szabad életünket. A fiatalok egyre gazdagabb tudással folytatják ezt a munkát. Jól tudjuk, hogy csak gondosan szervezett, be­csületes munkával, erőnk, tudásunk latbavetésével jut­hatunk többre. Hazai feladataink egyre bonyolultabbak, építőmun­kánk külső feltételei mind kedvezőtlenebbek, most te­hát különösen fontos, hogy anyagi és szellemi tartalé­kainkat felkutassuk, termelésbe állítsuk, lehetőségein­ket jól hasznosítsuk. Első negyedévi eredményeink biz­tatóak. Azt a társadalmi és munkahelyi közérzetet, amely a további fejlődéshez, a szocialista demokrácia telje­sebbé tételéhez újabb lendületet ad, csakis a munká­ban becsülettel helytállókra támaszkodva teremhetjük meg. Ezt a közvéleményt akkor erősítjük, ha egyetlen mércét ismerünk: a jobb, az eredményesebb munkát, a jövedelmezőbb gazdálkodást. Ma, a munka ünnepén kiemelt hangsúlyt kap, hogy társadalmunk, figyelme, teljes elismerése övezze a jó munkát. Életünk mindén területén érvényesülnie' kell annak az elvnek, hogy aki többet és jobbat ad, az töb­bet is kapjon. A jó munkáért elismert, a közös tevé­kenységben érdekelt ember jól érzi magát. A mind teljesebbé váló szocialista demokrácia külön­féle fórumain otthonos, a közösség ügyeinek intézésé­ben járatos és a közéleti felelősséget hozzáértéssel vál­laló emberek tíz- és tízezrei nélkül nem érhettünk volna el eredményeket, nem tudnánk megvalósítani újabb céljainkat. Az üzemi, munkahelyi fórumok, a szakma­közi bizottságok mintegy 20 ezer tisztségviselője egyre nagyobb felelősséggel vesz részt a döntések előkészíté­sében, kialakításában és a végrehajtásában. Egy sor jó kezdeményezés arra utal, hogy a szakszer­vezeti mozgalom képes megújulva még nagyobb fel­adatok megoldására megyénkben is. Nem vagyunk füg­getlenek a világgazdaságban végbemenő folyamatoktól, a természet erőit sem győztük le, s önmagunkban sem lettünk még teljesen úrrá a régi társadalmi rendből származó gyengéinken. Van még önzés, értetlenség és fegyelmezetlenség. Ahhoz, hogy mind a társadalom, mind az egyének céljai valóra válhassanak, még szor­galmasabban, fegyelmezettebben, képességeinket még jobban feltárva kell dolgoznunk. HV mai ünnep kölcsönösen összeköt bennünket más országok munkásosztályával, dolgozó népével. Május elseje mindig szolidaritásakciókra buzdít világszerte. Ezek egyik legfőbb célja a béke még erőtel­jesebb, még határozottabb védelme. Ez összekapcsolja a nemzetközi munkásosztályt, lehetővé teszi a különbö­ző szakszervezetekhez, a kommunista, a szociáldemok­rata vagy keresztény és egyéb vallási alapon álló pár­tokhoz tartozó munkások közös akcióit, melyek ko­runkban elsősorban a nemzetközi monopoltőke ellen irányulnak. Pártunk, munkásosztályunk, megyénk népe is hitet tesz május elsején a cselekvő internacionalizmus mel­lett, mert ez a társadalmi haladásnak és felemelkedé­sünknek egyetlen járható útja. TÓTH GÉZA az SZMT titkára XXXIX. évfolyam, 101. szám ARA: 1,80 FORINT 1988. május 1., szombat »■a ____‘ míhí« m Tmh>»o Híuáiá óimmal Ifitnntotott nuíroiivtiíÍ7Í ováláilflll

Next

/
Oldalképek
Tartalom